„A nagyváradi 4. honvéd gyalogezred a
debreceni 3. honvéd gyalogezreddel együtt a 39. dandárt alkotta, és a
nagyváradi 20. honvéd gyaloghadosztály kötelékébe tartozott. A
hadosztály másik dandárja a 81. honvéd dandár volt, ebbe tartozott az
1-es budapesti és a 17-es székesfehérvári honvéd gyalogezred. A
hadosztály kezdetben a 2. osztrák–magyar hadsereg temesvári VII.
hadtestének volt a része - írja Péter I. Zoltán a cikkében , mely megjelent a Várad folyóiratban .
A fenti ezredek 1914. augusztus 24–25-én a Dnyeszter folyó melletti
Bursztynnál rakodtak ki, és néhány nap múlva Rohatyn település mellett
estek át a tűzkeresztségen. Súlyos, nagy vesztességeket követelő harcok
kezdődtek. A négyesek több esetben hősies ellentámadással foglalták
vissza a mások által elvesztett állásokat. A harcok során érzékeny
veszteség keletkezett a tisztikarban is. Ránffy ezredes megbetegedett és
az ezredparancsnokságot alig húsz nappal a bevonulás után Kratochvil
Károly alezredes vette át, aki ezt követően az ezred parancsnoka maradt
több mint három éven keresztül.
Az 1914-es őszi harcok után megkezdődött a hadsereg visszavonulása a
Kárpátok felé. A nagyváradi honvédek még a legnehezebb körülmények
között is több esetben sikeres ellentámadással megállították az őket
üldöző oroszokat. Lubatownál egy támadás során száznál több foglyot
ejtettek, sok hadianyagot és puskát zsákmányoltak.
A kárpáti téli csaták emberfeletti helytállást követeltek a magyar
ezredektől. Nemcsak az ellenséggel kellett harcolniuk, hanem meg kellett
küzdeni a rettenetes hideggel is. A 4-es honvédek a Korumkó-hegyháton
számos ütközetet vívtak az orosz csapatokkal, s a túlerővel szemben
megvédték állásaikat.
A központi hatalmak 1915. május 2-án Gorlicénél áttörték az orosz
arcvonalat és a sikeres támadás után megkezdődött az ellenség üldözése. A
helyzet kedvezett a Kárpátokban eddig védekezésben levő magyar
alakulatoknak is. A nagyváradi honvédek 1915. május 7-én indították
támadásukat a Weretyszow hegyen húzódó jól megerősített orosz fővédelmi
állások ellen. Az oroszok heves tűzzel árasztották el a támadókat, akik
késő este kézitusa után elfoglalták az orosz állásokat. A harc után
Kratochvil Károly ezredparancsnok az elfoglalt orosz állásba hozatta az
ezredzászlót. Az ezeréves határon a zászló alatt, tábortűz világánál
meghatottan énekelték a katonák a magyar Himnuszt. A hegy
birtokbavételével az utolsó orosz csapattól is megtisztították
Magyarország területét és itt is megkezdődött az orosz csapatok
üldözése.
Az ezred május 11-én állt utoljára harcban Wola Piotrowánál. 1915.
május 19-én a katonákat visszarendelték Vidrányba, mert új harctéren
tervezték bevetni őket.”16
A továbbiakban a hátországi eseményeket ismertetjük.
Teljes cikk : varad.ro
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése