Péter I. Zoltán : Az eklektikus építészet szép példája

 

Lévay-ház baloldalon.Forrás : biharmegye.ro 

"A XIX. század fordulójának építészetében kiemelkedő szerep jutott az eklektikus stílusnak, ennek egyik jellegzetes nagyváradi emléke a Bémer téri Lévay-ház." - írja Péter I. Zoltán a Biharországban.A Lévay-ház egyik legjellegzetesebb épülete Váradnak.A 19. század vége felé épített ház nagyon sok képeslapon és fotón látható.Történetét foglalja össze Péter I. Zoltán.Részlet a cikkből :

"A tér mai jellegzetes arculatának kialakulása már 1892-ben elkezdődött a híd melletti Sdravich-ház lebontásával és a Kiss-ház eladása után, az új tulajdonos, Lévay Zsigmond szándéka szerint. Minderről a Nagyvárad 1892. február 21-i számából szerezhetünk tudomást: „A hajdani Kiss Sámuel-házat részben le akarja bontani jelenlegi tulajdonosa, Lévay Zsigmond, s a megmaradt épületrészhez a meglévő udvar beépítésével, az egész telek hosszában végignyúló, a Körös-partra néző egyemeletes házat építtet [építés közben meggondolhatta magát, és kétemeletesre építtette – szerz. megj.]. A ház tervét Hanzlián János építészmérnök, a Bartsch-ház tervezője és építője készítette el. A Sdravich-ház mögötti rész a Körös-part egész hosszában le lesz bontva, s részint a most látható beszögellés, részint a Kishíd felé eső elhajlás kiépítésével egyenes vonalba lesz hozva az épület. Az épület által elfoglalandó köztérért majdnem ötször annyit enged át a város részére Lévay egész telke hosszában úgy, hogy négy méter széles járda futna be a Kishídról a már kiépített Körös-parti korzóra.”

Id. Rimanóczy Kálmánnak hasznosabb lett volna, ha a szomszédos szállodáját a hídfő irányából is meg lehetett volna közelíteni. Ezért egy évvel a Lévay-ház építése előtt elkészítette a Körös-parti korzó tervét. Ennek homlokzati rajzát az építész egyenes ági budapesti leszármazottja, Rimanóczy Jenő jóvoltából használhatjuk illusztrációként. A terv szerint kisajátították volna az egykori Kiss Sámuel-féle házat, hogy a helyén egy tíz méter széles közutat nyithassanak az Ezredévi emléktér irányába. A város közgyűlése végül nem támogatta Rimanóczy tervét. Hogy ennek csak a pénz lehetett-e az oka, vagy egyéb érdekek is közrejátszhattak, esetleg valaki jól lobbizott, azt ma már nehéz lenne kinyomozni. Az ellenben joggal állítható, hogy Rimanóczy terve a város közlekedése szempontjából előnyösebb lett volna.

Rimanóczy közérdekű tervét szerette volna széles körben népszerűsíteni, ezért a homlokzati rajzról fényképmásolatokat készíttetett a váradi Fekete Sándor fotográfussal. Ezt közöljük most mi is. Illusztrációnkon is jól látható a fényképész neve és Nagyvárad megnevezése. A rajz szerint a Lévay-háznak ez a homlokzati rajza csak kis mértékben – inkább tömegében – hasonlít a megvalósult épülethez. De akár azt is megkockáztathatjuk, hogy sokkal látványosabb a megépített változatnál, és jobban illeszkedik a környezetéhez. Mindez megerősíti azt a feltételezésünket, hogy id. Rimanóczy Kálmán saját elképzelését vetette papírra.

A polgármester nem támogatta a tervet, mivel Lévay a nemrég megvásárolt házért túl sokat, 78 ezer forintot kért. Ráadásul még azt is feltételül szabta, hogy 70 ezer forintért megvásárolhassa a szomszédos Stiedl-házat. Emiatt a város közgyűlése sem támogatta Rimanóczy tervét, és 1892 júliusában Lévay Zsigmond megkapta a városi tanácstól az építkezési engedélyt annak ellenére, hogy egy hónappal előtte „harmincöt előkelő polgár” ismételten kérvényezte a Lévay-ház kisajátítását, és egy olyan széles utca kiépítését a part mentén, amely a szálloda előtti utca meghosszabbítása lett volna. A Körös másik oldalán levő Kossuth utca házainak tulajdonosai és Rimanóczy Kálmán hajlandók lettek volna hozzájárulni a költségekhez is. Mindhiába, maradt a Lévay-ház eredeti terve.

Augusztusban már bontották a Sdravich-házat, majd 1893-ban hozzákezdtek a Lévay-ház építéséhez. Az új emeletes ingatlan 1894 májusában lett kész. Ugyanebben a hónapban elkészült a ház előtt végigfutó járda is. Ez három méter széles volt – nem négy, ahogy eredetileg elképzelték –, bár az is igaz, hogy megtoldották egy kőgyámokon nyugvó, a folyópart felé kinyúló, egyméternyi márványlapos résszel. Mintegy két évtizede ez utóbbi függőfolyosószerű építmény statikailag veszélyessé vált, az egészet lebontották, és csak a járda maradt a maga háromméternyi szélességével."

Térképen