Nagyváradi Színház 100 éves centenáriuma

Nagyváradi Színház 2010-ben volt 100 éves.Ezt ünnepet méltóképpen ünnepelte meg a színház a nagyváradiakkal együtt.Centenárium eseményeiről és a színház építéséről olvashatnak ebben a bejegyzésben teljesség igénye nélkül.A helyesírási hibákért elnézést,de nem a bejegyzés írója a hibás.

Amikor a Fellner és Helmer bécsi építésziroda, a Monarchia és egész Európa legendás színházépítôje kereken száz esztendeje elkészült a nagyváradi kôszínházzal, és Adorján Berta (mint vendég), Paulay Ede felesége ajkáról 1900. október 15-én este hét órakor felhangzott az ilyenkor szokásos prológ, a Partium Párizsa a virágkorát élte. Nagyvárad azután, ha lehet, még inkább megszenvedte Trianont, mint az erdélyi magyar városok; ezért is olyan nagy jelentôségû, hogy az utódok (a mára kétnyelvû teátrum Szigligeti Társulata) 2000-ben napra, sôt órára pontosan ünnepelték meg a nevezetes centenáriumot, ráadásul ôsbemutatóval.
Tóth-Máthé Miklós történelmi drámája, a Tûz és kereszt száz pályamû közül aratta le a babért azon a színdarabpályázaton, amelyet még 1998-ban, a nagyváradi magyar nyelvû hivatásos színjátszás bicentenáriumán hirdettek meg. A Jászai-díjas Gali László pedig ünnepi elôadást rendezett belôle (korábban Debrecenben már állított színre Tóth-Máthé-drámát), különös tekintettel arra, hogy Nagyvárad városa Szent László mellett egy másik magyar királyt, IV. (Kun) Lászlót is a magáénak tekinthet. Tóth-Máthé nyelvileg igényes, leleményesen megkomponált, nagyívû példázata (miként egyensúlyozhat egy uralkodó Kelet és Nyugat, a pogány rítusok és a keresztény szertartások, a szenvedélyes ösztönvilág meg a kissé megmerevedett vallási bürokrácia, tûzisten és a kereszt között) az évezredvégi Nagyváradon minden más parabolánál többet mond: igazán jó megoldások nincsenek. A vívódó fôhôs életre keltéséhez, aki politikájában és magánéletében egyaránt az örök válaszúton lévô magyar férfisors újabb ábrázolása, van a színháznak egy nagyformátumú mûvésze (Medgyesfalvy Sándor) és több figyelemre méltó karakterszínésze (Firtos Edit, Fábián Enikô, Némethy Zsuzsa, Varga Vilmos meg a színész-direktor Meleg Vilmos), akik illúziókeltôen varázsolják elénk a két kultúra mezsgyéjén veszteglô-morzsolódó világot.

Forrás : hhrf.org 

Díszelôadás a 100 éves színházban

Küzdelem drámai értékekért A színház centenáriumát köszöntô díszelôadást, a Tûz és kereszt címû drámát Gali László magyarországi rendezô állítja színpadra. Az itt és most fontosnak tartott kérdésekrôl, rendezôi viszonyulásáról, a darabról alkotott elképzelésérôl két próba között, a díszletállítás munkálataival kitöltött holtidôben beszélgettünk.
– A szerzô, Tóth-Máthé Miklós elmondta, hogy már dolgoztak együtt, s az együttmûködés nagyon hatékony volt. Honnan ered kapcsolatuk?
– Ez részben földrajzi meghatározottság. Mindketten ôsdebreceniek vagyunk, s a cívisváros szellemisége rendkívül átható. Másrészt én is úgymond belülrôl látom a színházat, hiszen sokat statisztáltam. Elôször színidirektori minôségemben találkoztam Tóth-Máthé Miklós egyik darabjával, és akkor megéreztem, hogy alakjai hatalmas drámaiságot hordoznak. Hôsei megoldhatatlan drámai helyzetbe kerülnek. A Tûz és kereszt is ilyen hôst állít elénk. Nem azért vállaltam fel ezt a darabot, mert régi barátság fûz Miklóshoz, hanem mert érdekel ez a sorstragédia. Sajnos Kun Lászlóról egy tudatosan szerkesztett hamis kép alakult ki, mely szerint ô a magyar történelem egyik elvetemült, rossz jellemû alakja. Pedig csupán az a bûne volt, azért kellett meghalnia, mert a szétesô országban erôs központi hatalmat akart létrehozni.
– Azt a történelmi mondanivalót, amit a dráma mindenféle aktualizálás nélkül magában hord, milyen rendezôi szempontok alapján bontja ki?
– Erre a kérdésre pontosan tudok válaszolni, mert errôl szólt a közös munkánk a szerzôvel. Némi változtatások révén több, a romániai magyarságot érintô vonzatot emeltünk ki. Ezt úgy akartam megoldani, hogy mindez a darabból bontakozzon ki, nem pedig az én rendezôi, színpadtechnikai megoldásaim révén. Kun László identitásharca ma az Európához való csatlakozás kérdésében újra felmerül. Ez például nem volt hangsúlyozva, mert a szerzôt a személyes sors más aspektusai jobban érdekelték. Ugyancsak a közös munkánk alapján jött felszínre az a gondolat, hogy ez a darab két kultúra ütköztetésérôl, egymás mellett élésérôl, ha tetszik, szimbiózisáról is szól. Tóth-Máthé Miklós alaposan kidolgozta a keresztény világot, míg a pogány kultúrát csupán jelezte. Én úgy érzem, hogy egy nagyon értékes kultúrát, a mi ôsi, magyar kultúránkat törölték el akkor. Azt elfogadom, hogy kényszerûségbôl a keresztény világhoz kellett csatlakozni, de nem lett volna szabad tûzzel-vassal eltiporni az ôsi hagyományt. Ezt a fajta türelmetlenséget el kell utasítani, és ez az, amirôl ma itt nagyon fontos beszélni.
– Mennyiben kötelezô azonosulnia a szerzô szándékaival, mennyit változtathat?
– Az általam említett módosításokat fontosnak éreztem, és a szerzôvel e gondokat hatékonyan meg tudtuk oldani. Nagyon fontos, hogy a színészeket sikerült ráhangolni erre a mondanivalóra. Az olvasópróbán még csupán egy történelmi darab volt a színészek kezében, ma már elértük, hogy nem képeskönyvet festünk, hanem valóban a drámai értékekért küzdünk benne.

Forrás : hhrf.org

Az évfoduló alkalmából ünnepi díszelőadást tartottak, valamint a színház emeleti előcsarnokában kiállítás nyílt az építés történetéről.

Száz évvel ezelőtt, 1900. október 15-én tartották az ünnepélyes nyitóelőadást Nagyvárad első kőszínházában. A jeles évforduló alkalmából 2000. október 15-én, vasárnap este ünnepi díszelőadást tartottak, melyen bemutatták Tóth-Máthé Miklós Tűz és kereszt című történelmi drámáját, a centenáriumra kiírt drámapályázat győztes alkotását.
A 100 éves színházépület tervezője az ismert Fellner és Helmer bécsi építészcég volt, amely közel ötven színházat épített Európa-szerte. Eredetileg az ő terveik szerint épült a Vígszínház, az Operettszínház (mint Somossy Orfeum), a kecskeméti Katona József Színház (leginkább ez őrzi hajdani formáját) és a Szegedi Nemzeti Színház. Nincs már meg a tatai Kastélyszínház és 1965 óta nem áll már a Blaha Lujza téri Népszínház sem, amely 1908-1964 között volt a Nemzeti Színház épülete. Történetesen annak idején a Népszínház megnyitása is október 15-ére esett, de 1875-ben, így most megnyitásának 125 éves évfordulóját ünnepelhettük volna. Romániában még további három városban áll Fellner-Helmer színház: Temesváron, Kolozsvárott és Iaşiban.
A Nagyváradi Szigligeti Színház centenáriuma alkalmából Nagy Béla, a színház irodalmi titkára szerkesztésében 550 oldalas dokumentum kötet jelent meg a színház építésének történetéről "...és díszes palotát emeltünk" címmel.

a teljes galéria megtekintéséhez kattintson a képre

A Szigligeti Színház Nagyváradon, melynek homlokzatára - sok-sok évi várakozás után - a centenáriumi ünnepség alkalmából tették vissza a magyar nyelvű feliratot: Állami Színház

a teljes galéria megtekintéséhez kattintson a képre

Az ünnepi díszelőadás közönsége az emeleti páholyokban és a karzaton

a teljes galéria megtekintéséhez kattintson a képre

Az évfoduló alkalmából kiállítás nyílt a színház emeleti előcsarnokában az építés történetéről, melyet Nagy Béla, a színház irodalmi titkára, a centenáriumra megjelent dokumentum-kötet szerzője nyitott meg

Forrás : epiteszforum.hu 

A Szigligeti Színháznak otthont adó épület a bécsi Fellner és Helmer cég tervei alapján készült, s a város emblematikus épületei közé tartozik. Meghatározó eleme lett a 20. század legelején kialakult, szabálytalan kontúrú, festői Bémer (Piaţa Regele Ferdinand I.) térnek, mely mai képét a földszintes házak lebontása után sorra épített eklektikus és szecessziós paloták befejezésével nyerte el.

Forrás : szinpad.ro

Tóth- Máthé Miklós : Tűz és kereszt

Most két esztendeje, a nagyváradi magyar nyelvû hivatásos színjátszás 200. évfordulója alkalmából a Szigligeti Társulat drámapályázatot hirdetett s akkor a megmérettetés során – a beérkezett több, mint száz pályamû közül – a zsûri legjobbnak Tóth-Máthé Miklós debreceni szerzõ Tûz és kereszt c. történelmi drámáját ítélte. A mû õsbemutatóként történõ színrevitele most ugyancsak ünnepi alkalomhoz, kõszínházunk centenáriumához kötõdik. A szerzõ, a kortárs magyar drámairodalom jeles személyisége, a mûfajon belül már eddig is több nagysikerû alkotást jegyez. Ezúttal a magyar középkorba nyúl vissza témáért, pontosabban: hányattatott sorsú Árpád-házi királyaink közül is az egyik legtragikusabb személyiséget, IV. (Kun) László alakját idézi meg. A magyar (királyi) apától, és kun, de magyarrá lett (fejedelmi) anyától származó uralkodó saját identitáskeresésének roppant súlya mellett magán viseli a két, természetében annyira különbözõ nép összebékítésének terhét is. Az átmeneti sikereknél tartósabbnak bizonyuló kudarcok csak siettetik a fiatal király személyes tragédiáját.
	Szereplők
	László	Medgyesfalvy Sándor
	Izabella	Firtos Edit
	Erzsébet	Fábián Enikő
	Édua	Némethy Zsuzsa
	Kézai	Hajdu Géza
	Fülöp	Varga Vilmos
	Törtel	Meleg Vilmos
	Orgonda	Orbán Attila
	Borsa Lóránd	ifj. Kovács Levente
	Aba	Csatlós Lóránt
	Myse Sándor	Dobos Imre
	Gergely Prépost	Ács Tibor
	Uzuz	Dimény Levente
	Mandula	Laczó Júlia
	Arbuz	Szotyori József
	Márton	Simon Mátyás
	Hírnök	Nagy Gábor
	Komorna	Fodor Réka
	népség, katonaság	színitanoda, mûszak
	Díszlettervezõ	Bölöni Vilmos
	Jelmeztervezõ
	Zene
	Koreográfia	Dimény Levente
	A rendezõ munkatársa	Hajdu Géza
	Aszisztens	Csatlós Lóránt
	Rendezõ
	Súgó	Körner Anna
	Ügyelõ	Vajda Zoltán
	Világosítók
	Hangosító
	Bemutató: 2000-10-15

Forrás : szigligeti.szigligeti.ro 

Képek az előadásról

Lesz 200 éves a Nagyváradi Szinház? Reméljük igen.