Csillagok útján, Nagyváradig – Beszélgetés Kóbor Jánossal

 

Kóbor János 

"A nagyváradi Szent László Napok sztárvendégeként az idén első alkalommal lépett fel a Pece-parti Párizsban a legendás magyar rockegyüttes, az Omega. A banda több mint fél évszázada az egyik legnépszerűbb magyar zenekar. Az együttes frontemberével, Kóbor Jánossal beszélgettünk a váradi várban tartott fellépésük előtt." - írja Szőke Mária a Reggeli Újságban.Teljes interjú :

Kis Omega bibliográfia

Az Omega Kossuth-díjas és Liszt Ferenc-díjas magyar rockegyüttes 1962-ben alakult. A zenekar igazi úttörőnek számít a magyar könnyűzene történetében. 1968-ban elsőként jelent meg önálló albumuk Magyarországon, a Trombitás Frédi és a rettenetes emberek címmel. Az 1969-es 10000 lépésé volt az első kinyitható lemezborító, az album zenei anyagából pedig elkészült az első önálló magyar tévéshow, a Tízezer lépés – Omega Show. Az együttes elsőként jutott ki az Egyesült Királyságba, és a magyar együttesek közül nekik volt mindeddig a legtöbb eladott lemezük Magyarországon, az 1979-es Gammapolis például 650 ezer példánnyal és külföldön az 1977-es Time Robber 1 millió példánnyal áll a lemezeladási dobogó első helyén. Az Omega volt az első együttes, melyet a Magyar Állami Hangversenyzenekar kísért (az 1973-as Omega 5 című albumon), valamint a magyar együttesek közül az Omegának volt először saját, digitális stúdiója. A bakelitlemezek korszaka után elsőként jelent meg CD-jük a magyar együttesek közül, ez volt 1988-ban a Platina című válogatásalbum, és DVD-je (a 2000-ben kiadott OmegakonceRT Népstadion 1999.). Az Omega tagjai léptek fel elsőként egységes színpadi ruhában és az együttes koncertjein használtak először füstgépet, lézershow-t, valamint a látványelemek kiegészítésére kivetítőt. A legendás rockegyüttes dalain generációk nőttek fel, az erdélyi magyar közönségnek is évtizedek óta egyik ikonikus kedvence a banda. A zenekar állandó tagjai: Kóbor János, Benkő László, Molnár György, Debreczeni Ferenc. Az Omega magyar nyelven megjelent albumai: Trombitás Frédi és a rettenetes emberek (1968), 10000 lépés (1969), Éjszakai országút (1970), Élő Omega (1972), Omega 5 (1973), Omega 6: Nem tudom a neved (1975), Omega 7: Időrabló (1977), Omega 8: Csillagok útján (1978), Gammapolis (1979), Omega X: Az arc (1981), Omega XI (1982), Omega 12: A Föld árnyékos oldalán (1986), Babylon (1987), Trans and Dance (1995), Omega XV: Egy életre szól (1998), Égi jel: Omega (2006).
A rendszerváltozás előtt, a hetvenes években koncerteztek ugyan Bukarestben, de az 1989-es forradalom előtt nem engedték nekik, hogy Erdélyben, azaz magyarok lakta területen is fellépjenek. Nagyváradon idén, a Szent László napok rendezvénysorozat alkalmából játszott először az Omega.

Kóbor János és Benkő László a Reggeli Újság riporterével Nagyváradon

Sztár, sztárallűrök nélkül

Ebből az alkalomból készítettünk interjút a legendás zenekar nem kevésbé legendás frontemberével, Kóbor Jánossal. Az olvasó remélhetőleg megbocsátja, hogy régi ismeretségünk okán tegeződünk az alábbi beszélgetésben.
Kóbor Jánosról, vagy ahogy mindenki ismeri, Meckyről el lehet mondani, hogy az a legendás zenei alak ma már, akiből szerencsére hiányzik minden nyegle sztárallűr, pózolás. Jellegzetes alakja, a ma már ezüstbe deresedett szőke lobonc, a színpadi örökmozgó frontember figurája generációk során vált ismertté, népszerűvé, milliók kedvencévé. Egy kultikus rockegyüttes legendás énekese, aki hol fantasztikus űrbéli látomásként, Gammapolis varázslatából szállt alá a színpadra, hol dübörgő rockzene ritmusából varázsolt elő társaival dallamokat, rockvíziókat, valami nagyon erős és nagyon tiszta zene-mágiát, ami bár folyton változott, ám új és új alakokat öltve valahogy mégis megmaradt annak, ami: Omega produkciónak.
– Az újságíró eléggé bajban van, ha veled kell interjút készítsen és nem akar közhelyes lenni, hiszen karriered során több ezer interjút adtál már s valószínűleg rengeteg sablonkérdésre válaszoltál. Van olyan újságírói kérdés, amit kimondottan utálsz?
– Nincs. Komolyan mondom, hogy nincs. Akárhányszor tesznek is fel egy kérdést, ugyanúgy úgysem lehet arra válaszolni.
– Akkor kezdjük azzal, hogy itt vagytok Nagyváradon. Mennyire ismeritek a várost?
–Az elmúlt évek alatt, bár többször koncerteztünk Erdélyben, valahogy mindig úgy alakult, hogy Nagyvárad kimaradt. Többször átmentünk Váradon, néhányszor jártam is a belvárosban. Mindig az jut eszembe erről a városról, hogy vajon megvan-e még itt a holnaposok szelleme? Mi maradt meg abból a művészetből, lelkiségből, amit a holnaposok jelentettek, ami igaziból szellemi védjegye ennek a városnak? Megmaradt vajon belőle valami ma is, vagy sikerült elpusztítani?

Az Omega, amikor a zenekar megalakult

Gammapolis, amikor a rock szabaddá tesz

– Visszatekintve az Omega karrierjére, szembeszökő, hogy ez a rockegyüttes valahogy mindig elrugaszkodott a földtől… Itt van például ez a sci-fi hatású Gammapolis korszak, a Csillagok útján album. Hogyan született meg ez a fantasztikus színpadi látvánnyal kialakított stílus?
– Egyszerű ez. Egy ilyen Gammapolis-os közegben, ebben a színpadképben, látványelemekkel valahogy sérthetetlenek lettünk. Ne feledd, annak idején nálunk, Magyarországon, a Kádár korszakban is erősen működött a kulturális cenzúra. A dalszövegekre pedig nagyon figyeltek annak a korszaknak a cenzorai. Viszont a Gammapolis közeg szabadságot adott nekünk is, és a közönségünknek is. Nem lehetett semmilyen politikai cenzúrával beleszólni se a dalszövegeinkbe, se a zenénkbe.
– Tehát a Gammapolis egy cenzúramentes övezet maradhatott? Egy szabad rockbolygó?
– Igen. Amúgy én világéletemben megpróbáltam kimaradni a politikai harcokból. Megtalálni az utat, amikor nem kell beleszólni, belefolyni a politikai kavarásokba, amikor a zenélés egy olyan, nevezzük így, arany középutat ad, hogy egyszerűen nem érdekel a politika. Tudomásul kell venni a politikát, de nem szabad engedni, hogy belefollyon abba, amit csinálunk. A zene, a zenélés szent.
– Pedig az Omega szövegekbe nagyon sokan, főleg itt Erdélyben, igen sok mindent, egyfajta szabadságvágyó jelképrendszert is beleértettek. Teljesen másként fogta fel egy erdélyi magyar „omegás” a szövegeiteket, mint egy magyarországi vagy nyugat-európai zenekedvelő.
– Igen. De akárhogy is, ne felejtsük, hogy itt, Erdélyben a Ceauşescu korszak azért keményebben szorított benneteket, mint minket Magyarországon Kádárék kormánya. Természetes tehát, hogy a szövegeink is más áthallásokat kaptak egy olyan közegben, ahol a szabadság fogalma, vágya például egészen más volt, más kellett legyen. Az, hogy például a Fekete pillangó című dal refrénje, hogy „menekülj, amíg nem késő” teljesen másként hangzott a nyolcvanas években Erdélyben, ahonnan a magyarok menekültek el, tökéletesen érthető. Tisztában voltunk mindig azzal, hogy a szövegeinknek megvan a maga „többféle” jelentése, azonban ezt szerencsére mindig úgy tudtuk előadni, hogy a hatalom egyszerűen nem köthetett belénk. Ez persze annak is köszönhető elsősorban, hogy zseniális dalszövegírókkal dolgoztunk mindig, mint például többek között Adamis Anna, Sülyi Péter, Várszegi Gábor. De én mindig érzelmileg közelítettem meg a dalokat. Az érzelem legyen benne. A szerelem. Lehet, hogy egy erdélyi embernek a „menekülj, amíg nem késő” a politikai elnyomás előli menekülést jelentette, de én ezt elsősorban az érzelmi síkon fogtam, hogy menekülj, menekülj attól a fekete pillangótól, amíg nem késő, hiszen az Isten mentsen meg érzelmileg egy ilyen fekete pillangótól!

Hangol már a zenekar…

Rock-zsoltárok templomfalak között

– A Gammapolis fantáziaképei után azonban furcsa váltás jött, amikor az Omega bevitte a zenéjét szó szerint a templomokba. Célzok itt az utóbbi években előadott templomi koncertjeitekre. Hogyan jut el egy rockzenekar a templomi előadásig?
– Valójában úgy történt, hogy rájöttem, ha a zene szent, márpedig az, akkor legjobb helyen szentnek tartott helyeken, azaz templomban van a helye. Így született meg a rock-oratóriumok ötlete. Semmilyen vallásos szándékosság nem volt ebben. Bementem egyszer a templomba és eszembe jutott, milyen csodálatosan hangzana itt ez a fajta zene. Persze tudom, vannak, akik talán megbotránkoznak ettől, de szerencsére a rock oratóriumokat maguk az egyházi emberek is üdvözölték. Semmi szentségtörő nincs ebben. Semmivel nem lehet jobban megérinteni, megfogni az ember lelkét, mint zenével, a zene végül is egyfajta ima, tehát igenis helye van a templomokban.
– Lehet, ennek a zenei hitvallásnak is köszönhető, hogy moszkvai fellépésetek után magas orosz ortodox egyházi kitüntetést kaptál? Mi is volt ez az érdemrend, amit, lássunk be, eddig nem osztogattak rockegyütteseknek?

Kóbor János egyedüli rockzenészként kapott magas rangú állami kitüntetést Moszkvában

– Én a Nagykereszt Érdemrendet vehettem át, az Omega együttes többi tagja pedig a Mihail Alekszandrovics Romanov Nagyherceg Emlékérmet.
– Ezek szerint komoly rajongótáborotok van Oroszországban is?
– Igen, ez vitathatatlan. Valahogy úgy alakult, hogy mi, a kelet-európai rockbanda, egyfajta kuriózum voltunk mindig mind a nyugatiak, mind a keletiek, így az oroszok számára is. Úgy nem értették, kik ezek, milyen zenekar ez onnan Kelet-Európából?
– Több mint fél évszázados zenei pályafutás után nagyon sokan ismernek benneteket, tudják, mi az az Omega. De ha tegyük fel én most egy teljesen idegen lennék, akár egy ufó, persze nem a Gammapolisról, és megkérdeznélek arról, hogy mi is ez az Omega, mit válaszolnál?
– Nehéz kérdés…de akkor azt felelném, az Omega az, amikor a hatvanas években pár lelkes, fiatal zenekedvelő ember elindult egy úton és azóta is megy ezen. Mind lediplomáztunk, mehettünk volna civil polgári pályára is, azonban nem is volt kérdés, hogy nem térünk le a rockzenélés útjáról. Elindultunk és mentünk, és azóta is jövünk, jövünk ezen az úton… Így érkeztünk el most ide, Nagyváradra is, Szent László városába…"
Forrás : reggeliujsag.ro