"A vallás, az egyházak napjaink társadalmában is élő és fontos
tényezők. A kommunizmus összeomlása után Romániában is az egyház és a vallásos
értékek maradnak azok az alapvető civil társadalmi elemek, amelyek - minthogy
a totalitárius rendszerben is mindvégig megőrizték autentikus közösségformáló
erejüket - pótolhatatlan szerepet tölthetnek be a történelmi hagyományok folytonosságára
épülő, de ugyanakkor az újat is természetes módon befogadó intézmény és értékrendszer
kialakításában.
Negyvenöt évi marginalizáltság után az egyházak és a vallás
ismét erőteljesen megjelennek a nyilvános társadalmi szférában. A megváltozott
helyzetben az egyházaknak szükségképpen újra kell értékelniük társadalmi szerepüket,
a közösségi szolidaritás és felelősségtudat erősítését szolgáló funkcióikat.
Különös súllyal vetődnek fel e kérdések azon közösségek életében, amelyek
nemzeti és vallási önazonosságukat a kisebbségi helyzet körülményei között
kell megvédelmezniük és újratermelniük.
Tévedés volna azonban a régiót homogén egységként szemlélni,
hiszen a kommunista diktatúra eltérő gazdasági fejlettségi szintű, társadalmi
struktúrájú, más és más kulturális hagyományokkal rendelkező országokban került
uralomra. A kép nem vált egységessé a "létező szocializmus" évtizedei alatt
sem, így az 1989-et követő időszakot is jelentős fejlettségbeli szintkülönbségek
és eltérő alkalmazkodási stratégiák jellemzik. Éppen ezért válik fontossá
a vallásosság differenciált vizsgálata a térség országaiban.
A romániai-erdélyi helyzet vonatkozásában a legfontosabb sajátosságok
a nemzet és vallási együttélés történelmi hagyományaiból erednek, ami szükségessé
teszi a vallás és közösség közötti kapcsolat identitásalakító, identitás-meghatározó
szerepének kutatását, amely a rendszerváltás és modernizáció sajátos összefüggésrendszerében
értelmezze az 1989 után lezajlott folyamatokat. Az egyház számára létfontosságú,
hogy világosan lássa a társadalmi és kulturális folyamatokat; azoknak a fő
átalakulásoknak az alapvető irányát, amelyek most és a jövőben egyaránt meghatározhatják
a vallási és egyházi munka lehetőségeit és korlátjait. A vallásos értékekhez
való ragaszkodás és az egyház iránti szoros kötődés éppen ezért nemcsak alapvető
társadalmi szerepeket hivatott betölteni, hanem önmagunk megtartásának létfontosságú
erejévé is kell válnia."- írja cikkében
Szilágyi Györgyi - Flóra Gábor.
Teljes cikk : epa.oszk.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése