Kócs Attila.Fotó : Törő Enikő
"Múlt pénteken mutatták be Váradon Kócs Attila könyvét, Nagyváradtól
Beverly Hillsig címmel. A résztvevők közül sokan régi ismerősként,
barátként üdvözölték a városunkból immár több mint 40 éve elköltözött
zenészt." - írja Törő Enikő a Bihari Naplóban. Sok váradi nem tudott részt venni ,mert vagy nem tudták,vagy messze élnek Váradtól.Olvassa el a teljes cikket :
"Kócs Attila Nagyváradon született 1944-ben, itt is
nevelkedett. Édesanyjával és testvérével – édesapja egy ideig orosz
fogságban volt – a második világháború idején és az azt követő
időszakban számos nehézségen mentek át: féltették az életüket, ahogy
sokan mások is abban az időszakban. A könyvbeli történet is ezzel az
időszakkal kezdődik. Bemutatja családját, egy-két név ismerős is lehet
az olvasók számára, például az unokatestvéréé, Jancsikáé, aki nem más,
mint Fleisz János helytörténész.
Kócs Attila már
gyerekként nagy álmokat szövögetett: a hetedik osztály elvégzése után
például egy trópusi szigetre költözött volna ahelyett, hogy inasiskolába
járjon Váradon, de végül Marosvásárhelyen kötött ki művészeti
iskolában. Egy évig járt oda, majd szülővárosában folytatta a
népművészetiben. Bár rajzolást tanult mindkét intézményben, időközben
dobolni kezdett és eldöntötte, hogy vendéglői zenész lesz, hamarosan
pedig egy-két bálon, iskolai eseményen is zenélt.
Tizenhét
évesen egy zenekar tagja lett, a Brejner együttesben játszott, ekkor
kezdett el ismerkedni az amerikai zenével, főleg a dzsesszel. Akkoriban
vizsgát tartottak a zenekaroknak, az eredmény alapján döntötték el a
vizsgabiztosok, hogy az adott együttes melyik vendéglőben zenélhet.
A
Brejner így lett a Pescăruş vendéglő zenekara, amely a mai Continental
Hotel helyén állt. A katonaság következett, majd további
szárnypróbálgatások és az Amerika iránti vágyakozások közepette a
Transilvania vendéglő zenekarában kezdett játszani. A zenekar tagja volt
1966 szeptembere és 1976 márciusa között, amikor végül elhagyta
Romániát.
Élettörténet
A
könyvben tulajdonképpen élettörténetét, élményeit írja le, nemcsak a
sajátját, hanem a testvéréét is. Emellett a 70-es évekbeli nagyváradi
zenei, vendéglői, kulturális életről is szó van benne. Amerikában a
magánélete és a zenei pályája is néhol zűrösen, de sokszor annál
kellemesebben alakult, ennek részleteiről is beszámol a kötetben.
A
Nagyváradtól Beverly Hillsig című könyv közel tíz év alatt íródott.
Több budapesti kiadónál próbálkozott a megjelentetésével, sikertelenül.
Végül egy barátja ajánlatára a Duran’s kiadót kereste fel Nagyváradon,
és idén sikerült is kiadni a könyvet. Ebben tartalmilag nem találtunk
kivetnivalót, azonban meglátásunk szerint alaposabb szerkesztést,
korrektúrázást igényelt volna.
Kócs Attila nem
vallja magát írónak, zenészként élte az életét és jelenleg is annak
tartja magát. Élettörténete kiadásával csupán az volt a célja, hogy
megmutassa és bebizonyítsa: minden embernek érdekes és különleges a
sorsa. A könyv adomány ellenében megvásárolható a Diófa Csárdában."
Sokan nem tudtak jelen lenni a könyvbemutatón.Olyan meghitt ,bensőséges hangulat volt,mint volt az 1960-as és 70-es években volt Nagyváradon.Sokan Kócs Attila barátai,rokonai voltak,akik nemcsak tiszteletből vettek részt.Október 4-én délután hat óra felé sorra álltak meg a Diófa csárda előtt az autók,szálltak ki a könyvbemutató résztvevői.Kócs Attila szívélyesen fogadott bárkit , dedikálva a könyveket hat órától nyolc óráig.A csárdában szinte az összes hely foglalva volt.Azok akik nem foglaltak helyet a könyvbemutatóra,mint én is,azok a teraszról nézhették és hallhatták Kócs Attila és a barátjának a fellépését este tizenegy óráig.Mindenki mindenkit ismert.
A baráti beszélgetések után,elkezdett énekelni Kócs Attila.Legutoljára 1976-ban hallottam Attilát énekelni a Transilvania étteremben.Akkor is tetszett,most is.A hangja nem változott.Nagyszerű karriert futott be a világon.A könyvében részletesen leírja az élettörténetét.Nagy tehetség volt,sokat dolgozott a sikerért,de végül teljesült az álma,mert eljutott olyan helyekre,melyekre másképp nem jutott volna.Olyan most is amilyen volt,csak 75 éves lett.Mintegy 20 perces éneklés után "lelépett" a színpadról,mert elkezdett beszélgetni a barátaival,addig a barátja,zenésztársa gitározott népszerű slágereket.Attila mint úriember felkérte a hölgyeket táncolni.Nem tett kivételt,sőt többször is táncolt ugyanazzal a hölggyel,mint a két fotó mutatja.Attila visszavarázsolta az fiatal éveinket.Közkívánatra még néhány nagy slágert elénekelt.Megható volt látni,hogy sokan táncra "perdültek" a barátai,mintha a Transziba lennének.10 óra után lassan kezdtek fogyatkozni a barátok,mert elrepült az idő.Biztosan a szép emlékként fogják megőrizni ezt a szép estét.A teraszról próbáltam megörökíteni amit tudtam.A felvételek minősége nem a legjobb,de képet adhat a hangulatról.Attila már Bevery Hillsbe repült,de 2020-ban ismét Váradon lesz,mert itthon van,mert itt vannak a barátai is.Attila,köszönöm ezt az a szép estét '
Videók
Diófa csárda térképen
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése