Ötvös Béla író, hírlapíró, szerkesztő, lapkiadó hagyatéka - Mit jelent számomra?

 

Ötvös Béla író, újságíró, szerkesztő.Forrás : Bihari Napló

"Ötvös Béla író, újságíró tollából jelent meg a Nagyváradi Napló hasábjain forrásértékű tudósítás a Tanácsköztársaság nagyváradi időszakáról, és a város román megszállásáról 1919-ben. A Krónikák könyve az újságíró cikkeiből összeállított válogatás." - írja a Bihari Napló. Mit jelent számomra?Nehéz meghatározni.Az utóbbi években több könyv és cikk jelent meg a XX. század eleji Nagyváradról.1919 április 20-a volt a fordulat,mely meghatározta Nagyvárad fejlődését.Ötvös Béla újságíróról eddig keveset tudtam. A Bihari Naplóban közölt cikksorozat világos képet ad számomra az impériumváltás hátteréről.Hálásak lehetünk Ötvös Bélának,mert mint szemtanú tárgyilagosan leírta az eseményeket.Életéről ezeket olvashatjuk a cikkben : 

 

"Az író, hírlapíró, szerkesztő, lapkiadó 1888 augusztus 2-án született Komádiban – Magyarország, egy sokgyermekes zsidó családban (Oelbaum). Meghalt Nagyváradon 1970 október 21-én.

Édesapja ifjú korában szintén hírlapíró volt Gyulán egy rendkívüli szerepet betöltő hetilapnál. Apja, aki maga hét nyelvet beszélt, s aki egy ideig Szegeden egy arisztokrata család titkára volt, kulturális munkásságát igen hamar egy kis vidéki városka csendjével cserélte fel, és kereskedelmi pályát választott. Azonban itt is fenntartotta összeköttetéseit a budapesti és a nagyváradi hírlapokkal. Ez a magyarázata, hogy Béla fia már a falusi szülőházban lett tisztában az újságírás mineműségével, és már kisdiák korában vésődött lelkébe a nyomtatott betűk iránti meleg vonzalom.Középiskolai tanulmányait Budapesten és Nagyváradon végezte (1906)." 


"1912-ben Békási Jenő laptudósítói vállalatának parlamenti tudósítója. Mint ilyenre figyel fel Fehér Dezső, aki 1912-ben szerződtette a Nagyváradi Naplóhoz. A részleges mozgósítás miatt állását csak fél évvel később foglalta el Nagyváradon, azonban akkor már Marton Manó Új Nagyvárad című lapjánál.Ötvös Béla valósággal pár nap alatt magára terelte a figyelmet, szenzációt keltő riportjai országos visszhangra találtak. 1913 őszén már a Nagyváradi Naplónál van, ahol komoly, körültekintő és alapos írásaival a közönség szeretetébe férkőzik." 

"1916-ban Óbecsén megnősül, és feleségül veszi isaszegi Tóth Mária Borbálát. Vele együtt tér vissza Nagyváradra, akivel 54 évig élt boldog házasságban. Házasságukból egy leányuk, Márta született.

Nagyváradra való visszatérte után a Nagyváradi Napló főszerkesztő-helyettese lett 1920-ig. Később Hétfői Lap címmel lapot indít, melyből a Magyar Hírlap című politikai napilap alakul. Ennek megszűnte (1922) után a kolozsvári Keleti Újság helyi szerkesztője (1923-24), és 1936-tól az Ellenzék munkatársa. Közben új lapokkal is próbálkozik, így Vasárnapi Lapok címmel képes heti társadalmi folyóiratot ad ki (1934-35). A II. világháború alatt a Gestapo meghurcolta. A háború után a kolozsvári Erdély, majd Igazság nagyváradi tudósítója nyugdíjazásáig (1954).

Már a diákéveiben jelentkezett tudosításaival a Nagyvárad című napilapban. Saját kiadásában megjelent Május (1909) című elbeszéléskötetével irodalmi sikert ért el. Az ő tollából jelent meg a Nagyváradi Napló hasábjain forrásértékű tudósítás a Tanácsköztársaság nagyváradi időszakáról és a város román megszállásáról 1919-ben. Ugyanitt jelent meg beszámolója a geszti sírboltnál lefolyt első Tiszta István emlékünnepélyről.

Munkatársa, majd szerkesztője a Bihar megye és Nagyvárad kultúrtörténete és öregdiákjainak emlékkönyve c. kötetnek (1934-37)." 

"A Krónikák könyve (Nagyváradi Napló Nyomda Rt 1920) az addigi újságírói pályafutásának legjelentősebb írásait tartalmazza." 

"1940 végén szerkesztette és írta a nagyváradi Franklin Nyomda Magyar Képes Évkönyv 1941 c. kiadványát.

1945 után is aktíval vállalt szerepet a nagyváradi magyarság kulturális életében. Szervezője és műsorvezetője volt a Magyar Népi Szövetség Olaszi kerülete által tartott magyar kulturális programoknak. Ezek közül is kitűnik az 1947 február 9-én tartott Ady kulturdélután.

Ady-emlékei (saját kutatásai és személyes élményei) Emlékezés Ady Endrére, az emberre címmel is csak kéziratban maradt fenn. Ebből egy kis részt, még életében, Kovalovszky Miklós is közölt az Emlékezések Ady Endréről című dokumentum-gyűjteményében (Budapest, 1961-74). Majd 24 évvel halála után, 1994-ben, Márta leánya jóvoltából, Fábián Imre szerkesztésében (Literator kiadó) Megidézett múlt címmel önálló formában is megjelent ez a része." 

"Az alábbiakban közöljük Ötvös Béla által írt beharangozót Krónikák könyve című kötetéhez, amelyből a közeljövőben részleteket közlünk a téma aktualitása miatt.

Ötvös Béla írását unokája Péter Sándor, építőmérnök segítségével teszük közzé.

Krónikák könyve

„A mindennapi élet eseményeinek hívatott krónikása a napi sajtó. Az újság, a hírlap az, amely az életben előforduló kis és nagy dolgokat, derűs vagy szomorú eseményeket, az Élet által írt vígjátékokat, vagy drámákat a jövő számára – úgynevezett gyors hírszolgáltatással – megörökíti. Az újságíró az élet íródeákja, aki tulajdonképpen a közönség szolgálatában áll. A közönségnek dolgozik, a közönségnek ír, és ő a számontartója a közönség körében, az Élet követelményei szerint előforduló eseményeknek. És minthogy az Életben előforduló minden esemény saját körünkből való, mindnyájunkat érdekel. Nincs a világon olyan história, amely valamennyire, kisebb vagy nagyobb mértékben, közelről vagy távolról, keletkezésében, esetleg kihatásaiban, vagy következményeiben ne érintene bennünket. Hiszen, ha a – fájdalom – gyakorta megismétlődő, az Élet törvényei szerint elmaradhatatlan drámai események, vagy a – bizony – ritkább derűs események között egyszer-egyszer egy, koncepciójában nagyobb és nevezetesebb, meg idegeinkre inkább ható história kerül az újságíró tollára, legyen az bármilyen természetű, a közönség körében napokig élénk beszéd tárgyát képezi. Ez onnan van, hogy a mindennapi életben előforduló események iránt az emberi lélek szinte magnetikus fogékonysággal bír. Így van aztán, hogy ami történik az Életben, az mindnyájunk eseménye.

Az újságíró pedig feljegyzi a történt eseményeket, számot ad róluk az ő közönségének. Csakhogy a napisajtó, illetve az újság csak huszonnégy-huszonnégy óráig él. Akkor új nap következik, és minden új napnak megvan a maga újságja. Az előző nap újságja másnapra már régi, használt papírrá lesz. Nagyon ritka hely az, ahol a lapokat gondosan megőrzik évről-évre, ellenben az általános uzus az, hogy mihelyt megérkezett a friss lap, az előző napilapot nem vesszük többé kezünkbe, ha csak direkt megőrzésre félre nem tettük. Így aztán azok az események, amelyeket az újságíró, mint hű krónikás, megörökíteni akar újságja hasábjain, az elmúlásba, pusztulásba vesznek. Szebbnél-szebb históriák, derűs vagy szomorú, vidám vagy drámai epizódokra borul rá ilyenformán a feledés szürke fátyola. Pedig hány olyan história fordul elő az életben, amelynek mint kimagasló és érdekes eseménynek nem szabad huszonnégy óra elmúlta után a múlt ködébe vesznie, amelynek élnie kell a rohanó új idők folyamán is.

Ez a könyv, amelyet „Krónikák könyve” címmel most kiadok, ezt a célt szolgálja. Nagyváradi újságírói működésem eddigi hat esztendeje alatt előfordult és általam megírt nagy eseményeket összegyűjtöttem, és könyvalakban kiadom…

Hat esztendő krónikáit adom át a holnapnak, a jövőnek, hat esztendő históriáiról lebbentem fel könyvemmel a feledés fátyolát, és célom, hogy ha a kedves olvasó kezébe veszi könyvemet, pár órára újból maga előtt láthassa a múltat, emlékezzék azokra a szomorú, vagy vidám eseményekre, amelyeknek emléke az elmúlt idővel együtt egyre jobban elmarad mögöttünk.

Amikor e könyvemet a közönség felé nyújtom, az a meggyőződésem, hogy egy mulaszthatatlan kötelességnek teszek eleget, olyannak, amellyek a közönség megértését is bizonnyal megtalálom. És hiszem, hogy a közönség, amelynek én immár közel tizennégy esztendő óta írom hűségesen a napi krónikákat, és amely edig szeretettel fogadta írásaimat, most is szívesen fogadja új könyvemet, a „Krónikák könyvé”-t.”

Nagyvárad, 1920 január hóban.

Ötvös Béla 

 

A Krónikák könyve (Nagyváradi Napló Nyomda Rt 1920).Forrás : Bihari Napló

Nem olvastam a Krónikák Könyvét.A két cikk,melyek a Bihari Naplóban jelentek meg,felidézik Nagyapám elbeszéléseit a régi Váradról.Nagyapám (1901-1985) szerint Várad a xx. század elején egy "úri város" volt.Ma már nem az.Miért?Ötvös Béla cikkeiben részben megkaptam a választ?