Várad méltatlanul elfeledett lánya, Ritoók Emma

A felsorolás korántsem teljes: RITOÓK EMMA regényíró, műfordító, esztéta, pszichológus, tanulmányszerző. A „boldog békeidők”, majd a két világháború közötti időszak kulturális nagyasszonya megérdemelné, hogy az utókor több figyelmet szenteljen érdemeinek - írja Szilágyi Aladár a két részes cikkében.

Egy olyan elit értelmiségi, nagypolgári családból származott, a Ritoók famíliából, amelynek tagjai, a „Zsigmondok” meghatározó egyéniségei voltak Nagyvárad, majd a XIX–XX. századi Magyarország tudományosságának a legkülönbözőbb területeken. Édesapja, „I. Zsigmond” jogász, publicista, a kiegyezés után rohamosan fejlődő Várad egyházi és közéletének sokoldalú, Ady Endre által is nagyra becsült alakja, Emma öccse, „II. Zsigmond” orvosprofesszor, a budapesti kórházak központi igazgatója volt, a fia gépipari kutatómérnökként jeleskedett, ma is élő unokája, „IV. Zsigmond” akadémikus pedig nyelvészként és ókorkutatóként szerzett magának hírt s nevet. Ennek a nagy múltú és nagy jelenű, liberalizmusra is hajlamos, konzervatív református családnak a második nemzedékéhez tartozott Ritoók Emma.

Késleltetve érkező

Egy 1911-ben írt önéletrajzában így fogalmazott nem kis keserűséggel: „A keresztlevél szerint 1868. július 15-én születtem és úgy az időpontot, mint születésem helyét rosszul választottam.” Születése e kettős „hibáját” nem részletezi, nem magyarázza meg, de alighanem mélyen megélte.

Ami az időpontot illeti, 1868-ban születni ugyanis azzal járt számára, hogy életének legfogékonyabb, legintenzívebb szakasza, az első három évtized lényegében kihasználatlanul maradt. Gimnáziumi tanulmányokat csak magántanulóként folytathatott, egyetemi képzésben pedig csak 1895-től lehetett (volna) része. Ugyanis Magyarországon csak egy akkor született rendelet tette lehetővé a nők egyetemi oktatását. Úrilányként a tradicionális nevelés csupán az úriasszony létre készítette föl; tehetségének legerősebb oldala, intellektuális képességei kiműveletlenül maradtak. Zongorázott, festett, bálba járt – s a vágyak netovábbjaként festő szeretett volna lenni.

Ami a születése helyét illeti, mai szemmel úgy vélhetnők, értelmiségi családja s a századvégi Várad eszményi „hely”, eszményi tér lehetett (volna) egy kellő szellemi képességekkel, csillapíthatatlan tudásvággyal rendelkező fiatal számára. Ám Emma „csak” lány volt, és még az ő szabadelvűségre hajlamos famíliája sem biztosította sokáig számára a továbbtanulás, a karrierépítés lehetőségeit.

Történt mindez, miközben apja, gálszécsi Ritoók Zsigmond (1837–1905) jó nevű nagyváradi ügyvédként, teljes társadalmi elismerés övezte tekintélyes emberként élte le életét. Számos társadalmi tisztség betöltője volt, Szilágyi Dezső minisztersége idején az államtitkári szék legfőbb várományosa. 1891-ben mint nagy tekintélyű jogászt a nagyváradi ítélőtábla tanácselnökévé, 1892-ben elnökévé nevezték ki. Kiváló képességű, művelt ember volt, Ady Endre is annak tartotta. Ritoók Emma maga írja róla, hogy az ő „befolyása útján” fedezte föl, „hogy filozófia és szociológia van a világon”, tehát aligha a család intellektuális légkörével lehetett elégedetlen. De annak alapvető kálvinista-puritán légköre valamiképpen mégis behatárolhatta lehetőségeit a kiegyezés utáni Magyarországon.

Jellemző, hogy az a társadalmi tér, amely szűkebb környezetében számára nyitva állott, nem elégítette ki. Alapélménye az elvágyódás lett. Másra, többre vágyott, mint leánytársai, nem elégítette volna ki egy „jó parti”, az úriasszonyok szürke, egyhangú élete – nem csak azért, mert előnytelen külleme éppúgy, mint a férfinép számára zavaró intelligenciája eleve „pártában maradásra predesztinálta”…

Bátor, érdekes kezdet

Apja liberalizmussal elegy konzervativizmusa végül mégiscsak kedvezően hatott rá. „Az autodidakták rendszertelenségével és mohóságával” tanulni kezdett, majd 1891-ben a Nagyvárad szerkesztője, Iványi Ödön biztatására írásba és fordításba fogott, s hamarosan már kötetekkel is jelentkezett. 1894-ben Kielland Méreg című kötetét fordította le s jelentette meg a Kisfaludy Társaság kiadásában, 1896-ban Mai idegek címmel novelláit publikálta, 1897-ben egy értekezéssel (A természettudományi irány a szépirodalomban) a Szigligeti Társaság 200 koronás pályadíját nyerte el, 1899-ben pedig egy újabb Kielland-kötet (Elbeszélések) fordítójaként lépett a nyilvánosság elé.

A fordulatot életében a már említett 1895-ös miniszteri rendelet hozta meg. Ezzel ugyanis lehetővé vált, hogy értelmiségi pályára lépjen. Így, túl a harmincon (!), gyorsított ütemben leérettségizett. Az 1898/99. tanévben még csak a 6. gimnáziumot végezte el a váradi Premontrei Gimnázium magántanulójaként, a következő évben azonban már az érettségiig is eljutott, jeles eredménnyel.

1900 őszén, 32 évesen végül kikerült a szülői ház zárt világából, s akár a férfiak, ő is a budapesti egyetem rendes hallgatója lett; önálló, modern nő, aki tudatos életet él. Bölcsészetet tanult egy olyan időszakban, amikor az egyetemen a nyugatos magyar irodalom java része rekrutálódott. Itt bontogatta szárnyait az időben Babits Mihály, Juhász Gyula, Kosztolányi Dezső, Balázs Béla, Oláh Gábor, Tóth Árpád.

Juhász Gyula visszaemlékezése szerint: „Egész embernek látszott mindig, akár a klasszikus filológus órákon figyelte a kopasz és rengeteg tudású Hegedűs István antikságot imádó, lelkes fejtegetéseit, akár a modern lélektan kísérleteibe merült el okos, barna tekintete. Mindig tanult, mindig érdeklődött, és míg egy fejjel kivált lemondásos bölcsességével és érett tudásával a többiek közül, addig ő maga volt a hallgatag szerénység és merő jóság.”

Egyetemi évei alatt megízlelte, átélte a modern, szülői felügyelet s közvetlen függés nélkül élő, önálló értelmiségi nő életét. A női emancipáció akarásának az évei voltak ezek Magyarországon, s ez, bár a függetlenedés ekkor még nem lehetett teljes körű és mindenben következetesen megnyilvánuló, óriási jelentőségű volt. Azokat a konfliktusokat, amelyekben ez a folyamat végbement, Ritoók Emma regényben is megörökítette. Az Egyenes úton egyedül (1903) című munkája – ahogy Ady írta róla – még sok naivságot tartalmazott, a társadalmi problémák iránti érzék nemigen fedezhető föl benne, s mint műalkotás is kétséges értékű. De Juhász Gyulának is igaza volt, amikor azt írta róla, hogy ez „a regény egy bátor, érdekes kezdet volt annak idején. Az új, a szabad nő apológiája és egyben tragédiája is”. A regény az „igazi” Ady föllépte s a Nyugat indulása előtt évekkel elismerést kapott: elnyerte az Új Idők 2000 koronás pályadíját. Ritoók Emma elismert, profi íróvá lett, akit már számon tartottak.

Kelet lánya Nyugaton

1904 őszén Lipcsébe ment tanulni, majd 1905 márciusában Párizsban is töltött egy félévet. A magyar diákok, köztük Ritoók Emma, környezetükkel is érintkezésbe kerültek, s ez számára óhatatlanul a családi konvenciókkal szembesítő új élményeket jelentett. Az előkelő panzióban, ahol lakott, meglehetősen internacionális társaság jött össze. S bár lakói jórészt vagy egyetemisták voltak, vagy kereskedelmi és banki alkalmazottak, sokféle civilizációs szokást, viselkedésformát, értékrendet, előítéletet stb. hoztak magukkal.

Párizs társadalma, az odalátogató idegen által is érzékelhető emberi atmoszférája még inkább kihívás volt számára. A város, minden szépsége, világvárosias légköre ellenére, némileg sokkolta is. Maga a város tetszett neki, múzeumait, templomait, épületeit megcsodálta, jellegzetes negyedeinek hangulata megkapta, de az a „szabadosság”, amely például a Quartier Latinben a nyílt utcán is megnyilvánult, taszította, kedélyét fölborzolta. Konvenciói azonban egészében mégis oldódtak, nyitottabb, toleránsabb lett.

Műveltsége és tájékozottsága is jelentősen nőtt. Lipcsében is, Párizsban is sokat tanult, hallgatóként intenzív egyetemi életet élt, görög filozófiatörténetet, archeológiát, művészettörténetet, modern filozófiát is hallgatott, a fő érdeklődési iránya azonban a pszichológia lett. Külföldi tanulmányainak nem elhanyagolható hozadéka, hogy jelentős művészeti élményekre is szert tehetett. Lipcsében, Drezdában, Berlinben, majd Párizsban is rendszeres múzeumlátogató volt, ismerkedett az ott fölhalmozott műkincsekkel. Főleg Rodin gyakorolt rá nagy hatást.
Forrás : biharmegye.ro

Második cikk

Folytatjuk az 1868-ban Nagyváradon született RITOÓK EMMA írónő, pszichológiai tanulmányszerző és esztéta pályájának ismertetését. Az első világháború alatt, a két világégés között világszemlélete többször változott ugyan, de erkölcsi tartása nem. Legendás szalonja az irodalmi nagyságok kedvelt találkozóhelye volt.

Párizsból apjának halála (1905. ápr. 22.) után tért haza. A következő évben Pesten ledoktorált; disszertációja az Arany János elmélete az eposzról lett. Ezzel az igen széles körű és igen intenzív műveltségpótló tanulás, amelyet az 1890-es évek elején kezdett meg, lezárult. Ritoók Emma ekkortól nemcsak egy feminista színezetű „nőíró” volt, hanem a kor színvonalán álló, akadémikusan képzett értelmiségi is, aki a lélektan, az esztétika és a filozófia területén otthonosan mozgott, s már elméleti érzékét is fölvillantotta.

1906 őszén egy utolsó „tanportyára” Berlinbe utazott, ahol hallgatója lett Georg Simmel művészetfilozófiai szemináriumának. Berlin másért is fontos lett számára. Itt újult föl s mélyült el régi ismeretsége a két év múlva a holnaposok szerzői körébe kerülő Balázs Bélával, s egy bő évtizedig igen szoros barátságban maradtak. Balázs Béla kapcsolta be őt saját mindenkori baráti körének életébe is.  A nagy véletlennek, Ritoók Emma újabb regényének ez a mulatozó, bohém, de intenzív lelki életet élő, sokféle színt és problémát fölmutató kör adta később az alapját. Ám ez a berlini miliő sokkolta is. Balázs Bélát ingerelte a Ritoók-jelenség, s beléje akart pillantani: „Ritoók Emma. Csúnya vénlány, és magyar regényt írt feminista tendenciákkal. Penzióban lakik, mert neki kell, hogy emberek legyenek körülötte, akik szeressék, fiatalabbak, mint ő, hogy friss maradjon. Érzékeny, eleven lelki életű, és még csak barátságot sem ismer – igazit. Kíváncsi vagyok egy ilyen lány életre és lélekre, és »hipnotizáltam«. Rohammal kényszerítettem, hogy »nyílt« legyen előttem, kinyissa magát nekem, ahogy még embernek nem nyitotta ki.”

A Vasárnapi Kör hűtlen papnője

1908 januárjától a Ranschburg Pál vezette budapesti gyógypedagógiai pszichológiai laboratórium munkájában vett részt. Az állami kisegítő iskola gyönge képességű tanulóinak esztétikai recepcióját figyelte meg kísérleti körülmények között. Ambícióinak hamarosan eredményei is megszülettek; lélektani vizsgálatai két tanulmányt eredményeztek.

A következő évek inspiráló gondolkodói közeget teremtettek köréje. Létrejött az a kvázi-baráti kör, amely – az ő közvetítése által is – a filozófiai közélet egyik legjelentősebb társulása lett. Balázs Béla révén 1910-ben kapcsolatba került a fiatal Lukács Györggyel; Emma pedig régi barátját, Zalai Bélát és Ernst Blochot kapcsolta be Balázs és Lukács körébe. Ez a kör, mely e formájában jórészt csak Ritoók Emma révén létezett, persze nem lett egyben emberileg is harmonikus közösség (jóllehet Ritoók Emma elsősorban erre vágyott). A közeg, amelynek részese lehetett, az egyetlen volt, amelyben – legalábbis intellektuális értelemben – otthonosan érezhette magát, ám emberileg számára ez is konfliktusosnak bizonyult. Igazában csak mint egy nagy és modern műveltséget mozgósítani tudó éles elmét fogadták el. Minden más vonatkozásban – származásában, „neveltetésében”, életkorában – különbözött közegétől.

1915-ben megvalósult Balázs Béla vágya, a Vasárnapi Kör. Erről a híressé vált filozófiai „akadémiáról”, amely a korábbi baráti eszmecseréket rendszeressé tette s a résztvevők körét kiterjesztette, ma már könyvtárnyi irodalom szól. A csoport valójában inkább hasonlított vallásos gyülekezetre, mint politikai klubra: az összejöveteleknek szertartásos, kvázi vallásos hangvételük volt, a résztvevők kötelesek voltak mindenről a teljes igazságot mondani.
Új fordulatot hozott kapcsolataikban, amikor a Huszadik Század nevezetes ankétján – Zsidókérdés Magyarországon – Ritoók írásban is kifejtette véleményét, s ez megmutatja szembenállása indokait. A zsidók és nem zsidók viszonyát problematikusnak látta, s ennek okát nem az antiszemitizmusban, hanem ellenkezőleg – a zsidókban vélte megtalálni. A cikk megjelenését követően többé semmi nyoma Ritoók Emma és a Vasárnapi Kör együttműködésének. A tagok útjai is különváltak. Többnyire politikailag is radikalizálódtak, s szinte valamennyien részt vettek 1918–19 eseményeiben, sőt egy részük a kommunista párt tagja is lett.

A forradalmak elítélésére s volt barátaival való leszámolásra versekkel, majd részletezőbb érvelésű regénnyel is kísérletezett. E műve, a kulcsregényt és a pamfletet ötvöző A szellem kalandorai 1921 végén jelent meg. Ritoók Emma itt saját személyes ismerőseit, velük kapcsolatos élményeit s megszilárduló ellenérzéseit formálta regénnyé. S mivel itt alapvetően zsidó származású, sajátos identitásalakzatokat produkáló emberekről van szó, a könyv az asszimiláns zsidó identitástudat bírálatának is regénye. A zsidó – nem zsidó konfliktusról adott értelmezése már militáns szöveg, s abba a vonulatba tartozik, amelyet utóbb Szabó Dezső és Németh László írásai képviseltek a legpregnánsabban.

Emma néni szalonja

Konzervatív-nemzeti kötődéseinek nyílt politikai kinyilvánítása után Ritoók Emma még közel negyedszázadot élt. A Fővárosi Könyvtárban dolgozott. Az irodalom terén már kevésbé, inkább művészeti, esztétikai tanulmányaival alkotott jelentőset. Később újraértékelte alapállását a zsidókérdéssel kapcsolatban – szorosra fűzte a kapcsolatát Babitscsal (akit „zsidóbarátnak” tartottak), s a harmincas években sokáig közösen vezették „Emma néni szalonját” vasárnap délutánonként. Oda járt Szabó Lőrinc, Szerb Antal, Sárközi György, Illés Endre, Illyés Gyula. A második világháború előtt sem titkolta németellenes érzelmeit, kegyetlenségük rémisztette és megdöbbentette.

Illés Endre így ír Ritoók Emma halála után: „A túlélés csodája Ritoók Emma szalonja. Szabó Lőrinc írta fel nevemet a meghívandók közé. Egy Gorgó-fő nyit ajtót, az írónő húga. A pamlagon Babits Mihály… Idegesen mozduló okos tekintet: egy asszony túl a 60-on… Az Egyenes úton egyedül első és egyetlen írói sikere… Regényt írt a barátairól A szellem kalandorai címmel (…) Kimaradt az irodalmi életből: könyvtáros lett. Most szétküldte meghívóit, és ölébe hullt a második sikere, mindenki eljött… Sárközi György, Gorka Géza, a sarokban Gulácsy hunyorgott… A világ témái: Nobile, Maginot, Trockij, Tolsztoj, Gandhi, a nácik… De ott csak irodalomról volt szó. Várakoztak… hogy valaki előhúzza a megváltást a zsebéből… 1930-ban egy szalon… vagy inkább önképzőkör?”

Régi barátai közül Ritoók Emmát a háború után Ascher Oszkár említi önéletrajzában: „Rozsnyai Kálmán azzal a tervvel jött, hogy nagyszerű társaságba vinne el, mely vasárnaponként Ritoók Emmáéknál gyűlt össze. Igaz, Ritoók Emma a jobboldali Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége elnöke, de majd meglátom, milyen remek ember! Igaza volt. Éveken át jártam ebbe a különlegesen vegyes társaságba: Karinthy, a Gyömrői-lányok, s a fiatalok közül Illyés, Passuth László. És persze Babits, Szabó Lőrinc. Ritoókékat kritikai szemmel tudtam szeretni, nem igazodtam Karinthy leértékelő véleményéhez, aki az egész társaságot lekékharisnyázta. Etikai mércémet magasra kellett helyeznem Ritoókéknál.”

A teljes Horthy-korszakot végigélte, a nyilasok rémuralmáig, s közel a nyolcvanhoz, 1945-ben halt meg. Íróként benne volt az a lehetőség is, amelyet Ady remélt A nagy véletlenről (1909) írva: „Ez után a könyv után okvetlenül egy még szebb, igazabb és színesebb Ritoók-könyvnek kell jönnie. És Ritoók Emma is, aki ma már komoly, nemes, elsőrendű ember, lesz még emberibb is, egészen kirántja magát a magyar úri ideológiából, s lesz, amit a nagy Törvény úgyis akar: példaadó, szabad, próféta, magyar asszonyember.”

Forrás : biharmegye.ro