Szükség van a régi nagyváradi történetekre?

Ezredévi emléktér egy régi felvételen.Forrás : Farkas László

Farkas László írását olvasva az Erdély Online-ban feltevődött egy kérdés : Szükség van a régi nagyváradi történetekre? Most amikor Nagyvárad modernizációja rohamléptekkel halad előre, nem dicséretes hátra,a múltba tekinteni.A dicsőséges jövőt kell nézni.Sőt nagy áldozatokat hozni,mert Nagyvárad átalakítása sok pénzt igényel.A fő cél elmúlt száz évben a múlt emlékeinek az emlékezetekből való kitörlése.Az elmúlt években a nagyváradiak szinte egy " agymosáson" mentek át.Nem divat a múlt idézése.Amit az Aranykorszakban elkezdtek,azt folytatják.Elindult a buldózer,a druzsba hangját hallhatjuk,mert Nagyváradból modern város lesz.Mi legyen a régi Váraddal?A cél nyilvánvaló,elébb utóbb el kell tűnjön,helyet adva az Új Nagyváradnak.

Szükség van a régi nagyváradi történetekre?Szerintem igen.Lehet a fiatalokat nem nagyon érdekli a múlt,tisztelet a kivételnek,minket akik életünk nagy részét Aranykorszakban éltük le,nekünk szükségünk van a régi történetekre.Lehet a nosztalgia miatt,lehet a gyökereink miatt.Farkas László azoknak az egyike,akik szeretik Váradot és tesznek is azért,hogy a régi Várad fennmaradjon.Farkas László a blogjában sok történeteket olvashatunk a régi Váradról. Az Erdély Online-on,mely a Bihari Napló internetes honlapja,megjelent egy írása.

Idézek néhány mondatot: "1937 február 25-én, megjelent a Szabadság hasábjain egy olvasói levél. A levél írója pedig nem volt más, mint Kiss Dávid, „az események derék krónikása”, ahogy az akkori lapszerkesztő bemutatta a szerzőt. Kiss Dávid, mintegy hosszú életének ismertetéséül, írta meg a levelet, arra gondolva, hogy az utókor ismerje meg az ő életútját, tudja meg mindenki, hogyan is került ő a város parlamentjébe városatyának, ahogy abban az időben a tanácsot és a tanácsosokat nevezték."

A szerkesztő cikk helyett nekrológot kellett írjon : „ Kiss Dávid a városnak egyik legnépszerűbb embere volt. Noha nem itt született, szerette ezt a várost, ahol élt, ahol boldog és szép napokat töltött. Szerette a város polgárait, mint ahogy azok is, tisztelettel és nagyrabecsüléssel vették körül a derék aggastyánt. A 92 esztendős Kiss Dávidot csütörtökön, délután 2 és fél órakor temetik, a neológ zsidó temető halottasházából.”

Kiss Dávid levele ránk maradt.Mi a haszna?Betekintést nyerhetünk a régi váradiak mentalitásába.Valószínű,minket érdekelhetnek a régi történetek.Ha megírjuk,vagy megírják,lehet ahogyan mi,az utódok közül is lesznek olyanok,akiket érdekelik az,hogy mi hogyan éltünk a régi Váradon.Farkas László írása így fejeződik be :

„Hát én is kijátszhatnám az én orvos barátaimat, Csakhogy én sokkal gyávább vagyok, mint Farkas Jancsi, mert ő nem volt több hatvan évnél,A kilencven évnél idősebb ember, sokkal gyávább mint a a fiatalabbak, jobban félti az életét”- zárja levelét Kiss Dávid.