Nagyvárad magyar irodalmi élete

Szigligeti Ede , egy a sok közül kik nagy hatással voltak Nagyvárad irodalmi életére

Forrás : Borovszky - Magyarország vármegyéi és városai mek.oszk.hu

Az első írásos feljegyzésekben Varadinum néven említett város alapítási évének a kutatás 1083-at tekinti; Szent László hamvait 1096-ban a már felépült püspöki székesegyházba hozzák. Középkori történetének emlékét a Váradi Regestrum, a káptalan *jelenlétében lefolytatott peres ügyek és istenítéletek 1217-35 közötti évekből fennmaradt jegyzőkönyve és a tatárjárást megörökítő Rogerius Siralmas éneke (1244) őrzi. A püspöki székhelyű város a 14. század második felében válik a magyar reneszánsz *jelentős központjává. Irodalmi hírnevét Vitéz János püspök (1445-65) udvarának humanista köre alapozza meg, aki gazdag könyvtárat rendezett be, külföldi tudósokat és művészeket gyűjtött maga köré. Udvarában nevelkedett unokaöccse, Csezmiczei János (Janus Pannonius) is, aki *váradi időzését Búcsú *Váradtól c. latin nyelvű elégiájában örökítette meg. Vitéz János buzdítására készítette el Pauerbach György bécsi egyetemi tanár a nap- és holdfogyatkozásokat feltüntető "váradi tabellák"-at. Udvarának humanista szelleme utódaiban is tovább élt. Közülük Filipecz-Pruisz János püspök (1476-90) szintén pártolója volt a tudományoknak és a *művészeteknek. Nyomdát alapított; neki tulajdonítják Thuróczi János krónikájának azt az utánnyomását, amelyet Rogerius Siralmas énekével toldott meg (1488). *Váradi püspök volt Martinuzzi (Fráter) György is, aki megtalálta és Heltai Gáspár nyomdájában kiadta (1550) a Váradi regestrumot, a középkori magyar jogtörténet e fontos dokumentumát. *Váradhoz egyébként két fontos törvénygyűjtemény is fűződik: az Ilosvay kanonok által megmentett és Telegdi prímás által kiadott magyar törvények gyűjteménye (Nagyszombat 1584) és az Erdélyi Fejedelemség törvénykönyve (Approbatae Constitutiones Regni Transylvaniae et Partium Hungariae eidem annexarum. 1540-1653).

*Várad a középkortól fogva *jelentős iskolaközpont is volt. Káptalani iskolájában nevelkedett Oláh Miklós, a híres humanista, későbbi esztergomi érsek, aki emlékirataiban méltatja egykori iskolája magas színvonalát.

Az anyanyelvűség szellemi ébresztője a bihari tájakon a 16. század első felében hódító reformáció. Biharban a kálvini reformáció terjed el: *Váradon zajlik le az 1559. évi zsinat, amelyen a debreceni és *váradi prédikátorok az úrvacsora kérdésében a kálvini értelmezést fogadják el, s ugyancsak a városhoz kötődik az 1569. évi "váradi disputa" a reformátusok és az unitáriusok között, amelynek eredményeként a vitán *jelen lévő János Zsigmond fejedelem megerősíti a tordai országgyűlésnek a vallásszabadságra vonatkozó végzését. Ezt követően költözik a városba Hoffhalter Rafael nyomdászmester, aki itt nyomtatja ki Melius Juhász Péter Jób könyve-fordítását (1565) és a Szentháromságról szóló vitairatát (1567), valamint a protestáns énekeskönyvet. Később az Angliából terjedő puritánus mozgalom is meghonosodik *Váradon, s erős befolyást gyakorol a város protestáns szellemi életére. A főiskola mellett nyomda is működik ebben az időben Szenczi Kertész Ábrahám vezetésével: termékei közül legjelentősebb a Váradi Biblia, amelynek nyomtatását Vég-Várad eleste miatt Kolozsváron fejezik be (1661). Ugyancsak Szenczi Kertész Ábrahám nyomdájában *jelenik meg Comenius több munkája, s Geleji Katona István kétkötetes imakönyve (1645-47) is.

A *váradi katolicizmus újjáéledését a jezsuiták visszatérése *jelentette (1585). Viták indulnak a két felekezet papjai között. Ezek vezéralakja Szántó (Arator) István jezsuita hitszónok, aki 1582-86 között működik *Váradon, s élénk hitvitát folytat Beregszászi Péter prédikátorral, akinek Apológiája (1585) őrzi e vita emlékét. A bihari kálvinisták ellen irányul a *Váradon még református iskolában nevelkedett Pázmány Péter Nagyszombatban kiadott munkája, Az nagy Kálvin Jánosnak hiszek egy Istene (1609). Pázmány Alvinczi Péterrel (egykori iskolatársával) száll vitába öt híres levelében, s ugyancsak ellene irányul a bihari rendeknek ajánlott munkája, Az *igazság győzelme, melyet az Alvinczi Péter tükrében megmutatott (1614).

A 17. század közepéig virágzó város 1660-ban, a július-augusztusban 44 napig tartó ostrom után török kézre kerül: az eseményeket átélő Szalárdi János Siralmas krónikájában, Székelyhídi Paskó Kristóf, Rákóczi György bihari születésű diplomatája verses elbeszélésben (Siralom a nemes és régente híres Erdélyországnak keserves és szomorú pusztításáról), Evlia Cselebi török utazó pedig török részről, szintén szemtanúként örökítette meg magyarországi utazásaiban. Szalárditól tudjuk, hogy a várat végül is feladó maroknyi védősereg magával vihette a kollégium könyvtárát és levéltárát, sőt a félig kinyomott Biblia íveit is. *Várad ezt követően 32 évre török végvárrá vált.

Az 1692-es felszabadulással kezdetét vette a mintegy 130 évig tartó "Pax Habsburgica". A császári hatalom a katolikus egyházat juttatta előnyökhöz; a reformátusok szinte teljesen kiszorultak a *művelődési életből is. Az építés kezdetei Benkovich Ágoston püspök nevéhez fűződnek, aki felépítette a város katolikus templomát (1699), s megvetette egy papnövelde alapjait. 1717-ben hozzákezdenek a második székesegyház felépítéséhez, s az épülő rendházakba rendre visszatérnek a szerzetesek: a jezsuiták, a ferencesek, a pálosok, az irgalmas-rendiek, az Orsolya-apácák, a kapucinusok, a premontreiek. A Benkovich püspök alapította papnövelde 1718-ban már jezsuita magistert kap, s az iskola 1735-től retorikai és poétikai osztályokkal működik. 1773-ban a premontreiek szervezik újjá a fiúgimnáziumi oktatást, 1780-ban pedig bölcsészeti, 1788-ban jogakadémiát alapítanak. A város kulturális fejlődésének valóságos virágkora Patachich Ádám püspökségének bő másfél évtizede (1759-76). A püspököt latin nyelvű verseiért már korábban tagjává választotta a római Arcadia Academia; *váradi udvara a szín- és zeneművészet központjává válik. Udvari zenésze rövid ideig Michael Haydn (1760), majd 1764-76 között Karl Ditters von Dittersdorf. Udvarához tartozik a tudós kanonok, Gánóczy Antal, Metastasio magyar fordítója, aki Bécsben megjelent munkájában feldolgozta a *váradi püspökség történetét (Episcopia varadienses fide diplomatum concinnati, 1776). 1747-ben itt él Pray György, a tudós jezsuita; a püspöki könyvtár jeles könyvtárnoka, az olasz költő, Marioso Jacob, és *Molnár János jezsuita tanár, azÍiász magyar fordítója. Három évig *Váradon tanít Révai Miklós költő, nyelvtudós, a Magyar Alagyák (1778) szerzője, s Baróti Szabó Dávid, aki a *váradi jezsuita rendháznak is krónikása, s akit 1775-ben itt ér a rend feloszlatása. Keresztury József jogakadémiai tanár 1806-ban itt írja meg a *váradi püspökség és káptalan történetét; ugyancsak itt él Lefkóczy Király László, aki 1817-ben krónikaszerűen örökíti meg "a város állapottyát", s Miller Jakab Ferdinánd jogakadémiai tanár, aki szintén foglalkozott a város történetével, és megírta a *váradi *nyomdászat történetét (1803).

A jakobinus eszmék is visszhangra találtak Biharban az értelmiség körében. A véresen megtorolt mozgalomhoz tartozott Balugyánszky Mihály jogakadémiai tanár, Dudek Jakab orvos és a korábban *Váradon tanító, rövid ideig gr. Teleki Sámuel főispán mellett titoknokoskodó Szentjóbi Szabó László. *Váradon látott napvilágot Budai Ferenc református lelkész háromkötetes nagy műve: Magyarország polgári históriájára való *lexikon a XVI. század végéig (1804-1805). A szellemi törekvések célja ekkor már a magyar nemzeti irodalom és *művelődés ápolása; ebben játszik fontos szerepet a *váradi színjátszást is támogató gr. Rhédey Lajos főispáni helytartó. Az ő feleségének temetésén mondotta el búcsúztató bölcselő költeményét (A lélek halhatatlanságáról) Csokonai Vitéz Mihály, akinek *Váradon több művét is kiadták: a Dorottyát (1804), a Lilla-dalokat (1805), az Ódákat (1805), Máramarosi Gottlib Antal, illetve második kiadásban (1808-1809) Tichy János nyomdájában.

A reformkor és a forradalom, majd a Bach-korszak látszólag eseménytelenül múlik el *Várad fölött, de a magyar színtársulatok sűrűn keresik fel a várost, 1829-ben terv készül egy állandó színház felépítésére. 1850-ben viszont egyesülnek a város addig különálló részei, s ezzel megindul a rohamos polgári fejlődés: 1852-ben a központban már utcai világítás van; 1858-ban megnyílik a Püspökladányt *Nagyváraddal összekötő vasútvonal, s ugyanabban az évben hozza létre nyomdáját Hügel Ottó, az 1862-ben megjelenő első *váradi napilap, a Bihar kiadója. Ennek a lapnak, valamint az utána következő *Nagyváradnak (1870), *Szabadság nak (1875), *Nagyváradi *Naplónak (1878) az alapjait már egy radikálisabb reformokért lelkesedő értelmiség veti meg. A konzervatív katolikus irányzatnak majd csak a század végére születik meg a saját orgánuma, a Tiszántúl (1894), amelynek létrehozásában Schlauch Lőrinc kanonoknak van meghatározó szerepe. 1880 óta már *Váradon *jelenik meg a Pesten alapított Familia, amely nemcsak a vidék, de egész Erdély, sőt a Kárpátokon túli román nyelvterület egyik fontos irodalmi lapjává válik Iosif Vulcan szerkesztésében.

A lapok megjelenése serkentő hatással volt a gyorsan fejlődő város szellemi életére, ugyanakkor a századforduló magyar irodalmi forradalma számára is értő közönséget nevelt. Jeles újságírók a *Nagyváradnál Bodor Károly, Dús László, Ember György, Gyalokay Lajos, *Mezei Mihály, Rádl Ödön, Ritoók Zsigmond, *Váradi Mór, Iványi Ödön, Thury Zoltán, Hegyesi Márton, Böszörményi Géza, Winkler Ödön; a *Szabadságnál Márkus László, Hlatky Endre, Lovassy Andor, Szirmay Ödön; a *Nagyváradi *Naplónál Dési Géza, *Fehér Dezső, Adorján Emil, Dénes Sándor, *Várady Zsigmond; a Tiszántúlnál Krüger Aladár.

A sajtóval párhuzamosan, sőt azt még meg is előzve, létrejönnek *Váradon is a polgárosodás igényeinek megfelelő társadalmi, szakmai és tudományos testületek. Legrégibb közülük a Polgári Lövészegylet (1837) és az Önkéntes Tűzoltó Egylet (1846), amelyek persze nevüknél jóval tágabb tevékenységi kört takarnak. De 1868-ban *Mezei Mihály elnökletével már megalakul a Polgári Kör, s ugyanabban az Évben az Orvos, Gyógyszerész és Természettudományi Egylet, 1872-ben a Bihar megyei *Régészeti és Történelmi Egylet (amely 1875-től szakközlönyt is kiad, benne sok értékes helytörténeti tanulmánnyal, miközben mindjárt megalakulása évében létrehozza a *Nagyváradi Múzeumot is). 1885-ben Tanítókör alakul, majd Zenekedvelők Egyesülete, 1892-ben pedig megszületik a *Szigligeti Irodalmi Társaság . Ennek egyik alapítója Endrődi Sándor költő, akkortájt a főreáliskola tanára (1880-91), aki a Társaság 1895-ös felolvasóülésén mutatta be híres kuruc verseit. A Társaság különben hatékony támogatója volt az irodalomnak, s külön figyelmet fordított a *fiatalokra, akiknek útját pályázatok kiírásával egyengette. Elnöke 1896-1916 között Rádl Ödön volt; könyvtárbizottsága a város négy különböző részében létesített népkönyvtárat. Tevékeny tagjai közé tartozott Gyalokay Lajos egykori 48-as honvédtiszt, a *szabadságharc történetének kutatója, *Kecskeméti Lipót főrabbi, arab és jiddis nyelvű költemények fordítója, *Váradi Zsigmond közíró, Sas Ede újságíró.

A *váradi írói forradalom kiváltója tulajdonképpen épp a *Szigligeti Társaság volt, amelynek konzervatív szellemű elnöke, Rádl Ödön heves támadást intézett a *fiatalok ellen (Régiek és modernek. *Szabadság 1900. márc. 25.). A cikkre Ady válaszolt, aki határozottan kiállt az új magyar *művészet mellett (uo. 1900. márc. 29.). Országos visszhangja volt Ady egy másik cikkének is, amelyben Somló Bódog védelmére kelt (*Nagyváradi *Napló 1903. máj. 29.). Ekkor már köréje tömörült *váradi éveinek sok jeles társa: Balázs Béla, Bíró Lajos, Dutka Ákos, Emőd Tamás, Juhász Gyula, Krúdy Gyula, Nagy Endre, Nagy Mihály, dr. Dénes Sándor, Somlyó Zoltán, Szűts Dezső. E kör radikális művészi törekvései hívták életre a Holnap Irodalmi Társaságot is, amelynek szervezője az 1908-11 között *Váradon tanároskodó Juhász Gyula, szellemi vezére pedig Ady volt. A holnaposok két lírai *antológiájukkal (1908, 1909) egyszerre az irodalmi érdeklődés és a támadások középpontjába kerültek. A harcvonalak persze nem voltak pontosan elhatárolhatók, s így került sor a Holnap kísérőjelenségeként a "Duk-duk-affér" néven ismert sajtóvitára, amelynek során a konzervatív erőknek sikerült Adyt egy időre szembeállítaniuk a holnaposokkal.

Az I. világháborút lezáró forradalmak hónapjai még egyfajta megújulás reményét hozták az események központjához, Pesthez közelebb fekvő *Nagyvárad életében. 1919 februárjában már létrejön az *Ady Endre Társaság, rövid időközben két irodalmi folyóirat is szárnyat bont: a *Magyar Szó és a *Tavasz ; mindkettő a Holnap jelezte úton kíván haladni. 1920-ra azonban már öszeolvad a két folyóirat, s nem sokkal ezután visszaszorulnak szerzőik a napilapok mellékletébe. Fiatal *váradi értelmiségiek megpróbálják Ady szellemében létrehozni "a dunai népek kultúrligáját". Kétnyelvű folyóiratot is indítanak *Aurora címmel (1922-23), az a politikai légkör azonban, amelyet a Gyulafehérvári Határozatok, majd a trianoni békeszerződés következményeként berendezkedő román államhatalom teremt, az ilyen hídverő kísérleteket kudarcra ítéli. Jellemző, hogy az Aurora társszerkesztője, *Keresztury Sándor a harmincas években már Alexandru Olteanu néven ádáz magyarellenességével szerez hírnevet magának.

A magyar társadalom helyzete *Nagyváradon is megrendül a húszas években. A kiegyezés után létrejött magyar társadalmi szervezetek közül csak kevés és hosszabb-rövidebb huzavona után nyeri el a hivatalos jóváhagyást működése felújítására (egy 1930-as számbavétel mindössze négy ilyen egyesületet sorol fel), a háborút megelőzően létesült 25 *nagyváradi köz- és iskolai könyvtár közül 12-nek a sorsáról szintén nem tud a számbavételt végző Erdélyi magyar évkönyv. A sajtó és a könyvkiadás viszont fellendül (érthető, hisz Budapesttől elvágva, a könyvbehozatallal szemben támasztott hatósági akadályok körülményei között az erdélyi magyar olvasó és író önellátásra kényszerül): 1919-40 között 582 könyv *jelenik meg *Nagyváradon 31 nyomdában, amelyek közül a Kálvin Nyomda 158, a Sonnenfeld Adolf Rt. 125, a Szent László Könyvnyomda 100 címmel szerepel. Ugyanebben az időszakban összesen 147 lap lát napvilágot (persze ebben a számban egységként szerepelnek a huszonkét év alatt folyamatosan megjelenő napilapok és az egy-két számot megért lapkísérletek), s az is sokatmondó adat, hogy a *Nagyváradi Újságíró Klubnak 1930- ban 965 tagja van, s a klub könyvtárában a tagok 59 napi-, 55 hetilap és 66 folyóirat közül válogathatnak.

A sajtó célja bevallottan a társadalmi tudat megszilárdítása, a Trianon-traumával küzdő erdélyi magyar értelmiség lelki megerősítése. A korszak jelesebb *váradi újságírói szintén elkötelezettjei voltak az irodalomnak is. Különleges érdemük, hogy lapjaikat ennek a sajátos léptékű városnak a vetületére tudták varázsolni. Ez a magyarázata a sajtó fellendülésének: az olvasmányosság, a népszerűség, amelyet elnyertek anélkül, hogy hajszolták volna. A két legjelentősebb napilap, a *Nagyvárad és a *Nagyváradi *Napló élén álló *Fehér Dezső és *Hegedűs Nándor tanúi, részesei voltak a holnaposok mozgalmának, valamikori újságírótársai Adynak, s jól ismerték a város valós helyzetét is. Nem túlzás tehát azt mondani, hogy döntő módon meghatározták a *váradi sajtó következő negyedszázadát. *Hegedűs Nándor névtelen vezércikkeivel közvéleményt formált, Megjegyzések c. tárcarovata pedig mára kordokumentum értékű. Hírlapirodája mellett kölcsönkönyvtár is működött. Hasonló sikere volt az 1929-ig *Váradon élő *Gulácsy Irén szociálpolitikai riportjainak is. Amikor eltávozott, szerepét Udvary Gyöngyvér vette át.

A korszerű újságírás megteremtésében *Váradon nagy szerepe volt *Fehér Dezsőnek is, aki 1935-ben bekövetkezett haláláig a *Nagyváradi *Napló élén állt. Ápolója az Ady-örökségnek (1927-ben "Ha hív az acélhegyű ördög..." címmel válogatást *jelentet meg *váradi publicisztikájából, s ez a kötet állítja először az újságíró Adyt a figyelem középpontjába). Ugyanakkor, mint *Várad szellemi és társadalmi életének kiváló ismerője, nagyszabású kultúrtörténeti emlékkönyvet kezdeményez (Bihor-Bihar megye, Oradea-Nagyvárad kultúrtörténete és öregdiákjainak emlékkönyve (Nv. 1933-37).

1922-ben a *Szigligeti Társaság is visszanyerte működési jogát, s ettől fogva keretet biztosított a szellemi és *művelődési élet megnyilvánulásai számára, az irodalmi értékek megőrzésére. Pályázatokkal támogatta a kezdőket, serkentette az új kezdeményezéseket. Elnöke 1929-ig *Gulácsy Irén, azután volt fáradhatatlan főtitkára, Perédy György. 1931-ben a Társaság részvételével leplezték le Érsemjénben Kazinczy Ferenc szobrát. Bárdos László, *Horváth Imre, Kempner Magda, Ruth Klára, Sárközi Gerő verskötetei a Társaság kiadásában *jelentek meg. Támogatásukkal mutatkoznak be a *fiatalok a *Tíz tűz c. *antológiában.

1931-ben kerül *Nagyváradra Berde Mária, aki a következő évben *Tabéry Gézával és Szántó Györggyel megindítja *Az Írás c. irodalmi és *művészeti hetilapot. Ugyancsak Berde és Tabéry alakítja meg *Váradon a Helikonon belüli ellentétek kiélesedésével az *Erdélyi Magyar Írói Rendet, amelybe Olosz Lajost, Károly Sándort és Szombati-Szabó Istvánt is bevonták. Szabadelőadásokat szerveztek a nagyobb erdélyi városokban, könyvsorozatot adtak ki, amelynek támogatására a Nyugat Kiadót is megnyerték.

A két világháború között megnövekedett az egyházak szerepe a magyar kultúra fenntartásában. A római katolikus egyház iskolái, köztük az 1580-as évekre visszavezethető premontrei *gimnázium és az Orsolya-zárda leánynevelő intézete a szülők révén szélesebb körű közönséget vonzott rendezvényeire. Az egyházi sajtó legjelentősebb fóruma az *Erdélyi Lapok volt, *Paál Árpád főszerkesztővel az élen; emellett hat ifjúsági vagy a felnőtt hívőkhöz szóló katolikus lap és folyóirat *jelent meg 1920-40 között.

A református egyház Trianon után *Nagyvárad székhellyel szervezte meg második, Királyhágómelléki Református Egyházkerületét, amelynek Iratterjesztése keretében és azon kívül élénk egyházi irodalmi és lapkiadói munka folyt. *Váradon *jelent meg a *Református Híradó, a *Reformátusok Lapja, a *Gyermekkönyvtár , s itt adták ki a *Református Könyvtár 80 füzetét is.

*Jelentős szerepet játszott *Várad magyar *művelődési életében a zsidóság is: hosszú életű és népszerű lapok élén, a tudományos, *művelődési és szakmai egyesületekben találjuk ott jeles személyiségeit. Belső életét a *váradi zsidóság az 1722-ben alakult ortodox és az 1870-ben létesült neológ hitközségekben élte, amelyek több elemi iskolát, polgári fiú- és leányiskolát, 1920-tól pedig reálgimnáziumot tartottak fenn; a két háború között hosszabb-rövidebb ideig öt (részben magyar-német, magyar-román, illetve jiddis nyelvű) lapot *jelentettek meg, kiadták a *Zsidó Reneszánsz Könyvtár c. sorozatot. 1944 nyarán történt elhurcolásukról és tragédiájukról öt évtizeddel később *Mózes Teréz írt megrázó könyvet (Váradi zsidók. Nv. 1995).

Még az első világháborút megelőző évekre vezethető vissza a *munkás-művelődés: 1918-ban megalakul a *grafikai *munkások Gutenberg Dalköre Andrássi Ede karnagy irányításával, 1923-ban több dalárda egyesüléséből létrejön az Összmunkás Dalkör. Új fejlemény az *OMP helyi *művelődési szakosztálya és az egyházak aktív támogatását élvező *Nagyváradi Magyar Dalkör létrehozása 1930-ban. Karvezetői Andrássi Ede és Székely Gyula.

A harmincas években beköszöntött gazdasági válság, s a politikai harcok előtérbe kerülése az irodalmi-művelődési élet háttérbe szorulásával járt együtt. Ebben az időben indítja útra körkérdéseit a nagy múltú Familia a román és a magyar irodalom közelítésének esélyeiről, s a *"váradi hídverés" néven ismertté vált kezdeményezés messze túlnő a folyóirat keretein. Jeles magyar és román írószemélyiségek válaszolnak kedvezően a kezdeményezésre. A Biharfüredre tervbe vett írótalálkozót azonban megtorpedózza a román politika: Babits Mihálytól megtagadják a beutazási engedélyt, s ezzel majd a háború közeledtével, a fasizmus előretörésével a szép kezdeményezés kudarcba fullad.

Világnézeti változások első jelzése a költő tragikus halálát követően kezdeményezett József Attila Irodalmi Társaság, amelynek létesítését Antal Hjalmár, Arató András, *Bélteky László, Bárdos László, Csehi Gyula, Erdélyi Ágnes, Fekete Ferenc, Gábor István, Gyárfás Endre, Halmai Árpád, *Horváth Imre, Korvin Sándor, Pásztor Miklós, *Radó Árpád és *Robotos Imre szorgalmazta, de amelynek működési lehetőségét derékba törte a történelem. Különben a harmincas évek vége irodalmi szempontból a hanyatlás kora *Váradon. Csak a pódiumon időnként megjelenő *Tessitori Nóra előadóestjei nyújtanak élményt, népszerűsítik a kortárs magyar költészetet.

Az 1940-44 közötti rövid időszakban Márai Sándor (1942) és *Németh László (1943) előadóestjei éreztetik az eszmeváltás időszerűségét. Ezekben az években *jelenik meg *Bélteky László és *Nadányi Zoltán egy-egy verskötete (utóbbi *Balogh István illusztrációival), *Horváth Imre Tavaszi ág (1941) c. verskötete. Ő ugyanekkor írja A sárga ház c. versciklust is, amely már a megbomlott világ lírai vetülete.

A II. világháború a zsidó értelmiség tömeges megsemmisítésén túl is nehezen gyógyuló sebeket ejtett *Várad magyar irodalmi életén. Az újraindulásban Csehi Gyulának, Miklóssy Gábornak s a fiatal Bajor Andornak és Hornyák Józsefnek van szerepe. Létrejön a *Nagyváradi *Munkás Athenaeum, feléled a *munkás-dalosmozgalom (Lukács László, Soós András és Kis Magdolna vezetésével), s rövid ideig még a székesegyház ének- és zenekara is működik (Bíró László irányításával). Az 1944-49 közötti években 67 könyv és 7 lap *jelenik meg (legnagyobb részük az *Orosz Könyv, az *Új Élet néven alakult könyvkiadók, az Athenaeum és a *Grafika nyomdák kiadásában). A könyvkiadás és az országos hatáskörű sajtó azonban igen hamar Kolozsváron, majd Bukarestben erősödik meg; a város szellemi életének addigi serkentői is ezekbe a központokba költöznek át. *Várad a nyomdákat is érintő államosítás után 1948-tól már csak mint a romániai magyar könyvtermés (*jelentős, de nem önálló) kivitelezője jöhet számításba: 1950-53 között (s ez jellemző a helyzetre a 60-as évek végéig) 112 könyv készül az itteni állami nyomdában, de abból egyetlen könyvön szerepel *váradi kiadó: a Királyhágómelléki Református Egyházkerület.

Ami a sajtót illeti, az 1944 ősze után indult 7 helyi lap közül egyedül a Kommunista Párt 1946-ban indított lapja, a *Fáklya volt hosszú életű: 1989. december 22-ig folyamatosan *jelent meg. Az 1948-89 közötti négy évtizedet négy iskolai lap, két üzemi lap, hét alkalmi politikai lap képviseli (egyetlen számtól hét évig terjedő élettartammal), továbbá a *Fáklya 1979-80-ban megjelentetett *Napló">*Bihari *Napló c. melléklete és az egész korszak legjelentősebb *szamizdat-lapja az Ellenpontok (1981-83).

Az 1968-as "megyésítés"-sel együttjáró decentralizáció eredményeként a helyi könyvtermés is egyszerre megszaporodik: 1985-ig összesen 44 *Nagyvárad helymegjelöléssel kiadott önálló művet ismerünk, s ezek közül 12 a megyei *Népi Alkotások Háza kiadásában *jelent meg.

Ugyanakkor az immár megyei pártlap, a *Fáklya tartalmában is változás érzik. Lakatos András (1969-74) és *Illés Ferenc (1974-től) főszerkesztősége idején a lap irodalmi igényű vasárnapi oldallal bővül (szerkesztői *Implon Irén és Fábián Sándor). Állandó rovat a Látóhatár és a *Fáklya Galéria (az utóbbit Köteles Pál vezeti 1973-78 között, majd távozása után *Implon Irén). A *Fáklyában megjelent, *Horváth Imrével folytatott beszélgetéseit rendezte sajtó alá *Fábián Imre (Gyónásom. Nv. 1992), s ugyancsak e lapban közölt tizenöt glosszáját foglalta kötetbe *Implon Irén is (Nagyváradi tollrajzok. Nv. 1993).

*Nagyvárad szellemi életében az 1955-ben megnyílt *Ady Endre Emlékmúzeum hozta az első gazdagodást. Szervezője az Ady-kultusz kiemelkedő romániai magyar személyisége, *Tabéry Géza volt. Ugyancsak az ötvenes években alakult, de 1968 után vált *Nagyvárad magyar szellemi életének egyik fókuszává az *Ady Endre Irodalmi Kör, amelyet *Horváth Imre, Tóth István, Kelemen István vezetett, a hetvenes évektől pedig Messzer László, *Tőke Csaba, Domokos Eszter, Tóth Károly Antal, majd *Fábián Imre. A kör tagjainak írásaiból állt össze a *Tavasz 69 c. *antológia (Nv. 1970); a tagok közül többen (Fábián Sándor, Szele Vera, Szele Péter, *Váradi B. László, *Varga Gábor, *Molnár János, Gittai István, Adonyi Nagy Mária, Kőrössi P. József) önálló kötetekkel, vagy a Harangláb (1973), a Varázslataink (1974) és a Kimaradt szó (1979) c. *antológiákban szerepeltek. Ebből a körből kerültek ki Szőcs Géza munkatársai az Ellenpontok c. szamizdat-folyóirat kiadásához.

A hetvenes évek elején indult, kezdetben *Robotos Imre vezetésével, az *Irodalmi kerekasztal, amely különösen 1978-tól, Bölöni Sándor és *Varga Gábor vezetése alatt vált élénk *művelődési vitafórummá. Az irodalmi, nyelvtudományi, helytörténeti kérdésekkel foglalkozó, népes közönséget vonzó találkozókra az ország ismert íróit, kutatóit hívták meg előadóknak. 1982. február 23-án ebben a keretben került sor a Romániai Magyar Irodalmi *Lexikon I., majd 1992-ben II. kötetének az ünnepélyes bemutatására, amelyeket (akárcsak az utána következőt) a *nagyváradi nyomdaipari vállalat állított elő. Ugyancsak ebben az időben élte virágkorát a *Kortárs Színpad (alapította Kőrössi P. József 1971-ben) a műkedvelő keretet messze meghaladó művészi teljesítményeivel. Nemcsak a várost, de az egész megyét átfogó mozgalommá terebélyesedett az a *Fábián Imre által kibocsátott felhívás, amely népköltészeti értékek gyűjtésére ösztönzött. Ennek eredményeként rendezte sajtó alá *Fábián Imre a Bihari gyermekmondókák (1982) c. kötetet, a kiskereki Koczkás Sándor meséit (Világszép asszony. 1984), a Zöldike királyfi cím alatt megjelent nagyszalontai meséket (Kv. 1989) s újabban a tréfás és erotikus meséket tartalmazó, A házasulandó fiú (Nv. 1992) és a Bihari találós mesék, találós kérdések, mesetalányok (Nv. 1994) c. köteteket.

A 80-as évek közepén már egyre nagyobb nyomás nehezedik a diktatúra hatalmi szervei részéről ezekre az intézményekre. A hatalom a megfélemlítés legkülönbözőbb eszközeivel: letartóztatásokkal, házkutatásokkal, lelki terrorral töri le a szerveződéseket. Az Ellenpontok szerkesztőit és terjesztőit letartóztatják, majd kiutasítják az országból, az irodalmi-művelődési rendezvények közönségét megfélemlítik. Ilyen körülmények között éri meg *Várad is a diktatúra bukását, 1989. december 22-én.

A város magyar szellemi életének utóbbi évtizede a nagy újrakezdések jegyében alakul. A diktatúra hatalmi szervei által elnémított irodalmi fórumok újraalakulnak, s melléjük a társadalom szabad szerveződéseinek szellemében újak sokasága születik. Az 1990-92-es években végzett számbavétel több mint félszáz rövidebb-hosszabb életű lap alapításáról, megindulásáról tartalmazott adatokat. Köztük volt országos napilapként a *Stanik István főszerkesztősége alatt indult, majd 1993-tól hetilappá alakult Erdélyi *Napló (élén egymást váltotta Szőcs Géza, Gazda Árpád, Adonyi Nagy Mária, Tompa Z. Mihály, *Fábián Imre, Mihálka Zoltán, Dénes László), az erőteljes helyi lapként végig fennmaradt *Napló">*Bihari *Napló (1990-); voltak egyházi lapok: a Királyhágómelléki Református Egyházkerület által kiadott *Harangszó (1990-) és Partiumi Közlöny (1991-), a baptista *Szeretet és Mustármag (mindkettő 1990-től); volt rejtvénymagazin, az Észbontó (1991-92), vicclap, a Fakutya és a *Majomsziget (utóbbi csak 1990-ben); voltak iskolai lapok: a Kavics, a Talizmán és a Tégla, tallózólap: a *Média s az első időben a kolozsvári Helikonnal és a bukaresti A Héttel versenyre kelő, *Tőke Csaba alapította Kelet-Nyugat. A Romániai magyar ki kicsoda? (Nv. 1998) már csak 8 periodikát tartott számon, azok között is két újat: a *Jakabffy Elemér két háború közötti kisebbségvédelmi folyóiratát folytató, 1993-ban indított Magyar Kisebbséget és a Királyhágómelléki Ref. Egyházkerület hivatalos lapjaként megjelenő Partiumi Közlönyt. Előbbi szerkesztőbizottságában a főszerkesztő, Tamás Sándor mellett ott van Borbély Zsolt Attila, Markó Attila, Székely István, Szőcs Géza, Toró T. Tibor, munkatársai körében pedig Balázs Sándor, Fábián Ernő, Molnár Gusztáv, Varga Attila; utóbbi maga is időszaki mellékletet ad ki Partium címmel (az *EKE Bihar megyei osztálya és a *Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Bizottság lapját, Dukrét Géza szerkesztésében).

A társadalmi önszerveződés eredményeként ma *Nagyváradon 20 egyesület és művészegyüttes (ezek közül 3-3 általános műveltségi, színházi és jótékony célú, 2-2 irodalmi, tudományos egyesület és kórus; s 1-1 turisztikai, iskolai, képzőművészeti, ifjúsági és gazdasági egylet) neve és adatanyaga szerepel ugyancsak a Ki kicsodában. De *jelen vannak az önszerveződés más formái is: az alapítványok (számuk 1996-ban 10), s 1990 óta működik 35 000 kötettel a Kanonok-soron a Bunyitay Vince Könyvtár. Van magyar nyelvű rádióadás és önálló helyi magyar TV-műsor. 1990-ben megnyitotta kapuit a Római Katolikus Teológiai Főiskola és a Sulyok István Református Főiskola, 1991-ben a Római Katolikus Szent László *Líceum, majd a Lorántffy Zsuzsanna Református *Gimnázium s 1994-ben az Ady Endre Sajtókollégium. Újraalakult a székesegyházi kórus és zenekar (Balogh Mihály és *Kristófi János vezetésével), a református gyülekezeti énekkar. Az állami nyomda mellett alapítványi támogatással saját nyomdát létesített a református egyház, saját nyomdája van a *Napló">*Bihari *Naplónak, az Erdélyi *Naplónak, az Enacon Kiadónak. Különben az 1990 óta *Nagyváradon megjelent könyvek hét kiadó emblémáját viselik: az említetteken kívül több, *váradi vonatkozású kiadványt *jelentetett meg a Didaktosz, a Literator és saját kiadásban *jelenteti meg könyveit, lapjait a Baptista Egyház.

Az elmúlt évek *Váradjának kiemelkedő rendezvénysorozata az 1992 óta évről évre megrendezésre kerülő *Varadinum , amely fokozatosan az egyetemes magyarság kiemelkedő szellemi és lelki együttünneplésének alkalmává válik.

A nagy múltú egyházi, felekezeti iskolák hagyománya is újraéled napjainkban: gazdag egyház- és iskolatörténeti tartalommal, a neves tanárokról írott portrékkal megjelenik A *nagyváradi Premontrei Öregdiákok Emlékkönyve; az egykori, dr. *Kecskeméti Lipótról elnevezett *váradi Zsidó *Líceum növendékei pedig Izraelben Zsidlic címmel adnak ki időszakosan megjelenő emlékfüzetet.

Az 1990 óta helyi kiadásban megjelenő könyvek már a magára találó *Nagyváradot jelzik. Sőt régebbi idő óta kész, de a diktatúra által fiókba rekesztett művek mostani napvilágra kerülésével azt is, hogy ez a magára találás jóval az 1989. decemberi fordulat előtt megkezdődött. *Indig Ottó most *jelentette meg a *váradi magyar színészet másfélszáz éves múltját feldolgozó színháztörténetét (A *nagyváradi színészet másfél évszázada. 1991) és *váradi sajtótörténetét (Váradi Parnasszus. Nv. 1994), F. *Diósszilágyi Ibolya most tette közzé több évtizedes s új adatokat hozó kutatási eredményeit Juhász Gyula *váradi éveiről (Költő a Holnap városában. Nv. 1994), megjelentek *Jakobovits Miklós *művészeti írásai (Gondolatok az erdélyi képzőművészetről. Nv. 1994), *Péter I. Zoltán ("Hogy látva lássanak". Nv. 1995) és Ötvös Béla (Megidézett múlt. Nv. 1994) Ady *váradi éveit viszi be újra a köztudatba. *Gáll Ernő alapvető munkájában elemzi napjaink veszedelmes ideológiáját (A nacionalizmus színeváltozása. Nv. 1994), míg *Mózes Teréz két könyvében ennek végletes formáját, a fasizmust mutatja meg, amelynek *Várad sok ezer zsidó polgára esett áldozatul (Bevérzett kőtáblák. Nv. 1993; Váradi zsidók. Nv. 1995). Felidéződik a legközelebbi múlt is: az Ellenpontok két résztvevője is megírja a Ceauşescu-diktatúrával szembeszálló folyóirat történetét: *Molnár János az Egyetlen. Az Ellenpontok és az ellenpontosok története (Szeged 1993) és Tóth Károly Antal: Hova-tovább. Az Ellenpontok dokumentumai (Stockholm-Szombathely 1994).

Forrás : lexikon.kriterion.ro