Egyetlen jóérzésű embernek sem lehet kifogása a zsidó közösség óhaja ellen, hogy közterületeken is mementóként őrizzük a holokauszt emlékét, viszont érzésem szerint nem egy utcaelnevezés ennek a legmegfelelőbb módja, mert ezzel valamiképpen az ellenkezőjére fordul és elbagatellizálódik a nemes célkitűzés. Hisz gondoljuk csak el: azon az utcán jelenleg is emberek laknak, akiknek mindennapi életéről beszámolunk az újságban, és olyasmit írunk majd le: »nem lesz meleg víz a Zsidó deportáltak utcáján«, vagy »holnap viszik el a szemetet a Zsidó deportáltak utcájáról« stb. Egy köztéri alkotás kihelyezése és talán a Heyman Éva utca elnevezés alkalmasabbnak tűnne erre a célra, csakhogy a város polgármestere szerint a Heyman Éva elnevezés nem elég figyelemfelkeltő.
Felmerül a kérdés, hogy miért
nem elég figyelemfelkeltő a váradi zsidóság szenvedéseit szimbolizáló
gyermek neve, akinek ráadásul köztéri szobra is van Nagyváradon? Hát
talán azért nem, mert az önkormányzat nem a váradi magyar zsidóság, és
általában a zsidóság szenvedéseire, hanem a magyar állam bűneire akarja
felhívni a figyelmet. Erről a szándékról vallott akarva akaratlanul Ilie
Bolojan a nagyváradi zsidó közösség múzeumának megnyitóján is, amikor
azt emelte ki, hogy főként azért van szükség erre a múzeumra, mert
rendkívül fontos emlékezni arra, hogy mekkora szenvedéseket álltak ki a
váradi zsidók akkor, amikor itt magyar adminisztráció volt. A romániai
holokausztra való emlékezés tehát nem fontos Nagyváradon a polgármester
szerint, ennek megfelelően az említett kiállításon a romániai
holokausztról emlékezetem szerint nincs érdemleges tájékoztatás. Holott,
mint ahogy az egy a MAZSIHISZ oldalán található cikkben olvasható:
„több százezer romániai zsidó vesztette életét nemcsak a náci
haláltáborokban, de az eredeti román szabadalomként is felfogható
transznisztriai halálvonatokban.”
Ha a román
állam mindenféle rendű és rangú képviselőit valóban megrendíti a zsidók
sorsa, akkor ugyanúgy kell fájjon nekik a Nagyváradról a magyar
államhatalom által elhurcolt Heyman Éva tragédiája, mint a Jászvásárról,
a Csernovciból, as Dorohoiról stb. a román állam által Transznisztriába
deportált és elpusztított Eva Heymanoké, valamint a Jászvásáron,
Odesszában és máshol tömegesen legyilkolt zsidóké, akiknek haláláért
ugyancsak a román állam a felelős. De hogy ez nincs így, azt még az az
aprócska tény is jelzi, hogy a Bihar Megyei Prefektúra köztéri
elnevezéseket elbíráló bizottsága csak a ‘Gettó’, sőt a ‘Gettó 1944
május-június’ utcaelnevezést tartja elfogadhatónak, nehogy a túl
általánosnak tűnő ‘Zsidó deportáltak’ megfogalmazás egyesekben azt a
megengedhetetlen képzettársítást szülje, hogy nem csak az akkor
Magyarországhoz tartozó Észak-Erdélyből, hanem Romániából is történtek
deportálások, illetve voltak zsidóellenes cselekmények.
Ha
a Sucevei utcát végül valóban Zsidó deportáltak utcájává fogják
átkeresztelni, az ugyebár az Octavian Goga utcában fog folytatódni, ami
tökéletes szimbóluma (lesz) annak, miképpen viszonyul a váradi
önkormányzat és általában a román államhatalom a saját múltjához és a
zsidóság szenvedéséhez. Gogaról a romániai közvélemény mindösszesen
annyit tud, hogy nagy költő volt, a magyarok pedig Az ember
tragédiájának fordítóját tisztelik benne. Azt már persze senki nem
szokta említeni, hogy ő a Mein Kampfot is fordítgatta, ami a harmincas
években nem történészi, politikatudományi tevékenység, hanem
politikai-ideológiai hitvallás volt. Octavian Goga a romániai
antiszemitizmus vezéralakja volt, íróként, publicistaként maga is
hozzájárult a zsidóellenes közhangulat felkorbácsolásához. Persze,
melyik román kultúrember nem volt antiszemita a két világháború közötti
időszakban, kérdezhetnénk keserű iróniával. Olyannyira így van ez, hogy
Romániában szinte már csak ezért sem illik felhánytorgatni mindazt a
zsidó-, és általában kisebbségellenes gyűlöletáradatot, amit akkoriban a
Gogak, Iorgak, Cioranok, Eliadek, Nae Ionescuk közöltek újságokban,
folyóiratokban stb. Csakhogy Octavian Goga miniszterelnökségig eljutott
aktív politikus is volt. És bár igaz, hogy nagyon rövid ideig, mindössze
másfél hónapig töltötte be a kormányfői tisztséget (1937. december 28.
és 1938. február 10. között), de ilyen csekélyke idő is elegendő volt
arra, hogy világéletében vallott megveszekedett zsidógyűlöletének
érvényt szerezzen: az ő kormánya fogadtatta el az állampolgárságot
felülvizsgáló, lényegében a zsidótlanítást célzó törvényt, aminek
következtében több mint 200 ezer romániai zsidó – az akkori Románia
zsidóságának valamivel több mint 36 százaléka! – veszítette el román
állampolgárságát, és vált ezáltal munkanélkülivé és az antiszemita román
államhatalomnak teljesen kiszolgáltatott hontalanná. Ez a nagy
horderejű intézkedés egyik közvetlen előzménye volt a romániai
holokausztnak, ami egy a múltjával őszintén szembenéző országban
méltatlanná tenné Gogát arra, hogy bárhol közterület viselje a nevét.
Így azonban a nagyváradi Octavian Goga utcában folytatódó Zsidó
deportáltak utcája éles, fájdalmas, egyben vérforraló bizonyítéka lesz
annak, hogy a múlttal való őszinte szembenézést nem lehet mások bűneire
való mutogatással megspórolni és annak, hogy a saját felelősség letagadásával, elhárításával a kegyeletet csak mímelni lehet. "
Forrás : biharinaplo.ro
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése