- Az első vendégjáték -
Nem tudom önről, kedves vagy kedvetlen olvasó, el
szokta-e olvasni a lap vezércikkét is vagy a színház rovatot kedveli
csupán, hogy aztán még némi leereszkedéssel futó szemlét tartson a
plebejus hírrovaton s a még kevésbé előkelő törvénykezésen. Akárhogy is
legyen, ön alapos disputákat folytatott és folytat Fedák Sári miatt.
Ezen nevezetű leányt most vagy imádja, vagy rémségesen szapulja. Erre
mérget vesz e sorok írója. Egyszerűen azért, mert Fedák Sári nem az a
leány, akiről hideg melegséggel vagy meleg hidegséggel lehet szólni és
írni. Ő első Fedák Sári. Egy és szuverén. Valaki és teljes valaki. Egyéniség, aki nem paktál s aki nem reflektál semminemű türelemre.
Tessék csak bátran nézni, látni és ítélni. A Bereg
megyei bakfis egyszerre csak fölszaladt a színpadra. Mint a gyötrelmes,
erős, szűz vihar végigsöpört ott mindent. Trónjaikról lerángatott
autokrata színpadi királynőket, félelmetes bálványokat, szent és
sérthetetlen formákat, tradíciókat és konvenciókat. A kis bálványdöntő
úgy tett a züllött budapesti színházi világgal, mint Napóleon az
egyesült seregekkel. Fedák Sári is fölforgatta s megcsúfolta a színpadi
hadakozásnak minden becses, régi elvét. Nem volt újságíró dandárja, nem
volt haditerve, ignorálta a kulissza küzdelmeit. Nekivágott a
csatatérnek, a színpadnak s megnyert minden csatát.
Ma Fedák Sárit rettenetesen gyűlölik s fanatikusan
imádják. Színházakat emel és tör le, jámbor vidéki helyeket forgat fel
ünnepelik, hetenként három, négy milliomossal jegyzik el, legendákat
tudnak róla, ócsárolják, de emlegetik folyton mindig. Hát ez kérem: nagyság. Akárhogy tetszik bámulni, nagyság.
Ez a lány valaki, egyéniség, eredetiség és erő. Az ellenségeinek
gyűlölete bizonyítja ezt legjobban, na, meg hát ő maga! Tessék megnézni
és megérteni őt a színpadon. Ez a leány filozóf. Smokkokat s habitüéket a
lábai tarthatnak lázban, fiatalságának tüzes indulata. Mi látjuk benne a
mélységet. Az új operettstílusnak múzsája ő, hiában kereszteltették el
fiú-primadonnának. Van egy isteni póza, amely fölér a torok-primadonnák
minden hanggimnasztikájával. Ebben benne van a hivatottságnak,
büszkeségnek, erőnek, egészségnek, bájnak, fiatalságnak a csodálatos
harmóniája. Vakítóan intelligens és merész. Sóhaja, beszélő mozdulatai,
kacagása, szerelmes búgása, dévajsága mind a filozófusra vall, aki
egyéniségének morzsáival el tudja ragadni a közönségeseket, ám azokat
hódítja meg csak igazán, akik ezt az érdekes és értékes egyéniséget
teljes pompájában meg tudjuk látni és érteni.
A "Bibliás asszony", amelyben először lépett föl
Fedák Sári Nagyváradon, éppenséggel nem zajos sikerekre csinált szerep.
Fedák Sárit a második fölvonás után vagy tizenötször hívta ki a zsúfolt
ház. A "mondanivalója" s a "csipkeszoknya" sanszonokkal többet nem tudna
mondani, sejtetni és éreztetni (és mi reánk éppen nem e nóták
frivolsága hatott) Yvette, a nagy Yvette sem. Azért csodálatosan gazdag a
Fedák Sári egyénisége, mert ő valódi játékművésznő, varázsos
interpretáló tehetség s szenzációs tánc-zseni is. Sokaságos skálája van a
Fedák Sári tehetségének. Meg tetszik ezt majd még jobban látni a jövő
estéken.
A nőket érdekli, hogy mesés és szenzációs sikket
és toaletteket mutatott Fedák, ki mellett igen ügyes táncosnő volt
Kulinyi Mariska, tapsokat kapott Benkő Jolán, bevált Peterdi Etuka s jók
voltak Pintér, Bérczi, Szatmáry s a többiek is.
Nagyváradi Napló 1902. május 3.
- New York szépe -
Fedák Sári, a magyar színpadi deszkának ez a
csodálatos, ragyogó leánya, Nagyváradon van ismét. Őt vártuk, ő utána
vágyakoztunk. Az ő fiatal tündérsége lehelhetett már csakis életet az
elmúlásba, a haldokló szezonba. Hisz ő a csodák leánya.
Zsazsa eljött csodatétel végett s azóta illatot s
kedvet lehelnek az álmos kis fehér múzsacsarnok falai. Fölhangolta ő a
lelkeket ismét s a mámort visszaültette ismét oda, hol olyan nagy volt
már a hideg, fejszaggató katzenjammer.
Micsoda leány ez a Fedák Sári! Mert nem kap már
erőt, mivel kedve szerint tülekedhessék, - a maga szépséges erejével kél
harcba. Kiválasztja a New York szépe boszorkányos rongyos ruhájú
gamine-jét s mint Kissie ugrott tegnap elénk és hozott magával annyi
rakoncátlan életet, színt, amennyit - hajh - nagyon ritkán látunk. És
fiúskodott, pajkoskodott, beszélt, dalolt, táncolt. És lefoglalta
magának teljesen a színpadot s úgy csinálta azt a merész okkupálást,
mintha ez neki célja se volna. Nem is láttunk mi tegnap este senki mást,
csak őt. Az ő kedvéért megváltozott az egész darab s mintha az ő
kedvéért összezsugorodott volna minden színpadi lélek.
Ő elkacagott, eltáncolt, elragyogott mindent a
többi elől. Magaragyogástól szenzációs toalettjeiig minden fényesebb
volt másnál. Még a másnak szánt irgalomtaps is az ő nagy diadalát
szolgálta.
Áhítva, várva várjuk a még jövendő Fedák-estéket.
Nagyváradi Napló 1902. június 13.
- Vesztaszüzek -
...Cyprisről lehullott a lepel. A színház
megmozdult. Az éhes, dühödt szemek fölfeszültek a színpadra. A jámborabb
lelkek rettegtek. Ami pedig a színpadról leragyogott, az a szépségnek
szűzies, ragyogó apoteózisa volt.
- Könyvet kellene írni ennek a csodaleánynak az ízléséről - suttogta mellettünk valaki.
És így van. Ez a leplét leejtő Cypris többet elmond Fedák Sáriról a mi lelkes, tüzes, de darabos, odavetett írásunknál is.
Lám, a "Vesztaszüzek" második előadására alig
lézengtünk föl a színházba egynehányan és Fedák Sári tegnap premiert
csinált a "Vesztaszüzek"-ből. Az ő csodálatos egyénisége átformálta,
megfinomította a durva hatásfegyverekkel máris majdnem teljesen
lejáratott operettet.
A Fedák Sári Cyprise az igazi. Benne van a darab
lelke, mely offenbachi, éppúgy, mint a Fedák Sári lelke. A Fedák Sári
kacagásában megérzett a sírás elcsuklása, táncában, tüzes, szilaj,
vértforraló táncában pedig a vérnek fátuma, az ellankadás.
Tegnap újra mélységes filozófus volt ez a leány:
magát és mindent kicsúfoló istennő. Akik pedig a komolysághoz és
mélységhez szigorú formákat is kívánnak: hallhatták a dalt a fűzről.
Megrázóbban nem filozofált még leány a világon, mint Fedák ebben a szent
mozdulatlanságban elzokogott dallal.
A színház zsúfoltig tele volt és még Fedák-estén
sem volt lázasabb és lármásabb, mint tegnap. Szeretőbb ovációt alig
látott még valaki a Szigligeti Színházban.
Az előadás maga is megnemesült, - mint mondtuk s ünneppé vált Fedák Sári jelenvalóságától.
Nagyváradi Napló 1902. június 14.
- Három pár cipő -
Mi igen örvendeztünk, hogy Fedák Sári tegnap nem
volt a magyar Lénik közül sem Blaháné, sem Pálmay Ilka, sem Gerőfiné,
sem Örley Flóra, hanem Fedák Sári. Nem lepett ez meg szerfölött
bennünket. Ilyen erős, nagy, gazdag lelkű leány, mint Fedák Sári, nem is
lehet más csak új és originális. De mi más ok miatt jegyeztük le ezt a
dolgot. Azért, mert némelyek hibául rótták fel, hogy Fedák Sári "nem
respektálta a darab kedve[nce]it". Hálásak vagyunk azért Fedák Sárinak.
Ezt vártuk az erejétől. Ragyogva mutatta meg, hogy ilyen bécsi szamárság
életét megnyújthatja egy élő, becsületes szerep s egy ilyen szerepért
érdemes egy ilyen darab arra a tisztességre, hogy Fedák Sári játsszék
benne. Fedák Sári tehát avval a tudattal játszott, hogy ma este a
színpadon csak Léninek van joga élni. Soha se volt hát jogosultabb az a
bizonyos inkriminált Fedák tirannizmus, mint tegnap este. És
tirannizmust sohse tűrtek meg szívesebben, mint tegnap este.
Csupa egészség, üdeség, elragadó pajzánság, ötlet
és kedv volt a Fedák Sári Lénije. Fölszabadultak színes, gazdag, nagy
tehetségének azok a szárnyai, miket lekötöttek eddig a Magyar Színház
cirkuszdarabjai, s megtetszett előttünk a közeli jövendő Fedák Sárija,
ki diadalmasan fogja bebizonyítani, hogy ellenségei éppenséggel nem, s
rajongói sem ismerik az ő talentumának teljességeit.
A közönség úgy ünnepelte egész este, ahogy Fedák Sárit ünnepelni szokta. Páratlan lángolással.
Nagyváradi Napló 1902. június 15.
Forrás : mek.oszk.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése