Kegyeletsértő a másokbűnével takarózni

"A nagyváradi városvezetés a helyi zsidó közösség felkérésére Zsidó deportáltak utcára (Evreilor deportați) akarja átnevezni a jelenlegi Sucevei utcát." - irja a Pap István a Bihari Napló Kommentár rovatban.Teljes cikk:

Egyetlen jóérzésű embernek sem lehet kifogása a zsidó közösség óhaja ellen, hogy közterületeken is mementóként őrizzük a holokauszt emlékét, viszont érzésem szerint nem egy utcaelnevezés ennek a legmegfelelőbb módja, mert ezzel valamiképpen az ellenkezőjére fordul és elbagatellizálódik a nemes célkitűzés. Hisz gondoljuk csak el: azon az utcán jelenleg is emberek laknak, akiknek mindennapi életéről beszámolunk az újságban, és olyasmit írunk majd le: »nem lesz meleg víz a Zsidó deportáltak utcáján«, vagy »holnap viszik el a szemetet a Zsidó deportáltak utcájáról« stb. Egy köztéri alkotás kihelyezése és talán a Heyman Éva utca elnevezés alkalmasabbnak tűnne erre a célra, csakhogy a város polgármestere szerint a Heyman Éva elnevezés nem elég figyelemfelkeltő.

Felmerül a kérdés, hogy miért nem elég figyelemfelkeltő a váradi zsidóság szenvedéseit szimbolizáló gyermek neve, akinek ráadásul köztéri szobra is van Nagyváradon? Hát talán azért nem, mert az önkormányzat nem a váradi magyar zsidóság, és általában a zsidóság szenvedéseire, hanem a magyar állam bűneire akarja felhívni a figyelmet. Erről a szándékról vallott akarva akaratlanul Ilie Bolojan a nagyváradi zsidó közösség múzeumának megnyitóján is, amikor azt emelte ki, hogy főként azért van szükség erre a múzeumra, mert rendkívül fontos emlékezni arra, hogy mekkora szenvedéseket álltak ki a váradi zsidók akkor, amikor itt magyar adminisztráció volt. A romániai holokausztra való emlékezés tehát nem fontos Nagyváradon a polgármester szerint, ennek megfelelően az említett kiállításon a romániai holokausztról emlékezetem szerint nincs érdemleges tájékoztatás. Holott, mint ahogy az egy a MAZSIHISZ oldalán található cikkben olvasható: „több százezer romániai zsidó vesztette életét nemcsak a náci haláltáborokban, de az eredeti román szabadalomként is felfogható transznisztriai halálvonatokban.”

Ha a román állam mindenféle rendű és rangú képviselőit valóban megrendíti a zsidók sorsa, akkor ugyanúgy kell fájjon nekik a Nagyváradról a magyar államhatalom által elhurcolt Heyman Éva tragédiája, mint a Jászvásárról, a Csernovciból, as Dorohoiról stb. a román állam által Transznisztriába deportált és elpusztított Eva Heymanoké, valamint a Jászvásáron, Odesszában és máshol tömegesen legyilkolt zsidóké, akiknek haláláért ugyancsak a román állam a felelős. De hogy ez nincs így, azt még az az aprócska tény is jelzi, hogy a Bihar Megyei Prefektúra köztéri elnevezéseket elbíráló bizottsága csak a ‘Gettó’, sőt a ‘Gettó 1944 május-június’ utcaelnevezést tartja elfogadhatónak, nehogy a túl általánosnak tűnő ‘Zsidó deportáltak’ megfogalmazás egyesekben azt a megengedhetetlen képzettársítást szülje, hogy nem csak az akkor Magyarországhoz tartozó Észak-Erdélyből, hanem Romániából is történtek deportálások, illetve voltak zsidóellenes cselekmények.

Ha a Sucevei utcát végül valóban Zsidó deportáltak utcájává fogják átkeresztelni, az ugyebár az Octavian Goga utcában fog folytatódni, ami tökéletes szimbóluma (lesz) annak, miképpen viszonyul a váradi önkormányzat és általában a román államhatalom a saját múltjához és a zsidóság szenvedéséhez. Gogaról a romániai közvélemény mindösszesen annyit tud, hogy nagy költő volt, a magyarok pedig Az ember tragédiájának fordítóját tisztelik benne. Azt már persze senki nem szokta említeni, hogy ő a Mein Kampfot is fordítgatta, ami a harmincas években nem történészi, politikatudományi tevékenység, hanem politikai-ideológiai hitvallás volt. Octavian Goga a romániai antiszemitizmus vezéralakja volt, íróként, publicistaként maga is hozzájárult a zsidóellenes közhangulat felkorbácsolásához. Persze, melyik román kultúrember nem volt antiszemita a két világháború közötti időszakban, kérdezhetnénk keserű iróniával. Olyannyira így van ez, hogy Romániában szinte már csak ezért sem illik felhánytorgatni mindazt a zsidó-, és általában kisebbségellenes gyűlöletáradatot, amit akkoriban a Gogak, Iorgak, Cioranok, Eliadek, Nae Ionescuk közöltek újságokban, folyóiratokban stb. Csakhogy Octavian Goga miniszterelnökségig eljutott aktív politikus is volt. És bár igaz, hogy nagyon rövid ideig, mindössze másfél hónapig töltötte be a kormányfői tisztséget (1937. december 28. és 1938. február 10. között), de ilyen csekélyke idő is elegendő volt arra, hogy világéletében vallott megveszekedett zsidógyűlöletének érvényt szerezzen: az ő kormánya fogadtatta el az állampolgárságot felülvizsgáló, lényegében a zsidótlanítást célzó törvényt, aminek következtében több mint 200 ezer romániai zsidó – az akkori Románia zsidóságának valamivel több mint 36 százaléka! – veszítette el román állampolgárságát, és vált ezáltal munkanélkülivé és az antiszemita román államhatalomnak teljesen kiszolgáltatott hontalanná. Ez a nagy horderejű intézkedés egyik közvetlen előzménye volt a romániai holokausztnak, ami egy a múltjával őszintén szembenéző országban méltatlanná tenné Gogát arra, hogy bárhol közterület viselje a nevét. Így azonban a nagyváradi Octavian Goga utcában folytatódó Zsidó deportáltak utcája éles, fájdalmas, egyben vérforraló bizonyítéka lesz annak, hogy a múlttal való őszinte szembenézést nem lehet mások bűneire való mutogatással megspórolni és annak, hogy a saját felelősség letagadásával, elhárításával a kegyeletet csak mímelni lehet. " 

Forrás : biharinaplo.ro