"Csontokra építik a jövőt "?

 

Olaszi temető,ma park.Saját fotó 

Nevelőapám haláláig rendszeresen jártam az Olaszi temetőbe,mert a négy éves lánya pihent ott.Halála után egyre nehezebben lehetett megtalálni a sírt,mert a rombolás nagy méreteket öltött.Petru Filip polgármester idejében lett eldöntve,hogy megsemmisítik,mert parkot fognak kialakítani a helyén.A maradék területet elosztották az egyházak között.Ki lett hirdetve,mindenki kihantolhatja és elvihető más működő temetőbe a hozzátartozó maradványait.Nevelőapám kislánya az Olaszi temetőbe maradt,mert a testvére nem tudott hazajönni és intézkedni.Azt gondolom,sok hasonló eset történt.

Nevelőapám azt mondta a temetőben,hogy : "Csontokra építik a jövőt ". Elmondta,hogy fiatal korában látta,miként teszik tönkre,és semmisítik meg a temetőket.Tőle tudtam meg, a régi Őssi temetőt felszámolták,hogy helyet biztosítsanak az Înfrăţirea gyárnak,melyet a "csontokra" építettek fel.Hála több helytörténésznek,kutatónak több régi emlék megmaradt a régi temetőkről.

Az Olaszi temetőről a néhai Kordics Imre írt egy cikket.Ezt olvashatjuk:

"Az ún. Olaszi temetôt 1779. február 9-én nyitották meg. A sírkert 1972-ben zöldövezet státusba került, és bezárták, ahol már ekkor elkezdődött a napjainkig tartó rombolás. Az 1980-as évek elejére az egyre pusztított temető tabu téma lett. A rombolás hihetetlen méreteket öltött, a hatóság hallgatólagos beleegyezésével a sírkert útban volt, mert a múltat idézte. A hatóság nem akarta, az egyházak nem tudták megmenteni." teljes cikk : hhrf.org

Az Újvárosi temetőkről írja Péter I. Zoltán a következőket : "Újvárost északon a Sebes-Körös, délen a Pece-patak határolta. Nyugaton a XVIII. század elején nemigen terjedt túl a Kápolna (ma Rahovei) téren és a mai kéttornyú református templomon. E város legrégibb temetője a Német (volt Teleki, ma Primăriei) utcában, az ottani temetőkápolna körül volt (a mai Rahovei tér helyén). Ezt nevezték később Régi temetőnek."

"Régi temető bezárása és felszámolása után a város és a plébánia két másik temetőt nyitott. Egyiket a Pecétől délre, a későbbi Vámház (ma Sucevei) utcában létesítették 1778-ban. Ez lett a Zöldkerti temető, amelyet Felső vagy Kistemetőként is emlegettek; a jelenlegi Vadului, Mimozei, Ion Vidu és Sucevei utcák határolták. Háromnegyed részét római katolikus, egynegyedét a görög katolikus felekezetűek használták. Mivel a XIX. század végére körbeépült, ezért a hatóság 1899-ben bezáratta. A bezárt Zöldkerti temetőben az exhumálások határideje az 1920-as években kiadott címtár szerint 1940 lett volna, hogy utána lehessen a telket felparcellázni."

"Létezett még 1799-től az úgynevezett Alsó temető, amelyet később Őssi temetőnek neveztek. Az egykori Lóvásár tér mögött a római katolikusok temetője volt, ettől délre a református, majd a görög katolikus parcellák húzódtak. Ezt a sírkertet 1952-ben zárták be a közelében levő vasgyár és vegyi gyár bővítése miatt.
Nem messze tőle, az úgynevezett Madárváros peremén volt a Hattyú utcai zsidó temető. Első írásos említése 1766-ból való. Ez volt a város legrégibb ismert zsidó temetője. A város terjeszkedése miatt csak 1800-ig használták. A Hattyú utcai temető bezárása után a sírköveket avatatlan kezek széthordták. Ahogy Mózes Teréz feljegyezte, a szomszédos utcákban építkezéseken évtizedekkel később is gyakran találtak héber feliratos köveket."
 Teljes cikk : biharmegye.ro

Péter I. Zoltán cikkéből megtudjuk melyek voltak Velence és Váralja temetői :
"Mint a többi városnak, így Velencének is megvolt a saját temetője. Azt egyelőre nem tudjuk, hogy a XVIII. század elején hol lehetett ez. Bizonyos ellenben, hogy a század utolsó harmadában a várostól keletre, az egykori téglavető közelében temetkeztek. Itt létesítettek több temetőt is. A Kolozsvári utcáról a Temető sikátoron lehetett megközelíteni (a XX. századi szőrmegyár mellett). A görög katolikusoknak 1775-ben, a római katolikusoknak 1778-ban, az ortodoxoknak 1779-ben adott itt temetkezési helyet a magisztrátus.
Az itteni temetőket 1870-től a Kolozsvár felé vezető vasútvonal választotta el. A vasúttól keletre a római katolikus, a görög katolikus és az ortodox temető húzódott. A római katolikus temetőben volt egy kis kápolnaszerű sírbolt is, melyet a XIX. század második felében építtetett Ember Emánuel.
A vasútállomás felőli részen volt a görög katolikus temető másik része, a zsidó temető és attól északra a református sírkert. A görög katolikusok parcellájába 1782-től, a református temetőbe az 1790-es évektől temettek. A velencei zsidó temetőbe, egy 60 négyzetméternyi területen, 1801-től kezdve kezdtek temetkezni a Hattyú utcai temető helyett. Az itt levő legrégibb sírkő is 5561/1801-ből származik. A velencei izraelita temető rövid idő múlva kicsinynek bizonyult, szükségessé vált a megnagyobbítása. Gyűjtés útján szerzett pénzen 1864-ben új részt vásároltak hozzá, s két év elteltével ismét bővítették. Nagyjából az 1870-es évektől a sírkövek héber feliratai mellett megjelentek a magyar vagy német nyelvű feliratok is. Ma is létezik ez a temető, bár egy ideje már nem temetnek ide. A szomszédságában levő református, római katolikus, görög katolikus és ortodox temetőt 1952-ben és az után felszámolták az iparosításra hivatkozva."

"Váraljának is megvolt a külön temetkezési helye, a Kommendáns réti temető, a Ghillányi (ma Dimitrie Cantemir) utca elején levő kanyar déli része mögött (nagyjából a mai Anatole France, Industriei, Alexandru Vlahuţa és Costa-Foru utcák által közrezárt terület), külön katolikus és református résszel. A Csillagváros közelsége miatt csillagvárosi temetőnek is nevezték.
Hogy mikor létesült? Erre vonatkozó adat mindeddig nem ismeretes. Vélhetően Váralja hivatalos elismerése után, a XVIII. század végén létesítették, de az sem kizárt, hogy előbb, valamikor a század elején. Az is elképzelhető, hogy az 1700-as évek elején a temető még a Ghillányi utca másik oldalán lehetett, a későbbi villamosmű helyén, ugyanis találtak ott régi sírokat. Az 1859-ben készített Halácsy-féle és az 1890-ben kiadott Berger-féle térképen még szerepel, a későbbieken már nem. A XX. század elejére zárták be. A Ghillányi utca menti részt 1900 elejére fel is parcellázták, és itt építkezhettek is – egy korabeli térkép tanúsága szerint –, de a mögötte levő egykori temető helye akkor még érintetlen maradt."
Teljes cikk : biharmegye.ro

Péter I. Zoltán írt az Újvárosi központi temetőről,mely ma Rulikowski temetőnek hívjuk.Történetét olvashatja a egyvaradiblogjanagyvaradrol.blogspot.ro-n.