Illusztráció.Forrás : szekelyhon.ro.
Megható történetről ir Pikó Stefánia a a Bihari Napló online cikkében. Egy nagyon hálás olvasó kereste fel,mert azt érezte,hogy valamely formában ki kell fejezze a háláját.2022-es év első napján a 93 éves édesanyja rosszul lett.Nem tudta,hogy mit tegyen.Nem tudta eldönteni,hogy hívja vagy ne a mentősöket.Végül felhivta őket,felkészüve arra,hogy nem biztos hogy kijönnek hamar.Meglepetésére, diszpécser kedvesen válaszolt és küldött egy csapatot.Idézek a cikkből :
„Kevesebb, mint tíz perc alatt meg is érkeztek. Három férfi volt, románul beszéltek, de eleinte megpróbáltak magyarul is szólni, ahogy sikerült, hogy anyukám is értse. Ő mindjárt mondta nekik, hogy nagyon jól érti a nyelvet, nyugodtan beszéljenek csak románul. Nagyon kedvesek voltak velünk, és nagyon szépen bántak édesanyámmal. Fogták a kezét, a gyógykezelés közben pedig folyamatosan nyugtatgatták, hogy minden rendben lesz, és nem fog fájni”
A történetben arról olvashatunk,hogy a mentősök mindent megtettek a 93 éves idős néniért,még abban is segitettek,hogy a gyógyszereket minél hamarább beszerezze.A cikk befejező mondatát idézem : " Mondanom sem kell, hogy jó kezelést kapott, és már jobban van” – mesélte. Hozzátette, hogy eddig akárkinek mondta ezt el, mindenki örömmel hallgatta, hiszen a jelenlegi körülmények között, ebben a világban, ahol sokkal gyakoribb az empátia hiánya, a rosszindulat, „nagyon jó érzés emberséggel találkozni”, azt látni, hogy vannak még olyan szakemberek, akik a beteget (korától függetlenül) és a hozzátartozót is emberszámba veszik, kedvesek és kommunikatívak."
Gondolom,hogy sokaknak jó véleményük lehetnek a mentősökről,mert sok hasonló helyzetekben tapasztalhatták az emberséges bánásmódot a részükről.Jó volna,ha sok hasonló történetekről olvashatnánk,de sajnos nem ez a jellemző a világunkra.Nehéz a mentős élete,de ilyen nyilvános köszönetet kapnak,kárpótolja éket az áldozatkész munkájukért.
Hasonló volt az érzésem néhány évtizeddel ezelőtt. Édesanyám lett rosszul éjjel.Telefonáltam, néhány perc múlva csengedtek az ajtón. Megengedték,hogy velük mehessek.A gárdás orvos azonnal elkezdte kezelni.Egy kis idő múlva megjelent, megnyugtatott, nincs nagy baj,ez számukra rutinkezelés.Menjek aludni,reggel jöhetek vissza.Elhagyva a kórházat,találkoztam azokkal a mentősökkel,akik behozták édesanyámat.Integettem,ők visszaintegettek.Még egy köszönömet sem tudtam mondani,mert száguldtak a következő betegért.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése