Farkas László : Hol vagy, macskaköves Váradom?

Illusztráció.Forrás : hu.wikipedia.org

"Hova tűntél, macskaköves városom? Mennyi év, milyen sok esemény rohant el mellettem ötvennyolc év alatt! Hova tűnt gyermekkorom békés, csendes kisvárosa, Nagyvárad?" - kérdezi Farkas László a Bihari Naplóban.Megjegyzem,így ir egy lokálpatrióta.A cikk 2012-ben jelent meg.

"Persze egyes helyek maradtak. Azok, amelyeket az esztelen rombolás, a grandomán ábrándok, a sunyi nacionálkommunista eszme meghagyott, vagy már nem volt ideje lerombolni. Sok hely azonban eltűnt, semmivé vált. Az én korosztályom emlékeiben még élnek, gyermekeinket, unokáinkat már nemigen érdeklik. Beszűkült látókörű világban élnek, pedig azt hiszik, az internet, a Facebook, a mail a világ! Tényleg az. De az a világ, amiben élnek, a való világ itt van! Lehet, mi vagyunk a hibásak azért, hogy nem próbáljuk jobban vissza- hozni a régi Nagyváradot.

Emlékek

Egyre többször járok gondolatban a régi Váradon. Tenyeremben érzem a Körös-part kőkorlátjának melegét, ahogy apámmal a délutáni halászokat bámultuk a Rimanóczyval szemben, a lépcsőlejáró mellett.

Hazafelé menet a Városháza oldalán a Teleki utca kockakövei ontották a nyáreste poros, de kellemes (nevessenek ki, de néha lócitrom) illatú melegét. Néha elcsattogott egy-egy villamos az utcán. Autó? Hát az nem nagyon volt. Talán motorkerékpár, moped, robogó több volt, mint autó. De volt egy fahídunk, egy Széles utcai vashídunk, ami kicsit hasonlított a budapesti Szabadság-hídhoz – persze kicsiben. Aztán volt egy ékszerünk a Körösön. Igen-igen, a Garasos-híd az. Amit vétek volt lebontani. Megbo- csájthatatlan vétek, még akkor is, ha állítólag… Na de hagyjuk. Unokáink már nem fogják látni a „Vaddisznót” sem, a Pescăruşt sem, a Majomszigetet, a Bémer tér kovácsoltvas székeit tarka léc ülőkékkel. Nem mennek a nyári színházba előadásra, koncertre, de még „kertmoziba” se. De még moziba se. Ja, de igen. A Multiplexbe. De hol van a Premier-mozi, a Puskin hétfő reggeli hangulata, amikor „Pifta, a jegyüzér” a délutáni és esti előadásra két egész sor jegyeit vette meg? Persze a sulit lógta el miattuk. Aztán délután feláron eladta őket, a nyereség pedig este a mama bukszájában landolt. De volt még Váradnak néhány jellegzetes figurája és persze helye is. Például a Szedosz előtti placc. Vasárnap délután meccs után ott beszélték meg a forduló eseményeit a szurkolók. Itt, a Bémer téren találkoztak hétköz- nap délelőtti sétájuk alatt a régi nagy spílerek, Ferenci Tóni bá, Juhász Guszti bácsi, Mellán Gyuri bácsi, és a jó ég tudja még micsoda hírességek. Nyári csavargásaim alatt sokszor megbámultam őket. Azokat, akiket a pályán soha nem láttam, de apám legendákat mesélt róluk. Aztán a színészek! Délelőtt próbára menet a művészbejárónál lestük őket. Gábor József, Belényi Ferenc, Wellmann György, Gulácsy Albert, Csíki Ibolya, F. Bathó Ida, Halasi Erzsébet, Papp Magda. Bocsánatot kérek azoktól, akik kimaradtak a felsorolásból, de az már egy külön írás témája lenne. Az biztos, hogy sokat lehetett színházba is járni. Aztán a rockkoncertek! A sok új váradi zenekar mellett (Metropol, Magneton, Miraj, Statuar) élményszámba mentek a temesvári és fővárosi zenekarok (Phoenix, Sfinx) koncertjei is. (Befejezés holnapi lapszámunkban.) " 

Forrás : pressreader.com 

Olvassa Farkas László blogját '