Egy
olyan elit értelmiségi, nagypolgári családból származott, a Ritoók
famíliából, amelynek tagjai, a „Zsigmondok” meghatározó egyéniségei
voltak Nagyvárad, majd a XIX–XX. századi Magyarország tudományosságának a
legkülönbözőbb területeken. Édesapja, „I. Zsigmond” jogász, publicista,
a kiegyezés után rohamosan fejlődő Várad egyházi és közéletének
sokoldalú, Ady Endre által is nagyra becsült alakja, Emma öccse, „II.
Zsigmond” orvosprofesszor, a budapesti kórházak központi igazgatója
volt, a fia gépipari kutatómérnökként jeleskedett, ma is élő unokája,
„IV. Zsigmond” akadémikus pedig nyelvészként és ókorkutatóként szerzett
magának hírt s nevet. Ennek a nagy múltú és nagy jelenű, liberalizmusra
is hajlamos, konzervatív református családnak a második nemzedékéhez
tartozott Ritoók Emma.
Késleltetve érkező
Egy 1911-ben írt önéletrajzában így fogalmazott nem kis keserűséggel: „A keresztlevél szerint 1868. július 15-én születtem és úgy az időpontot, mint születésem helyét rosszul választottam.” Születése e kettős „hibáját” nem részletezi, nem magyarázza meg, de alighanem mélyen megélte.
Ami az időpontot illeti, 1868-ban
születni ugyanis azzal járt számára, hogy életének legfogékonyabb,
legintenzívebb szakasza, az első három évtized lényegében
kihasználatlanul maradt. Gimnáziumi tanulmányokat csak magántanulóként
folytathatott, egyetemi képzésben pedig csak 1895-től lehetett (volna)
része. Ugyanis Magyarországon csak egy akkor született rendelet tette
lehetővé a nők egyetemi oktatását. Úrilányként a tradicionális nevelés
csupán az úriasszony létre készítette föl; tehetségének legerősebb
oldala, intellektuális képességei kiműveletlenül maradtak. Zongorázott,
festett, bálba járt – s a vágyak netovábbjaként festő szeretett volna
lenni.
Ami a születése helyét illeti, mai
szemmel úgy vélhetnők, értelmiségi családja s a századvégi Várad
eszményi „hely”, eszményi tér lehetett (volna) egy kellő szellemi
képességekkel, csillapíthatatlan tudásvággyal rendelkező fiatal számára.
Ám Emma „csak” lány volt, és még az ő szabadelvűségre hajlamos
famíliája sem biztosította sokáig számára a továbbtanulás, a
karrierépítés lehetőségeit.
Történt mindez, miközben apja, gálszécsi
Ritoók Zsigmond (1837–1905) jó nevű nagyváradi ügyvédként, teljes
társadalmi elismerés övezte tekintélyes emberként élte le életét. Számos
társadalmi tisztség betöltője volt, Szilágyi Dezső minisztersége idején
az államtitkári szék legfőbb várományosa. 1891-ben mint nagy tekintélyű
jogászt a nagyváradi ítélőtábla tanácselnökévé, 1892-ben elnökévé
nevezték ki. Kiváló képességű, művelt ember volt, Ady Endre is annak
tartotta. Ritoók Emma maga írja róla, hogy az ő „befolyása útján”
fedezte föl, „hogy filozófia és szociológia van a világon”, tehát aligha
a család intellektuális légkörével lehetett elégedetlen. De annak
alapvető kálvinista-puritán légköre valamiképpen mégis behatárolhatta
lehetőségeit a kiegyezés utáni Magyarországon.
Jellemző, hogy az a társadalmi tér,
amely szűkebb környezetében számára nyitva állott, nem elégítette ki.
Alapélménye az elvágyódás lett. Másra, többre vágyott, mint leánytársai,
nem elégítette volna ki egy „jó parti”, az úriasszonyok szürke,
egyhangú élete – nem csak azért, mert előnytelen külleme éppúgy, mint a
férfinép számára zavaró intelligenciája eleve „pártában maradásra
predesztinálta”…
Bátor, érdekes kezdet
Apja liberalizmussal elegy konzervativizmusa végül mégiscsak kedvezően hatott rá. „Az autodidakták rendszertelenségével és mohóságával” tanulni kezdett, majd 1891-ben a Nagyvárad szerkesztője, Iványi Ödön biztatására írásba és fordításba fogott, s hamarosan már kötetekkel is jelentkezett. 1894-ben Kielland Méreg című kötetét fordította le s jelentette meg a Kisfaludy Társaság kiadásában, 1896-ban Mai idegek címmel novelláit publikálta, 1897-ben egy értekezéssel (A természettudományi irány a szépirodalomban) a Szigligeti Társaság 200 koronás pályadíját nyerte el, 1899-ben pedig egy újabb Kielland-kötet (Elbeszélések) fordítójaként lépett a nyilvánosság elé.
A fordulatot életében a már említett
1895-ös miniszteri rendelet hozta meg. Ezzel ugyanis lehetővé vált, hogy
értelmiségi pályára lépjen. Így, túl a harmincon (!), gyorsított
ütemben leérettségizett. Az 1898/99. tanévben még csak a 6. gimnáziumot
végezte el a váradi Premontrei Gimnázium magántanulójaként, a következő
évben azonban már az érettségiig is eljutott, jeles eredménnyel.
1900 őszén, 32 évesen végül kikerült a
szülői ház zárt világából, s akár a férfiak, ő is a budapesti egyetem
rendes hallgatója lett; önálló, modern nő, aki tudatos életet él.
Bölcsészetet tanult egy olyan időszakban, amikor az egyetemen a nyugatos
magyar irodalom java része rekrutálódott. Itt bontogatta szárnyait az
időben Babits Mihály, Juhász Gyula, Kosztolányi Dezső, Balázs Béla, Oláh
Gábor, Tóth Árpád.
Juhász Gyula visszaemlékezése szerint:
„Egész embernek látszott mindig, akár a klasszikus filológus órákon
figyelte a kopasz és rengeteg tudású Hegedűs István antikságot imádó,
lelkes fejtegetéseit, akár a modern lélektan kísérleteibe merült el
okos, barna tekintete. Mindig tanult, mindig érdeklődött, és míg egy
fejjel kivált lemondásos bölcsességével és érett tudásával a többiek
közül, addig ő maga volt a hallgatag szerénység és merő jóság.”
Egyetemi évei alatt megízlelte, átélte a
modern, szülői felügyelet s közvetlen függés nélkül élő, önálló
értelmiségi nő életét. A női emancipáció akarásának az évei voltak ezek
Magyarországon, s ez, bár a függetlenedés ekkor még nem lehetett teljes
körű és mindenben következetesen megnyilvánuló, óriási jelentőségű volt.
Azokat a konfliktusokat, amelyekben ez a folyamat végbement, Ritoók
Emma regényben is megörökítette. Az Egyenes úton egyedül (1903) című
munkája – ahogy Ady írta róla – még sok naivságot tartalmazott, a
társadalmi problémák iránti érzék nemigen fedezhető föl benne, s mint
műalkotás is kétséges értékű. De Juhász Gyulának is igaza volt, amikor
azt írta róla, hogy ez „a regény egy bátor, érdekes kezdet volt annak
idején. Az új, a szabad nő apológiája és egyben tragédiája is”. A regény
az „igazi” Ady föllépte s a Nyugat indulása előtt évekkel elismerést
kapott: elnyerte az Új Idők 2000 koronás pályadíját. Ritoók Emma
elismert, profi íróvá lett, akit már számon tartottak.
Kelet lánya Nyugaton
1904 őszén Lipcsébe ment tanulni, majd 1905 márciusában Párizsban is töltött egy félévet. A magyar diákok, köztük Ritoók Emma, környezetükkel is érintkezésbe kerültek, s ez számára óhatatlanul a családi konvenciókkal szembesítő új élményeket jelentett. Az előkelő panzióban, ahol lakott, meglehetősen internacionális társaság jött össze. S bár lakói jórészt vagy egyetemisták voltak, vagy kereskedelmi és banki alkalmazottak, sokféle civilizációs szokást, viselkedésformát, értékrendet, előítéletet stb. hoztak magukkal.
Párizs társadalma, az odalátogató idegen
által is érzékelhető emberi atmoszférája még inkább kihívás volt
számára. A város, minden szépsége, világvárosias légköre ellenére,
némileg sokkolta is. Maga a város tetszett neki, múzeumait, templomait,
épületeit megcsodálta, jellegzetes negyedeinek hangulata megkapta, de az
a „szabadosság”, amely például a Quartier Latinben a nyílt utcán is
megnyilvánult, taszította, kedélyét fölborzolta. Konvenciói azonban
egészében mégis oldódtak, nyitottabb, toleránsabb lett.
Műveltsége és tájékozottsága is
jelentősen nőtt. Lipcsében is, Párizsban is sokat tanult, hallgatóként
intenzív egyetemi életet élt, görög filozófiatörténetet, archeológiát,
művészettörténetet, modern filozófiát is hallgatott, a fő érdeklődési
iránya azonban a pszichológia lett. Külföldi tanulmányainak nem
elhanyagolható hozadéka, hogy jelentős művészeti élményekre is szert
tehetett. Lipcsében, Drezdában, Berlinben, majd Párizsban is rendszeres
múzeumlátogató volt, ismerkedett az ott fölhalmozott műkincsekkel. Főleg
Rodin gyakorolt rá nagy hatást.
Forrás : biharmegye.ro
Forrás : biharmegye.ro
Második cikk
Folytatjuk
az 1868-ban Nagyváradon született RITOÓK EMMA írónő, pszichológiai
tanulmányszerző és esztéta pályájának ismertetését. Az első világháború
alatt, a két világégés között világszemlélete többször változott ugyan,
de erkölcsi tartása nem. Legendás szalonja az irodalmi nagyságok kedvelt
találkozóhelye volt.
Párizsból
apjának halála (1905. ápr. 22.) után tért haza. A következő évben
Pesten ledoktorált; disszertációja az Arany János elmélete az eposzról
lett. Ezzel az igen széles körű és igen intenzív műveltségpótló tanulás,
amelyet az 1890-es évek elején kezdett meg, lezárult. Ritoók Emma
ekkortól nemcsak egy feminista színezetű „nőíró” volt, hanem a kor
színvonalán álló, akadémikusan képzett értelmiségi is, aki a lélektan,
az esztétika és a filozófia területén otthonosan mozgott, s már elméleti
érzékét is fölvillantotta.
1906 őszén egy utolsó „tanportyára”
Berlinbe utazott, ahol hallgatója lett Georg Simmel művészetfilozófiai
szemináriumának. Berlin másért is fontos lett számára. Itt újult föl s
mélyült el régi ismeretsége a két év múlva a holnaposok szerzői körébe
kerülő Balázs Bélával, s egy bő évtizedig igen szoros barátságban
maradtak. Balázs Béla kapcsolta be őt saját mindenkori baráti körének
életébe is. A nagy véletlennek, Ritoók Emma újabb regényének ez a
mulatozó, bohém, de intenzív lelki életet élő, sokféle színt és
problémát fölmutató kör adta később az alapját. Ám ez a berlini miliő
sokkolta is. Balázs Bélát ingerelte a Ritoók-jelenség, s beléje akart
pillantani: „Ritoók Emma. Csúnya vénlány, és magyar regényt írt
feminista tendenciákkal. Penzióban lakik, mert neki kell, hogy emberek
legyenek körülötte, akik szeressék, fiatalabbak, mint ő, hogy friss
maradjon. Érzékeny, eleven lelki életű, és még csak barátságot sem ismer
– igazit. Kíváncsi vagyok egy ilyen lány életre és lélekre, és
»hipnotizáltam«. Rohammal kényszerítettem, hogy »nyílt« legyen előttem,
kinyissa magát nekem, ahogy még embernek nem nyitotta ki.”
A Vasárnapi Kör hűtlen papnője
1908 januárjától a Ranschburg Pál
vezette budapesti gyógypedagógiai pszichológiai laboratórium munkájában
vett részt. Az állami kisegítő iskola gyönge képességű tanulóinak
esztétikai recepcióját figyelte meg kísérleti körülmények között.
Ambícióinak hamarosan eredményei is megszülettek; lélektani vizsgálatai
két tanulmányt eredményeztek.
A következő évek inspiráló gondolkodói
közeget teremtettek köréje. Létrejött az a kvázi-baráti kör, amely – az ő
közvetítése által is – a filozófiai közélet egyik legjelentősebb
társulása lett. Balázs Béla révén 1910-ben kapcsolatba került a fiatal
Lukács Györggyel; Emma pedig régi barátját, Zalai Bélát és Ernst Blochot
kapcsolta be Balázs és Lukács körébe. Ez a kör, mely e formájában
jórészt csak Ritoók Emma révén létezett, persze nem lett egyben
emberileg is harmonikus közösség (jóllehet Ritoók Emma elsősorban erre
vágyott). A közeg, amelynek részese lehetett, az egyetlen volt, amelyben
– legalábbis intellektuális értelemben – otthonosan érezhette magát, ám
emberileg számára ez is konfliktusosnak bizonyult. Igazában csak mint
egy nagy és modern műveltséget mozgósítani tudó éles elmét fogadták el.
Minden más vonatkozásban – származásában, „neveltetésében”, életkorában –
különbözött közegétől.
1915-ben megvalósult Balázs Béla vágya, a
Vasárnapi Kör. Erről a híressé vált filozófiai „akadémiáról”, amely a
korábbi baráti eszmecseréket rendszeressé tette s a résztvevők körét
kiterjesztette, ma már könyvtárnyi irodalom szól. A csoport valójában
inkább hasonlított vallásos gyülekezetre, mint politikai klubra: az
összejöveteleknek szertartásos, kvázi vallásos hangvételük volt, a
résztvevők kötelesek voltak mindenről a teljes igazságot mondani.
Új fordulatot hozott kapcsolataikban, amikor a Huszadik Század nevezetes ankétján – Zsidókérdés Magyarországon – Ritoók írásban is kifejtette véleményét, s ez megmutatja szembenállása indokait. A zsidók és nem zsidók viszonyát problematikusnak látta, s ennek okát nem az antiszemitizmusban, hanem ellenkezőleg – a zsidókban vélte megtalálni. A cikk megjelenését követően többé semmi nyoma Ritoók Emma és a Vasárnapi Kör együttműködésének. A tagok útjai is különváltak. Többnyire politikailag is radikalizálódtak, s szinte valamennyien részt vettek 1918–19 eseményeiben, sőt egy részük a kommunista párt tagja is lett.
Új fordulatot hozott kapcsolataikban, amikor a Huszadik Század nevezetes ankétján – Zsidókérdés Magyarországon – Ritoók írásban is kifejtette véleményét, s ez megmutatja szembenállása indokait. A zsidók és nem zsidók viszonyát problematikusnak látta, s ennek okát nem az antiszemitizmusban, hanem ellenkezőleg – a zsidókban vélte megtalálni. A cikk megjelenését követően többé semmi nyoma Ritoók Emma és a Vasárnapi Kör együttműködésének. A tagok útjai is különváltak. Többnyire politikailag is radikalizálódtak, s szinte valamennyien részt vettek 1918–19 eseményeiben, sőt egy részük a kommunista párt tagja is lett.
A forradalmak elítélésére s volt
barátaival való leszámolásra versekkel, majd részletezőbb érvelésű
regénnyel is kísérletezett. E műve, a kulcsregényt és a pamfletet ötvöző
A szellem kalandorai 1921 végén jelent meg. Ritoók Emma itt saját
személyes ismerőseit, velük kapcsolatos élményeit s megszilárduló
ellenérzéseit formálta regénnyé. S mivel itt alapvetően zsidó
származású, sajátos identitásalakzatokat produkáló emberekről van szó, a
könyv az asszimiláns zsidó identitástudat bírálatának is regénye. A
zsidó – nem zsidó konfliktusról adott értelmezése már militáns szöveg, s
abba a vonulatba tartozik, amelyet utóbb Szabó Dezső és Németh László
írásai képviseltek a legpregnánsabban.
Emma néni szalonja
Konzervatív-nemzeti kötődéseinek nyílt
politikai kinyilvánítása után Ritoók Emma még közel negyedszázadot élt. A
Fővárosi Könyvtárban dolgozott. Az irodalom terén már kevésbé, inkább
művészeti, esztétikai tanulmányaival alkotott jelentőset. Később
újraértékelte alapállását a zsidókérdéssel kapcsolatban – szorosra fűzte
a kapcsolatát Babitscsal (akit „zsidóbarátnak” tartottak), s a
harmincas években sokáig közösen vezették „Emma néni szalonját” vasárnap
délutánonként. Oda járt Szabó Lőrinc, Szerb Antal, Sárközi György,
Illés Endre, Illyés Gyula. A második világháború előtt sem titkolta
németellenes érzelmeit, kegyetlenségük rémisztette és megdöbbentette.
Illés Endre így ír Ritoók Emma halála
után: „A túlélés csodája Ritoók Emma szalonja. Szabó Lőrinc írta fel
nevemet a meghívandók közé. Egy Gorgó-fő nyit ajtót, az írónő húga. A
pamlagon Babits Mihály… Idegesen mozduló okos tekintet: egy asszony túl a
60-on… Az Egyenes úton egyedül első és egyetlen írói sikere… Regényt
írt a barátairól A szellem kalandorai címmel (…) Kimaradt az irodalmi
életből: könyvtáros lett. Most szétküldte meghívóit, és ölébe hullt a
második sikere, mindenki eljött… Sárközi György, Gorka Géza, a sarokban
Gulácsy hunyorgott… A világ témái: Nobile, Maginot, Trockij, Tolsztoj,
Gandhi, a nácik… De ott csak irodalomról volt szó. Várakoztak… hogy
valaki előhúzza a megváltást a zsebéből… 1930-ban egy szalon… vagy
inkább önképzőkör?”
Régi barátai közül Ritoók Emmát a háború
után Ascher Oszkár említi önéletrajzában: „Rozsnyai Kálmán azzal a
tervvel jött, hogy nagyszerű társaságba vinne el, mely vasárnaponként
Ritoók Emmáéknál gyűlt össze. Igaz, Ritoók Emma a jobboldali Magyar
Asszonyok Nemzeti Szövetsége elnöke, de majd meglátom, milyen remek
ember! Igaza volt. Éveken át jártam ebbe a különlegesen vegyes
társaságba: Karinthy, a Gyömrői-lányok, s a fiatalok közül Illyés,
Passuth László. És persze Babits, Szabó Lőrinc. Ritoókékat kritikai
szemmel tudtam szeretni, nem igazodtam Karinthy leértékelő véleményéhez,
aki az egész társaságot lekékharisnyázta. Etikai mércémet magasra
kellett helyeznem Ritoókéknál.”
A teljes Horthy-korszakot végigélte, a
nyilasok rémuralmáig, s közel a nyolcvanhoz, 1945-ben halt meg. Íróként
benne volt az a lehetőség is, amelyet Ady remélt A nagy véletlenről
(1909) írva: „Ez után a könyv után okvetlenül egy még szebb, igazabb és
színesebb Ritoók-könyvnek kell jönnie. És Ritoók Emma is, aki ma már
komoly, nemes, elsőrendű ember, lesz még emberibb is, egészen kirántja
magát a magyar úri ideológiából, s lesz, amit a nagy Törvény úgyis akar:
példaadó, szabad, próféta, magyar asszonyember.”
Forrás : biharmegye.ro
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése