Szigligeti Ede , egy a sok közül kik nagy hatással voltak Nagyvárad irodalmi életére
Forrás : Borovszky - Magyarország vármegyéi és városai mek.oszk.hu
*Várad a középkortól fogva *jelentős
iskolaközpont is volt. Káptalani iskolájában nevelkedett Oláh Miklós, a
híres humanista, későbbi esztergomi érsek, aki emlékirataiban méltatja
egykori iskolája magas színvonalát.
Az anyanyelvűség szellemi ébresztője a bihari tájakon a 16. század első
felében hódító reformáció. Biharban a kálvini reformáció terjed el: *Váradon zajlik le az 1559. évi zsinat, amelyen a debreceni és *váradi
prédikátorok az úrvacsora kérdésében a kálvini értelmezést fogadják el,
s ugyancsak a városhoz kötődik az 1569. évi "váradi disputa" a
reformátusok és az unitáriusok között, amelynek eredményeként a vitán *jelen
lévő János Zsigmond fejedelem megerősíti a tordai országgyűlésnek a
vallásszabadságra vonatkozó végzését. Ezt követően költözik a városba
Hoffhalter Rafael nyomdászmester, aki itt nyomtatja ki Melius Juhász
Péter Jób könyve-fordítását (1565) és a Szentháromságról szóló
vitairatát (1567), valamint a protestáns énekeskönyvet. Később az
Angliából terjedő puritánus mozgalom is meghonosodik *Váradon,
s erős befolyást gyakorol a város protestáns szellemi életére. A
főiskola mellett nyomda is működik ebben az időben Szenczi Kertész
Ábrahám vezetésével: termékei közül legjelentősebb a Váradi Biblia, amelynek nyomtatását Vég-Várad eleste miatt Kolozsváron fejezik be (1661). Ugyancsak Szenczi Kertész Ábrahám nyomdájában *jelenik meg Comenius több munkája, s Geleji Katona István kétkötetes imakönyve (1645-47) is.
A *váradi katolicizmus újjáéledését a jezsuiták visszatérése *jelentette
(1585). Viták indulnak a két felekezet papjai között. Ezek vezéralakja
Szántó (Arator) István jezsuita hitszónok, aki 1582-86 között működik *Váradon, s élénk hitvitát folytat Beregszászi Péter prédikátorral, akinek Apológiája (1585) őrzi e vita emlékét. A bihari kálvinisták ellen irányul a *Váradon még református iskolában nevelkedett Pázmány Péter Nagyszombatban kiadott munkája, Az nagy Kálvin Jánosnak hiszek egy Istene
(1609). Pázmány Alvinczi Péterrel (egykori iskolatársával) száll vitába
öt híres levelében, s ugyancsak ellene irányul a bihari rendeknek
ajánlott munkája, Az *igazság győzelme, melyet az Alvinczi Péter tükrében megmutatott (1614).
A 17. század közepéig virágzó város 1660-ban, a július-augusztusban 44
napig tartó ostrom után török kézre kerül: az eseményeket átélő Szalárdi
János Siralmas krónikájában, Székelyhídi Paskó Kristóf, Rákóczi György bihari születésű diplomatája verses elbeszélésben (Siralom a nemes és régente híres Erdélyországnak keserves és szomorú pusztításáról),
Evlia Cselebi török utazó pedig török részről, szintén szemtanúként
örökítette meg magyarországi utazásaiban. Szalárditól tudjuk, hogy a
várat végül is feladó maroknyi védősereg magával vihette a kollégium
könyvtárát és levéltárát, sőt a félig kinyomott Biblia íveit is. *Várad ezt követően 32 évre török végvárrá vált.
Az 1692-es felszabadulással kezdetét vette a mintegy 130 évig tartó
"Pax Habsburgica". A császári hatalom a katolikus egyházat juttatta
előnyökhöz; a reformátusok szinte teljesen kiszorultak a *művelődési
életből is. Az építés kezdetei Benkovich Ágoston püspök nevéhez
fűződnek, aki felépítette a város katolikus templomát (1699), s
megvetette egy papnövelde alapjait. 1717-ben hozzákezdenek a második
székesegyház felépítéséhez, s az épülő rendházakba rendre visszatérnek a
szerzetesek: a jezsuiták, a ferencesek, a pálosok, az irgalmas-rendiek,
az Orsolya-apácák, a kapucinusok, a premontreiek. A Benkovich püspök
alapította papnövelde 1718-ban már jezsuita magistert kap, s az iskola
1735-től retorikai és poétikai osztályokkal működik. 1773-ban a
premontreiek szervezik újjá a fiúgimnáziumi oktatást, 1780-ban pedig
bölcsészeti, 1788-ban jogakadémiát alapítanak. A város kulturális
fejlődésének valóságos virágkora Patachich Ádám püspökségének bő másfél
évtizede (1759-76). A püspököt latin nyelvű verseiért már korábban
tagjává választotta a római Arcadia Academia; *váradi
udvara a szín- és zeneművészet központjává válik. Udvari zenésze rövid
ideig Michael Haydn (1760), majd 1764-76 között Karl Ditters von
Dittersdorf. Udvarához tartozik a tudós kanonok, Gánóczy Antal,
Metastasio magyar fordítója, aki Bécsben megjelent munkájában
feldolgozta a *váradi püspökség történetét (Episcopia varadienses fide diplomatum concinnati, 1776). 1747-ben itt él Pray György, a tudós jezsuita; a püspöki könyvtár jeles könyvtárnoka, az olasz költő, Marioso Jacob, és *Molnár János jezsuita tanár, azÍiász magyar fordítója. Három évig *Váradon tanít Révai Miklós költő, nyelvtudós, a Magyar Alagyák (1778) szerzője, s Baróti Szabó Dávid, aki a *váradi
jezsuita rendháznak is krónikása, s akit 1775-ben itt ér a rend
feloszlatása. Keresztury József jogakadémiai tanár 1806-ban itt írja meg
a *váradi
püspökség és káptalan történetét; ugyancsak itt él Lefkóczy Király
László, aki 1817-ben krónikaszerűen örökíti meg "a város állapottyát", s
Miller Jakab Ferdinánd jogakadémiai tanár, aki szintén foglalkozott a
város történetével, és megírta a *váradi *nyomdászat történetét (1803).
A jakobinus eszmék is visszhangra találtak Biharban az értelmiség
körében. A véresen megtorolt mozgalomhoz tartozott Balugyánszky Mihály
jogakadémiai tanár, Dudek Jakab orvos és a korábban *Váradon tanító, rövid ideig gr. Teleki Sámuel főispán mellett titoknokoskodó Szentjóbi Szabó László. *Váradon látott napvilágot Budai Ferenc református lelkész háromkötetes nagy műve: Magyarország polgári históriájára való *lexikon a XVI. század végéig (1804-1805). A szellemi törekvések célja ekkor már a magyar nemzeti irodalom és *művelődés ápolása; ebben játszik fontos szerepet a *váradi
színjátszást is támogató gr. Rhédey Lajos főispáni helytartó. Az ő
feleségének temetésén mondotta el búcsúztató bölcselő költeményét (A lélek halhatatlanságáról) Csokonai Vitéz Mihály, akinek *Váradon több művét is kiadták: a Dorottyát (1804), a Lilla-dalokat (1805), az Ódákat (1805), Máramarosi Gottlib Antal, illetve második kiadásban (1808-1809) Tichy János nyomdájában.
A reformkor és a forradalom, majd a Bach-korszak látszólag eseménytelenül múlik el *Várad
fölött, de a magyar színtársulatok sűrűn keresik fel a várost, 1829-ben
terv készül egy állandó színház felépítésére. 1850-ben viszont
egyesülnek a város addig különálló részei, s ezzel megindul a rohamos
polgári fejlődés: 1852-ben a központban már utcai világítás van;
1858-ban megnyílik a Püspökladányt *Nagyváraddal összekötő vasútvonal, s ugyanabban az évben hozza létre nyomdáját Hügel Ottó, az 1862-ben megjelenő első *váradi napilap, a Bihar kiadója. Ennek a lapnak, valamint az utána következő *Nagyváradnak (1870), *Szabadság nak (1875), *Nagyváradi *Naplónak
(1878) az alapjait már egy radikálisabb reformokért lelkesedő
értelmiség veti meg. A konzervatív katolikus irányzatnak majd csak a
század végére születik meg a saját orgánuma, a Tiszántúl (1894),
amelynek létrehozásában Schlauch Lőrinc kanonoknak van meghatározó
szerepe. 1880 óta már *Váradon *jelenik
meg a Pesten alapított Familia, amely nemcsak a vidék, de egész Erdély,
sőt a Kárpátokon túli román nyelvterület egyik fontos irodalmi lapjává
válik Iosif Vulcan szerkesztésében.
A lapok megjelenése serkentő hatással volt a gyorsan fejlődő város
szellemi életére, ugyanakkor a századforduló magyar irodalmi forradalma
számára is értő közönséget nevelt. Jeles újságírók a *Nagyváradnál Bodor Károly, Dús László, Ember György, Gyalokay Lajos, *Mezei Mihály, Rádl Ödön, Ritoók Zsigmond, *Váradi Mór, Iványi Ödön, Thury Zoltán, Hegyesi Márton, Böszörményi Géza, Winkler Ödön; a *Szabadságnál Márkus László, Hlatky Endre, Lovassy Andor, Szirmay Ödön; a *Nagyváradi *Naplónál Dési Géza, *Fehér Dezső, Adorján Emil, Dénes Sándor, *Várady Zsigmond; a Tiszántúlnál Krüger Aladár.
A sajtóval párhuzamosan, sőt azt még meg is előzve, létrejönnek *Váradon
is a polgárosodás igényeinek megfelelő társadalmi, szakmai és
tudományos testületek. Legrégibb közülük a Polgári Lövészegylet (1837)
és az Önkéntes Tűzoltó Egylet (1846), amelyek persze nevüknél jóval
tágabb tevékenységi kört takarnak. De 1868-ban *Mezei
Mihály elnökletével már megalakul a Polgári Kör, s ugyanabban az Évben
az Orvos, Gyógyszerész és Természettudományi Egylet, 1872-ben a Bihar
megyei *Régészeti és Történelmi Egylet
(amely 1875-től szakközlönyt is kiad, benne sok értékes helytörténeti
tanulmánnyal, miközben mindjárt megalakulása évében létrehozza a *Nagyváradi Múzeumot is). 1885-ben Tanítókör alakul, majd Zenekedvelők Egyesülete, 1892-ben pedig megszületik a *Szigligeti Irodalmi Társaság
. Ennek egyik alapítója Endrődi Sándor költő, akkortájt a főreáliskola
tanára (1880-91), aki a Társaság 1895-ös felolvasóülésén mutatta be
híres kuruc verseit. A Társaság különben hatékony támogatója volt az
irodalomnak, s külön figyelmet fordított a *fiatalokra,
akiknek útját pályázatok kiírásával egyengette. Elnöke 1896-1916 között
Rádl Ödön volt; könyvtárbizottsága a város négy különböző részében
létesített népkönyvtárat. Tevékeny tagjai közé tartozott Gyalokay Lajos
egykori 48-as honvédtiszt, a *szabadságharc történetének kutatója, *Kecskeméti Lipót főrabbi, arab és jiddis nyelvű költemények fordítója, *Váradi Zsigmond közíró, Sas Ede újságíró.
A *váradi írói forradalom kiváltója tulajdonképpen épp a *Szigligeti Társaság volt, amelynek konzervatív szellemű elnöke, Rádl Ödön heves támadást intézett a *fiatalok ellen (Régiek és modernek. *Szabadság 1900. márc. 25.). A cikkre Ady válaszolt, aki határozottan kiállt az új magyar *művészet mellett (uo. 1900. márc. 29.). Országos visszhangja volt Ady egy másik cikkének is, amelyben Somló Bódog védelmére kelt (*Nagyváradi *Napló 1903. máj. 29.). Ekkor már köréje tömörült *váradi
éveinek sok jeles társa: Balázs Béla, Bíró Lajos, Dutka Ákos, Emőd
Tamás, Juhász Gyula, Krúdy Gyula, Nagy Endre, Nagy Mihály, dr. Dénes
Sándor, Somlyó Zoltán, Szűts Dezső. E kör radikális művészi törekvései
hívták életre a Holnap Irodalmi Társaságot is, amelynek szervezője az
1908-11 között *Váradon tanároskodó Juhász Gyula, szellemi vezére pedig Ady volt. A holnaposok két lírai *antológiájukkal
(1908, 1909) egyszerre az irodalmi érdeklődés és a támadások
középpontjába kerültek. A harcvonalak persze nem voltak pontosan
elhatárolhatók, s így került sor a Holnap kísérőjelenségeként a
"Duk-duk-affér" néven ismert sajtóvitára, amelynek során a konzervatív
erőknek sikerült Adyt egy időre szembeállítaniuk a holnaposokkal.
Az I. világháborút lezáró forradalmak hónapjai még egyfajta megújulás
reményét hozták az események központjához, Pesthez közelebb fekvő *Nagyvárad életében. 1919 februárjában már létrejön az *Ady Endre Társaság, rövid időközben két irodalmi folyóirat is szárnyat bont: a *Magyar Szó és a *Tavasz
; mindkettő a Holnap jelezte úton kíván haladni. 1920-ra azonban már
öszeolvad a két folyóirat, s nem sokkal ezután visszaszorulnak szerzőik a
napilapok mellékletébe. Fiatal *váradi értelmiségiek megpróbálják Ady szellemében létrehozni "a dunai népek kultúrligáját". Kétnyelvű folyóiratot is indítanak *Aurora
címmel (1922-23), az a politikai légkör azonban, amelyet a
Gyulafehérvári Határozatok, majd a trianoni békeszerződés
következményeként berendezkedő román államhatalom teremt, az ilyen
hídverő kísérleteket kudarcra ítéli. Jellemző, hogy az Aurora
társszerkesztője, *Keresztury Sándor a harmincas években már Alexandru Olteanu néven ádáz magyarellenességével szerez hírnevet magának.
A magyar társadalom helyzete *Nagyváradon
is megrendül a húszas években. A kiegyezés után létrejött magyar
társadalmi szervezetek közül csak kevés és hosszabb-rövidebb huzavona
után nyeri el a hivatalos jóváhagyást működése felújítására (egy 1930-as
számbavétel mindössze négy ilyen egyesületet sorol fel), a háborút
megelőzően létesült 25 *nagyváradi köz- és iskolai könyvtár közül 12-nek a sorsáról szintén nem tud a számbavételt végző Erdélyi magyar évkönyv.
A sajtó és a könyvkiadás viszont fellendül (érthető, hisz Budapesttől
elvágva, a könyvbehozatallal szemben támasztott hatósági akadályok
körülményei között az erdélyi magyar olvasó és író önellátásra
kényszerül): 1919-40 között 582 könyv *jelenik meg *Nagyváradon
31 nyomdában, amelyek közül a Kálvin Nyomda 158, a Sonnenfeld Adolf Rt.
125, a Szent László Könyvnyomda 100 címmel szerepel. Ugyanebben az
időszakban összesen 147 lap lát napvilágot (persze ebben a számban
egységként szerepelnek a huszonkét év alatt folyamatosan megjelenő
napilapok és az egy-két számot megért lapkísérletek), s az is sokatmondó
adat, hogy a *Nagyváradi
Újságíró Klubnak 1930- ban 965 tagja van, s a klub könyvtárában a tagok
59 napi-, 55 hetilap és 66 folyóirat közül válogathatnak.
A sajtó célja bevallottan a társadalmi tudat megszilárdítása, a
Trianon-traumával küzdő erdélyi magyar értelmiség lelki megerősítése. A
korszak jelesebb *váradi
újságírói szintén elkötelezettjei voltak az irodalomnak is. Különleges
érdemük, hogy lapjaikat ennek a sajátos léptékű városnak a vetületére
tudták varázsolni. Ez a magyarázata a sajtó fellendülésének: az
olvasmányosság, a népszerűség, amelyet elnyertek anélkül, hogy
hajszolták volna. A két legjelentősebb napilap, a *Nagyvárad és a *Nagyváradi *Napló élén álló *Fehér Dezső és *Hegedűs Nándor
tanúi, részesei voltak a holnaposok mozgalmának, valamikori
újságírótársai Adynak, s jól ismerték a város valós helyzetét is. Nem
túlzás tehát azt mondani, hogy döntő módon meghatározták a *váradi sajtó következő negyedszázadát. *Hegedűs Nándor
névtelen vezércikkeivel közvéleményt formált, Megjegyzések c.
tárcarovata pedig mára kordokumentum értékű. Hírlapirodája mellett
kölcsönkönyvtár is működött. Hasonló sikere volt az 1929-ig *Váradon élő *Gulácsy Irén szociálpolitikai riportjainak is. Amikor eltávozott, szerepét Udvary Gyöngyvér vette át.
A korszerű újságírás megteremtésében *Váradon nagy szerepe volt *Fehér Dezsőnek is, aki 1935-ben bekövetkezett haláláig a *Nagyváradi *Napló élén állt. Ápolója az Ady-örökségnek (1927-ben "Ha hív az acélhegyű ördög..." címmel válogatást *jelentet meg *váradi publicisztikájából, s ez a kötet állítja először az újságíró Adyt a figyelem középpontjába). Ugyanakkor, mint *Várad szellemi és társadalmi életének kiváló ismerője, nagyszabású kultúrtörténeti emlékkönyvet kezdeményez (Bihor-Bihar megye, Oradea-Nagyvárad kultúrtörténete és öregdiákjainak emlékkönyve (Nv. 1933-37).
1922-ben a *Szigligeti Társaság is visszanyerte működési jogát, s ettől fogva keretet biztosított a szellemi és *művelődési
élet megnyilvánulásai számára, az irodalmi értékek megőrzésére.
Pályázatokkal támogatta a kezdőket, serkentette az új kezdeményezéseket.
Elnöke 1929-ig *Gulácsy Irén,
azután volt fáradhatatlan főtitkára, Perédy György. 1931-ben a Társaság
részvételével leplezték le Érsemjénben Kazinczy Ferenc szobrát. Bárdos
László, *Horváth Imre, Kempner Magda, Ruth Klára, Sárközi Gerő verskötetei a Társaság kiadásában *jelentek meg. Támogatásukkal mutatkoznak be a *fiatalok a *Tíz tűz c. *antológiában.
1931-ben kerül *Nagyváradra Berde Mária, aki a következő évben *Tabéry Gézával és Szántó Györggyel megindítja *Az Írás c. irodalmi és *művészeti hetilapot. Ugyancsak Berde és Tabéry alakítja meg *Váradon a Helikonon belüli ellentétek kiélesedésével az *Erdélyi Magyar Írói Rendet,
amelybe Olosz Lajost, Károly Sándort és Szombati-Szabó Istvánt is
bevonták. Szabadelőadásokat szerveztek a nagyobb erdélyi városokban,
könyvsorozatot adtak ki, amelynek támogatására a Nyugat Kiadót is
megnyerték.
A két világháború között megnövekedett az egyházak szerepe a magyar
kultúra fenntartásában. A római katolikus egyház iskolái, köztük az
1580-as évekre visszavezethető premontrei *gimnázium
és az Orsolya-zárda leánynevelő intézete a szülők révén szélesebb körű
közönséget vonzott rendezvényeire. Az egyházi sajtó legjelentősebb
fóruma az *Erdélyi Lapok volt, *Paál Árpád főszerkesztővel az élen; emellett hat ifjúsági vagy a felnőtt hívőkhöz szóló katolikus lap és folyóirat *jelent meg 1920-40 között.
A református egyház Trianon után *Nagyvárad
székhellyel szervezte meg második, Királyhágómelléki Református
Egyházkerületét, amelynek Iratterjesztése keretében és azon kívül élénk
egyházi irodalmi és lapkiadói munka folyt. *Váradon *jelent meg a *Református Híradó, a *Reformátusok Lapja, a *Gyermekkönyvtár , s itt adták ki a *Református Könyvtár 80 füzetét is.
*Jelentős szerepet játszott *Várad magyar *művelődési életében a zsidóság is: hosszú életű és népszerű lapok élén, a tudományos, *művelődési és szakmai egyesületekben találjuk ott jeles személyiségeit. Belső életét a *váradi
zsidóság az 1722-ben alakult ortodox és az 1870-ben létesült neológ
hitközségekben élte, amelyek több elemi iskolát, polgári fiú- és
leányiskolát, 1920-tól pedig reálgimnáziumot tartottak fenn; a két
háború között hosszabb-rövidebb ideig öt (részben magyar-német,
magyar-román, illetve jiddis nyelvű) lapot *jelentettek meg, kiadták a *Zsidó Reneszánsz Könyvtár c. sorozatot. 1944 nyarán történt elhurcolásukról és tragédiájukról öt évtizeddel később *Mózes Teréz írt megrázó könyvet (Váradi zsidók. Nv. 1995).
Még az első világháborút megelőző évekre vezethető vissza a *munkás-művelődés: 1918-ban megalakul a *grafikai *munkások
Gutenberg Dalköre Andrássi Ede karnagy irányításával, 1923-ban több
dalárda egyesüléséből létrejön az Összmunkás Dalkör. Új fejlemény az *OMP helyi *művelődési szakosztálya és az egyházak aktív támogatását élvező *Nagyváradi Magyar Dalkör létrehozása 1930-ban. Karvezetői Andrássi Ede és Székely Gyula.
A harmincas években beköszöntött gazdasági válság, s a politikai harcok
előtérbe kerülése az irodalmi-művelődési élet háttérbe szorulásával
járt együtt. Ebben az időben indítja útra körkérdéseit a nagy múltú Familia a román és a magyar irodalom közelítésének esélyeiről, s a *"váradi hídverés"
néven ismertté vált kezdeményezés messze túlnő a folyóirat keretein.
Jeles magyar és román írószemélyiségek válaszolnak kedvezően a
kezdeményezésre. A Biharfüredre tervbe vett írótalálkozót azonban
megtorpedózza a román politika: Babits Mihálytól megtagadják a beutazási
engedélyt, s ezzel majd a háború közeledtével, a fasizmus
előretörésével a szép kezdeményezés kudarcba fullad.
Világnézeti változások első jelzése a költő tragikus halálát követően
kezdeményezett József Attila Irodalmi Társaság, amelynek létesítését
Antal Hjalmár, Arató András, *Bélteky László, Bárdos László, Csehi Gyula, Erdélyi Ágnes, Fekete Ferenc, Gábor István, Gyárfás Endre, Halmai Árpád, *Horváth Imre, Korvin Sándor, Pásztor Miklós, *Radó Árpád és *Robotos Imre
szorgalmazta, de amelynek működési lehetőségét derékba törte a
történelem. Különben a harmincas évek vége irodalmi szempontból a
hanyatlás kora *Váradon. Csak a pódiumon időnként megjelenő *Tessitori Nóra előadóestjei nyújtanak élményt, népszerűsítik a kortárs magyar költészetet.
Az 1940-44 közötti rövid időszakban Márai Sándor (1942) és *Németh László (1943) előadóestjei éreztetik az eszmeváltás időszerűségét. Ezekben az években *jelenik meg *Bélteky László és *Nadányi Zoltán egy-egy verskötete (utóbbi *Balogh István illusztrációival), *Horváth Imre Tavaszi ág (1941) c. verskötete. Ő ugyanekkor írja A sárga ház c. versciklust is, amely már a megbomlott világ lírai vetülete.
A II. világháború a zsidó értelmiség tömeges megsemmisítésén túl is nehezen gyógyuló sebeket ejtett *Várad
magyar irodalmi életén. Az újraindulásban Csehi Gyulának, Miklóssy
Gábornak s a fiatal Bajor Andornak és Hornyák Józsefnek van szerepe.
Létrejön a *Nagyváradi *Munkás Athenaeum, feléled a *munkás-dalosmozgalom
(Lukács László, Soós András és Kis Magdolna vezetésével), s rövid ideig
még a székesegyház ének- és zenekara is működik (Bíró László
irányításával). Az 1944-49 közötti években 67 könyv és 7 lap *jelenik meg (legnagyobb részük az *Orosz Könyv, az *Új Élet néven alakult könyvkiadók, az Athenaeum és a *Grafika
nyomdák kiadásában). A könyvkiadás és az országos hatáskörű sajtó
azonban igen hamar Kolozsváron, majd Bukarestben erősödik meg; a város
szellemi életének addigi serkentői is ezekbe a központokba költöznek át.
*Várad a nyomdákat is érintő államosítás után 1948-tól már csak mint a romániai magyar könyvtermés (*jelentős,
de nem önálló) kivitelezője jöhet számításba: 1950-53 között (s ez
jellemző a helyzetre a 60-as évek végéig) 112 könyv készül az itteni
állami nyomdában, de abból egyetlen könyvön szerepel *váradi kiadó: a Királyhágómelléki Református Egyházkerület.
Ami a sajtót illeti, az 1944 ősze után indult 7 helyi lap közül egyedül a Kommunista Párt 1946-ban indított lapja, a *Fáklya volt hosszú életű: 1989. december 22-ig folyamatosan *jelent
meg. Az 1948-89 közötti négy évtizedet négy iskolai lap, két üzemi lap,
hét alkalmi politikai lap képviseli (egyetlen számtól hét évig terjedő
élettartammal), továbbá a *Fáklya 1979-80-ban megjelentetett *Napló">*Bihari *Napló c. melléklete és az egész korszak legjelentősebb *szamizdat-lapja az Ellenpontok (1981-83).
Az 1968-as "megyésítés"-sel együttjáró decentralizáció eredményeként a
helyi könyvtermés is egyszerre megszaporodik: 1985-ig összesen 44 *Nagyvárad helymegjelöléssel kiadott önálló művet ismerünk, s ezek közül 12 a megyei *Népi Alkotások Háza kiadásában *jelent meg.
Ugyanakkor az immár megyei pártlap, a *Fáklya tartalmában is változás érzik. Lakatos András (1969-74) és *Illés Ferenc (1974-től) főszerkesztősége idején a lap irodalmi igényű vasárnapi oldallal bővül (szerkesztői *Implon Irén és Fábián Sándor). Állandó rovat a Látóhatár és a *Fáklya Galéria (az utóbbit Köteles Pál vezeti 1973-78 között, majd távozása után *Implon Irén). A *Fáklyában megjelent, *Horváth Imrével folytatott beszélgetéseit rendezte sajtó alá *Fábián Imre (Gyónásom. Nv. 1992), s ugyancsak e lapban közölt tizenöt glosszáját foglalta kötetbe *Implon Irén is (Nagyváradi tollrajzok. Nv. 1993).
*Nagyvárad szellemi életében az 1955-ben megnyílt *Ady Endre Emlékmúzeum hozta az első gazdagodást. Szervezője az Ady-kultusz kiemelkedő romániai magyar személyisége, *Tabéry Géza volt. Ugyancsak az ötvenes években alakult, de 1968 után vált *Nagyvárad magyar szellemi életének egyik fókuszává az *Ady Endre Irodalmi Kör, amelyet *Horváth Imre, Tóth István, Kelemen István vezetett, a hetvenes évektől pedig Messzer László, *Tőke Csaba, Domokos Eszter, Tóth Károly Antal, majd *Fábián Imre. A kör tagjainak írásaiból állt össze a *Tavasz 69 c. *antológia (Nv. 1970); a tagok közül többen (Fábián Sándor, Szele Vera, Szele Péter, *Váradi B. László, *Varga Gábor, *Molnár János, Gittai István, Adonyi Nagy Mária, Kőrössi P. József) önálló kötetekkel, vagy a Harangláb (1973), a Varázslataink (1974) és a Kimaradt szó (1979) c. *antológiákban szerepeltek. Ebből a körből kerültek ki Szőcs Géza munkatársai az Ellenpontok c. szamizdat-folyóirat kiadásához.
A hetvenes évek elején indult, kezdetben *Robotos Imre vezetésével, az *Irodalmi kerekasztal, amely különösen 1978-tól, Bölöni Sándor és *Varga Gábor vezetése alatt vált élénk *művelődési
vitafórummá. Az irodalmi, nyelvtudományi, helytörténeti kérdésekkel
foglalkozó, népes közönséget vonzó találkozókra az ország ismert íróit,
kutatóit hívták meg előadóknak. 1982. február 23-án ebben a keretben
került sor a Romániai Magyar Irodalmi *Lexikon I., majd 1992-ben II. kötetének az ünnepélyes bemutatására, amelyeket (akárcsak az utána következőt) a *nagyváradi nyomdaipari vállalat állított elő. Ugyancsak ebben az időben élte virágkorát a *Kortárs Színpad
(alapította Kőrössi P. József 1971-ben) a műkedvelő keretet messze
meghaladó művészi teljesítményeivel. Nemcsak a várost, de az egész
megyét átfogó mozgalommá terebélyesedett az a *Fábián Imre által kibocsátott felhívás, amely népköltészeti értékek gyűjtésére ösztönzött. Ennek eredményeként rendezte sajtó alá *Fábián Imre a Bihari gyermekmondókák (1982) c. kötetet, a kiskereki Koczkás Sándor meséit (Világszép asszony. 1984), a Zöldike királyfi cím alatt megjelent nagyszalontai meséket (Kv. 1989) s újabban a tréfás és erotikus meséket tartalmazó, A házasulandó fiú (Nv. 1992) és a Bihari találós mesék, találós kérdések, mesetalányok (Nv. 1994) c. köteteket.
A 80-as évek közepén már egyre nagyobb nyomás nehezedik a diktatúra
hatalmi szervei részéről ezekre az intézményekre. A hatalom a
megfélemlítés legkülönbözőbb eszközeivel: letartóztatásokkal,
házkutatásokkal, lelki terrorral töri le a szerveződéseket. Az
Ellenpontok szerkesztőit és terjesztőit letartóztatják, majd kiutasítják
az országból, az irodalmi-művelődési rendezvények közönségét
megfélemlítik. Ilyen körülmények között éri meg *Várad is a diktatúra bukását, 1989. december 22-én.
A város magyar szellemi életének utóbbi évtizede a nagy újrakezdések
jegyében alakul. A diktatúra hatalmi szervei által elnémított irodalmi
fórumok újraalakulnak, s melléjük a társadalom szabad szerveződéseinek
szellemében újak sokasága születik. Az 1990-92-es években végzett
számbavétel több mint félszáz rövidebb-hosszabb életű lap alapításáról,
megindulásáról tartalmazott adatokat. Köztük volt országos napilapként a
*Stanik István főszerkesztősége alatt indult, majd 1993-tól hetilappá alakult Erdélyi *Napló (élén egymást váltotta Szőcs Géza, Gazda Árpád, Adonyi Nagy Mária, Tompa Z. Mihály, *Fábián Imre, Mihálka Zoltán, Dénes László), az erőteljes helyi lapként végig fennmaradt *Napló">*Bihari *Napló (1990-); voltak egyházi lapok: a Királyhágómelléki Református Egyházkerület által kiadott *Harangszó (1990-) és Partiumi Közlöny (1991-), a baptista *Szeretet és Mustármag (mindkettő 1990-től); volt rejtvénymagazin, az Észbontó (1991-92), vicclap, a Fakutya és a *Majomsziget (utóbbi csak 1990-ben); voltak iskolai lapok: a Kavics, a Talizmán és a Tégla, tallózólap: a *Média s az első időben a kolozsvári Helikonnal és a bukaresti A Héttel versenyre kelő, *Tőke Csaba alapította Kelet-Nyugat. A Romániai magyar ki kicsoda? (Nv. 1998) már csak 8 periodikát tartott számon, azok között is két újat: a *Jakabffy Elemér
két háború közötti kisebbségvédelmi folyóiratát folytató, 1993-ban
indított Magyar Kisebbséget és a Királyhágómelléki Ref. Egyházkerület
hivatalos lapjaként megjelenő Partiumi Közlönyt. Előbbi
szerkesztőbizottságában a főszerkesztő, Tamás Sándor mellett ott van
Borbély Zsolt Attila, Markó Attila, Székely István, Szőcs Géza, Toró T.
Tibor, munkatársai körében pedig Balázs Sándor, Fábián Ernő, Molnár
Gusztáv, Varga Attila; utóbbi maga is időszaki mellékletet ad ki Partium
címmel (az *EKE Bihar megyei osztálya és a *Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Bizottság lapját, Dukrét Géza szerkesztésében).
A társadalmi önszerveződés eredményeként ma *Nagyváradon
20 egyesület és művészegyüttes (ezek közül 3-3 általános műveltségi,
színházi és jótékony célú, 2-2 irodalmi, tudományos egyesület és kórus; s
1-1 turisztikai, iskolai, képzőművészeti, ifjúsági és gazdasági egylet)
neve és adatanyaga szerepel ugyancsak a Ki kicsodában. De *jelen
vannak az önszerveződés más formái is: az alapítványok (számuk 1996-ban
10), s 1990 óta működik 35 000 kötettel a Kanonok-soron a Bunyitay
Vince Könyvtár. Van magyar nyelvű rádióadás és önálló helyi magyar
TV-műsor. 1990-ben megnyitotta kapuit a Római Katolikus Teológiai
Főiskola és a Sulyok István Református Főiskola, 1991-ben a Római
Katolikus Szent László *Líceum, majd a Lorántffy Zsuzsanna Református *Gimnázium s 1994-ben az Ady Endre Sajtókollégium. Újraalakult a székesegyházi kórus és zenekar (Balogh Mihály és *Kristófi János
vezetésével), a református gyülekezeti énekkar. Az állami nyomda
mellett alapítványi támogatással saját nyomdát létesített a református
egyház, saját nyomdája van a *Napló">*Bihari *Naplónak, az Erdélyi *Naplónak, az Enacon Kiadónak. Különben az 1990 óta *Nagyváradon megjelent könyvek hét kiadó emblémáját viselik: az említetteken kívül több, *váradi vonatkozású kiadványt *jelentetett meg a Didaktosz, a Literator és saját kiadásban *jelenteti meg könyveit, lapjait a Baptista Egyház.
Az elmúlt évek *Váradjának kiemelkedő rendezvénysorozata az 1992 óta évről évre megrendezésre kerülő *Varadinum , amely fokozatosan az egyetemes magyarság kiemelkedő szellemi és lelki együttünneplésének alkalmává válik.
A nagy múltú egyházi, felekezeti iskolák hagyománya is újraéled
napjainkban: gazdag egyház- és iskolatörténeti tartalommal, a neves
tanárokról írott portrékkal megjelenik A *nagyváradi Premontrei Öregdiákok Emlékkönyve; az egykori, dr. *Kecskeméti Lipótról elnevezett *váradi Zsidó *Líceum növendékei pedig Izraelben Zsidlic címmel adnak ki időszakosan megjelenő emlékfüzetet.
Az 1990 óta helyi kiadásban megjelenő könyvek már a magára találó *Nagyváradot
jelzik. Sőt régebbi idő óta kész, de a diktatúra által fiókba
rekesztett művek mostani napvilágra kerülésével azt is, hogy ez a magára
találás jóval az 1989. decemberi fordulat előtt megkezdődött. *Indig Ottó most *jelentette meg a *váradi magyar színészet másfélszáz éves múltját feldolgozó színháztörténetét (A *nagyváradi színészet másfél évszázada. 1991) és *váradi sajtótörténetét (Váradi Parnasszus. Nv. 1994), F. *Diósszilágyi Ibolya most tette közzé több évtizedes s új adatokat hozó kutatási eredményeit Juhász Gyula *váradi éveiről (Költő a Holnap városában. Nv. 1994), megjelentek *Jakobovits Miklós *művészeti írásai (Gondolatok az erdélyi képzőművészetről. Nv. 1994), *Péter I. Zoltán ("Hogy látva lássanak". Nv. 1995) és Ötvös Béla (Megidézett múlt. Nv. 1994) Ady *váradi éveit viszi be újra a köztudatba. *Gáll Ernő alapvető munkájában elemzi napjaink veszedelmes ideológiáját (A nacionalizmus színeváltozása. Nv. 1994), míg *Mózes Teréz két könyvében ennek végletes formáját, a fasizmust mutatja meg, amelynek *Várad sok ezer zsidó polgára esett áldozatul (Bevérzett kőtáblák. Nv. 1993; Váradi zsidók.
Nv. 1995). Felidéződik a legközelebbi múlt is: az Ellenpontok két
résztvevője is megírja a Ceauşescu-diktatúrával szembeszálló folyóirat
történetét: *Molnár János az Egyetlen. Az Ellenpontok és az ellenpontosok története (Szeged 1993) és Tóth Károly Antal: Hova-tovább. Az Ellenpontok dokumentumai (Stockholm-Szombathely 1994).
Forrás : lexikon.kriterion.ro
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése