A két család barátságban maradt, az egykori
gyerekek most is jóban vannak (Cornea Ilona, Suciu Traian, Pap István és
Danku Pál). A szerző felvétele
"A Világ Igaza díjat adta át a bukaresti
izraeli nagykövetség misszióvezetője pénteken Suciu Traian nagyváradi
lakosnak, akinek a családja annak idején egy nyolctagú zsidó családot
menekített meg. Regénybe illő, kalandos történetet éltek át, mely jól
végződött." - írja Neumann Andrea a Bihari Naplóban.Teljes cikk :
Megmenekültek
Ugyancsak a Pop és a Suciu család segítségével később egy rövid ideig egy másik településre kerültek, úgy tűnik, azért, mert valaki a faluból elárulta őket. Pop Alexandrut később a hatóságok vallatták és megkínozták (mint megtudtuk, átlőtték a kezét), de ő nem árulta el a család búvóhelyét. Megmentőiknek köszönhetően a Pap család mind a nyolc tagja, bár nehéz körülmények között, de épségben úszta meg a borzalmakat, s a pénteki ünnepségen az egykori gyermekek közül ketten, Pap István, és nővére, Cornea Ilona is jelen volt.
Pap István beszédében kihangsúlyozta, milyen különleges emberségről tettek tanúbizonyságot azon kevesen, akik segítettek, miközben a többség aktívan vagy passzívan részt vett a zsidók üldöztetésében. Mint megtudtuk, ő csecsemőként élte át mindezt, úgyhogy emlékei nincsenek erről az időszakról, de nővére, aki hat és fél éves volt, a Bihari Napló kérdésére elmondta: emlékszik rá, hogy ponyvás szekéren, szalma alá bújtatva menekültek el Váradról, s a betfiai ház pincéje mellett, egy földalatti terményraktárban húzták meg magukat a gyerekek és a szülők; csak éjjel merészkedtek ki, olyankor az édesanyjuk főzött, amit tudott. Megmenekítőik ennivalót is hoztak nekik, de a legélesebben mégis az éhségre emlékszik abból az időszakból és arra, hogy a gyerekek a spór alá bújtak, amikor bombariadó volt. Később a családban nem sok szó eset minderről. „Ahogy tapasztaltam, azok a zsidók, akik túlélték az üldöztetés borzalmait, nemigen beszélnek erről. Mintha szégyellnék, hogy kivetkőztették őket emberi méltóságukból” – jegyezte meg később Pap István.
Nincs nagyobb érdem
A pénteki ünnepséget Ilie Bolojan polgármester nyitotta meg, majd Tania Berg Rafaeli mondta el: meg kell őrizzük a múlt borzalmainak az emlékét, hogy egy biztosabb jövő elé nézhessünk. Hatmillió zsidó halt meg a holokauszt során, teljes közösségek tűntek el a tömegmészárlás nyomán, hangzott el. A misszióvezető később ismertette a két szomszéd család történetét, majd átadta a Világ Igaza kitüntetést Suciu Traian Tiberiunak, a Suciu házaspár gyermekének. Később felszólalt Elyakim Rubinstein, az izraeli legfelsőbb bíróság volt elnöke is, aki kihangsúlyozta: nincs annál nagyobb érdem, mint ha valaki emberéletet ment.
Nem „hallgattak”
Aurel Vainer, a Zsidó Hitközségek Országos Szövetségének elnöke egyebek mellett a Jad Vasem Intézet által odaítélt díj jelentőségéről szólt, arról, hogy szigorú dokumentáció előzi meg a döntést. Azt is megemlítette: sajnálattal értesült róla, hogy Váradon már nem létezik a Deportáltak utcája, holott annak a több tízezer váradi zsidónak az emlékére, akiket deportáltak, s akiknek csak egy kis hányada tért vissza, ildomos lenne utcát elnevezni. Mint mondta, öröm számára, amikor valaki átveszi ezt a díjat – hiszen annyiszor kérdezték már tőle: vajon miért „hallgatott” mindenki, amikor a zsidókat üldözték. „Lám, nem mindenki hallgatott, voltak, akik lényeges részt vállaltak a menekítésben” – hangsúlyozta ki. Danku Pál helytörténész pedig a dokumentálás nehézségeiről szólt, olyan esetekről, amikor áldozatok rokonai harcoltak azért, hogy családtagjaik neve ott szerepeljen a Jad Vasem Intézet híres csarnokában.
Kitüntetés
A Világ Igaza, más néven Népek Igaza a nem zsidóknak adható egyik legmagasabb izraeli állami kitüntetés, mellyel azokat a életben lévőket, illetve elhunytakat tüntetik ki, akik életük kockáztatásával mentettek zsidókat a holokauszt alatt. Mostanáig több mint 25 ezer kitüntetést ítéltek oda, ebből több százat magyar állampolgároknak. Romániából a közzétett adatok szerint ötvenegynéhányan kapták meg. A díjak odaítéléséről a Jad Vasem Intézet, a holokauszt áldozatainak és hőseinek izraeli emlékhatósága dönt szigorú szempontok alapján. Ezúttal a díjat post mortem ítélte meg Alexandru Pop és Maria Pop, valamint Anton Ioan Suciu és Rozalia Suciu számára."
Forrás : erdon.ro
A váradiak között voltak "hősök" is? - kérdeztem Ilonka nénit egy beszélgetés során,melynek a főtémája a második világháború volt. Ilonka néni apai részről sváb,anyai részről magyar-zsidó volt.Elmagyarázta,hogy mint fiatalasszony,két gyermekével a váradi hegyen "húzta meg magát" az apósónál.Férje magyar származású építész volt.Miért nem került a frontra?Mert a magyar honvédség fontos építkezési feladatokkal bízta meg.Elmondása szerint alig tartózkodott otthon.Nehéz időket éltek át,mert amikor elkezdték keresni,összegyűjteni a zsidókat ,szinte naponta jelentek meg a rendőrök,csendőrök.A család részére nagy előny volt,hogy őket nem háborgatták,mert apósa által védelemben részesültek. Elbeszélte,hogy voltak olyanok,akik rejtegették a zsidó családokat a váradi hegyen,vagy a Podgorián.Ha veszélyben voltak,képesek voltak Váradhoz közel fekvő dombokon,szőlősökbe tovább rejteni a zsidókat.Ilonka Néni elmondta,hogy voltak " árulók",akik pénzért,vagy bosszúból "feladták" a zsidókat.Sajnos volt köztük több magyar szomszéd is.Miért rejtették el a zsidókat?Szerinte becsületből,vagy egyszerűen ellenállásból,mert addig nem volt sok baj a zsidókkal,sőt ellenkezőleg,jól megéltek Váradon a magyarok,zsidók,svábok,románok,cigányok.Jó volt hallani,hogy azért voltak olyan váradiak,akik nem értettek egyet a hivatalos magyar állásfoglalással a zsidóügyben.Ilonka néni szerint,abban az időben két ember típus volt Váradon,jók és rosszak,együtt éltek jóban-rosszban. Megjegyezte,hogy a felszabadítás után fordult a kocka,a svábok,vagyis a német származásúak szenvedtek úgy,mint előzőleg a zsidók.De ez más történet.
Ilonka néni 96 éves lenne,sírja közel van a zsidó neológ temetőhöz ...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése