Pálosok Várad-Olasziban

A pálos rend az egyetlen magyar alapítású férfi szerzetes remete rend. Hivatalos neve: Szent Pál első remete szerzeteseinek rendje, latinul: Ordo Fratrum Sancti Pauli Primi Eremitae. Nagyváradon is volt kolostoruk és templomuk - írja Péter I. Zoltán.

A pálos rendet Boldog Özséb esztergomi kanonok alapította, amikor 1250-ben egyesítette a Patacs-hegyi és a pilisi remetéket. A rendalapító 1256-tól priorként szerepel, a pápai engedély a Szent Ágoston szabályai szerinti életre jóval Özséb 1270-ben bekövetkezett halála után, 1308-ban érkezett meg. Nagyváradtól északra, a Bihari-hágó felé vezető út közelében, a Csörgő-patak forrása fölötti dombon 1321-ben már biztosan állt a pálos rendház és a templom. A helyet Kápolnának nevezték, feltehetően a korábban ott lévő épületről. Alapítóként a rend iratai Lodomér (1268–1279) váradi püspököt nevezik meg. Egy később épített gótikus templom létét igazolják a Bunyitay Vince által ott talált faragott kövek. A templomot és a rendházat Ali szendrői pasa 1474. február 7-i, Várad elleni támadása feldúlta, ám Filipecz János püspök a várbeli építkezések mellett a kápolnai rendházat is újraépítette. A kápolnai pálosokat a reformáció erdélyi térhódítása űzte el; az 1566. március 10-én tartott tordai zsinaton kitiltották a katolikusokat a fejedelemségből.

A pálosok Várad-Olasziban

A török hódoltság és a Rákóczi-szabadságharc után a többi szerzetesrend mellett a pálosok is megjelentek Váradon. Csáky Imre bíboros 1724-ben és 1725-ben két házat is vett számukra az Úri (ma Ciorogariu) utcában, Mosóczy András páternek a már itt lévő háza mellé. Öt évre rá építőanyagot is adott számukra a kolostor építéséhez azzal a feltétellel, hogy naponként mondjanak misét érte. Nem lehet tudni, hogy mi okból, de a pálosok nem fogtak hozzá az építkezéshez, ugyanis Okolicsányi János püspök 1736. május 12-én átadta nekik a Szent Brigitta-templomot. Előzőleg a ferencesek birtokolták ezt a templomot, de ők 1731-ben a Barátok utcájába (később Sal Ferenc, ma Dunărea utca) költöztek, hogy ott építsék fel templomukat és rendházukat.
Csáky Miklós püspök, látva, hogy a Körös-parti kis fatornyú templom mellett a folyó gyakori áradása miatt egyre késik a pálosok monostorának építése, Fejér Pál pálos tartományfőnök személyes kérelmére új helyet jelölt ki számukra. Az Úri utcában, akkor még a város szélén, nyolc telket vásárolt számukra, nem messze a Várad-Olaszi határának számító Páris-patak medrétől. (E patak a mai fogalmaink szerint a Szigligeti utca közelében keresztezte az Úri utcát.) Miklós püspök szándéka az 1740. július 13-án kelt adománylevele szerint az volt, hogy a pálosok az általa adományozott 55 négyszögölnyi telken konventet, templomot és tanintézetet építsenek. Bunyitay Vince megfogalmazása szerint: „Itt néhány év alatt már harmadik helyükön a pálosok végre megállapodtak. Felépítették ikertornyú egyházukat s konventjüket saját, művész és kézműiparos tagjaik által.”

Átvették a premontreiek

Az építkezés befejezéséről nincs pontos adatunk, valószínűleg az 1760-as évek végére elkészülhetett a Vépi Máté szerzetes által tervezett és kivitelezett templom és rendház is – állapította meg Biró József művészettörténész. Az 1766-i összeírás a Szent Brigitta-templomot már Capella Slavonicának nevezi, ekkor tehát a pálosok innen már elköltözhettek.
A rendház közvetlenül a templom melletti egyemeletes épületrészben volt. A második emelete a XIX. század eleji ráépítés eredménye. Ekkor építhették a már itt működő premontrei főgimnázium első, az utcáig tartó kétemeletes szárnyát is. A többi traktus az Akadémia utcáig 1874-re lett kész. De mindez már a premontrei rend idejében történt, a pálos rendet ugyanis 1786-ban kitelepítették a városból. Ettől kezdve egy jó ideig templomukat raktárként használták, szerelvényeit széthordták, elárverezték. Majd csak 1808-ban vette át a pálosok üresen hagyott egyházát a visszaállított premontrei rend.

Forrás : biharmegye.ro