"Ilie Bolojan polgármester a leghamisabb érvekkel
próbálja a lakosok megdöbbenését tompítani. Ezek közül az első az, hogy
többletadó kivetésére joga van az önkormányzatnak, ha gazdasági,
szociális és földrajzi okokkal ezt alá lehet támasztani. Csakhogy a
tanulmányból semmilyen konkrét indok nem derül ki, mindössze arra a
világrengető felismerésre jutnak a kutatók, hogy amennyiben nagyobbak
lennének a kicsi ingatlanok, akkor több pénzért lehetne eladni, illetve
bérbe adni azokat. Bolojan ezt megtoldja azzal a tautológiával, hogy az
adóemelés maga egy gazdasági-pénzügyi intézkedés, és mint ilyen,
felfogható gazdasági indoknak. Földrajzi oknak meg elég annyi, hogy egy
megadóztatott ingatlan szükségszerűen a földrajzi térben helyezkedik el…
A
polgármester elbagatellizálja az ügyet azzal, hogy a város nem a
pluszbevétel érdekében adóztatja keményebben az alacsony házak
tulajdonosait, hiszen konkrét összegekben mérve nem lesz olyan
nagymértékű az az ötven százalékos adóemelés. De ha csupán egyetlenegy
tulajdonostól akár csak egyetlen lejt is elvesznek önkényesen, az már
több a megengedhetőnél! Azt pedig bízzuk az érintett jogi- és
magánszemélyekre, hogy eldöntsék, mennyire csekély összeg az a mondjuk
plusz ezerötszáz lej, ami kirepül a zsebükből egy polgármesteri hóbort
miatt.
Nagyvárad ura unos untalan azt
hangoztatja, hogy a többletadóztatással nem kényszerítenek senkit
semmire, hanem csak a „viselkedéseket akarják megfelelő irányba
befolyásolni”. Nos hát, a többletadóztatással történő befolyásolást
mindközönségesen nyomásgyakorlásnak hívják, hiszen a város valójában
pénzügyi eszközökkel zsarolja meg a megbélyegzett házak tulajdonosait,
hogy olyan beruházást vagy tranzakciót hajtsanak végre, amire
valószínűleg nincs anyagi fedezetük, vagy amilyet egész egyszerűen nem
áll módjukban vagy érdekükben megtenni. A legdurvábban azokat szorítja
sarokba a városvezetés, akiknek ingatlanára nem is lehet emeletet
építeni, vagy amely ingatlanok kiugranak az utcafrontból, mert ezeknek
az épületeknek a tulajdonosai csak akkor szabadulhatnak meg a
többletadótól – vagy hogy a bolojani eufemizmust használjam –, csak
akkor viselkednek megfelelően, ha lebontják, vagy eladják saját
ingatlanukat.
Meg aztán ebben a kontextusban
csakis akkor lenne értelme viselkedésről beszélni, ha a tulajdonosok nem
rendeltetésszerűen használnák az ingatlanaikat, mert egy épület
magassága amúgy semmiféle támpontot nem nyújt a tulajdonosok
viselkedésére vonatkozóan. Ez közvetve magából a tanulmányból is
kiviláglik, ugyanis a többletadó hatálya alól kivették az alacsony, de
műemléki besorolású ingatlanokat, holott egy alacsony műemléképület
tulajdonosa ugyanúgy viselkedik, azaz lakik vagy dolgozik ingatlanában,
mint egy szintén alacsony, de nem műemléki besorolású épület
tulajdonosa. Tehát valójában nem egy elítélendő viselkedés
visszaszorításáról, nem bizonyos viselkedésmódoknak a helyes irányba
tereléséről, hanem a város lakosságának tulajdon alapján történő
megkülönböztetésről, a többletadóval sújtandó polgárok negatív
diszkriminációjáról van szó, ami már emberi jogi kérdéseket vet fel.
Bolojan
azt is állítja, hogy a most elkészült tanulmánnyal átlátható helyzetet
teremt, mert világossá teszi azt, hogy minden kiszemelt ingatlan
esetében milyen beruházások valósíthatók meg, és ez egyfajta segítség,
tájékoztató kívánna lenni mind a tulajdonosoknak, mind pedig az
ingatlanbefektetőknek. Ez szép és jó lenne, ha egyetlen konkrét
intézkedésként nem éppen a többletadót társítanák hozzá. Egy egészséges
piacon az ár a törvényes befolyásolási eszköz: ha egy befektető meg akar
venni egy olyan ingatlant, amit a tulajdonos vonakodik eladni, akkor
addig srófolja fel az árat, amíg meggyőzi a tulajdonost arról, hogy
belemenjen az üzletbe. A polgármesteri hivatal azonban nyíltan
beavatkozna ebbe a piaci folyamatba, és pénzügyi nyomással hozná
kedvezőtlen helyzetbe a tulajdonosokat az ingatlanbefektetőkkel szemben
nem titkoltan azzal a céllal, hogy rábírja a tulajdonosokat arra, hogy
eladják értékes belvárosi telküket.
Tenné ezt a
városvezetés a közérdekre hivatkozva. Igen ám, de a »közérdek«
túlságosan általános, elméleti megfogalmazás, márpedig azt maga Ilie
Bolojan is beismerte, hogy a kipécézett ingatlanokkal kapcsolatban az
önkormányzatnak nincs semmilyen konkrét közérdekű terve: nem akar a
helyükön sem zöldövezet, sem utat létesíteni, tehát nem tudja
kisajátítani az érintett ingatlantulajdonosokat. A közérdek ezesetben
tehát pusztán azt jelenti, hogy minél nagyobb egy ingatlan, annál több
adót kell fizetni utána, és minél több pénze van a városnak, annál
nagyobb a közjó. A többletadó alkalmazásával azonban előállhat az az
abszurd helyzet, hogy egy alacsony ingatlan után több adót kell fizetni,
mint egy “megfelelő” magasságú ingatlan után, ebben az esetben pedig az
jelentené a közjót, ha a magasabb épületet visszabontanák, hogy aztán
ezek után is a megemelt adót kelljen fizetni!
Világos
mindezek után, hogy kétféle közjó áll élesen szemben egymással: a
Bolojan-féle abszurd és önkényes nyomásgyakorlás, valamint az,
amelyiknek lényege a törvényesség, a méltányosság és a józan ész.
Bizakodjunk, hogy a valódi közjó fölülírja majd a hamisat."
Forrás : biharinaplo.ro
Bizakodhatunk,de az abszolút hatalom Ilie Bolojan kezében van.Azt tehet,amit akar.Mégse?
Hasonló tartalmú cikk olvasható az eBihoreanulban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése