Kálvária kápolna
"Nagyvárad is érezte már a háború szelét, hisz fiai is
harcoltak, távol az ország határaitól. Ki a harctereken, ki a
munkaszolgálatban. A város lakói úgy tettek, mintha minden rendben menne,
nem lenne elsötétítés, zsír, liszt és egyéb fejadagok, élelmiszerjegyek, amiket
még a vendéglőben is be kellett váltani. Mintha nem jönnének a kórházvonatok
visszafelé a hátországba, teli sebesült honvédekkel, mintha nem jönne a tábori
posta a legrosszabb hírrel. Mintha nem szerveznének az egyletek gyűjtést a
fronton lévők számára. Mintha...Azért még az újságok lapjain néha feltűnnek az
optimista hadijelentések, de már jóval kisebb az optimizmus. De a város él, éli
mindennapi életét. A város dolgozik,szórakozik." - írja Farkas László a blogjában.
"Az 1943. év március 23. lapszámban feltűnő helyen egy hír,
amiben a Vas és Fémipari Szakosztály felhívja tagjainak figyelmét, hogy vegyék
át a számukra kiutalt vaslemez adagjukat, az Andrényi Károly és Fiai cég
telephelyén, a Nagyvásártéri Vasudvarban. Bizony, ez már a háborús anyaghiány
jele volt. Ugyanebben a hírcsokorban olvashatjuk, hogy a Felsődernai
Ásványolaj Üzem alkalmazottai 367 pengőt adakoztak a Vöröskereszt útján,
sebesültjeinknek.
A Kolozsvári Nemzeti Színház különvonattal érkezett
Nagyváradra, adja hírül a lap. Száznyolcvan ember, balett táncosok, zenészek,
operaénekesek, kórus, két vagon díszlet és műszaki személyzet gondoskodik
arról, hogy a kétnapos turné során, a váradiak maradandó élményben
részesüljenek. Mindezt csak úgy lehetett megoldani, hogy a M.Á.V
vezérigazgatósága különvonatot bocsátott a társulat rendelkezésére. A turné
első előadásán egy balettet adnak elő a művészek, míg másnap Kodály Háry
Jánosa. A Casino mozi Zsigray Julianna: Szüts Mara házassága című regényéből
készült filmet vetíti. A Korona moziban Az utolsó Wereczkeyt, Szeleczky Zita
filmjét adják. A március 29. lap szomorú hírrel szolgál. Elhunyt a város egyik
rendkívüli személyisége, sok váradi palota megálmodója és felépítője, Sztarill
Ferenc. Az E.M.K.E, az Orsolya apácák Szent István palotája és sok más épület
atyja pár hónapi gyengélkedés után hunyt el.
A következő idény, az 1943-1944 évi labdarúgó bajnok már
mutogatja oroszlánkörmeit. Az Erzsébet ligeti pályán, ötezer néző előtt 3-2
arányban veri a szomszéd kolozsváriakat. A hét szenzációja, hogy Gróf Lászlót
felmentette a Kúria a nemzetellenes magatartás vádja alól. A hazatérés
napjaiban a művész magyarellenes kijelentéseket tett, állította az öt
kolozsvári színész, akik a feljelentést tették. A tárgyaláson a művész
bemutatta igazoló iratait és tanúkkal bizonyította, hogy mindenkor a
magyarságot szolgálta, színészként is és a hazatérés után, mint tartalékos
főhadnagy is. Az ítéletben sokat nyomott a latba, báró Kemény János levele,
amelyben a kolozsvári Nemzeti Színház igazgatója igazolja, hogy Gróf úgy
váradi, mint kolozsvári működése során mindig nemzetéhez hű embernek bizonyult
és a kisebbségi létben is sok értékes szolgálatot tett a magyar színészetnek.
Az ítélet után Gróf László a színészeket feljelentette rágalmazásért, akik a
bíróság előtt visszavonták kijelentéseiket. Első fokon a bíróság Gróf Lászlót
hat hónapi fogházra ítélte, amit most a Kúria hatályon kívül helyezett.
Osztályokba sorolták a nagyváradi vendéglátó üzemeket, adja hírül a napilap.
Első osztályú hely lett a Kék Macska, az Újságíró Otthon, a Pannónia, az
E.M.K.E, a Strand vendéglő, a Nemzeti Casino, a Balaskó, a Vasúti étterem, és a
Hungária kávéház (Royal).
Egyúttal döntöttek az élelmiszerjegyek sorsáról is. A döntés
értelmében tilos kiszolgálni olyan személyt, aki nem adja le a rendeléssel egy
időben az adagért járó élelmiszerjegyet. A vendéglátóipari egységek a várostól
bevásárlási jegyeket kapnak, ezekkel szerezhetik be zsír és hús, valamint egyéb
szükségleteiket. A váradi húsiparosok is megkapták az utasításokat a
közönséggel való viselkedésről és a kiszolgálás módjáról. A határozatok
értelmében kötelesek mindenkit kiszolgálni, a húskészletük teljes kimerüléséig.
Nagyobb családoknak egy kilogramm húst, kisebbeknek pedig fél kilót kötelesek kiadni.
Soron kívül csak a hadbavonultak hozzátartozóit, hadi rokkantakat,
hadiözvegyeket, szolgálhatnak ki, az erre feljogosító jegy felmutatása és a
megfelelő nap kilyukasztása után. Soron kívül kiszolgálhatják a Zöld kereszt
igazolványával rendelkező terhes anyákat és a vakokat is. Mindenki mást csak az
érkezés sorrendjében lehet kiszolgálni. Külön figyelmeztetik az iparosokat és a
segédeket az udvarias viselkedésre.
A váradi zöld-fehérek a Nemzeti Bajnokság második helyén
állnak, miután az Erzsébet ligeti pályán négyezer néző előtt 6:3 arányban
legyőzi a Szombathelyi Haladást. Tóth- Szegedi- Onódy- Perényi- Juhász- Kovács-
Barna- Sárvári- Bodola- Tóth Matyi a csapat, a csapat amely már
készülődik a következő idényre, mivel ebben az esztendőben a bajnoki álmok már
elszálltak.
Mi lesz már a Kálvária dombbal, címmel ír az akkori újságíró
az ott uralkodó áldatlan állapotokról. Felsorolja az ott élő szőlősgazdák
panaszait a Golgota utca járhatatlanságáról, a dombon álló, düledező
Kálvária kápolnáról. Dr. Soós István polgármester felszólította ugyan az
érdekelteket a városi közgyűlésben, de semmi nem történt. Az ott lakók
mozgalmat indítanak az út rendbehozataláért, a városi tanács pedig felkeresi a
római katolikus egyház elöljáróit, hogy a kápolnát hozassák rendbe, hátha így
be lehetne kapcsolni a Kálvária dombot a turisztikai körforgásba, hisz innen
gyönyörű a kilátás a városra. A városi tanács elhatározta a Teleki utcai
villamos sínek az út közepére való áthelyezését, közlekedésbiztonsági okokból,
ugyanakkor felülvizsgálják a Villamos Vasútnak a várossal kötött valamennyi
szerződését. Szóba került a villamos vasút Szent László téri pavilonjának
bővítése is, mert ott a vasút egy nyilvános telefonállomást tervez létesíteni.
Rengeteg érdekes írás, híradás, kuriózum van ezekben a
lassan porladó újságlapokban, nem beszélve arról az objektív tájékoztatásról,
pártatlanságról, amit egy, az olvasót maradéktalanul kiszolgáló
napilaptól elvárt az ember. Pedig igencsak nehéz idők jártak akkoriban
mindenkire. Emberséget, gerincet próbáló idők. Így mesélték a régiek. Csak az
idők változtak és a gerincek lettek képlékenyebbek."
Forrás : farkaslaszloblogja.blogspot.ro
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése