Rimler Károly, Nagyvárad polgármestere.Forrás : Bihari Napló
"Ötvös Béla író, újságíró tollából jelent meg a Nagyváradi Napló hasábjain forrásértékű tudósítás a Tanácsköztársaság váradi időszakáról, és a város román megszállásáról 1919-ben. A Krónikák könyve az addigi újságírói pályafutásának legjelentősebb írásait tartalmazza." - olvashatjuk a cikksorozat második részében, mely a Bihari Naplóban jelent meg. Fontos információ :
"Az alábbiakban részletet közlünk a Krónikák könyve című kötetből. Ötvös
Béla írását unokája, Péter Sándor építőmérnök támogatásával közöljük.
Folytatás a tegnapi lapszámunkból."
Idézetek a cikkből :
"A Rulikovszki-úti kaszárnyában is izzó volt a
hangulat. A Rulikovszki-úton nagy tömeg hullámzott és a kaszárnya körül
kíváncsian helyezkedett el. A kaszárnyában lévő vörös katonák meglehetős
nyugtalanul viselkedtek és csak nehezen lehetett őket féken tartani.
Mialatt
Katz Béla Kun Bélával beszélt telefonon, megjelent a városházán Raics
Károly ezredes-dandárparancsnok, Balogh Sándor ezredes, továbbá Cserey
Vilmos alezredes és később Dutkay Béla őrnagy, akik Katz Bélát keresték
sürgős és halaszthatatlan ügyben. Amikor Katz Béla végezte a
telefonbeszélgetést, a rendőrségről átvonult hivatalába, ahol a
tanácskozásba bevonták Rimler Károly polgármestert és Jánossy Gyula
főkapitányt is.
Ez a nagy fontosságú tanácskozás,
amely utolsó volt Katz Béla hivatalában – végleges döntést hozott
Nagyvárad sorsára nézve. A tanácskozás főleg német nyelven folyt.
–
Übernehmen Sie, Herr Doktor, die Verantwortung – kérdezte Balogh
ezredes Katz Bélát – wenn hier eine Schiesserei wird und die ganze Stadt
zusammen-geschossen wird? Blos ein Schuss und die Katastrophe
unvermeidlich ist.
(Átveszi ön a felelősséget
doktor úr, ha itt lövöldözés lesz és e várost összelövik? Csak egy lövés
kell és nem lesz elhárítható a katasztrófa.)
–
Bitte, bitte, Herr Oberst – válaszolt erre dr. Katz Béla, még mindig az
őt jellemző nyugalommal – nicht so scharf. Wir können uns doch annähern.
(- Kérem, kérem ezredes úr, ne oly élesen, hiszen meg tudjuk egymást közelíteni.)"
"Raics ezredes, hogy a hadügyi népbiztost meggyőzze,
körtelefonozott a csapatok parancsnokaihoz. Ezek egybehangzóan azt a
felvilágosítást adták, hogy a katonák nem akarnak többé harcolni.
Ezzel aztán végleg el is dőlt a nagyváradi kormányzótanács és az egész Bihar megyei proletárdiktatúra sorsa."
"Rimler Károly polgármester így válaszolt Katz Béla szavaira:
–
A legfontosabbnak tekintem a város nyugalmát és a polgárság
közbiztonságát. Köszönöm Önnek azokat az intézkedéseket, amelyek a város
érdekében jelentősek voltak és amelyekkel sikerült a város nyugalmát
megőriznünk. Én nem politizálok, én csak nézem, hogy ennek a városnak,
melyet 37 éve szolgálok, egyetlen polgárát se érje baj és hogy a
bevonuló román csapatoknak ne legyen oka arra, hogy megtorlással
éljenek." Kiemelés tőlem '
"A polgármester nyomban rendkívüli ülésre hívta össze a városi tanács
tagjait, akik a polgármester szobájában gyűltek össze. A polgármester
közölte a tanács tagjaival, hogy újból a tanács kezében a közigazgatás,
mire úgy határoztak, hogy egy proklamációt bocsájtanak ki a város
népéhez. Lukács Ödön főjegyző meg is fogalmazta azt. A városi tanács
ülésén, amely zárt volt, később részt vettek Raics ezredes és Cserey
alezredes is."
"Már délelőtt nagyon érezhető volt, hogy a Rulikovszki-úti kaszárnyában
bennszorult vörös katonákat csak nehezen lehet féken tartani. Délután
valóban bekövetkezett az, amitől tartottak. A kaszárnya előtt hullámzó
óriási tömegben valaki egy lövést tett, mire a kaszárnyában levő vörös
katonák ki akartak rohanni. A tisztek azonban meg akarták őket gátolni,
mire heves lövöldözés fejlődött ki. A harc még a kaszárnya mögötti
térségen is folytatódott és tartott volna tovább is, ha a rendőrség
emberei egy teherautón ki nem érkeznek és le nem fegyverezik a
fékeveszett embereket. A garázdálkodó katonák a gépfegyveresen a
kaszárnya udvarára érkezett rendőrségnek minden szó nélkül megadták
magukat és összes fegyvereiket átadták."
"Az Őr-utcai katonai állomásparancsnokságon még délelőtt megjelent Halász
Sándor százados, aki közölte az ott levő Des Echerolles-Kruspér István
őrnaggyal, hogy átveszi az állomásparancsnokságot, ami meg is történt és
Halász százados ez időtől emberfeletti munkát fejtett ki."
"Halász százados most érkezik autón. Egyenesen a főjegyzőhöz fut fel.
– Hogy állunk? – kérdi Keszthelyi.
–
A helyzet már kész – monda halász – Hogy a visszavonulók
fosztogatásának elébe vágjunk, a megyeházat fegyveresen szállják meg az
urak. Ha a románok bejönnek, letesszük a fegyvert."
"Ettől a perctől a megyei tisztviselők tesznek fegyveres szolgálatot. Nappal a nősek, éjjel a nőtlenek.
A
kormányzótanács a fegyveres megszállás perceiben határozott. Kulcsait,
eddigi ügyvitelét átadta az alispáni hivatalnak. A tanács szobái déli
fél tizenkettőkor lezárultak."
"A városi tanács ezen az ülésen elhatározta, hogy a városháza ormán lengő
vörös lobogót lehúzatja és a díszterem ablakára pingált pörölyös vörös
embert is eltünteti, mint a proletár világ szimbólumait. A tanácskozáson
részt vettek dr. Pap Koriolán, dr. Ardeleán Jusztin és még több román
vezető férfi is, akik éjjel két órától kezdve folyton a rendőrségen,
illetve a városházán tartózkodtak és akiket, mint a város román
polgárságának vezetőit, parlamentér szereppel bíztak meg."
"Cserey alezredes természetesen nyomban közölte ezt a hírt a tanáccsal,
mire ez elhatározta, hogy Rimler polgármester vezetésével parlametairek
menjenek a románok elé és adják fel a várost, hogy megkíméljék az
ágyúzástól."
"Végül is estefelé abban állapodtak meg, hogy a románok elé is
parlametairt menesztenek azzal a kéréssel, hogy ne lőjék a várost és a
vörösöket pedig úgy intézik el, hogy felkérik Katz Bélát, menjen elébük
és tartóztassa fel őket, illetve bírja őket visszavonulásra."
"Künn az utca egyre hullámzott. Mindenfelé kisebb-nagyobb csapatok
álldogáltak. Rengeteg autó száguldott alá s fel. Csaknem mindenkinek
volt valami híre, amit aztán tovább adott. Ellenőrizhetetlen hírek
keringtek így szájról-szájra."
"Lassan ráborult az alkony a városra. Fegyveres polgárőrök, fiatalok,
öregek egyforma lelkesedéssel indultak posztjukra, hogy fenntartsák a
rendet és őrködjenek e sokat szenvedett város álma felett. Jánossy Gyula
főkapitány-városparancsnok rendeletet adott ki, amelyben megtiltja,
hogy nem közérdeket szolgáló egyének este 8 órán túl az utcákon
járhassanak."
"De egyszerre, úgy kilenc óra tájt egymásutánban két hatalmas robbanás
zaja verte fel a nagy csendességet. A detonáció hangja a vasútállomás
felől jött a város közepe felé. Az történt, hogy a vasútállomáson egy
zászlóalj székely katona a Mezőteged felől beérkezett vonatával tovább
akart utazni, hogy a vörösök ellen felvegye a küzdelmet, illetve hogy
feltartóztassa őket, de minthogy valamelyes okból nem indították el a
vonatot, valamelyik tüzesvérű székely, dühében két kézigránátot dobott
az állomás épületére. Mindkettő felrobbant. Az egyik pontosan a vasúti
rendőrség szobája előtt a peron tetejét zúzta be és onnan hullt alá, a
másik pedig egyik, a főépülettel szomszédos épületben tett jelentéktelen
kárt. A székelyeket erre fél tizenegy előtt tovább utaztatták."
"Rimler Károly polgármester, Lukács Ödön polgármester-helyettes, Jánossy
Gyula rendőrfőkapitány, dr. Bartha Béla, Fluck Ferenc rendőrkapitányok
és a többi rendőrtisztek, meg rendőrök, valamint a derék csendőrök s a
lelkesült polgárőrök voltak csak ébren és virrasztottak hűségesen, mély
gonddal az alvó város felett."
"Néhány perccel tíz óra után visszaérkezett a
városházára az előző este a románok elé küldött parlamentér, Morár
György főhadnagy, Jellenik Géza főszámvető kíséretében, a polgármesteri
hivatalban tartózkodó Pap Coriolánnak jelentést tett küldetése
eredményéről:
– Egy óra múlva a város határában
lesz a sereg – mondta Morár főhadnagy. – Öt teherautóval szállítják a
legénységet Váradvelencéig, ahol az előbb érkezettek várni fognak arra,
amíg az öt autó újabb fordulást tesz. A fogadásnak a város határában
kell történnie."
"A városi tanács tagjai már jó félórával azelőtt
eltávoztak a városházáról, hogy odahaza átöltözködjenek és úgy
állapodtak meg, hogy a vámon túl levő új vízműtelepnél találkoznak, ahol
a fogadás lesz. A tanács úgy állapodott meg dr. Ardelean Jusztinnal,
hogy a nagyváradi román polgárság nevében Ardelean Jusztin üdvözölje az
érkező parancsnokot.
Az első járőr
Amikor
mi kiérkeztünk a vízműtelephez, már ott találtuk Rimler Károly
polgármestert, aki a város kocsiján jött ki. Amerre elhaladtunk, a
Kossuth-utcán, Nagypiac-téren, Kolozsvári-utcán, a kíváncsi embereknek
ezrei hullámzottak. A járdákon alig lehetett mozogni és az úttesten is
csak úgy áradt az óriási néptömeg a sorompó felé.
Ott
maradtunk Rimler polgármesterrel együtt a vízműtelepnél. Néhány perc
múlva megérkezett oda dr. Ardelean Jusztin és dr. Mayor László, akik
mint hivatalos küldöttek szerepeltek. Az országúton egyre-másra robogtak
az autók, meg a kocsik alá s fel. Egyszerre délnyugati irányból egy
repülőgép repül el felettünk, amely nemsokára visszafordult. Valahonnan
Arad felől jöhetett.
A vízműtelep előtt egyre
nagyobb lesz a tömeg. Tizenegy órakor jön egy kocsi a csapatok felől. A
benne ülők újságolják, hogy az előőrsök körülbelül kétezer lépésnyire
táboroznak.
Négy perc hiányzik a negyed
tizenkettőhöz, amikor az országúton egy lovaspatrul lesz látható, amint
gyors ügetéssel közeledik felénk. Alig telik belé egy perc, már előttünk
is áll a patrul: két tiszt és öt legény. Dr. Ardelean Jusztin és dr.
Mayor László fogadta őket, akik közlik, hogy puhatolódzni előre jöttek a
városba, amelyen át akarnak vonulni.
– Semmi akadálya nincs, – mondta dr. Ardelean – nyugodtan mehetnek.
– A csapat – mondta a patrul parancsnoka, Todorescu főhadnagy, – rajvonalban jön utánunk.
Útmutatás
után gyorsan elvágtat a patrul be a város felé. Nemsokára ezután kelet
felől a mezőn itt-ott emberek lesznek láthatók, távcsővel jól látni:
katonák.
A járőrt a Szent László-téren át az ott
egybegyűlt férfiak és nők közül sokan virággal fogadták és végig, amerre
elvonult, sűrűn hangzott feléje a Sze treaska kiáltás.
Gyönyörű
napfényes idő volt vasárnap délelőtt. Ott állunk a vízműtelep udvarán,
ahová időközben kiérkezett Lukács Ödön főjegyző, dr. Thury László
főügyész, Rimanóczy Béla igazgató és több újságíró. Délután fél háromkor
megkezdődött a csapatok bevonulása Nagyváradra."
Tisztelt Olvasó ' Bármilyen lehet a véleménye a történtekről,a történelmet nem lehet megváltoztatni.Ez történt 1919-ben Nagyváradon,ez vonult be a történelemkönyvébe.Egyiknek megszállás,másiknak felszabadítás ...
"Raics ezredes, hogy a hadügyi népbiztost meggyőzze,
körtelefonozott a csapatok parancsnokaihoz. Ezek egybehangzóan azt a
felvilágosítást adták, hogy a katonák nem akarnak többé harcolni.
Ezzel aztán végleg el is dőlt a nagyváradi kormányzótanács és az egész Bihar megyei proletárdiktatúra sorsa."
"Rimler Károly polgármester így válaszolt Katz Béla szavaira:
–
A legfontosabbnak tekintem a város nyugalmát és a polgárság
közbiztonságát. Köszönöm Önnek azokat az intézkedéseket, amelyek a város
érdekében jelentősek voltak és amelyekkel sikerült a város nyugalmát
megőriznünk. Én nem politizálok, én csak nézem, hogy ennek a városnak,
melyet 37 éve szolgálok, egyetlen polgárát se érje baj és hogy a
bevonuló román csapatoknak ne legyen oka arra, hogy megtorlással
éljenek." Kiemelés tőlem '
"A polgármester nyomban rendkívüli ülésre hívta össze a városi tanács
tagjait, akik a polgármester szobájában gyűltek össze. A polgármester
közölte a tanács tagjaival, hogy újból a tanács kezében a közigazgatás,
mire úgy határoztak, hogy egy proklamációt bocsájtanak ki a város
népéhez. Lukács Ödön főjegyző meg is fogalmazta azt. A városi tanács
ülésén, amely zárt volt, később részt vettek Raics ezredes és Cserey
alezredes is."
"Már délelőtt nagyon érezhető volt, hogy a Rulikovszki-úti kaszárnyában
bennszorult vörös katonákat csak nehezen lehet féken tartani. Délután
valóban bekövetkezett az, amitől tartottak. A kaszárnya előtt hullámzó
óriási tömegben valaki egy lövést tett, mire a kaszárnyában levő vörös
katonák ki akartak rohanni. A tisztek azonban meg akarták őket gátolni,
mire heves lövöldözés fejlődött ki. A harc még a kaszárnya mögötti
térségen is folytatódott és tartott volna tovább is, ha a rendőrség
emberei egy teherautón ki nem érkeznek és le nem fegyverezik a
fékeveszett embereket. A garázdálkodó katonák a gépfegyveresen a
kaszárnya udvarára érkezett rendőrségnek minden szó nélkül megadták
magukat és összes fegyvereiket átadták."
"Az Őr-utcai katonai állomásparancsnokságon még délelőtt megjelent Halász
Sándor százados, aki közölte az ott levő Des Echerolles-Kruspér István
őrnaggyal, hogy átveszi az állomásparancsnokságot, ami meg is történt és
Halász százados ez időtől emberfeletti munkát fejtett ki."
"Halász százados most érkezik autón. Egyenesen a főjegyzőhöz fut fel.
– Hogy állunk? – kérdi Keszthelyi.
–
A helyzet már kész – monda halász – Hogy a visszavonulók
fosztogatásának elébe vágjunk, a megyeházat fegyveresen szállják meg az
urak. Ha a románok bejönnek, letesszük a fegyvert."
"Ettől a perctől a megyei tisztviselők tesznek fegyveres szolgálatot. Nappal a nősek, éjjel a nőtlenek.
A
kormányzótanács a fegyveres megszállás perceiben határozott. Kulcsait,
eddigi ügyvitelét átadta az alispáni hivatalnak. A tanács szobái déli
fél tizenkettőkor lezárultak."
"A városi tanács ezen az ülésen elhatározta, hogy a városháza ormán lengő vörös lobogót lehúzatja és a díszterem ablakára pingált pörölyös vörös embert is eltünteti, mint a proletár világ szimbólumait. A tanácskozáson részt vettek dr. Pap Koriolán, dr. Ardeleán Jusztin és még több román vezető férfi is, akik éjjel két órától kezdve folyton a rendőrségen, illetve a városházán tartózkodtak és akiket, mint a város román polgárságának vezetőit, parlamentér szereppel bíztak meg."
"Cserey alezredes természetesen nyomban közölte ezt a hírt a tanáccsal, mire ez elhatározta, hogy Rimler polgármester vezetésével parlametairek menjenek a románok elé és adják fel a várost, hogy megkíméljék az ágyúzástól."
"Végül is estefelé abban állapodtak meg, hogy a románok elé is parlametairt menesztenek azzal a kéréssel, hogy ne lőjék a várost és a vörösöket pedig úgy intézik el, hogy felkérik Katz Bélát, menjen elébük és tartóztassa fel őket, illetve bírja őket visszavonulásra."
"Künn az utca egyre hullámzott. Mindenfelé kisebb-nagyobb csapatok álldogáltak. Rengeteg autó száguldott alá s fel. Csaknem mindenkinek volt valami híre, amit aztán tovább adott. Ellenőrizhetetlen hírek keringtek így szájról-szájra."
"Lassan ráborult az alkony a városra. Fegyveres polgárőrök, fiatalok, öregek egyforma lelkesedéssel indultak posztjukra, hogy fenntartsák a rendet és őrködjenek e sokat szenvedett város álma felett. Jánossy Gyula főkapitány-városparancsnok rendeletet adott ki, amelyben megtiltja, hogy nem közérdeket szolgáló egyének este 8 órán túl az utcákon járhassanak."
"De egyszerre, úgy kilenc óra tájt egymásutánban két hatalmas robbanás zaja verte fel a nagy csendességet. A detonáció hangja a vasútállomás felől jött a város közepe felé. Az történt, hogy a vasútállomáson egy zászlóalj székely katona a Mezőteged felől beérkezett vonatával tovább akart utazni, hogy a vörösök ellen felvegye a küzdelmet, illetve hogy feltartóztassa őket, de minthogy valamelyes okból nem indították el a vonatot, valamelyik tüzesvérű székely, dühében két kézigránátot dobott az állomás épületére. Mindkettő felrobbant. Az egyik pontosan a vasúti rendőrség szobája előtt a peron tetejét zúzta be és onnan hullt alá, a másik pedig egyik, a főépülettel szomszédos épületben tett jelentéktelen kárt. A székelyeket erre fél tizenegy előtt tovább utaztatták."
"Rimler Károly polgármester, Lukács Ödön polgármester-helyettes, Jánossy Gyula rendőrfőkapitány, dr. Bartha Béla, Fluck Ferenc rendőrkapitányok és a többi rendőrtisztek, meg rendőrök, valamint a derék csendőrök s a lelkesült polgárőrök voltak csak ébren és virrasztottak hűségesen, mély gonddal az alvó város felett."
"Néhány perccel tíz óra után visszaérkezett a
városházára az előző este a románok elé küldött parlamentér, Morár
György főhadnagy, Jellenik Géza főszámvető kíséretében, a polgármesteri
hivatalban tartózkodó Pap Coriolánnak jelentést tett küldetése
eredményéről:
– Egy óra múlva a város határában
lesz a sereg – mondta Morár főhadnagy. – Öt teherautóval szállítják a
legénységet Váradvelencéig, ahol az előbb érkezettek várni fognak arra,
amíg az öt autó újabb fordulást tesz. A fogadásnak a város határában
kell történnie."
"A városi tanács tagjai már jó félórával azelőtt
eltávoztak a városházáról, hogy odahaza átöltözködjenek és úgy
állapodtak meg, hogy a vámon túl levő új vízműtelepnél találkoznak, ahol
a fogadás lesz. A tanács úgy állapodott meg dr. Ardelean Jusztinnal,
hogy a nagyváradi román polgárság nevében Ardelean Jusztin üdvözölje az
érkező parancsnokot.
Az első járőr
Amikor
mi kiérkeztünk a vízműtelephez, már ott találtuk Rimler Károly
polgármestert, aki a város kocsiján jött ki. Amerre elhaladtunk, a
Kossuth-utcán, Nagypiac-téren, Kolozsvári-utcán, a kíváncsi embereknek
ezrei hullámzottak. A járdákon alig lehetett mozogni és az úttesten is
csak úgy áradt az óriási néptömeg a sorompó felé.
Ott
maradtunk Rimler polgármesterrel együtt a vízműtelepnél. Néhány perc
múlva megérkezett oda dr. Ardelean Jusztin és dr. Mayor László, akik
mint hivatalos küldöttek szerepeltek. Az országúton egyre-másra robogtak
az autók, meg a kocsik alá s fel. Egyszerre délnyugati irányból egy
repülőgép repül el felettünk, amely nemsokára visszafordult. Valahonnan
Arad felől jöhetett.
A vízműtelep előtt egyre
nagyobb lesz a tömeg. Tizenegy órakor jön egy kocsi a csapatok felől. A
benne ülők újságolják, hogy az előőrsök körülbelül kétezer lépésnyire
táboroznak.
Négy perc hiányzik a negyed
tizenkettőhöz, amikor az országúton egy lovaspatrul lesz látható, amint
gyors ügetéssel közeledik felénk. Alig telik belé egy perc, már előttünk
is áll a patrul: két tiszt és öt legény. Dr. Ardelean Jusztin és dr.
Mayor László fogadta őket, akik közlik, hogy puhatolódzni előre jöttek a
városba, amelyen át akarnak vonulni.
– Semmi akadálya nincs, – mondta dr. Ardelean – nyugodtan mehetnek.
– A csapat – mondta a patrul parancsnoka, Todorescu főhadnagy, – rajvonalban jön utánunk.
Útmutatás
után gyorsan elvágtat a patrul be a város felé. Nemsokára ezután kelet
felől a mezőn itt-ott emberek lesznek láthatók, távcsővel jól látni:
katonák.
A járőrt a Szent László-téren át az ott
egybegyűlt férfiak és nők közül sokan virággal fogadták és végig, amerre
elvonult, sűrűn hangzott feléje a Sze treaska kiáltás.
Gyönyörű
napfényes idő volt vasárnap délelőtt. Ott állunk a vízműtelep udvarán,
ahová időközben kiérkezett Lukács Ödön főjegyző, dr. Thury László
főügyész, Rimanóczy Béla igazgató és több újságíró. Délután fél háromkor
megkezdődött a csapatok bevonulása Nagyváradra."
Tisztelt Olvasó ' Bármilyen lehet a véleménye a történtekről,a történelmet nem lehet megváltoztatni.Ez történt 1919-ben Nagyváradon,ez vonult be a történelemkönyvébe.Egyiknek megszállás,másiknak felszabadítás ...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése