Nagyvárad, a katonaváros a háború előestéjén

 Várad török kori metszeti ábrázolása

Nagyvárad mindig jelentős katonai központ volt. 900 éves történelme során számos esemény bizonyítja, hogy fontos hadiutak mentén feküdt és számos támadásnak volt kitéve. A Rákóczi-szabadságharcot követően Váradon is béke lett, s megkezdődhetett az újjáépítés, a ma ismert városkép kialakítása. Ezt követően Nagyvárad a második világháborúig nem lett többé hadszíntér. Ferenc József császár az 1857. május 16-i rendeletével végleg megszüntette a vár hadászati erősség jellegét, így az 1918-ig csak hadkiegészítő szerepet kap. Mindazonáltal 1918 után is megmarad a vár katonai objektum jellege s ennek megfelelően használták 1998-ig.

A történelmi Bihar vármegye és annak székhelye, Nagyvárad földrajzi szempontból a Partium részét képezi. Bihar megye területe 1910-ben 10.657 négyzetkilométer, ebből 1920-ban 7.874 négyzetkilométert csatoltak Romániához Nagyváraddal együtt. Ettől kezdve Erdély fogalmát kiterjesztették a Magyarországtól Romániához csatolt összes területre, beleértve a történelmi Bihar megyétől elszakított vidékeket is.
1910-ben Nagyvárad polgári és katonai lakosságának anyanyelv szerinti megoszlása így alakult: 64.169 polgári és katonai lakosból 58.421 (91,4%) magyar, 1.416 német (2,2%), 3.604 (5,6%) román, 279 (0,4%) szlovák, 33 (0,00) horvát, 59 (0,1) szerb, 25 (0,0%) rutén, 332 (0,5%) egyéb anyanyelvű volt. A hitfelekezet szerinti megoszlás 1910-ben: 19.819 (30,9%) római katolikus, 3.385 (5,3%) görög katolikus, 4.649 (7,2%) görögkeleti (ortodox), 1.377 (2,1%) evangélikus, 19.459 (30,6%) református, 150 (0,2%) unitárius, 15.155 (23,6%) izraelita, 175 (0,3%) egyéb.

  

A nagyváradi vár a XX. század elején korabeli képeslapon

A Biharmegye és Nagyvárad 1911. évi címtára szerint Nagyváradon volt a császári és királyi állomásparancsnokság, a 17. és a 33. gyalogezredek zászlóaljai, a 37. gyalogezred tartalékosztálya és hadkiegészítő parancsnoksága, valamint a 7. Vilmos huszárezred és a 19. tüzérezred. Emellett élelmezési raktár, csapatkórház, hadbíróság is volt a városban. Természetesen nem szabad megfeledkezni a nagyváradi 4. honvéd gyalogezredről sem. Az 1890. évi népszámlálás adatai alapján az idetelepített helyőrség létszáma 2.193 fő volt. 1910-ben már 3.159 fő volt a laktanyák lakója, ebből 2.410-en a közös hadseregben, 735-en a honvédségnél, míg 14-en a csendőrségnél szolgáltak.

 

A vár képeslapi ábrázolása a háború előtt

A 18. századtól kezdve már nem a vár volt az egyetlen olyan objektum a városban amelyben katonaság székelt. A legrégibb ismert kaszárnya a róla elnevezett Kaszárnya téren (ma piaţa Cazărmii) a barokk korból fennmaradt régi huszárlaktanya. A 18. század utolsó harmadában Mária Terézia huszárszázadának épített laktanyába 1900 augusztusában az 1. huszárezred pótkeretszázada költözött.

  

A Fő utca sarkán álló honvéd laktanya korabeli képeslapon

A 19. század második felében a Fő utca 48. szám alatti hosszú földszintes saroképület még a nagyváradi 4. honvéd gyalogezred laktanyája volt. Azt követően, hogy a honvédek 1882-ben egy új kaszárnyába költöztek, a Fő utcai épületet a honvédparancsnokság foglalta el. Az első világháború alatt a Honvéd-kiegészítő, vagy ahogy még mondták, a Népfelkelő Parancsnokság székelt benne. Mára az épületre emeletet húztak, és egy vasúti szakközépiskola otthona lett. A 4. gyalogezred katonáinak második honvédlaktanyája a Fő utca és a Sal Ferenc (ma Dunarea) utca sarkán volt. Az emeletes épületet 1882-ben építették id. Rimanóczy Kálmán terve alapján, majd egy évtized elteltével egy újabb szárnnyal bővítették. A századfordulót követően, 1902-ben a 4. honvéd gyalogezred átköltözött az újonnan épített Rulikowski úti laktanyába. Az elárvult épületet a város vette birtokába, több hivatalt helyezve el benne.

  

A 4-es honvédek Rulikowski úti laktanyája

Az első világháborút megelőzően a városban a harmadik honvéd gyalogsági laktanya a Rulikowski (ma Armatei Romane) út páros oldalán volt a 22. szám alatti villát követően (a mai Bacaului utca másik oldalán). A honvédség 1902 tavaszára vette át az id. Rimanóczy Kálmán által tervezett és épített, több épületből álló pavilonszerűen kivitelezett új létesítményt, de már egy 1901-ben kiadott városismertetőben is az olvasók figyelmébe ajánlották a laktanya főépületének „modern stil”-ben épített középrizalitját. Ebben a kaszárnyában volt a nagyváradi 4. honvéd gyalogezred mindhárom zászlóalja. A nagyváradi kaszárnya utcára néző főépületének egy része ma katonai múzeumnak ad otthont, a többi NATO központ lett. Így látta a kaszárnyát belülről az ide 1915 februárjában katonai szolgálatra behívott B. Sárközy Gergely: „A magyar királyi 4. honvéd gyalogezred laktanyája […] nagy területet foglal el és magas kőfalak kerítik. Északi oldalát az I. pótszázad által lakott hatalmas emeletes épület foglalja el. Déli oldalán a szintoly hatalmas épületet a II. pótszázad lakja. Nyugati részén van a pótkeretzászlóalj, irodák, tiszti épületek, orvosi szoba, börtön, kantin, stb. Keleti oldalán a raktárak és a különböző iparos műhelyek. A II. pótszázad végében épült a konyha deszkabódéban. Az I. pótszázad [ahová visszaemlékezőnk is tartozott – a szerk.] épületének mindegyik emeletén voltak legénységi szobák, békeidőben 10–24 ággyal, de a háború idején háromszor, sőt négyszer annyi ember is volt bennük összezsúfolva. Mindkét hosszú és széles folyosón 2–2 mosdó állt, 16–16 csappal, melyekből igen jó, tiszta, hideg vezetékes víz folyt mosdásra és ivásra. A folyosó végén a századiroda és gyengélkedőszoba volt.”

  

A honvéd hadapród iskola képeslapi ábrázolása

A Rulikowski út eleji villanegyeddel, valamint a honvédlaktanyával szemben az út másik oldalát 26 holdnyi területen a Honvéd Hadapródiskola foglalja el egészen az árapasztó csatornáig. Sopron és Pécs mellett harmadik helyszínként Nagyváradon létesült honvédtiszti nevelőintézet. Mindhárom tervet a neves műépítész, Alpár Ignác készítette, a kivitelezést is mindhárom városban ugyanarra a cégre bízták. 1898. október 5-én adták át. Az egykori hadapródiskola mára a Körösvidéki Múzeum otthona lett. Az átadással egy időben a főépület előtti udvari részen felállították I. Ferenc József mellszobrát. 1903 októberében a Honvédelmi Minisztérium jóvoltából Erzsébet királyné mellszobrát is felavatták az intézet udvarán létesített Erzsébet-ligetben. Előtte már 1901-ben a hadapródiskola főbejárata elé helyezték Szent László ércbe öntött büsztjét is. A szobrok sorsa az imperiumváltást követően ismeretlen.

  

A csendőriskola épülete 1915-ben

A Rulikowski út páratlan oldalán a Pece árapasztó csatornáján túl a csendőriskola épületegyüttese található (ma a nagyváradi egyetem otthona), hivatalos átadása 1913. augusztus 15-én volt.
A XIX-XX. század fordulójára jellemző nagyarányú katonai építkezés másik fő helyszíne az Aradi úton volt, pontosabban a városból kivezető út bal oldalán. Az Aradi út és a Vitéz (ma Decebal) utca sarkon építették fel a császári és királyi huszárlaktanyát 1891–1892-ben. Később Ferencz József laktanya néven vált ismertté. Az épületegyüttes ma a csendőrség otthona.

 

 A tüzérlaktanya korabeli képeslapon

A huszárlaktanya szomszédságában az Aradi úton, egészen a Vágóhíd (ma Abatorului) utcáig tüzérségi laktanyát építettek 1896–1897-ben négy üteg részére, amely később Vilmos főherceg nevét vette fel. Az építkezést a közismert építész, Hauszmann Alajos terve alapján valósították meg. A laktanyát 1903 tavaszán már bővíteni kellett, erre Rendes Vilmos váradi építész kapott megbízást. A laktanya épületeit a 21. század második évtizedére jobbára lebontották, a telken tömbházakat építenek.
A Vágóhíd utcai elágazást követően 1897–1898-ban egy honvéd lovassági laktanyát építettek a Gyuláról Nagyváradra áthelyezett honvéd huszárok elhelyezésére. 1898. április végén érkezett meg a 2. honvéd huszárezred egyik osztálya, a másik Debrecenben állomásozott. Napjainkra ennek a laktanyának az épületeit is jobbára lebontották, a telekre a rendőrség és egyéb közhivatalok székházai kerültek.
Az első világháború csak közvetetten érintette a város lakosságát, fegyveres harcok nem voltak a városban, de az itteni kaszárnyákból vezényelték a váradi, a bihari és a partiumi bevonulókat a frontra.
Forrás : nagyhaboru.blog.hu

Bihar vármegye története - Írta ifj. dr. Reiszig Ede

A mai Bihar vármegye területén a legelső történeti nyomok a jelenlegi földfelületi változatoknál még feltünőbb ellentétekről tanúskodnak. Míg északi, de főleg észak-nyugati vidékén árvíztér terült el, addig a keleti és a délkeleti részén emelkedő hegyeken, a bükk- és fenyveserdőkkel borított havasokon óriási rengetegek határolták. A Köröstől délre eső terület, még a történeti időben is, őserdővel volt benőve, hatalmas vadállatoknak, mint a bölénynek nyújtván biztos búvóhelyet. (Márki Sándor - Arad várm. története II. 1. kötet.)

E rengetegektől övezett s az akkori viszonyoknak megfelelőleg lakható területen, a legrégibb történetírók szerint Kr. előtt a IV. században géták, vagy ezek rokonai, a dákok laktak. Strabo, a ki Krisztus korában élt, a géta és a dák név között csupán földrajzi megkülönböztetést lát, Ptolomaeus (Kr. után 140 körül) a géták helyett dákokat ismer, kik szerinte egész a Tiszáig és a jazygok földjéig kalandoztak.

Augustus uralkodása alatt Crassus és Lentulus római vezérek egy ízben legyőzték e néptörzset, mely azonban nem tört meg, sőt Deczebál alatt, a ki egész Dáczia erejét egyesítette, mindegyre félelmetesebb hatalommá fejlődött. Domitianus római császár a félelmetes szomszéddal szemben mit sem tehetett s a békét tőle pénzen vásárolta meg, utóda Traján azonban, 98 és 117 közt Kr. után, személyesen vezette légióit ellenök; Deczebált legyőzvén, birodalmát egész a Tiszáig elfoglalta. Traján alatt Dáczia római provincziává lett, melynek nyugati határai a mai Bihar vármegye területén vonultak át.

A római provinczia nyugati határait Torma Károly tette tanulmány tárgyává s szerinte Dácziának északnyugati valluma Kis-Sebes felől, folyton a Sebes-Körös partján, Csucsa, Feketetó, Sonkolyos, Rév, Élesd, Mező-Telegd és Nagy-Váradon át vonult nyugatra, mely innen valószinüleg az Arad vármegye és Temes vármegye területén átvonuló u. n. római sánczokkal 456állott összefüggésben. A Nagyvárad táján egyenes szögben megtört vallum folytatását északkelet felé a "Csörsz árka" nevű sánczolatban kell keresnünk. Nagyváradon alul Püspöki körül találkozott e vallus északról, a Tasnád és Kegye felől Zálnok, Széplak, Baromlak, Verzár, Fegyvernek, Tótfalu, Sitér és Csatáron át vonuló vallummal. 

Tovább : Borovszky - Magyarország vármegyéi és városai

Megalakult az EMNT-ben a Partiumi Autonómia Tanács

Megalakult a Partiumi Autonómia Tanács, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács partiumi autonómiával foglalkozó testülete.

A testület alakuló ülését még pénteken tartották a nagyváradi városházán, s azon Arad, Bihar, Szilágy, Szatmár és Máramaros megye EMNT-szervezeteinek küldöttei, az oktatás és a civil szféra, valamint a történelmi egyházak képviselői vettek részt. Toró T. Tibor, mint az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) elnöke megfigyelőként volt jelen.

„A Partiumban mintegy négyszázezer magyar él, jó részük egy tömbben, itt a határ mentén. Azt gondoljuk, számukra is megoldás lesz egy területi autonómia, nemcsak a Székelyföld esetében” – mondta az MTI-nek Csomortányi István, a PAT újonnan megválasztott elnöke.

Kifejtette, a PAT feladatának tekinti a partiumi autonómia gondolatához tartozó szakmai anyagok, a szükséges törvénytervezetek előkészítését, a témába vágó események, rendezvények megszervezését. Hozzátette: a székelyföldi identitástudat sokkal erősebb, mint a partiumi, ezért a következő fél évben a PAT pontosítani szeretné azokat a területi határokat, amelyekre kidolgozandó autonómiajavaslata vonatkozik.
Teljes cikk : nagyvaradi-hirhatar.ro

Augusztus 1-jén kezdődik a külhoni magyarok választási regisztrációja levélben

Az irodavezető a 24. Bálványosi Nyári Szabadegyetemen és Diáktáborban rendezett kerekasztal-beszélgetésen kifejtette: eddig 233 ezer tájékoztató levelet és nyomtatványt küldtek ki az állampolgárságot már megszerzőknek. A regisztráció azt jelenti, hogy a választópolgároknak ki kell tölteniük egy nyomtatványt, és azt vissza kell juttatniuk az NVI részére. Folyamatosan lehet majd regisztrálni egészen a választásokat megelőző 15. napig. A regisztráció során a lakcímkártyán szereplő adatokat kell feltüntetni – mondta.
Mindenki regisztrálhat, aki 17. életévét betöltötte, de szavazati jogával csak 18 éves kora után élhet. A regisztráltak levélben adják majd le szavazatukat.
A levélcsomagot arra a címre küldik, amelyet az érintettek a regisztráció során megjelöltek.
Teljes cikk : erdon.ro

Két év alatt teljesen felújíthatják a Sas-palotát

A nagyváradi Fekete Sas-palota külső részének felújítása ősszel kezdődhet el – tájékoztatott a városháza sajtóosztálya. A műszaki tervet véglegesítették, így a közbeszerzési eljárás következik, hamarosan közzé teszik a SEAP oldalán a szükséges dokumentációt. A beruházás becsült értéke hatmillió lej áfa nélkül, és a nyertesnek 24 hónap alatt kell majd befejeznie a munkát az átadástól számítva. A két részt újítanak majd fel: a Kossuth (ma Independenţei) utcára nézőt és a Szent László tér felőlit. Egyebek mellett újravakolják a homlokzatot az eredeti színeket használva, és a visszaállítják az eredeti díszelemeket, de a külső megvilágításon is dolgoznak majd. A közlemény végén arra is kitértek, hogy a Nagyváradi Polgármesteri Hivatal ezúton is köszönetét fejezi ki az RCS&RDS cégnek, amely felújíttatta a Sas-palotából a saját, emeleti részét és a földszinti homlokzatot is.
Forrás : reggeliujsag.ro 

Árpád-házi királysír eladó

Öt éve, azaz 2008-ban hitelesítették azt a régészeti ásatást, mely révén kimondatott, megtalálták a váradhegyfoki premontrei apátság kolostorának maradványait, mely alatt feltételezhető, hogy az egyik árpádházi király, II. István sírja található. A történelmi szempontból sem mindennapi lelet feltárásának sorsa azonban mai napig bizonytalan, ugyanis a kezdeti lépéseket követően komolyabb kutatások nem történtek, az egész terület részletes feltárása még várat magára.
A magyar történelem szempontjából szenzációszámba menő lenne, ha valóban bebizonyosodna az, amit a Képes Krónikából sejthetünk, éspedig hogy a váradi hegyen megtalált régi romok alatt az Árpád-házi uralkodó premontrei szokás szerint eltemetett maradványait vannak.

Lesz-e pénz történelmünk visszavásárlására?
Fejes Rudolf Anzelm váradhegyfoki premontrei prépost-prelátustól a napokban megtudtuk, a rend jelenleg tárgyalásokat folytat azzal a magánszeméllyel, akinek tulajdonában van az a terület, amelyen az egykori kolostor romjait megtalálták. Az illető ajánlatot is tett a premontreieknek, hogy azok vegyék meg tőle a telket, ahol a feltárás elkezdődött, azonban haszonleső ember lévén a szóban forgó parcella valós értékének több mint a hatszorosát kéri, akkora összeget, melyet az itteni premontrei rend nem tud megfizetni. Anzelm atya elmondta, folytatni szeretné a tárgyalásokat a terület megvásárlásával kapcsolatban, de természetesen szeretné, ha a jelenlegi tulajdonos reális árat határozna meg, ugyanis a rend képtelen önerőből kifizetni akkora összeget, amennyit a román nemzetiségű úriember jelenleg kér.
A főapát azt is kilátásba helyezte, hogy adománygyűjtést szerveznek, hiszen valószínűleg nemcsak a premontreieknek, hanem még sok magyar embernek szívügye, hogy az 1130-ban épült kolostor és az esetlegesen itt található királysír visszakerüljön a magyar szerzetesrend tulajdonába, s ezzel is gazdagítsa magyar történelmünk feltárt bizonyítékait, nemzeti értékeit. Nem lesz könnyű végigvinni ezt a tervet, ugyanis a tulajdonos már azt is emlegette, hogy amennyiben nem kapja meg a kért összeget a területéért, építkezni fog ott és szétdúlja az ásatásokat.

Teljes cikk : reggeliujsag.ro

Szent László Napok versus szentek kultusza

Vita alakult ki az elmúlt napokban arról, ki mit ért a szentek kultuszának ápolása alatt, kinek mi lehet a feladata. Sok minden elhangzott, de fogalomtisztázások nem voltak. A Szent László Napok szervezői azt mondták, a rendezvény célja Szent László kultuszának erősítése. Kezdjük tehát az elején az első fogalomnál.
Az alapfogalmakról
Kik a szentek? (Katolikus Lexikon) A szentek Isten kiválasztása és kegyelme révén a szentség ajándékát elfogadták és hősies fokon valósították meg. Ők a keresztényi élet példaképei, akiket tisztelni kell és segítségül hívni lehet. A tisztelet azonban elsősorban nem nekik szól, hanem a bennük működő győztes kegyelemnek, így a szentek tisztelete Isten tiszteletének egy formája.
Mi a kultusz? (értelmező szótárak) Kultusz: a vallási szertartások összessége; hódolat, imádat. A kultusz szó a latin cultusból ered, amelynek jelentése „imádat”, illetve vallásos hiedelmek vagy rítusok rendszere. A francia nyelvben vagy a spanyolban a culte vagy culto egyszerűen imádást, imádkozást, vagy vallási tevékenységben való részvételt jelent. A szentek kultuszát a keresztény vallások közül csak a katolikus és az ortodox egyházak ismerik el. Az egyházak a szentek tiszteletét mindenkor egyházi, vallásos feladatnak tekintették. A szentté avatás maga is kizárólag egyházi procedúra.
A fentiekből egyértelműen kiderülhet mindenki számára, hogy miért nem civil, polgári, politikai feladat a szentek kultuszának ápolása, erősítése. Tiszta, világos a Nagyváradi Római Katolikus Egyházmegye nyilatkozatának erre vonatkozó része: „Az egyház minden korban elvárta, hogy az emberek megfelelő elővigyázatossággal használják ezeket (a szent megnevezést – szerk. megj.) és ne alkalmazzák olyan célokra, amelyek a katolikus egyház fegyelme szerint nem bírnak vallásos tartalommal.”
Mit mond a Heidelbergi Káté?
Vannak ateisták, hitetlenek, tőlük nem várható el, hogy a fenti fogalmakkal tisztában legyenek, de volt egyházi vezetőktől, magukat hívőnek mondó személyekkel szemben más az elvárás. Tőlük nemcsak az ismeret, hanem az egyházi tanítások betartása is kívánható. A Szent László Napok szervezőinek tisztában kellett lenniük azzal, hogy a katolikus egyház minden alaptanításával szembemegy a szent-kultusz használata egyházi kereteken kívül. A református hívők részére a szentek kultusza kifejezetten elutasított. 450 évvel ezelőtt a Heidelbergi Kátéban fogalmazták meg a szentekre vonatkozó hittételeket:
30. KÉRDÉS: Hisznek-e hát az egyedül üdvözítő Jézusban azok, akik a boldogságukat és üdvösségüket a szenteknél, vagy önmagukban, vagy másutt keresik?
Nem, mert noha dicsekszenek is Vele, de valójában tagadják az egyedüli üdvözítő és megváltó Jézust. Mert vagy Jézus nem tökéletes Üdvözítő, vagy akik ezt az Üdvözítőt igaz hittel elfogadják, azoknak mindent őbenne kell bírniuk, ami az üdvösségre szükséges.
95. KÉRDÉS: Micsoda a bálványozás?
Az, ha az ember az egy igaz Isten helyett, vagy őmellette, aki az ő Igéjében magát kijelentette, valami mást képzel vagy tart istennek, s az ő bizalmát abba helyezi.
97. KÉRDÉS: Semmiféle képet nem szabad csinálni?
Istent nem lehet, és nem is szabad kiábrázolni. A teremtmények pedig, noha kiábrázolhatók, mindazonáltal megtiltja Isten, hogy az ember azokról képeket csináljon vagy tartson avégből, hogy vagy azokat, vagy azok által Istent tisztelje.
A szentségtörés bűne
Leegyszerűsítve, míg a katolikusok szerint a szentekhez lehet imádkozni és a szentek tisztelete Isten tiszteletének egy formája, és ezt kizárólag egyházi kultuszban, körben ismerik el, a református egyházban ez egyenesen tiltott, bálványozásnak minősül, Jézus tökéletes üdvözítő szerepét sérti. Reformátusként, aki a szentek kultuszát ápolja, az saját egyházi tanításával, hitével megy szembe, katolikusként valaki, aki nem az egyház tanítása szerint tiszteli a szenteket, azok kultuszát, az szentségtörést követ el (a szentségtörés a szent dolgok iránti tiszteletlenség, illetve azok megvetése).
Tőkés, Zatykó és a többiek a fenti egyházi tanításokkal és dogmákkal, a történelmi egyházaink akaratával, hívek ezreinek vallásos értékeivel, érzelmeivel fordultak szembe akkor, amikor az első perctől az utolsóig mondták, hogy „céljuk Szent László kultuszát erősíteni Váradon”. A fennebb leírtakból kiderülhet mindenki számára, hogy a szentek kultusza nem civil, nem politikai feladat. Azt sem mondhatják, hogy nem voltak figyelmeztetve, hisz a katolikus egyház ebben a kérdésben is nagyon világosan fogalmazott közleményében: „A Nagyváradi Római Katolikus Püspökségnek az említett rendezvény (a Szent László Napok – szerk. megj.) elnevezésével kapcsolatos fenntartása már akkor elhangzott, amikor a szervezők első alkalommal tájékoztatták intézményünket az ő kezdeményezésükről.”
Noha ismerték a püspökség véleményét, figyelmen kívül hagyták azt, sőt amikor az egyház vikáriusa, Fodor József nagyon egyértelműen, nyíltan a sajtóban elmondta véleményét a névfoglalás és -használat kapcsán, hogy tudniillik: nem egy civil vagy politikai szervezet dolga, hogy a szentek tiszteletét fenntartsa és ápolja: „Elsősorban a nagyváradi egyházmegye feladata, hogy ápolja a szentek tiszteletét. (…) Ez egy vallásos jellegű tisztelet, semmiképpen sem civil vagy politikai. Jól tette az RMDSZ, hogy le akarja védetni a Szent László Napokat. A szervezők nyugodtan rendezhettek volna Magyar Napokat, László Napokat, de Szent László Napokat nem, mert ez egyszerűen nem az ő dolguk.” Tőkésék és Zatykóék nem tettek mást, mint csúsztattak és rágalmaztak. Azt mondták: „A Szent László Napok szervezői többször is egyeztettek a püspökséggel, Böcskei László püspökkel”, szinte sugallva azt, hogy volt püspöki áldás a névhasználatra „Az, hogy egy RMDSZ-es vikárius más állásponton van, az nem a püspökség hivatalos álláspontja” – mondta a főszervező, Zatykó Gyula. Nem számítottak arra, hogy a püspökség nyíltan, világosan, közleményben szinte azonnal tiszta vizet önt a pohárba, kijelentve: „A Nagyváradi Római Katolikus Püspökség kezdettől fogva elhatárolódott a rendezvénytől (…) több alkalommal kihangsúlyozásra került, hogy nem ajánlatos és félreérthető egy profán rendezvényt olyan elnevezéssel illetni, amely kimondottan a katolikus egyház hagyományához és gyakorlatához tartozik.” Kedves Tőkés és Zatykó urak, hamarabb utolérték önöket, mint a sánta kutyát. Egyértelmű, hogy tisztában voltak az egyház elhatárolódó álláspontjával, ezért már a rendezvény előtt többször is kettős név alatt, Szent László Napok – Nagyváradi Magyar Napok névvel kommunikáltak. Mi ez, ha nem egy tudatos, másodlagos „brand” kiépítése, vagy akár a lelkiismeret-furdalás megjelenése annak kapcsán, hogy tudták, nem cselekszenek helyesen.

Pillanatkép a XX. Festum Varadinumról
Fotó: www.vka.ro

Teljes cikk : reggeliujsag.ro 
További cikk : erdon.ro 

Bihar vármegye kiváló szülöttei - Irta ifj. dr. Reiszig Ede, Zsák J. Adolf

Bihar vármegyében közéletünknek sok olyan nagy alakja született, a kiknek az életrajzi adatai e munka fejezeteinek keretében közölhetők nem voltak. Adjuk tehát e kiváló egyének életrajzát itt betüsoros rendben.(részlet az írásból - egy váradi)

Beőthy Ákos. Beőthy Ödön híres bihari követ fia, született Nagy-Marján 1838-ban. Tanulmányai befejeztével Bihar vármegye aljegyzőjévé választatott, majd hosszabb külföldi tanulmányutra indult és különösen sokáig tartózkodott Angliában. Angolországi tartózkodása alatt ismerkedett meg az ottani parlamenti és társadalmi viszonyokkal. Sokat dolgozott, több angol értekezést fordított le és adott ki a Budapesti Szemlében. 1872-ben országgyűlési képviselővé választatott Deák-párti programmal, de később a Senynyey-féle csoporthoz, majd a mérsékelt ellenzékhez csatlakozott. 1892-ben Kassán választották meg nemzeti párti programmal, 1896-ban azonban kisebbségben maradt. 1897-ben a Nemzeti kasino igazgatójává választotta. Irodalmi működéséről más helyen emlékeztünk meg.

Beőthy Algernon, született 1839-ben Nagy-Marján. Atyja Beőthy László volt, Beöthy Ödön testvéröcscse, Gimnáziumi tanulmányait Nagyváradon, a jogot Budapesten végezte. 1861-ben Bihar-megye szolgabirónak választotta, de az alkotmány felfüggesztése után állásáról lemondott. 1868-ban Bihar-megye főjegyzője lett, de egy év mulva leköszönt. 1869-ben lépett fel Csanády Sándor ellen képviselő-jelöltnek balpárti programmal Berettyó-Ujfaluban, de kisebbségben maradt; 1875-ben azonban a hosszúpályi kerület, majd a verseczi, szászsebesi s 1884-ben, valamint 1892-ben az ugrai kerület választotta meg képviselőnek. Időközben még négy évig volt a Körösszabályozó társaság ideiglenes igazgatója, majd a Magyar-Franczia biztosító részvény-társaság nagyváradi képviselője. A ház jegyzői karának egyik legrégibb tagja volt, miglen 1891-ben e tisztéről is lemondott. 1896-ban választotta meg a belényesi kerület szabadelvü párti országgyűlési képviselőjévé s haláláig hasznos tagja volt a parlamentnek. Meghalt 1900. november 3-án.

Beőthy Ödön. 1796. deczember 5-én született Nagyváradon. Atyja B. László 1804-ben a vármegye alispánja volt. Tanulmányai végeztével 16 éves korában a Chienmayer-féle huszárezredbe lépett, hol csakhamar hadnagy lett. Részt vett a Napoleon elleni hadjáratokban és így a lipcsei csatában is. 1820-ban hazatérve, egy ideig otthon gazdálkodott. 1826-ban táblabíró lett s ettől kezdve élete szorosan összefügg a vármegye történetével. Már 1830-ban a vármegye követül küldte az országgyűlésre. 1832-ben a Báródság főkapitányává választották meg. Az 1832-36 országgyűlésen ismét mint Bihar vármegye követe, az ellenzék vezérférfiai közt foglalt helyet. 1839. augusztus 1-én újból megválasztották. 1841. május 10-én egyhangulag alispánná választatott. 1843-ban ismét mint követ szerepel az országgyűlésen. Az első felelős magyar miniszterium megalakulásával, Bihar vármegye közkivánatára, főispánná nevezték ki. Ebbeli minőségében szerzett érdemeit már más helyen méltattuk. A mint elfoglalta a helyét, a főrendiházban július 5-én indítványt adott be, a főrendiháznak a kor követelményeihez mért átalakítására. Az országgyűlés által a kapcsolt részek visszacsatolására rendelt bizottságba beválasztatván, Beöthyt Zarándba küldték. Az alvidéki lázadás kitörésekor 1848. aug. 26-án a kormány biztosnak küldte ki. Ekkor kezdte meg a délvidéki nemzetiségek kibékítésére irányuló alkudozások vezetését. 1848. decz. 19-én Erdélybe nevezték ki teljhatalmu kormánybiztosnak. Itt első sorban a hivatalok rendezését vette a kezébe. Bem tábornokkal, az erdélyi magyar hadak főparancsnokával azonban nem tudott megegyezni és ezért február 1-én lemondott. Kossuth ekkor Konstantinápolyba akarta küldeni, de mivel Beőthy e küldetést nem fogadta el, április 5-én Bukarestbe került. Oda utaztában Brassóban értesülvén a függetlenségi nyilatkozatról, csakhamar visszatért, az eddig viselt állásairól lemondott és az időközben megüresedett berettyó-ujfalvi kerületben választatta meg magát. 1849. június 14-én a hétszemélyes tábla első alelnöke lett. Világos után egy ideig az országban bujdosott, majd november 654végén Bécsen át szerencsésen kimenekült. Elébb Párisban, majd Londonban élt és onnan Jersey szigetére ment Hugó Viktorhoz. 1853-ban Hamburgba ment Vámossy magyar származásu kereskedőhöz, hol 1854. deczember 7-én hunyt el. A vármegye 1868-ban megfesttette arczképét a közgyülési terem számára. A képet 1882-ben leplezték le.

Csengery Antal.

Csáky Miklós püspök született Biharban. Atyja Benedek, Ferencznek a székelyek és Bihar-megye főispánjának, valamint Mátyás király keresztapjának a fia, anyja pedig Rozgonyi Apollonia, a híres Rozgonyi János és hőslelkű neje Szentgyörgyi Czecziliának a leánya. Miklós 1465. körül született. Ulászló király 1491-ben, midőn Nagybánya város polgárai ősi szabadalmaik szerint Csepeli Benedek egyházi jogtudort és hantai prépostot választák meg plébánosuknak, Csáky Miklóst erőszakolta rájok. E miatt a király és a város között per keletkezett, melynek eredményét azonban nem ismerjük. 1499-ben a királyi kegy a szerémi püspöki székbe helyezé őt. De alig maradt itt egy évig, mert a Baratin Lukács áthelyezésével megüresedett csanádi püspökségbe nyert kinevezést, melyet azután tizennégy éven át kormányzott. Mint igaz magyar, aláírta a rákosi országgyűlés ama nevezetes határozatát, mely szerint a jövőben csak nemzeti király választassék. Ezeken kívül csak a Dózsa féle pórlázadás idején szerepelt, a mi halálát is okozta. Hogy a Dózsa-féle támadásokat és pusztításokat eredményeiben enyhítse, Miklós püspök minden értékes dolgot s a fegyvereseket Nagylak várába gyűjté össze és maga is ide vonult. Dózsa ostrom alá vette e várst, honnan Miklós püspök egy éjjel a Maroson át csónakos szökést kisérlett meg, de rajta vesztett; Dózsa parasztjai elfogták s vezérük elé vitték, ki őt püspöki ornátusba öltöztetve, testét hegyes karóval szúratta át.

Csanády Sándor. Született Nagykerekiben 1814-ben. Ősei hajdukapitányok voltak s szép vagyont hagytak rá. Korán árvaságra jutott. Tanulmányait a debreczeni református kollégiumban végezte, majd húsz éves korában Bihar vármegyében alszolgabíró, csakhamar főszolgabíró lett. 1848-ban mint megyei biztos nagy szolgálatokat tett a szabadságharcz ügyének, majd mint nemzetőri kapitány részt vett az erdélyi hadjáratban. A szabadságharcz után Nagykerekibe vonult vissza s otthon gazdálkodott. A Thun-féle pátens kiadásakor (1859) már a református egyház segédgondnoka lett s különösen a protestánsok egyházi és iskolai szabadságáért folytatott küzdelemben tünt ki. 1861-ben a berettyó-ujfalvi kerület választotta képviselőjévé, majd élénk részt vett Bihar vármegye közéletében. Eleinte a megyei párttal tartott, de 1865. után néhány társával onnan kivált. A koronázás után hét társával együtt megalapította a függetlenségi pártot, melynek mind végig rendithetetlen híve volt. 1865-től 1881-ig a berettyó-ujfalvi kerületet képviselte, 1887-92 cziklusban, Orbán Balázs halála után, ismét a berettyó-ujfalvi kerület választotta 655képviselőül. Az 1892-ben tartott téli választások alkalmával szintén Berettyó-Ujfalu küldte fel a képviselőházba, de már nem sokáig élvezte választói bizalmát, mert még ez év július 17-én Nagykerekiben meghalt. 

Csengery Antal született Nagyváradon 1822. június 2-án. Tanulmányait Nagyváradon és Debreczenben végezte, ezután Beőthy Ödön mellett volt joggyakorlaton. Az 1844. évi országgyűlésen gróf Ziczy Feencz volt főispáni helytartó oldala mellett volt. Ekkor ismerkedett meg Szalay Lászlóval és br. Eötvös Józseffel, a kik a "Pesti Hirlap" szerkesztésével bízták meg. 1848-ban megalakulván az első felelős magyar miniszterium, Szemere Bertalan a belügyminiszteriumba nevezte ki tanácsosnak, mely állásban a képviselőház házszabályainak kidolgozásával és más kodifikaczionalis munkálatokkal bízták meg. A szabadságharcz lezajlása után a Szőnyi-féle nevelő-intézetben a történelmet tanította, a pesti prot. theologiai intézetnél pedig a növénytan tanára lett, de emellett társadalmi téren is kiváló szerepett vitt. 1857. óta mint az országos gazdasági egyesület választmányi tagja nagy munkásságot fejtett ki a nemzetgazdaság terén. 1862-ben megalakította a Magyar földhitelintézetet, gróf Dessewffy Emil és Lónyai Menyhért társaságában. Eötvös József báró felkérésére ő készítette az országos iparegyesület és iparmúzeum tervét. Az októberi diploma kibocsátása után Bihar vármegye 1860-ban tiszti ügyészszé választotta, 1861-ben pedig a bihari kerület küldte fel az országgyűlésre, hol a Deák Ferencz vezetése alatt álló felirati párthoz tartozott s egyike volt azoknak, kik a nagy államférfiu bizalmával dicsekedhettek. Deák Ferenczen és gróf Andrássy Gyulán kívül neki volt a legtöbb része az 1867-iki kiegyezés létrejövetele körül. Ő szerkesztette az 1867 : XII. törvényczikket s mint Deák Ferencz benső barátja a kiegyezésre vonatkozó legfontosabb okiratokat is ő fogalmazta. A kiegyezés után kiváló szerepet játszott a pénzügyi és nemzetgazdasági törvények alkotásában. Főleg az államháztartás egyensúlyának helyreállításán fáradozott; de e mellett kiváló gondoskodásának tárgya volt a népoktatási törvény is, valamint ő dolgozta át a községek rendezéséről szóló első törvényjavaslatot. 1868-tól 78-ig a nagykanizsai kerületet képviselte az országgyűlésen. Oroszlánrésze volt abban, hogy 1875-ben a Deák-párt és a balközép között a fuzió létrejött. Élete utolsó évében sokat betegeskedett és e miatt 1879-ben kénytelen volt visszavonulni, de azért 1880. július 13-án bekövetkezett haláláig nem szünt meg érdeklődni a közügyek iránt. Irodalmi munkásságát már ismertettük, e helyen csak kiemeljük, hogy az akadémia már 1847-ben levelező, 1858-ban rendes tagjává, 1871-ben pedig másodelnökévé választotta. A történelmi társaságnak 1867-től kezdve igazgató-választmányi tagja volt.  

Drágoss János, Belényesről származik. Egyike azon hazafias érzelmű biharvármegyei románoknak, a kik mindhalálig kitartottak a nemzeti ügy mellett. A negyvenes években megyei tisztviselő volt, 1848-ban a belényesi kerület országgyűlési képviselővé választotta. Mint képviselő nagy érdeme 657volt a bihari románok megnyerésében, sőt a szerb lázadók között is egyengette a kiegyezés útját. Midőn az országgyűlés Debreczenbe költözött, egyike lett a képviselőház legtevékenyebb tagjainak. 1849. tavaszát őt bízta meg a kormány, hogy Jankuval egyezkedjék. Drágoss április 25-én találkozott első ízben Jankuval Mihályfalván. Közbenjárását már-már siker koronázta, midőn Hatvani Imre őrnagy szabadcsapat-parancsnok fennhéjázó fellépése teljesen elrontotta Drágoss művét. Janku, abban a hiszemben, hogy Drágoss küldetése csupán hadicsel, 1849. május 9-én támadólag lépett fel Hatvani csapatai ellen, a ki virradóra Brád felé menekült. A felbőszült oláhok dühe ekkor Drágoss ellen fordult, a kit Abrudbányán mintegy kétezer emberrel együtt felkonczoltak.

Gozsdu Manó.

Gozsdu Manó, legfőbb itélőszéki bíró, a Lipót-rend lovagja, született 1802. február 12-én Nagyváradon. 1824-ben ügyvédi oklevelet nyert s Vitkovics Mihály, a magyar-szerb költő és ügyvéd mellett nyert alkalmazást. Kazinczy, Virág Benedek, Berzsenyi Dániel, Fáy András, a Kisfaludyak gyakran megfordultak Vitkovics házánál s a velök való érintkezés következtében megszerette a magyar irodalmat. Az ő érdeme részben, hogy a törvénykezési nyelv, a pesti és a budai tanácsoknál s a pesti görög-román egyháznál a magyar lett. 1860-ban a kormány Krassó-megye főispánjává nevezte ki. 1866-ban Tenke biharmegyei községet képviselte az országgyűlésen. Meghalt 1870. február 3-án, Pesten. Mint szónok kiváló hírnévre tett szert. Közremunkált a magyar és román nép békés egyetértésének fentartásában. 220 ezer forintot hagyott nevelési czélokra. Szépirodalmi dolgozatai a Szépliteraturai Ajándékban (1826) jelentek meg.  

Irinyi József.

 Irinyi József, hirlapíró. Született 1822-ben Albison. Jogi tanulányainak befejeztével, 1842-ben hosszabb külföldi tanulmányútra indult, honnan hazatérve, hirlapírói pályára lépett. 1843-ban sajtóvétségért fogságot szenvedett. Kiszabadulván, a "Pesti Hirlap" munkatársa lett. Az 1848-iki márcziusi mozgalmak közepett az ifjúság vezérei közt foglalt helyet. Márczius 11-én az ő indítványára foglalták a nemzet kivánságait 12 pontba. Majd a képviselőválasztások alkalmával a hosszú-pályi kerület őt küldte a nemzetgyűlésre. 1848. október havában a nemzetgyűlés őt küldte Bécsbe, hogy a birodalmi gyűléssel érintkezzék. Midőn Teleki László gróf a nemzeti ügy képviselőjeként Párisba küldetett, Irinyi vele ment titkári minőségben, honnan azonban a függetlenségi nyilatkozat hírére visszatérvén, az országgyűlésen néhány űlésben résztvett. Világos után ő is menekült, de Gráczban elfogatván, halálra itéltetett, melyet Haynau fogságra változtatott át. A fogság megtörte életerejét, 1859. február 20-án meghalt. Irodalmi működéséről más helyen emlékeztünk meg. 

Nagy Sándor József 1804. október 17-én Nagyváradon született. Tizenkilencz éves korában, mint hadapród az akkor Olaszországban állomásozó ötödik huszárezredbe lépett, rangjáról is lemondott. A szabadságharcz kitörésekor a pestmegyei nemzetőrség szervezésével bizatott meg. 1848. őszén ezredesi ranggal a ráczok ellen küldetett s október 14-én megmentette Nagy-Kikindát a pusztulástól. 1848. november havában, a temesvári császári őrség kitöréseinek megfékezése czéljbáól Zsombolyára rendeltetett. Az 1849-iki tavaszi hadjárat megkezdésekor Görgei seregében a Damjanich parancsnoksága alatti III. hadtestben, a 3. tartalék lovasdandár parancsnokává nevezték ki. Budavárának ostrománál, mint az I. hadtest parancsnoka vett részt. A vár ostrománál különösen kitüntette magát. Ő volt az első, a ki hadtestéből, a 9. zászlóaljjal, reggel öt órára fent volt a várban. Midőn Görgei az oroszok elől Komáromból a felső Tiszához vonult, a Boryné útján Rüdigerhez küldött levél feltörése miatt éles ellentétbe került fővezérével. Görgei, hogy távol tartsa magától, az ő hadtestét rendelte ki oldalvédül. A hirtelen előnyomuló orosz hadakkal Nagy Sándor augusztus 2-án kénytelen volt Debreczennél csatába bocsátkozni; bár egész hadteste szétveretett, fél napig feltartóztatta a 90.000 főnyi orosz hadat. Az augusztus 11-én tartott hadi tanácsban ő is a fegyverletétel mellett szavazott. 1849. október 6-án tizenhárom társával vértanú-halált szenvedett Aradon. Holtteste most is a kivégzés helyén porladoz.  

Pázmány Péter. Akárhány történelmi nagyság egész élettevékenysége csak egy elemét alkotja Pázmány Péter egyéniségének. Benne az író, a vitázó, a szónok, a tudós, a diplomata, az államférfiu, a hazafi, a pap, az emberbarát, a hittérítő és az erkölcsi egyén külön-külön sem nélkülözték az igazi nagyság föltételeit, de együttvéve, egységes egészbe olvadva és kitartó fáradhatatlansággal, meg ki nem alvó lelkesedéssel párosulva, oly egyéniséget alkottak, mely a történelemben korszakot zár, nyit és teremt. Az egyház, haza és király iránt való hűséges és önzetlen szeretet a Pázmányénál fogékonyabb és méltóbb keblet nem havített soha. Összes nagy tulajdonai közül e három tündökölt a legragyogóbban, a leghosszabban. A haza jogait rendületlenűl védelmezte a pápával szemben, a nélkül azonban, 661hogy az utóbbi hűtlenség vagy szeretetlenséggel vádolhatta volna őt. Viszont sikerrel küzdött idehaza, az egyház igazai mellett, a nélkül, hogy a hazafiatlanság bélyege ellen kellett volna védekeznie. Az alkotmányos nemzeti jogok a dinasztiával szemben is megingathatatlan védelmezőre találtak benne, a nélkül azonban, hogy ennek kegyeiből kiesett volna. Viszont a Habsburg-dinasztia sem ő előtte - trónra jutása óta, sem utána - napjainkig, nem talált nálánál önzetlenebb barátot, lelkesebb ügyvédőt, a nélkül, hogy Pázmány e miatt az udvaroncz alacsony jelzővel lett volna illethető. Erényei, cselekedetei és az eredmények, melyeket kivívott, nagyok voltak. Telegdi Miklós, mint láttuk, a protestáns árnak csak föltartóztatását kísérlette meg, Pázmány Péter ez árt régi medrébe terelte vissza. Az általa vezetett ellenreformáczió páratlan diadalt aratott. Ugyan azok a fegyverek, melyek a kath. hívők szívét egykor a protestáns tanok előtt bámulatos gyorsan kitárták, ugyanazon eszközök, melyek a protestánsok győzelmi útait előkészítették, voltak egyszersmind tényezői az ellenreformáczió sikereinek. Pázmány Péter jól ismerte a szellemi haladás törvényeit. A szó és toll, melyek egykor a protestántismus sikereit okozták, most hanyatlását eredményezték. Ha teljes képet akarnánk nyujtani az olvasónak Pázmány egyéniségéről, tetteiről és hatásáról, ide kellene másolnunk három kötetes történetét, melyet az alak nagyságához méltóan Fraknói Vilmos írt meg. Pázmány Péter 1570. október 4-én született Nagyváradon protestáns szülőktől. Tizenhárom éves korában mostoha anyja, a kath. Toldy Borbála és a helybeli jezsuita atyák fáradozására, atyjával Miklóssal együtt a kath. vallásra tért. Nemsokára a Jézus-társaságba lépett. Iskoláit Kolozsvárott, Krakkóban, Bécsben és Rómában végezte. 1597-ben rendje gráczi nevelőintézetében tanulmányi felügyelő, egy év mulva pedig az ottani egyetemen a bölcselet tanára lett. 1601-ben tevékenységének új szintért nyitottak előljárói: Magyarországba küldték a sélyei rendházba, hogy mint hithirdető működjék. Két év mulva visszahívták egyetemi tanszékére, melyet azonban három év mulva újra elhagyott, hogy minden tevékenységét végleg a magyar katholikusság supremacziájának visszaállítására fordítsa. Forgách esztergomi érsek 662udvarában tartózkodott. Hatalmas szónoklatai és gyakori vitatkozásai mintegy harmincz főúri családot vezettek vissza az egyház kebelébe. A hazai protestánsok a szó, toll és társadalmi tevékenység harczmezein nem lévén képesek sikerrel felvenni vele a harczot, törvényhozási intézkedésekhez fordultak, hogy a jezsuita rend - tehát Pázmány is - az országban való megmaradásának anyagi föltételétől megfosztassék. Forgách és II. Mátyás kérelmére Pál pápa felmentette Pázmányt szerzetesi fogadalmai alól, mire a király a túróczi prépostsággal ajándékozta meg. Ugyanez év (1616) őszén meghalt Forgách prímás és utódja Pázmány Péter lőn; tizenhárom évvel később a legmagasabb egyházi méltóságot is elnyerte: VIII. Orbán pápa bíborral tüntette ki. Meghalt 1637. márczius 19-én. Pázmány elévülhetetlen érdemei közé tartoznak még a magyar irodalmi nyelv megteremtése és a tudományegyetem alapítása. Műveinek száma körülbelül harminczra rúg, melyeket legújabban az általa alapított egyetem ad ki. Irodalmi működését más helyen ismertettük.

Pázmány Péter.

Szacsvay Imre.

Szacsvay Imre, született 1818. nov. 1-én Kis-Ürögdön. 1848. máju. 10-én a nagyváradi kincstári uradalom ügyészévé neveztetett ki s június 24-én a 663nagyváradi kerület orsz. képviselővé választotta. Midőn a kormány Debreczenbe költözött, a képviselőház jegyzőjévé választatott. Nagy része volt az ápr. 14-iki függetlenségi nyilatkozat szerkesztésében, melyet ő írt alá. Sz. Imre is azok közé tartozott, a kik aug. 11-én az Aradon tartott országgyűlés utolsó űlésében részt vettek. A szabadságharcz után egyideig bujdosott, de elárultatván, Pestre hurczoltatott, hol 1849. okt. 14-én az újépület udvarán felakasztották. Tetemei 8 társával együtt a kerepesi-uti sírkertben pihennek. Sírja fölé 1870-ben díszes síremléket állított a honleányi kegyelet.

Szilágyi Dezső, Nagyváradon született 1840-ben. Atyja tekintélyes ügyvéd volt ebben a városban és két fia, Dezső és Ete mindenek irigységének tárgya. Mind a két ifjú korán megmutatta tehetségét és csakugyan Szilágyi Dezsőből nagy államférfiu, Etéből pedig kiváló szemorvos, rendes egyetemi orvosprofesszor lett. Dezső a jogi pályára lépett és tanulmányait a bécsi és budapesti egyetemen végezte. Egyénisége már itt föltünt. Megválasztották a jogászegyesület elnökévé. A mily gyorsan szerzett pozicziót és híveket az ifjuság körében, oly rohamosan hódította meg mint fiatal ügyvéd a főváros jogász-társaságát, s mint publiczista a nagy közönséget. Horváth Boldizsár, az első 67-es igazságügyminiszter, miniszteri titkárul vette maga mellé; csakhamar osztálytanácsos lett, majd kiküldték Angliába a jogi, különösen a büntetőjogi intézmények és parlamenti állapotok tanulmányozására. Nem is ismerte nálánál senki alaposabban Anglia biráskodását és törvényhozását. 1871-ben a miniszterelnök mellett szervezett kodikfikáló bizottságnak lett tagja miniszteri tanácsosi ranggal. Szilágyi Dezső e bizottságnak 1874-ig egyik legtevékenyebb tagja volt s 1871. óta egyúttal országgyűlési képviselő, hova Gyula-Fejérvár város választotta meg. A parlamentbe lépését is megelőzte szónoki tehetségének hire, mely rendkivül fölcsigázta iránta a várakozást. De bármily nagy volt is e várakozás, első föllépésének (1872) sikere messze fölülmulta azt s első nagy beszéde a legszebb parlamenti diadaloknak egyike volt. Férfias alakja, csengő hangja, bámulatos szókincse, az eszmék gazdagsága, dialektikájának elmeéle egyszerre a parlament leghatalmasabb szónokai sorába emelte. A törvényelőkészítő bizottság 1874-ben föloszolván, Szilágyi Dezső az egyetemen lett a politikai tudományok s a büntető jog tanára. Mint protestáns ember, ő is részt vett az egyházi igazgatásban s 1876-ban a dunamelléki helvét hitvallásu egyházkerületnek világi főjegyzője lett. 1885-ben a felsőbaranyai egyházmegye választotta gondnokává. Mint politikus, a tiszta liberális irány híve volt s a politikusok ama köréhez tartozott, a kik Deák Ferencz körül csoportosultak. A fuzió idejében szintén megmaradt a Deák-pártból s a balközépből alakult szabadelvű párt tagjának, de később ő is azok közé tartozott, a kiket akkor disszidens elemeknek neveztek s a boszniai okkupáczió előtti időben formaszerűen is kiváltak a párt kebeléből s 1878. tavaszán megalakították az ugynevezett egyesült ellenzéket, mely az egykori Sennyey Pál báró vezérlete alatt álló jobboldali ellenzék, a Simonyi 664Lajos báró volt kereskedelmi miniszter köré csoportosult független szabadelvü párt tagjaiból s a disszidensekből alakult. Szilágyi e pártban, mely utóbb a mérsékelt ellenzék nevet vette föl s a kiegyezési alapon állt, de a kormány belpolitikájának több irányzatával elégedetlen volt, a szabadelvü irányzatot képviselte s ebben hajthatatlansága tette helyzetét a különböző gondolkozásu elemekből alakult pártban nehézzé úgy, hogy utóbb, noha egyik vezére volt, kilépett a pártból és belépett a szabadelvü pártba, a hol csakhamar az igazságügy és liberalizmus terén külön irány képviselője gyanánt tekintette mindenki. Majd 1899 április 4-én belépett mint igazságügyminiszter a kabinetbe. Minisztersége alatt sokat dolgozott.

Egyik törvényhozási akcziót a másik után vetette föl. Később tagja volt a Szapáry- és Wekerle-kabinetnek. Ez a kabinet létesítette a polgári házasságot és az egyházpolitikai reformok javát. Szilágyi műve volt, hogy a Wekerle-kabinet tagjai egymással az egyházpolitikai törvényekre nézve titkos szolidaritást vállaljanak. A király engedett, de a Wekerle-miniszteriumnak és vele Szilágyinak mennie kellett. Ez után a képviselőház választotta elnökévé és alig volt még parlamentünknek elnöke, kinek oly nagy és minden pártnál egyaránt elismert tekintély jutott volna osztályrészül, mint neki. Decz. 7-én bejelentette lemondását. A társadalmi téren nagy kitüntetések érték. 1870. máj. 6-ikán a M. Tud. Akadémia tiszteleti tagjává, 1898. májusban a dunamelléki ev. ref. egyházkerület főgondnokává választotta. Pozsony, Versecz, Deés és Léva díszpolgárává választotta. Meghalt 1901. júl. 30-án szívszélhüdésben. (P. H.)

Telegdi Miklós püspök, a magyar egyháztörténelem legkimagaslóbb alakjainak egyike. Bunyitay Vinczéé az érdem, hogy származásának kérdése tisztázva van. Atyja a főúri Telegdyeknél Telegden jobbágyi viszonyban irnoki szolgálatot teljesített s innen a neve mellett előforduló jelző: "litteratus". Telegdi Miklós életrajza Brösztel Lajos tollából a Katholikus Szemle 1895-iki évfolyamában jelent meg; ezenkívül széleskörü és nevezetes tudományos, politikai, s irodalmi tevékenységének minden köz- és irodalomtörténetben van nyoma. A mai Mező-Telegden pillantotta meg a napvilágot, 1535. év folyamán. Korán megnyilatkozó ritka tehetségei, plébánosának, a későbbi váradi prépost, fölszentelt püspök és hazai törvényeink első összegyűjtőjének: Ilosvay Istvánnak pártfogását szerzék meg számára. Iskoláit a krakkói egyetemen végezte. Bécsben felszenteltetvén, a nagyszombati papnevelő intézet tanulmányi felügyelője, csakhamar ugyanott tanár, 1561. jan. 25-én, tehát huszonhat éves korában pedig esztergomi kanonokká lőn. Ez utóbbi állással nyerte el a nagyszombati plebánia vezetését is, melyet tizenhat éven át gyakorolt. A káptalan legmagasabb tisztére: a nagyprépostságra 1570-ben emeltetett. Kilencz év mulva, 1579. február 6-án pedig Monoszlay Jánost követte a pécsi püspökségben. XIII. Gergely pápa, már egyévi főpásztorkodás után a legnagyobb dicséretekkel halmozta el. Ugyanekkor lett az esztergomi érsekség adminisztrátora. Az egyház állapota sohasem volt siralmasabb, mint éppen Telegdi Miklós püspök idején. "A magyar katholikus egyház - irja ő maga a pápának - végromála szélén áll . . . Nemsokára . . . a katholikus hitnek még csak neve sem fog fenmaradni." E tudósításnak első része nem volt túlzott: a protestantizmus a magyar katholikusság legutolsó várában, Nagy-Szombatban is megvetette már a lábát. Az új hit széles árja oly hatalmas erővel rohant a nyugati határok felé, mely ellen hiába kísérték meg a főpapok az ellenállást. Egyedül Telegdi Miklós volt az, a ki e tekintetben sikerrel működött. Semmit sem hagyott felhasználatlanul, még a legkeményebb eszközöktől sem riadt vissza. Ziboldi Demeter protestáns hitszónokot, ki a nagy-szombati kórház kápolnájában izgatott a katholikus vallás ellen, a városból kiűzette, a védelmére kelt hét városi tanácsost pedig a király által Pozsonyban hosszú ideig fogva tartatta. Papjai fölött éber figyelemmel őrködött, s e mellett a tudomány és irodalom művelésére buzdította őket. Nyomdát állított fel Nagy-Szombatban, melynek az ellenreformácziónak csaknam összes irodalmi termékeit köszönjük; a saját maga predikácziói s egyéb művei is itt jelentek meg. Telegdi Miklós nemcsak mint pap volt kiváló, hanem mint hazafi és tudós is. Meghalt Nagy-Szombatban 1586. ápr. 22-én.⁰

Szilágyi Dezső.

665Teleky Mihály, Erdély hatalmas kanczellárja, született Nagyváradon 1634-ben. Kora ifjúságában I. Rákóczy György fejedelem udvarában apródoskodott, majd II. Rákóczy György testőrségének kapitánya lett. Rákóczy György halála után Kemény János szolgálatába lépett, kinek bizalmasa lett. Midőn Kemény János Lipóttal akart szövetkezni, őt küldte Montecuccolihoz közvetítőül, majd 1661-ben Bécsbe az udvarhoz. Midőn Kemény a nagyszőlősi csatában életét vesztette, Teleky is meghódolt Apaffynak, a ki kegyeibe fogadta. Rövid idő alatt a hatalom magaslatára jutott. Apaffy csak névleg volt fejedelem, a főhatalom teljesen az ő kezeibe került. Mint Erdély államférfia, sokat fáradozott a nemzeti szabadságért. Részt vett a Wesselényi-féle összeesküvésben, majd az Erdélybe menekült bujdosók választották vezéröknek. Teleky 1672-ben a bujdosókhoz csatlakozott hadak élén a szatmári német őrség ellen indúlt, de Vasvári falunál meglepetvén (szept. 20), maga is csak nagy bajjal tudott megmenekülni. E kudarczra Erdélyben a békepárt kerekedett felül, de Teleky csakhamar ismét a helyzet urává lett. A békepárt egyik fejét: Bánffy Dénest 1674. decz. 18-án kivégeztette, Béldi Pál pedig Konstantinápolyba menekült. Ekkor ismét a bujdosók élére állott. 1675. ápr. 28-án a franczia királylyal megköti a fogarasi szerződést, majd 1678-ban 10,000 főnyi hadával egész Eperjesig nyomult előre; de ennek sikertelen ostroma után visszatért Kővárra. A bujdosók ifjú vitéze, Tököly azonban elvált seregétől és a bányavárosokig nyomult előre. Ezzel megkezdődött a gyülölködés Teleky és Tököly közt, mely 1681-ben végleges szakadásra vezetett. 1685-ben Lipót követével, Dunod Antal jezsuitával Kerczisorán titkos egyezséget kötött, melynek folyamányakép Haller Bécsbe küldetett, hol 1686-ban megkötötte az u. n. Haller-féle szerződést. 1688-ban Lipót már nem 666akart többé engedményeket adni Erdélynek. Caraffa Antal hadával bevonult, a ki előtt Teleky 1688. máj. 9-én kénytelen volt hódoló nyilatkozatot kiállítani. A bosszús török erre Tökölyt küldte Erdély visszafoglalására. Teleky, mint az erdélyi hadak vezére, Zernyestnél találkozott egykori vetélytársával s az 1690. aug. 21-iki összeütközésnél a tatárok összevagdalták.

Tisza Kálmán. A balközép nagynevü vezére, Magyarországnak 15 éven át miniszterelnöke, 1830. deczember 16-án született Nagyváradon. Tanulmányait Szőnyi Pál vezetése alatt végezte. 1848-ban a pesti tudomány-egyetemen a jogi vizsgát letéve, 17¹/₂ éves korában jurátus lett, majd a vallás- és közoktatásügyi miniszteriumba neveztetett ki tiszteletbeli fogalmazónak. Az önvédelmi harcz kitörésekor ő is a nemzetőrök közé állt. Midőn az országgyűlés és a honvédelmi bizottmány Debreczenbe tette át székhelyét, mint miniszteri fogalmazó Debreczenben működött. A szabadságharcz leveretése után hosszabb külföldi tanulmányútra indult Franczia-, Német- és Angolországba. 1850-51-ben Berlinben a Fridericianumban történelmi, államtudományi és természettani előadásokat hallgatott. Majd hazajövén, eleintén Geszten gazdálkodott, de csakhamar az ev. ref. egyház terén érvényesítette fényes tehetségeit. 1855-ben a nagyszalontai egyházmegye segédgondnokává választatott és ebbeli minőségében az 1859. szeptember 1-én kiadott Thun-féle pátens ellen, mely a protestánsok autonomiáját gyökerében megtámadta, fejtett ki nagy tevékenységet. Az 1859. őszén tartott egyházkerületi űlésen ő volt a visszautasítás szószólója. Ekkor már feltünt férfias fellépésével, bölcs mérsékletével, kiváló szellemével és neve csakhamar országos hirüvé vált. 1860-ban az októberi diploma kiadása után a kormány fölajánlotta neki a bihari főispánságot, de nem fogadta el. 1861-ben Debreczen város I. kerülete választotta képviselővé. A megnyílt országgyűlés alelnökévé választotta s e mellett egyike lett a határozati párt vezéralakjainak, majd gróf Teleky László halála után a párt benne találta meg legkiválóbb vezérét. 1861-65-ig számos vezérczikke jelent meg a Honban és a Magyar Sajtóban, melyekben főleg gazdasági, ipari és kereskedelmi kérdésekkel foglalkozott. 1865-ben jelent meg hatalmas röpirata "Parlamenti felelős kormány és megyei rendszer", melyben a felelős kormány és a megyei rendszer összeférhetőségét vitatta. Az 1865. deczember 10-én megnyílt országgyűlésen ismét Debreczen város első kerületét képviselte, hol Ghyczy Kálmánnal a balközép-párt vezére lett. Politikai pályája mellett egyházának is hű fia maradt. 1867-ben a dunántuli ev. ref. egyházkerület világi gondokává választotta meg és e tisztét jelenleg is lankadatlan buzgalommal tölti be. 1867. óta befolyása mindegyre emelkedett. Nagy érdeme, hogy az országgyűlés, a német-franczia háború kitörésekor, a semlegesség mellett nyilatkozott. 1874-ben Ghyczy néhány társával belépett a kormánypártba, melylyel mintegy előkészítette az országgyűlési pártok közötti fuziót. A költségvetés tárgyalása alkalmával 1875. február 3-án tartott beszédének elementáris hatása alatt a Bittó kormány lemondott, mire az 1875. márczius 2-án megalakult br. Wenckheim Béla miniszterelnöksége alatti kabinetben Tisza Kálmán a belügyi tárczát vállalta el, majd Wenckheim Béla lemondása után (október 20.) miniszterelnökké neveztetett ki. Közel 15 éven át (1875 október 20-1890 márczius 13.) volt az ország miniszterelnöke, mely idő alatt 1879-ben az ő felsége személye körüli miniszteri, 1875-1887-ig a belügyminiszteri, 1878-ban és 1887-89-ig a pénzügyminiszteri tárczákat vállalta el. Mint új kormányelnök, a délszláv kérdésben gyors sikert ért el, majd 1877-ben az osztrákok ellenében keresztül vitte a bankparitást. Az ő miniszterelnöksége alatt létesült az egyensúly az államháztartásban. Ő nyujtotta be a vármegyei közigazgatási bizottságokról szóló törvényjavaslatot. 1877-ben az Ausztriával folytatott tárgyalások során le is mondott, de senki sem merte helyette elvállalni a miniszterelnökséget. Nagy érdeme van a Németország és Ausztria-Magyarország között 1879-ben létrejött szövetség létrehozásában, mely az európai béke hathatós eszközéül tekinthető. A köztisztviselők minősitéséről, a közegészségügyről, a középiskolákról szóló törvények, valamint a nyugdijtörvény egyedül az ő fáradozásainak köszönhető. 1886-ban mint belügyminiszter ő nyujtotta be a jelenleg is érvényben álló vármegyei és községi törvényjavaslatokat. 1890-ben a közte és minisztertársai 667közt támadt nézetkülönbség következtében lemondott a miniszterelnökségről, de mint Nagyvárad országgyűlési képviselője lankadatlan buzgalommal vesz részt a közügyekben. Hosszú közpályája alatt számos kitüntetésben volt része. 1880-ban a Szent István-rend nagykeresztjét kapta. 1885. november 29-én, tízesztendős miniszterelnöki jubileuma alkalmából, az ország minden részéből üdvözölték. 1892-ben nagy ünnepélyek közepett ülte meg a dunántuli ev. ref. egyház főgondnoki székfoglalójának 25 éves fordulóját. Bírja még a porosz királyi fekete és veres sas-rend, továbbá a román korona-rend nagykeresztjét, a szerb királyi Takova-rend I. osztályát, vagyis nagykeresztjét, a belga Oroszlánrend és az Olasz Szent Lázárrend nagykeresztjét.

Tisza Lajos gróf.

Teljes cikk : Borovszkí: Magyarország vármegyéi és városai

 

 

Lemon Bucket Orkestra a nagyváradi színház tetején

Lemon Bucket Orkestra a nagyváradi színház tetején zenélt.Villányi Zoli írta a Facebookon : Tegnap este a színház tetején, emlékszel kicsikém, de csuda volt!
Kattintson a videóra '

Nagyvárad szinészete - írta Naményi Lajos

A váradi magyar szinészetet is, mint minden nagyobb vidéki városban, hol főiskoláink voltak, megelőzték az iskolai szinielőadások. Sőt van adat arról is, hogy már a jezsuiták által rendezett iskolai előadások előtt is játszottak rögtönzött szinpadon, a XVII. században fennállott váradi reformátusi iskola tanulói. (Előadták Pápai Borsáti Ferencz Metamorphosis czímü dramatizált versét, melylyel Rákóczy Zsigmond emlékének áldoztak)- De a református iskolában a szinielőadások igen ritkák voltak, mert a kibocsátott kánon szerint, a "közreműködök gyakran álarczot vesznek magukra, aljasan viselkednek, sőt még a kéjvágy fáklyáját is meggyujtják."

A jezsuiták azonban, csakhamar letelepedésük után, meghonosították az iskolai szinielőadásokat és így Váradon is a gimnázium lett a magyar szinészet melegágya. Első drámaíróink: a tanítópapok, első szinészeink: a főiskolából kikerült ifjak.

A jezsuiták évente legalább kétszer rendeztek ily szinielődásokat, melyekben rendesen résztvett az egész tanulóifjúság, de a főbb szerepeket a rhetorika- és a pozeis-osztály kiválóbb tanulói játszották. Az előadások iránt a közönség körében igen érdeklődtek és úgy a megye, mint a püspökség jutalmak kitüzésével sarkalta az ifjakat.

A színdarabok legnagyobb része történelmi volt, mert az ismert negyven darab közül huszonhatnak történeti alak a hőse, míg hat a bibliából merítette tárgyát, nyolcz pedig erkölcsös tendencziával bírt.. A magyar történelemből Szent-Lászlót, a váradi püspökség alapítóját, a pusztában vándorló Salamon királyt, Érsekujvár védőjét: Forgách Ádámot, Gritti Lajost, Szapolyai János nádorát mutatták be egy-egy érdekes előadás keretében.

A drámák szerzői közöl csak néhányat ismerünk, a drámák közül pedig egészben egy sem maradt az utókorra és a tartalomra is csak a czímből következtethetünk.

Szinielőadások Patachich püspök alatt.

1759-ban, mikor Patachich Ádám lett nagyváradi püspök, már nemcsak a főiskolában tartottak előadásokat, hanem a püspöki palotában is. Mert a főpap szerette a klasszikus zenét és mindent elkövetett, hogy ezt püspöki székhelyén megkedveltesse. Meghívta Haydn József öcscsét, Haydn Mihályt, de a bécsi légkörhöz szokott karmestert a városi élet egyhangúsága csakhamar távozásra késztette. A minden szépért rajongó főpap csakhamar betöltötte helyét, mert sikerült megnyernie Ditters Károly, udvari zenekar vezetőt, a ki elfogadta a püspöki udvarban rendszeresített karmesteri állást (1764).

Ditters is csak 5 évig működött Váradon, de azért Patachich püspök utbaigazításai mellett sikereket ért el, mert a karokkal ellátott kantaté; Betlehemi pásztorjáték (1765), a szinre került opera: Izsák, a Megváltónak képe, az Istenek vetélkedése, az Olimpya Jovi Sacra, Metastasio megzenésített Amore 389in musica-ja, egyszersmind annak is bizonyítéka, hogy Patachich fejlesztette a tehetséges Ditters hajlamait, kinek utóbb joggal emeltek mellszobrot a bécsi operaház előcsarnokában.

De a művészi szórakozásnak ez a neme szokatlan volt abban az időben és így Patachich ellenségei besúgták a történeteket Bécsben, honnan csakhamar bizalmas levél érkezett Mária Terézia királyné titkárától, Pichler bárótól, a melyben a zenekar feloszlatását követelte. A püspök, ki oly nagy áldozatokat hozott a zenekar létesítése érdekében, megrendülve mondott le kedvteléséről, egyedül abban találva örömét, hogy továbbra is elősegítette Ditters törekvéseit. 

Az első magyar szinielőadás.

A miről Kelemen László álmodozott és a minek gátat vetett az anyagi támogatás hiánya, azt alig tíz évre a német szinészek utolsó működése után, megvalósította a kolozsvári szinészet hatalmas és áldozatkész pártfogója: Wesselényi Miklós báró. Ő is, mikor kényszerítve volt a szintársulatát Erdélyből Magyarországba küldeni, Váradban ismerte fel azt a várost, hol törekvései visszhangra találnak. Különösen bízott Bőthy Lászlóban, az akkori alispánban, kit sikerült a szintársulat biztosának is megnyernie és Hatvani Istvánban, ki szindarabok írásával is igazolta, hogy mily lelkes barátja a szinészetnek. A szintársulat, mely 1798. aug. 23-án érkezett Váradra és augusztus 26-án tartotta első előadását a "Fekete Sas"-ban, csak rövid ideig időzött itt, mert Debreczenbe vonzotta őket az országos vásár és a Hegyalján is meg akarták kísérleni, hogy szüret idején lehetne-e ott sikeres előadásokat rendezni.

De azért nagy hatást értek el első előadásukkal, a "Süketnémá"-val, mit annak is köszönhettek, mert a mű magyarosítója: Hatvani István, akkor táblabírája volt Bihar-megyének. Jantsó Pál, a hires komikus, naplójában feljegyezte, hogy "A pénz vagy Asszonygyülőlő" czimű darabot is előadták, de ennek írója, tárgya, mindeddig ismeretlen.

Kelemen László, az első pesti szinigazgató, látva a kolozsvári szinészek sikerét, azon fáradozott, hogy itt a pesti társaságból és a kolozsváriak kivált tagjaiból újabb csoportot alakítva, a fővárosban megkezdett akczióját most már a vidéken folytathassa. Ambiczióját növelte, hogy a magyar szinészetnek Rhédey Lajosban erős pártfogója akadt, ki hathatós pártfogásán kívül József nádor névnapjára még egy négy felvonásos darabot is írt (A nagylelkü herczeg). Rhédey akcziójába bele vonta utóbb Debreczent is és a két város polgársága egy hónap alatt 1790-ben 2225 frt és 40 krral támogatta a társaságot, melynek költsége havonta 500 frt. A szintársulatot ekkor annyira megkedvelték, hogy még az általuk rendezett bálok iránt is nagy volt az érdeklődés és nyári működésük idejére külön "szálát" is építettek.

A nyári idénynek azonban megvolt a kellemetlensége is, mert a helytartó tanács, a túlbuzgó czenzor, Miller Jakab Ferdinánd felterjesztése következtében, nemcsak a Ludwig Capet czímü darab előadását tiltotta be, hanem megküldte még ama "Directive Regeln" czímü szabályzatot is, a melyben szigorúan előírta, mi adható elő és mi nem.

Bármily nehéz volt ily körülmények között a szinigazgató feladata, azért Kelemen László szembeszállt e nehézségekkel, sőt 1800-ban, közvetetlenül társulatának megalakulása után, egyenes felterjesztést intézett a helytartó tanácshoz, hol Kelemen Lászlónak adtak igazat, mert a czenzor: "Professor 390Miller Jakab" csak a revizióra van hivatva, de bensőbb igazgatási kérdésekbe nem elegyedhetik.

Rhédey Lajos.

Kelemen László azt is kérelmezte, hogy szintársulatát Debreczenben is bemutathassa; de kérelmével elutasították s azért meg kellett elégednie Bihar-megye támogatásával. Meddig játszott itt, minő darabokat adatott elő, mily anyagi sikerei voltak, mi volt az oka társulata feloszlásának? mind e kérdésekre ez ideig a legszorgosabb kutatás sem tudott választ adni; sőt az 1800-1813 közötti időközből csupán egyszer van biztos adatunk arról, hogy Váradon játszottak magyar szinészek. Egykorú hirlapi tudósítás említi ugyanis, hogy mikor Rhédey Lajost, a városi szinészet áldozatkész meczenását Bihar-megye főispáni székébe iktatták, a beiktatási ünnepélyen, a Szegedről jött szinészek előadták "Papelli vagy a Tsudálatos összetalálkozás czímü vigasságos komédiát."

Nagyvárad. A régi szinkör.
Fekete S. felvétele.

Sándorffy József.

Rhédeyt áldozatkészségben csak Sándorffy József multa felül, ki 1814-ben vette át a váradi szinészet szervezését, és önállósítása érdekében tíz éven át oly tevékeny működést és munkásságot fejtett ki, hogy nem tekintve áldozatkészségét, méltán kelti fel a szinészet történetírójának figyelmét, elismerését. 

Szigligeti Ede.

E sikeren felbuzdulva, jött Kilényi Dávid, majd Komlóssy, utóbb Körösi Sándor Váradra. 1844-ben a szegedi daltársaság játszott itt Szerdahelyi József, Havi Mihály és Szabó József vezetése alatt. Ez idénynek az kölcsönzött érdekességet, hogy ezúttal fellépett Szigligeti Ede, Várad szülötte is, ki Erdélyből jövet, noha mint a szinlap jelzi, sietős volt útja, mégis megállott Váradon, hogy előadhassa A zsidó czímü darabját és rokonainak, régi jó barátainak bemutathassa tehetségét, eljásztva Jankót, a favágó szerepét. 

1848-49.

A szabadságharcz ideje alatt Várad közönsége is lépten-nyomon tüntetett a magyarság törekvései mellett. Gócs Ede hazafias darabokat adatott elő, "történelmi néma rajzokat" (élőképeket) rendezett, sőt "a hon szükségei fedezésére" is tartott előadásokat. Várad hazafias hangulatát az is jellemzi, hogy az események hatása alatt Fodor Pál, eddig ismeretlen író, Egy magyar önkénytes czím alatt, "a kor szelleméhez mért legújabb vígjátékot" írt, mely itt került először színre, 1848. julius 17-én. A darabot nem ismerjük, de a személyek megjelöléséből arra következtethetünk, hogy ez Burkus Károly, a pecsovics követ és fia Adolf, az ellenzék embere közötti politikai surlódásokat viszi szinpadra.

Gócs Ede társulata távoztával Döme Lajos jött Váradra. De ez nem volt rendszeres társaság. Jászottak, a mint lehetett. A tagok is folyton változtak, 392úgy a mint a szabadságharcz alatt innen-onnan Váradra vetődtek. Megfordult itt akkor Lendvay, Prielle Kornélia és az akkor annyira kedvelt Chiabayné, de utóbb be kellett szüntetni az előadásokat, mert a "Zöldfa" termében a horvát foglyokat helyezték el, míg a "Fekete Sas" termét a tépéscsinálók foglalták el, köztük a szinészek is. Ez volt az utolsó szintársulat, mely a szabadságharcz ideje alatt Váradon megfordult. A szinészek szerte oszlottak, hogy karddal kezökben küzdjenek a hazáért; de az elnyomatás napjaiban ismét összegyűltek Váradon és csakhamar megszólaltak a magyar nyelv apostolai, élesztve a nemzeti önfentartás gondolatát. Így lett Váradon a szinpad politikai tribünné, honnan a megjelenő alakok szavaiból, tetteiből lelkierőt merített a bánkódók nagy tömege. Ekkor kezdte meg Váradon működését Molnár György, a későbbi híres tragikus.

Nagyvárad. - Jászay Mari "Elektra"-előadása a Rhédey-kertben állított nyilt, görög szinpadon.
Fekete S. felvétele.

Bölönyi József.

Miután időközben Aradon Krecsányi Ignácz lett az igazgató, kinek jól fegyelmezett társulata volt, őt hívták meg Váradra. Úgy 1886-ban, mint 87-ben szép sikerrel működött, ezt azonban túlszárnyalták az 1888/9/90 évek, a mikor a kolozsvári nemzeti szinház intendánsa, Bölönyi József állott a váradi szinészet 395élére. Áldozatkészsége nemcsak a társulat szervezésénél volt szembeötlő, hanem úgy a díszletek beszerzésénél, mint a műsor megteremtésénél is lépten-nyomon érvényesült. A vidéki szinészet történetében mindenkor elismeréssel kell megemlékezni Bölönyi Józsefről, ki nem elégedett meg a kérészéletü, szalmalángra is emlékeztető támogatással, hanem a külföld szinpadjain csiszolt izlésével oly sikereket mutathat fel, mit jogosan, méltán kell majd elismernie annak, ki idők multán tüzetesen méltatja úgy a kolozsvári, mint a váradi szinészet történetét.

Nagyvárad. - A Szigligeti-szinház.
Fekete S. felvétele.

A rákövetkező öt évben (1891-1896) ismét az aradi szini szövetkezet lép előtérbe. Előbb Aradi Gerő, majd Leszkay András van a társulat élén és különösen ez utóbbi igen szép sikereket ért el.

1896-ban a kolozsvári nemzeti szinház tartott előadásokat Megyeri Dezső vezetése alatt. Ez évadban búcsuzott el Blaháné a váradi közönségtől, hol 1867-ben mint kezdő szinésznőt oly gyakran tüntette ki a közönség.

Jászai Mari Elektra előadása.

1897-ben Leszkay András társulatával folyt le az a nevezetes Elektra előadás, mikor Jászai Mari a Rhédey-kertben, nyilt, görög szinpadon, az óriási köröndben úgy mutatta be a tragédiát, mint az az ókorban, görög szinpadon volt szokás. E kísérlet az egész országban feltűnést keltett és érdekes szinészettörténeti vitákra adott alkalmat.

1898/9-ben ismét a kolozsvári szintársulat játszott a szinkörben, Bölönyi József intendánssága mellett. Mint előbbi működését, úgy ez időbeli sikereit is czéltudatos, áldozatkész tevékenység jellemzi. Melegen érdeklődött a váradi szinészet száz éves jubileuma (1798-1898) iránt és mindent elkövetett, hogy ez minél fényesebben sikerüljön.

A váradi szinészet 100 éves jubileuma.

A száz éves jubileum eszméjét e sorok írója pendítette meg, már akkor, midőn az ottani szinészet történetével foglalkozva, oly bizonyítékhoz jutott, mely döntőleg igazolta, hogy mikor volt Váradon az első magyar szinielőadás. Az eszmét a Szigligeti-Társaság tette magáévá és az ünnepély 1898. aug. 26-án zajlott le. Ez alkalommal Rádl Ödön, a Társaság elnöke nagyszabásu megnyitó-beszédet mondott, méltatva a nap jelentőségét, Somló Sándor ódát szavalt, míg e sorok írója emlékbeszédszerü felolvasásában tekintett vissza a száz év küzdelmeire. A Szigligeti-Társaság e díszülése után Bodor Károly dr. beszéde mellett a "Fekete Sas"-nál, a hol 100 évvel ezelőtt először játszottak a magyar szinészek, leleplezték az erre vonatkozó emléktáblát, míg este díszelőadás volt a szinkörben, hol ismét Hunnius-Hatvany Istvánnak 100 év előtti darabja, "A siketnéma, vagy a jókedvű pipás" került szinre.

1900. nyarán nem voltak szinielőadások, mert kezdetét vette a szinházépítés és a jövő saison jól felfogott érdekében nem adtak játszási engedélyt a nyári idényre.

Az új szinház.

A váradi állandó szinház eszméjével már 1807-ben foglalkoztak, sőt némi tőkét is összegyüjtöttek, de úgy ennek, mint az 1857-ben és 1870-ben megteremtett alapnak nyoma vész. Az e téren felmerült eszmék sem vezettek czélhoz, gyakran kicsinyeskedésből származó okok gátolták az állandó szinház megvalósítását. Különösen a hely kérdése volt a főok, a miért ez meg nem valósulhatott. Hetvenhárom esztendeig tartottak a kísérletezések, a míg a jelenlegi polgármester, dr. Bulyovszky József, erélyes kézzel felkarolta a szinházépítés kérdését. Így épült fel aztán Nagyvárad állandó szinháza a Bémer téren. A görög stilben épített szinház külsejével a Népszinházra, belsejével a Vígszinházra emlékeztet. Belső menyezetének alapszíne sárgás-fehér, dúsan aranyozva; páholyain sötétvörös kárpitozás van; a szobrász-dísz mindenütt barok-stílü. Az előcsarnokot jelképes szobrok díszítik. A nézőtér ezer ember befogadására alkalmas.

Az új szinházat 1900. október 15-én nyitották meg. Előzőleg a város közönsége díszűlést tartott, hol a Szigligeti Ede emlékének szentelt szinház jelentőségéről, a Szigligeti-Társaság elnöke, Rádl Ödön emlékezett meg, míg Hoványi Géza, a szinügyi bizottság elnöke, a szinház építési történetét mondta el. Este díszelőadás volt, mikor az első szót az új szinpadon Paulayné-Adorján Berta mondta, elszavalva Sas Ede alkalmi prologját. 

Teljes cikk Borovszky - Magyarország vármegyéi című könyvben a  mek.oszk.hu-n

 

 

 

 

Szigligeti Ede

Szigligeti Ede arcképe. Pollák Zsigmond metszete

Szigligeti Ede (eredetileg: Szathmáry József, Nagyvárad, 1814. március 8. – Budapest, 1878. január 19.) drámaíró, színpadi rendező, a Magyar Tudományos Akadémia tagja (l. 1840)

Tanulmányai

Szathmáry József születési nevét 1834-ben változtatta Szigligeti Edére, amikor tagja lett a budai színháznak.
A gimnázium három alsó osztályát szülőhelyén, Nagyváradon végezte, a többi osztályt, valamint az akadémiai tanfolyamot Temesvárott. Szülei papnak szánták, maga orvos akart lenni, végül mérnökségben állapodtak meg s már dolgozott is két évig egy mérnök mellett, amikor 1834-ben Pestre ment, hogy elméleti tanfolyamot hallgasson. Titokban már rég a színészetről ábrándozott, verselgetett is és színdarabokkal kísérletezett.

Színészi pályája

Szigorú apja ellenére 1834. augusztus 15-én színésznek csapott fel. Apja erre megtiltotta, hogy az ő nevét viselje s ő ekkor választotta Döbrentei Gábor ötletéből, Kisfaludy Sándor egyik regéje után a Szigligeti nevet. Alsóbb rendű szerepeket kapott, táncos, kardalos és ügyelő volt 12 forint havi fizetéssel, de tanulmányozta Goethét és Schillert és csakhamar egy tragédiát írt, mely Megjátszott cselek címen színre is került. Ezt a következő évek alatt több komoly dráma követte, melyek színpadi előadásmódjukban előnyösen különböztek az akkori eredeti darabok áradozásától s többé-kevésbé sikert is arattak. Vörösmarty Mihály, Bajza József, Fáy András is buzdította a fiatal költőt. Az 1837-ben megnyílt Nemzeti Színház falai között bontakozott ki egészen tehetsége, nem mint színésznek, hanem mint drámaköltőnek, s ettől fogva életét valóban a magyar színészetnek és első intézetünknek szentelte. 1840-ben a Magyar Tudományos Akadémia pályázatán Rózsa című vígjátékával elnyerte a díjat. E műve a színpadon is sikert aratott és Laborfalvy Rózával sokáig repertoár-darab volt. Már ekkor neve országosan ismert volt és többfelé ünnepelték. Már a 1840-es évek elejétől uralkodott a színpadon, s évtizedeken át, egészen haláláig ő maradt első színköltőnk. A Nemzeti Színháznak előbb rendezője, utóbb titkára, majd dramaturgja, végül pedig drámai igazgatója lett, amellett tanára volt a színiiskolának.
Az akadémia 1840-ben, a Kisfaludy Társaság 1845-ben tagjává választotta. Az akadémia drámai jutalmait tizenhatszor, a nemzeti színházét háromszor elnyerte.
Szívbajban hunyt el. Szász Károly költeménnyel és életrajzzal, Gyulai Pál emlékbeszéddel tisztelte meg emlékét.

Munkássága

Majdnem félszázadig tartó drámaírói pályáján több mint 100 eredeti darabot írt, melyekben a meseszövés rendkívül változatos leleményű, a technika egészen modern volt s mindig hatásos. A jellemrajzban és előadásban gyöngébb volt, mint a cselekmény fölépítésében és jelenetezésében, a költői ihletet gyakran a technikai ügyesség és a hatás eszközeivel való számító bánás pótolja. Remekeket alig alkotott, de mint a színpad költője Kisfaludy Károlytól Csiky Gergelyig ő elégítette ki kora közönségének szükségleteit.

 Emléktábla a nagyváradi színház művészbejárója mellett

Forrás : hu.wikipedia.org 

Szigligeti Ede.
Az orsz. képtárból.

Szigligeti Ede (családi néven Szathmáry József), született Nagyváradon, 1814. márczius 8-án. Iskoláit szülővárosában és Temesvárott bevégezvén, orvos akart lenni, majd a mérnöki pályára készült, de e mellett a költészettel is örömest foglalkozott. A fővárosba kerülvén, Fáy András útján felvétette magát a budai magyar szinésztársaságba, a miért szüleinek haragját vonta magára, úgy hogy atyja még családi nevének a viselését is megtiltotta neki. A pesti nemzeti szinház megnyitása után ő is annak tagja s egyszersmind titkára lett. A szinészi pályán azonban nem aratott sikert és sokat kellett nyomorognia 12 frt havi fizetéssel. A szinpadon mindig gyérebben, kisebb szerepekben lépve föl, tanulmányozta Schillert és Goethét s színműirásra adta magát, hogy szorult helyzetén javítson. Legelső szinműve a Megjátszott cselek volt, mely 1835-ben Budán került a szinpadra. Vörösmarty, Bajza és Fáy buzdította a fiatal költőt. Ettől kezdve állandóan a szinműirás terén működött és páratlan tevékenységgel mintegy 180 drámai művet alkotott. Szigligeti egy egész új műfajt vezetett be irodalmunkba: a népszinművet. Legelső ilynemű alkotásai, a Szökött katona és Két pisztoly, már meglehetős hírnevet szereztek neki, bár még ezekben a népélet nem domborodik ki teljesen. Későbbi kitűnő népszinműveiben (a Csikós, a Czigány a Lelencz) az egész magyar népélet megelevenedik s nemcsak a mozgalmas cselekvény, hanem az életből vett maradandó népies jellemek gyönyörködtetnek bennünket. Mint drámaíró nem volt ilyen szerencsés kezű. A franczia regényes dráma hatása alatt mellőzi a költői hatás eszközeit, a helyes lélektani alapon megrajzolt jellemeket, a ragyogó dikcziót, ellenben kizárólag a szinpadi hatást tartja szem előtt, erre törekszik leleményes, sokszor körmönfont meséjével, a cselekvény gazdag bonyodalmával. Nagyobb hatást tett mint vígjátékíró. Bár komikuma a helyzetből fakad, a jellemek helyes alakitására mégis nagyobb gondot fordít, mint szomorújátékaiban. 1840-ben az akadémia pályázatán Rózsa cz. vigjátékával elnyerte a kitűzött jutalmat; ettől kezdve haláláig ő maradt első szinköltőnk s Kisfaludy Károlytól Csíky Gergelyig ő elégítette ki kora közönségének szükségleteit. 16-szor nyerte el az akadémia drámai jutalmát, háromszor a népszinházét. Az akadémia 1840-ben, a Kisfaludy-társaság 1845-ben választotta tagjai közé. Meghalt Budapesten 3821878. január 19-én, mint a nemzeti szinház drámai igazgatója. Első nagyobb sikert Dienes cz. szomorújátékával aratott 1836-ban.

Jelesebb tragédiái: Gritti (1844). Béldi Pál (1856). A fény árnyai (1865). Struensee (1871). Valéria és a Trónkereső, mely Szigligetinek a legsikerültebb alkotása. Jelesebb vigjátékai: Fenn az ernyő, nincsen kas, Mama, Nőuralom, Liliomfi, Házassági három parancs, Dalos Pista, Udvari bolond. Egy dramaturgiai munkát is írt A dráma és válfajai czímen. Szülővárosa a házat, melyben született, díszes emléktáblával jelölte meg s halhatatlan költőjéről nevezte el fényes új szinházát is. 

Nagyvárad. - Szigligeti Ede szülőháza.
Lojanek J. felvétele.

Forrás Borovszky - Magyarország vármegyéi : mek.oszk.hu 

Bővebben : szineszkonyvtar.hu  

                    mek.oszk.hu 

                    mtva.hu

Szinművei : mek.oszk.hu

Forrás : hgabriella.blogspot.ro