A Szent László-legenda a magyarországi templomokban a középkorban megfestett jelenetsor a szent király harcáról és párviadaláról a kun vitézzel. A Magyar Anjou-legendáriumban is megörökítették.
Részletesen a hu.wikipedia.org-on
A legenda a Magyar Anjou-legendáriumban
László király, a kunok elleni csaták hőse, a magyar lovagkor
példaképe 1095. július29-én hunyt el. A somogyvári apátság templomában
temették el, s majd csak Kálmán király halála (1114) után II. István
király vitette át Nagyváradra, a Szent László által alapított templomba.
Temetési helyét illetően ugyanis vita támadt, és ószövetségi mintára
istenítéletnek vetették alá magukat, hogy Lászlót Somogyváron,
Székesfehérváron vagy – kívánságának megfelelően – Nagyváradon temessék
el.
Koporsóját szekérre tették, s a lovak Nagyvárad felé robogtak el vele.
A népmonda szerint a Bihar megyei Nagykereki falu onnan kapta a nevét, hogy amikor Szent László koporsóját Nagyvárad felé szállították, az éjszakai pihenés után az itteni templomdombról a halottas szekér lovai maguktól megindultak Nagyvárad felé.
Már szentté avatása előtt számos csoda történt sírjánál, melyet legendája is felsorol. Vakok, süketek, sánták, némák „László érdeméből gyógyultak meg.”
E csodás gyógyulások, s a nagy király élő tisztelete, mely a sírjához való zarándoklatokban is megnyilvánult, vezetett oda, hogy III. Béla kérésére III. Celesztin pápa 1192-ben szentté avatta. A szertartás alatt a legenda szerint „fényes ragyogású csillag mutatott az égen a kolostor irányába, ahová a szent testét helyezték.”
1370-ben fejeződött be a nagyváradi székesegyház építése. Déli kapujára ekkor került Futaki Demeter püspök rendeletére a magyar Három-királyok: Szent István, Szent Imre és Szent László bronzszobra, 1390-ben pedig Zudar János püspök a főkapuval szemben felállíttatta Szent László király híres lovasszobrát. Mindegyik Kolozsvári Márton és György alkotása.
A szobrok köré legendák fonódtak: amíg a szobrok megvannak, addig ellenség nem foglalhatja el a várost.
Teljes cikk a ekor-lap.hu-n '
Koporsóját szekérre tették, s a lovak Nagyvárad felé robogtak el vele.
A népmonda szerint a Bihar megyei Nagykereki falu onnan kapta a nevét, hogy amikor Szent László koporsóját Nagyvárad felé szállították, az éjszakai pihenés után az itteni templomdombról a halottas szekér lovai maguktól megindultak Nagyvárad felé.
Már szentté avatása előtt számos csoda történt sírjánál, melyet legendája is felsorol. Vakok, süketek, sánták, némák „László érdeméből gyógyultak meg.”
E csodás gyógyulások, s a nagy király élő tisztelete, mely a sírjához való zarándoklatokban is megnyilvánult, vezetett oda, hogy III. Béla kérésére III. Celesztin pápa 1192-ben szentté avatta. A szertartás alatt a legenda szerint „fényes ragyogású csillag mutatott az égen a kolostor irányába, ahová a szent testét helyezték.”
1370-ben fejeződött be a nagyváradi székesegyház építése. Déli kapujára ekkor került Futaki Demeter püspök rendeletére a magyar Három-királyok: Szent István, Szent Imre és Szent László bronzszobra, 1390-ben pedig Zudar János püspök a főkapuval szemben felállíttatta Szent László király híres lovasszobrát. Mindegyik Kolozsvári Márton és György alkotása.
A szobrok köré legendák fonódtak: amíg a szobrok megvannak, addig ellenség nem foglalhatja el a várost.
Teljes cikk a ekor-lap.hu-n '
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése