Nehéz ma váradinak lenni?

 

Nehéz ma váradinak lenni. Nehéz ma, így vagy úgy kiállni a cél mellett. Nehéz ma látni a célt. Állítólag ötvenezren vagyunk. Vagy negyvenezren? Szinte mindegy. Nehéz eldönteni mit akarunk. Milyen szobrot szeretnénk a majdani új térre. Ami a mi terünk is kell, hogy legyen. Ahol ott kell állnia a mi jelképünknek is. Ennyi ember már illene, kapjon egy szobrot. Egy szobrot a városalapítóról elnevezett, de azóta sokszor átnevezett térre. A tér egyik sarkába. Talán a barokk templom elé. Talán a barokk szobrot, ami ma a bazilika oldalán áll, és ami annyi gúny tárgya volt a majdnem kétszáz esztendő alatt, amíg a tér közepén állt. Mert a nagyot, a délceg lovagkirály szobrot nem lehet odaállítani. Sehova nem lehet állítani. Az még a négy évig uralkodó magyar adminisztrációnak sem sikerült. Talán nem is akarták olyan nagyon, mert újat akartak. Olyat, ami lovon ábrázolja a város alapítóját. Egyszóval, nehéz ma váradinak lenni. Megosztottnak lenni. Mert azok vagyunk - írja Farkas László.Sajnos nagy vonalakban igaz amit leír.

Olvassa el a teljes cikket,mert olvashat Nagyvárad címeréről a reggeliujsag.ro-n.