Forrás : A mi Nagyváradunk -Facebook
Czinka Panna vagy Cinka Panna (Sajógömör, 1711 – Nagyvárad 1772) legendás magyar cigányzenész, virtuóz hegedűs, az első mai értelemben vett cigányprímás. Nagybőgős férjével és zenész sógoraival együtt ő alapította 1728-ban az első ismert, híressé vált magyar cigányzenekart.Már 9 évesen olyan tisztán hegedült, hogy a szépreményű gyermeket több gömöri földbirtokos saját költségén Rozsnyóra küldte, hogy ott hegedűjátékát tökéletesítsék. Elsősorban földesura, Lányi János támogatta. A kis Pannát a jeles városi karmester oktatta, s így rövid idő alatt rohamos haladást ért el a hegedűjátékban, a hangszerelésben és a zeneszerzésben. Tizenkét éves korára bámulat tárgya lett a muzsikája. Tizennégy éves korában férjhez ment egy nagybőgőn (akkori megfelelője a viola da gamba) játszó ügyes cigányzenészhez. Majd férjével és annak két fivérével, 1728-ban megalapította kis zenekarát. Czinka Pannáé volt az első igazi cigánybanda, amelyben két hegedűs (egyikük a prímás, a másikuk a kontrás), egy cimbalmos és egy bőgős játszott.Hírük napról napra terjedt, ünnepségekre 20-30 mérföldről is hívták őket muzsikálni.
Földesúr patrónusuktól házat és telket kaptak, és kétéves időközönként új vörös ruhát. Panna volt az első hegedűs, és amikor nem zenéltek, ellátta a háztartást és segített főállásban kovácsmester férjének a műhelyben. A kortársak szerint rövid pipát szeretett szívni, amelynek hossza nem zavarta a hegedülésben.
Az ezernyolcszázas években gróf Fáy István és Káldy Gyula adták ki Czinka Panna műveit (A régi magyar zene kincsei c. gyűjteményben), ezek azonban sajnos nem eredetiek, köztük a híres Czinka Panna-nóta sem. A legenda szerint az ő műve a Rákóczi-induló, de az is csak a 19. század elején, jóval halála után keletkezett. Nem maradt fenn hiteles műve. Fáy gróf egyéb tekintetben is legendateremtő volt: feltűnő szépségű, drágakövekkel díszített ruhájú cigány asszonynak írta le Pannát, akinek Amati-hegedűje volt.
Tovább : hu.wikipedia.org
A Czinka Panna balladája Kodály Zoltán 1948. március 15-én, a Magyar Állami Operaházban bemutatott négyfelvonásos daljátéka. A szerző utolsó színpadi műve dramaturgiailag kevésbé sikerült, a szövegkönyv rossz, Kodály zenéje azonban átgondolt.
Czinka Panna mindössze két előadást élt meg. A korabeli kritikusok elsősorban a szövegkönyvet kifogásolták. A librettó Balázs Béla munkája volt, aki a bemutató éve előtt nem sokkal tért vissza az emigrációból. Egy teljes mértékben történelmietlen darabot alkotott. A címszereplő 1711-1772 között élhetett, míg a daljátékbeli szerelme, Ocskay László 1680-1710 között. Egy évvel Panna születése előtt fejezték le. Ezenkívül a cselekmény a XVIII. században játszódik, de maga a Czinka ballada a XIX. században keletkezett és a Rákóczi induló szimfonikus feldolgozásait is ekkor készítették el. A történet nem kötődik a szövegkönyv által megjeleníteni kívánt korszakhoz, a Rákóczi szabadságharchoz.
Tovább : hu.wikipedia.org
Volt Czinka Panna telep Nagyváradon
Indig Ottó :A Cinka Pannát elnyelte a város kötet - részlet
Várad-velencei tanári évtizedeimet mindvégig meghatározta a közeli cigánytelep, a Cinka Panna jelenléte. 1960 táján oda koncentrálódott Nagyvárad cigányságának zöme. Az Olajgyár és az IRTA gépkocsiparkjának kerítése határolta a cigánytelep százméternyi egyenes utcasorát, majd derékszögű jobbra kanyarral a 4. számú fatelep (első munkahelyem) határvonaláig „épültek” a putrik.
Az egyenessel szemben a hozzánk később csatolt I–IV. osztályos két tantermes elemi iskola állt, de kerítését akkor már rég széthordták a tüzelőhiányban sínylődő purdék. A három intézményt hiába védte magas kerítés a hívatlan látogatóktól, onnan minden elmozdítható előbb-utóbb el is mozdult, és nyoma veszett az alig védett, gyakorlatilag értéktelen dolgoknak. A hivatalból tett feljelentéseket a rendőrség gyorsan kivizsgálta, de a tetteseket sohasem tudták előállítani. A rend bátor őrei ugyanis még párosával is inkább elkerülték ezt a számukra ellenséges fertályt.
A Cinka Panna-telep azonban lebontásra ítéltetett! A városvezetés rábólintott a telepet körbezáró vállalatok területfejlesztési igényére, a telep velencei állomással határos hátsó részére átköltöztették a Combustibil tűzifa- és szénlerakatát, és ezzel egy időben a Gutenberg utca tájékán két cigányblokk építése kezdődött meg.
A város vezetői és a rendőrség változtatásokat indokló érvelései között az is szerepelt, hogy meg akarják szüntetni a bűnözés melegágyát, ezért bontják le a nyomornegyedet. Szó, ami szó, a statisztikai adatok őket igazolták. A telep cigánysága közül minden harmadik-negyedik felnőtt korú polgár büntetett előéletű volt, vagy éppen kiszabott hónapjait, éveit töltötte börtönben, s a fiatalkorúak között is sokan kerültek szembe a törvénnyel. A társadalomba való beilleszkedés jelszavával is érveltek, de ennek ellentmondott a gettó jellegű tömbházi cigányközösség erőltetett létrehozása.
Esztendő múlva költöztek be oda az első lakók. A kis komfort nélküli lakásokba ismét két-három generáció zsúfolódott be, és a civilizált körülmények számukra szokatlan környezetét régi szokásaikkal tették förtelmessé. Eldugultak a toalettek, a kitört ablaküvegeket nem pótolták, a víz- és villanyáram-szolgáltatás ellenértékét nem fizették ki, és a szűk térbe egymás mellé szorított családok között gyakoriak voltak a tettlegességbe torkolló veszekedések. Amikor a villanyórákat kikapcsolta az illetékes intézmény, utcai vezetékről lopták az áramot. Azzal főztek, melegítettek, hatalmas veszteséget okozva az Elektromossági Vállalatnak. Az életveszélyes improvizációknak néhány áramütéses áldozatuk is volt, de ez nem riasztotta el e cigánygettó lakóit a további áramszükségletek megszerzésének illegális gyakorlatától. Tehették, mert oda bizony sem ellenőr, sem rendőr nem merészkedett be. Az első inspektorokat hangoskodással, életveszélyes fenyegetésekkel űzték el és élték „társadalom a társadalmon belüli" megszokott életüket.
A Cinka Panna viskóit pedig buldózerekkel tették a földdel egyenlővé. Várad e szégyenfoltja eltűnt a nemzetközi műúton haladó idegen forgalom szeme elől, de a lényeges romaproblémák nem oldódtak meg.
Igaz, nekünk tanügyieknek valamivel könnyebb lett a dolgunk, nem kellett a sártengeren átgázolva lakásról lakásra kopogtatni, elég volt az alant váróknak néhány gyermeket végigszaladtatni az emeleteken és felébresztetni a hétalvókat, de a beiskoláztatás továbbra is állandó gond maradt.
Későbbi elégtételt jelentettek, jelentenek volt cigány tanítványaimmal való alkalmi találkozásaim. Felnőtt korba cseperedtek, többgyermekes családapák, családanyák lettek, s talán illendőségből, talán meggyőződéssel köszönik meg az egykori iskolás évek során szerzett minimális tudást. És mindig nagy örömmel köszöntenek, amikor észrevesznek. A minap az egyik utcaseprő cigányasszony állított meg: „Tetszik emlékezni még rám?” – Valami derengett előttem, de a 25-30 évvel ezelőtt látott arcok emlékezetemben összemosódtak, hirtelen nem tudtam, kiről van szó. „Én vagyok az M. Gizi – emlékeztetett, majd így folytatta: – Milyen jó volt a tanár elvtársnál. Mindig ehettünk az óra alatt…!"
Ez lett volna a legemlékezetesebb élménye? Sokszor már annyira elfásultunk a cigány tanulóinkkal folytatott szélmalomharcban, hogy ilyesmit szóvá sem tettünk! Ilyen pillanatkép ugrott be M. Gizinek a találkozáskor. Nem ábrándítottam ki. De hogy a magyarórák emléke csak ennyit jelentett számára, azt kénytelen-kelletlen vettem tudomásul. Mások valamivel többre vitték az utcaseprői foglalkozásnál. Akad köztük szemetes, rakodómunkás, sőt egyikük-másikuk szakmát is tanult. A tehetségesebbek sorából muzsikusok is kikerültek, ám egyetemi diplomát egyetlen váradi cigány sem szerzett soraikból.
Teljes cikk : epa.oszk.hu
Kovács Apollónia 1949-1961 között cigánynótákat gyűjtött a Czinka Panna telepen.Több sikeres cigánynótát adott elő a gyűjteményéből.Ez olvasható a az egyik nekrológban :
Indulásától kezdve elkényeztette a Magyar Rádió, a Magyar Televízió és a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat, a 60-as években vele készült a legtöbb magyarnóta-felvétel. Erdélyből és a Partiumból hozott, gyűjtött cigánydalait Grabócz Miklós dolgozta fel, és Kozák Gábor József, Boross Lajos, Vörös Kálmán, Járóka Sándor és Lakatos Sándor briliáns hangszerelésében kerültek adásba a 60-as évektől.Forrás : magyarnota.network.huCzinka Panna és Kovács Apollónia emlékét őrizzék meg a nagyváradiak '
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése