Székely Aladár Ady Endréről készült fekete-fehér fotójával illusztrálva. Nyomtatta Pápai Ernő műintézete Budapesten.1923
Bővebb információ : antikvarium.hu
Olvassa a huszadikszazad.hu-n '
Fenyő Miksa: Ady Endréről
Az a szomorú, magtalan, hurcás öt esztendő, mely Ady Endre halála óta eltelt, az Ady-litteraturára is ráütötte gyászos bélyegét. Ady barátai, akik ünnepélyesen szerződtek arra, hogy megírják Adyról való emlékezéseiket s összegyűjtik mindazt, ami a legnagyobb magyar költő életének, élete művének megismerésében értékkel bírhat... Ady barátainak kezében, mintha megdermedt volna a toll. Móricz Zsigmond, aki leginkább volna hivatva arra, hogy kifejtse önnön lelkéből azt a márványtömböt, melyből Ady Endre emberfölötti nagyságú portréját megmintázná - tudom: kongenialisan, michelangeloi arányokban - asztalfiókjába rejtett néhány ív feljegyzéséig jutott le, szegény Kabos Ede meghalt, mielőtt papírra vethette volna emlékezéseit, holott ezek nélkül minden Ady-biográfia csonka marad, Biró Lajos, aki együtt töltötte Adyval a váradi éveket s aki először érezte meg s vallotta végig, hogy bic dii sunt, Ignotus, aki egész tehetségét, tekintélyét Ady ügyének szolgálatába állította, holott a genie jogán lett volna jussa egynémely önzéshez, jómagam, aki igyekeztem becsületesen őszinte, de azért jó és megértő lenni hozzá (gyakran fájva, önváddal gondolok rá, hogy kevesebb őszinteség és több jóság mégis csak szebb lett volna), Osvát Ernő, akit - örök küzdésben, örök barátságban - élete minden válságos fordulatánál maga mellett tudott, Bölöni György, odaadó fiatal barátja, akinek sorsa iránt mindig igaz érdeklődéssel volt, Elek Artúr, akit Rómában szeretett meg s élete végéig szívébe zárt, Babits Mihály, akit nagyra tartott s akinek barátságát Ady kereste s nem hiába... egyik sem írta meg róla emlékezéseit, mondanivalóját. És ez nagy kár. Magamról tudom hogyan fakulnak el az emlékek, hogy mossa el az idő a legszebb reliefü részleteket s ha nálam a részletek tűntén annál erősebben, felhőkön túlnőve bontakozik is ki alakja - de megszépülten, de igazán! - mégis az új generáció, melynek nem adatott a közvetlen szemlélet varázsa, ez emlékezések ismerete híján a győzelmes Ady mögött nehezen fogja meglátni a másikat, az embert, qui a eu des grands chagrins, mint Napoleon mondta Goethere. Nagy kár ez s nem lehetünk eléggé hálásak Révész Bélának szép könyvéért, melyben ha vannak is ténybeli tévedések az élő Ady Endrét varázsolja elénk és izgatott érdeklődéssel várjuk Schöpflin Aladárnak Ady élete legkompetensebb tanújának készülő könyvét a Hatvany Lajosnak Ady Endre költészetéről, a magyarság sorsa fölé boruló művészetéről szóló írásait. De akik hallgatnak, rosszul cselekszenek.
Teljes cikk : epa.oszk.hu
Schöpflin Aladár: Ady Lajos
Ady Endre testvéröccse, akit azzal a meleg családi érzéssel szeretett s aki hű társa, gyakorlati ügyeiben segítője, mondhatni titkára volt, most utána ment költő bátyjának. Külső megjelenésre hasonló volt bátyjához, különbözött is tőle, az anyjuk fejformáját, arc-típusát örökölték mindketten, de Lajosban ez valahogy polgáribb benyomást tett. A szeme nem volt olyan nagy és sötétcsillogású, mint bátyjáé, az örökfájdalmas vonás a költő arcán a tanár-öccs vonásain, tekintetén inkább kissé gúnyossá vált, egész feje szögletesebbnek tünt fel, alacsony, inkább zömök termete, határozott mozgása erélyt mutatott. Egész életberendezése ellenkezett bátyjáéval, nem volt benne bohémség, úgy élt, ahogy tanár-emberek élni szoktak.Ifjú éveiben, mikor Budapestre került Zilahról, ahol első tanári éveit töltötte, próbálkozott irodalommal, novellákat írt álnév alatt lapokba - nem feltűnően jókat és nem is rosszakat, - aztán abbahagyta s inkább tanári hivatásával kapcsolatos dolgokkal foglalkozott, tankönyvet írt, szerkesztette a tanáregyesület lapját. Bátyjának mindig rendelkezésére állt, ha kiadókkal kellett tárgyalni, akciókat folytatni érdekében. Meg volt győződve Endre költői nagyságáról akkor, amikor erről még kevesen voltunk meggyőződve. Halála után megírta életrajzát, tapintatos mértéktartással csak adatok, emlékek összeállítására szorítkozva s épen ezért könyve forrásműve marad minden Ady-kutatásnak. A körülmények úgy adták, hogy a költő műveinek gondozása kicsúszott kezéből, az örökség körül bonyodalmas és kínos per kezdődött, éles viszály a család és az özvegy között, amelynek hullámai néha kicsaptak a nyilvánosságra is. Jóindulatú közbenjárók hasztalan igyekeztek elsimítani, a mindkét felől felizgatott szenvedélyek megmerevítették az álláspontokat.
Ady Lajos Debrecenbe került tankerületi főigazgatónak. Bátyja írói hagyatékának azt a részét, ami az ő rendelkezésére állott, kiadogatta, levelezéséből azt, ami kezében volt, sajtó alá rendezte. Egyébként hivatalának élt. Jó pedagógus volt, nem annyira tudományossága, mint inkább eleven lélektani érzéke tette azzá. Később Budapesten folytatta munkáját; időnkint feljött hozzá Érmindszentről az anyjuk, Ady Lőrincné, akit Lajos nagy szeretettel vett körül. A kedves öregasszony náluk is halt meg, mint emlékezetes, templomba ment, a Szent János-téren esett össze. Most már senki sem maradt az Ady-családból ezen a földön. Beteljesedett az, amit a költő több versében szomorúan jósolt: az Adyak érmindszenti ágának magva szakadt.
Forrás : epa.oszk.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése