Ötvös Béla író, újságíró.Forrás : Bihari Napló
"Ötvös Béla író, újságíró tollából jelent meg a Nagyváradi Napló hasábjain forrásértékű tudósítás a Tanácsköztársaság váradi időszakáról, és a város román megszállásáról 1919-ben. A Krónikák könyve addigi újságírói pályafutásának legjelentősebb írásait tartalmazza." - olvashatjuk a cikksorozat első részét a Bihari Naplóban. A következő információt olvashatjuk :
"Az alábbiakban részletet közlünk a Krónikák könyve című kötetből. Ötvös
Béla írását unokája, Péter Sándor építőmérnök támogatásával közöljük." A cikket elolvasva,jobban megértjük az események hátterét.Érdemes a könyvjelzők közzé menteni a cikket,mert egy szemtanú írta.Idézetek a cikkből :
"A városházán, rendőrségen és a Munkás-Otthonban
élénk élet volt. A munkástanács ülésezett és a rendőrség is talpon volt.
Éjjel egy órakor felköltötték álmából Jánossy Gyula rendőrfőkapitányt,
aki épp úgy, mint a többi rendőrtisztviselő, attól kezdve folyton
hivatalában volt. A városházi folyosókon kettesével, négyesével jártak
feltűzött szuronnyal, fegyveresen a rendőrök. A városháza épületének
második emeletén levő véd- és karhatalmi direktórium is munkában volt.
Ez a direktórium hajnali kettőtől kezdve Jánossy Gyula utasításai
szerint járt el és hajnali öt órakor Végh Dezső vádbiztos a város
parancsnokságát Jánossy Gyula kezébe tette le, mint olyanéba, amely a
város rendjét biztosítani tudja. Ez az izgalmas éjszaka felejthetetlen
lesz Nagyvárad történelmében.
Közben a frontok
felől vonatok jöttek és katonák érkeztek szétszórtan, akik különböző
híreket hoztak a harctérről. Hajnal felé látható volt, amint a
Rákóczi-úton konflisokon a proletárdiktatúra vezérei közül többen a
vasútállomás felé hajtattak nagy cókmókkal, valószínűleg azért ilyen
korán, hogy délelőtt fél tízkor induló budapesti személyvonaton helyet
biztosíthassanak maguknak. Amint a reggel közlekedett, tisztán érezhető
volt, hogy Nagyvárad polgárságára izgalmas nap virrad."
"De egyszerre csak a vasútállomás felől jön valaki és izgatottan újságolja ismerőseinek:
– Vége a proletárdiktatúrának. A románok közelednek a város felé.
Mint
a futó tűz, úgy terjedt a hír, bár a kávéházak éppen úgy, mint
éjszakára, a péntek este kiadott rendelet értelmében, reggel is zárva
maradtak. Az emberek nem mehettek be a kávéházba, hanem egyre inkább az
utcán, legfőképpen a Bémer téren, meg a Szent László-téren a városháza
előtt gyülekeztek."
"A városháza folyosóin ez időtájt terjedt el a hír, hogy az utcákon
plakát fog megjelenni, amelyben Jánossy Gyula főkapitány-városparancsnok
közli a lakossággal, hogy az uralmat a város régi vezetősége vette át,
hogy vége a proletárdiktatúrának és hogy a tisztek felvarrhatják
blúzaikra a disztinkciót."
"Az Őr-utcai katonai állomásparancsnokságnál is nagy volt a forgalom. A
városparancsnok Cserey Vilmos alezredes lett, majd pedig Halász Sándor
százados és amikor ennek híre elterjedt a lakosság között, nagy
megnyugvást keltett, mert tudták, hogy e két tiszt Jánossy Gyula
főkapitánnyal és a nagy számmal jelentkezett felfegyverzett polgársággal
együtt garancia a rend fenntartására. Az állomásparancsnokságra
berendelték a jelentkezni akaró tartalékos tiszteket, akik tömegestől
tódultak oda és lelkesülten ajánlották fel szolgálataikat."
"Oroszlán Pál politikai megbízott, aki Nagyváradon
szombat reggelre kihirdette a statáriumot, egészen fiatal tüzérönkéntes
tizedes. Előadta, hogy a román csapatok, amelyek Belényes felől
nyomulnak előre, Magyarcséke táján állnak már, míg egy másik román
csapat – a csucsai – Élesdről közeledik Mezőtelegd felé. Észak felől
pedig Margitta irányából nyomulnak előre nagy erővel. Közölte továbbá,
hogy ahol csatározások nem voltak, ott a román csapatok kijelentették,
hogy barátságosan viselkednek. Ismertetéséhez hozzáfűzte azt is, hogy a
frontot mindenütt a székely katonák tartották, a vörös ezredbeliek
azonban nem feleltek meg feladatuknak és a várt reményeknek.
Síri
csend követte a szavakat, amelyek után Katz Béla azt a javaslatot
terjesztette elő, hogy a Munkástanács adja vissza a hatalmat a városnak.
A Munkástanács elhatározta, hogy átadja a hatalmat a város tanácsának."
"Katz Béla Kun Bélát kérdésére informálta a helyzetről és teljesen
ismertette a tarthatatlan helyzetet. Kun Béla ennek dacára ragaszkodott
ahhoz, hogy csak a szovjet kormány parancsát teljesítsék, mert ő
erősítéseket küld."
"A vasúti peront Paksy csendőrfőhadnagy parancsnoksága alatt kivonult
rendőrség szállta meg. Aztán pedig a vasutasok, sőt még a hordárok is
fegyvert fogtak és míg a budapesti vonat, fél 11 óra után el nem indult,
senki ki nem lépett a peronra."
"Délelőtt tizenegy órakor három autó robogott a
Rákóczi-úton a vasútállomás, illetve a püspöki vám felé. Mind a három
tömve tengerészekkel, akik gépfegyverrel és kézigránátokkal voltak
felszerelve. A csendőrlaktanya előtt álló csendőrkordon nem akarta
átbocsájtani őket, mire a tengerészek tüzelni kezdtek. A csendőrök
visszatüzeltek. De ezalatt a három autónak sikerült a kordonon keresztül
törni és gyors száguldással iramlott tova a vasútállomás felé.
A
nagy lövöldözésre figyelmesek lettek a vasútállomást megszálló
csendőrök, rendőrök, katonák és vasutasok és azonnal állást foglaltak el
az állomás előtti térségen. Minthogy a három autó itt sem akart
megállani, a rendőrök sortüzet adtak a menekülőkre. Több golyó nem
tévesztett célt, sőt az egyik autó is megsérült. A tengerészek erre
gépfegyverrel lőttek vissza a robogó autóról és két kézigránátot dobtak a
vasútállomás épülete felé. Több gépfegyvergolyó berepült a váróterembe,
ahol két utazni akaró asszony könnyebben meg is sebesült.
A
véres harc óriási izgalmat keltett a vasútállomás környékén. A három
autó elmenekült. Az ütközetről később Birtha Sándor alezredes, aki az
állomáshoz kivonult őrség parancsnokságát átvette, személyesen tett
jelentést dr. Katz Bélának."
Visszaemlékezés a korabeli nagyváradi eseményekre.Forrás : Bihari Napló
"De egyszerre csak a vasútállomás felől jön valaki és izgatottan újságolja ismerőseinek:
– Vége a proletárdiktatúrának. A románok közelednek a város felé.
Mint
a futó tűz, úgy terjedt a hír, bár a kávéházak éppen úgy, mint
éjszakára, a péntek este kiadott rendelet értelmében, reggel is zárva
maradtak. Az emberek nem mehettek be a kávéházba, hanem egyre inkább az
utcán, legfőképpen a Bémer téren, meg a Szent László-téren a városháza
előtt gyülekeztek."
"A városháza folyosóin ez időtájt terjedt el a hír, hogy az utcákon plakát fog megjelenni, amelyben Jánossy Gyula főkapitány-városparancsnok közli a lakossággal, hogy az uralmat a város régi vezetősége vette át, hogy vége a proletárdiktatúrának és hogy a tisztek felvarrhatják blúzaikra a disztinkciót."
"Az Őr-utcai katonai állomásparancsnokságnál is nagy volt a forgalom. A városparancsnok Cserey Vilmos alezredes lett, majd pedig Halász Sándor százados és amikor ennek híre elterjedt a lakosság között, nagy megnyugvást keltett, mert tudták, hogy e két tiszt Jánossy Gyula főkapitánnyal és a nagy számmal jelentkezett felfegyverzett polgársággal együtt garancia a rend fenntartására. Az állomásparancsnokságra berendelték a jelentkezni akaró tartalékos tiszteket, akik tömegestől tódultak oda és lelkesülten ajánlották fel szolgálataikat."
"Oroszlán Pál politikai megbízott, aki Nagyváradon
szombat reggelre kihirdette a statáriumot, egészen fiatal tüzérönkéntes
tizedes. Előadta, hogy a román csapatok, amelyek Belényes felől
nyomulnak előre, Magyarcséke táján állnak már, míg egy másik román
csapat – a csucsai – Élesdről közeledik Mezőtelegd felé. Észak felől
pedig Margitta irányából nyomulnak előre nagy erővel. Közölte továbbá,
hogy ahol csatározások nem voltak, ott a román csapatok kijelentették,
hogy barátságosan viselkednek. Ismertetéséhez hozzáfűzte azt is, hogy a
frontot mindenütt a székely katonák tartották, a vörös ezredbeliek
azonban nem feleltek meg feladatuknak és a várt reményeknek.
Síri
csend követte a szavakat, amelyek után Katz Béla azt a javaslatot
terjesztette elő, hogy a Munkástanács adja vissza a hatalmat a városnak.
A Munkástanács elhatározta, hogy átadja a hatalmat a város tanácsának."
"Katz Béla Kun Bélát kérdésére informálta a helyzetről és teljesen ismertette a tarthatatlan helyzetet. Kun Béla ennek dacára ragaszkodott ahhoz, hogy csak a szovjet kormány parancsát teljesítsék, mert ő erősítéseket küld."
"A vasúti peront Paksy csendőrfőhadnagy parancsnoksága alatt kivonult rendőrség szállta meg. Aztán pedig a vasutasok, sőt még a hordárok is fegyvert fogtak és míg a budapesti vonat, fél 11 óra után el nem indult, senki ki nem lépett a peronra."
"Délelőtt tizenegy órakor három autó robogott a
Rákóczi-úton a vasútállomás, illetve a püspöki vám felé. Mind a három
tömve tengerészekkel, akik gépfegyverrel és kézigránátokkal voltak
felszerelve. A csendőrlaktanya előtt álló csendőrkordon nem akarta
átbocsájtani őket, mire a tengerészek tüzelni kezdtek. A csendőrök
visszatüzeltek. De ezalatt a három autónak sikerült a kordonon keresztül
törni és gyors száguldással iramlott tova a vasútállomás felé.
A
nagy lövöldözésre figyelmesek lettek a vasútállomást megszálló
csendőrök, rendőrök, katonák és vasutasok és azonnal állást foglaltak el
az állomás előtti térségen. Minthogy a három autó itt sem akart
megállani, a rendőrök sortüzet adtak a menekülőkre. Több golyó nem
tévesztett célt, sőt az egyik autó is megsérült. A tengerészek erre
gépfegyverrel lőttek vissza a robogó autóról és két kézigránátot dobtak a
vasútállomás épülete felé. Több gépfegyvergolyó berepült a váróterembe,
ahol két utazni akaró asszony könnyebben meg is sebesült.
A
véres harc óriási izgalmat keltett a vasútállomás környékén. A három
autó elmenekült. Az ütközetről később Birtha Sándor alezredes, aki az
állomáshoz kivonult őrség parancsnokságát átvette, személyesen tett
jelentést dr. Katz Bélának." Visszaemlékezés a korabeli nagyváradi eseményekre.Forrás : Bihari Napló
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése