Ritoók Emma az 1900-as években.Forrás :hu.wikipedia.org
Ritoók Emma (Nagyvárad, 1868. július 15. – Budapest, 1945. április 3.) magyar költő, író, esztéta, műfordító.
Teljes cikk :
hu.wikipedia.org
Bővebben olvashat Ritoók Emmáról a
egyvaradiblogjanagyvaradrol.blogspot.ro-n '
Családi titkok Ritoók Emma naplójában - Magyar Nemzet cikke
Egy átlagos közmagyar feljegyzései arról, hogy váratlanul kiderült:
magyar családba született zsidó – vagy zsidó családba született
magyar.Dobai Péter mondta pár évvel ezelőtt, hogy csak a rendszerváltás
óta „van történelmünk”. Kopp Mária nemrég adatokkal bizonyította, hogy a
közösségi tudat megléte önmagában egészségvédő faktor. Egészségesebbek
azok, akik szorosabban tartoznak valamilyen közösséghez, részei
közösségük történelmének.Híres ősök nyomára bukkantam a könyvtárban
talált kéziratban. Ötvenöt éve a dédnagynéném, Ritoók Emma zárolta az
Országos Széchényi Könyvtárban a naplóját – amely tervezett regényének
része lett volna –, benne a családfájáról szóló utalásokkal.Meglepett
így az ötvenedik életévemhez közeledve, hogy ismert történelmi
személyiségek – Hunyadiak, Szapolyaiak, Drugethek, Báthoriak, Bethlenek,
Kemények – bukkannak föl az őseim között, főként a nők, az ősanyák
vonalán. Ráadásul úgy tűnik, Rákóczi rodostói szolgaszemélyzetének
törökké lett leszármazottai is akadnak a rokonok között. Szépapám,
Csányi Dániel tizenkét évig ült Bécsben börtönben Széchenyi titkáraként,
a dédapám meg Deák titkára volt egy időben. Sem apám, sem anyám nem
tudhatott erről, a nagyszülők gondosan titkolóztak. Emellett titkolniuk
kellett az ötvenes években az oldalági rokonok közül a református
püspököt meg a katolikus papot és a rabbit.Az említett naplót már csak
azért is zárolnia kellett dédnagynénémnek (a Fővárosi Könyvtárban
dolgozott, kollégájára, Halász Gábor neves esszéistára bízta az
iratokat, aki nem tért haza a munkaszolgálatból), mert a szöveg tele
volt zsidóellenes megjegyzésekkel.A rendszerváltás idején,
felnőttkoromban értesültem zsidó őseimről is. Róluk sem hallottam
korábban, s eltartott egy darabig, míg lexikonokból és könyvekből
megtudtam, mit jelentett a régi vallási közösségek számára egy-egy
„messiásnak” szólított rabbi, mint Rási, illetve a prágai Maharal vagy
Bál Sém Tov. Mindkét hagyomány érdekelni kezdett. Persze könnyebb volt
az áldozatok utódának lenni, akiktől évezredeken át nemzedékről
nemzedékre olyan kegyes mondások maradtak fönn (túl a Biblián), hogy „a
harag rosszra vezet”, „a leggyakoribb bűn a rossz nyelv” stb. Néha
ijesztő volt az elszigeteltségérzés. Valóságos ajándéknak érzem viszont,
hogy úgy tudok az utcán a többi emberre nézni, hogy közös őseink
vannak, ezért kevésbé érzem magam „idegennek”. Cserében meg kell
küzdenem azzal a kevésbé kellemes érzéssel, miszerint a felbukkant ősök
hatalmi mámorukban nem bántak kesztyűs kézzel a családtagjaikkal sem. A
nagy emberek is csak emberek, mint mi – hol jól, hol rosszul oldják meg a
gondjaikat. Az idealizált hősök is néha önzők. Azok pedig, akik „rossz
lóra tettek” (csatavesztesek, zsarnokok, gyűlölködők), mégis
megérthetők, és megtalálható a jó oldaluk.A dédnagynéném idős korában
elhatározta, hogy könyvet ír hírneves őseiről, méghozzá a gyermek
szemszögéből nézve. Különösen érdekelték a „boszorkánynak” tartott
ősanyák (például Báthori Erzsébet, akit valószínűleg gyógyító
tevékenységéért ítéltek el). Szeretett volna utánajárni az 1660-ban
Törökországba férjhez ment szépanyja szépanyjának, Csiffi Borbálának. És
akkor Emma néni eltörte a lábát. Utolsó hét évében már csak a ház körül
tudott járni, nem jutott el a könyvtárig.Az iskolában keveset tanultunk
a történelmi személyiségekről, s mióta előkerült a családfa, csak
néhány érdekesebb epizódról értesültem. Évtizedeken át soha senkitől nem
hallottam például, hogy Báthori István legyőzte csatában Rettegett
Ivánt. Azt sem hallottam, hogy Bethlen Gábor magyar király is volt, és
majdnem meghódította Bécset. Arról a politikailag kevésbé kényes adatról
sem tudtam, hogy Balassi Bálint első unokatestvére volt az Egri
csillagokból ismert Dobó Istvánnak, sőt Bocskai István fejedelem is első
unokatestvérük volt. Olyan furcsaságok is kimaradtak a műveltségemből,
hogy Bethlen Gábor fejedelem tizenöt évig nem temettette el megölt
elődjét, Báthori Gábort; hogy Báthori állítólagos szeretőjét, Török
Katát, a húgát, Annát és nagynénjét, Nádasdyné Báthori Erzsébetet
mondvacsinált boszorkányperben fosztották meg vagyonától katolikus
ellenfelei (Thurzó nádor vezetésével). Nem tudtam, hogy évtizedekig
börtönben ült – per nélkül – Bethlen Gábor volt kancellárja, Péchi
Simon. Azt sem tudtam korábban, hogy Péchi a szentháromság-tagadó
szombatosok vezéralakja volt, akik az egymást öldöklő
keresztény–mozlim–zsidó vallást akarták összebékíteni. Vagy hogy
Szapolyai István (János király apja) nádor rokona Hunyadi Mátyás
korában, 1494-ben személyesen gyújtotta meg a máglyát 117 zsidó alatt
Budán, miután kínvallatással rájuk „bizonyították” a „vérvádat”.
Újdonság volt számomra, hogy II. Rákóczi György szövetségre lépett
Hmelnyickij hetmannal, akinek nevéhez véres zsidóüldözések, pogromok
fűződnek. Talán szégyellnem kellene magamat, amiért nem érdeklődtem
mostanáig e tények és személyek iránt, s beletörődtem, hogy csak
közhelyeket lehet mondani „a magyarokról”. Hagytam, hogy az utolsó két
évszázad „népi-nemzeti” ideológiai vitáinak érettségi tétellé vált
árnyéka, hordaléka elvágjon a hagyomány élő forrásaitól.Korábban nem
néztem utána, miket írt a leveleiben Bocskai István. Ilyeneket: „Isten
megsegített... mint Dávidot, a juhok aklától a népnek királyává tette.”
„Valameddig a magyar korona a németeknél lesz, hasznos egy magyar
fejedelemséget fenntartani Erdélyben.” Bethlen Gábor pedig ezt mondja
törökbarátságát védve: „Hogy pedig mi az törökkel az békességet
keressük, ezt nagy és elkeseredett szükség kényszeríti ránk... A német
császártól messze vagyunk, az oroszlán torkában... Mégis, nem vagyunk
törökök, akiknek azt kívánjuk, hogy bárcsak mindjárt pusztulnának és
tűnnének el.” Nem néztem bele azelőtt Pázmány intelmeibe: „Mózes is
Jetró tanácsát követte: a jót megtalálta a pogányok írásaiból.”A
dédnagynéném ilyen idézeteket talált volna, ha be tud menni a
könyvtárba, hogy utánanézzen az őseinek. Lehet, hogy hallotta is ezek
némelyikét gyermekkorában, akár az iskolában. De vajon miért váltak
számára olyan fontossá ezek az ősök? Vad szembenállások, vallási
kitérések, rágalmak, harag és gyűlölet, mérgezések és politikai
gyilkosságok, koncepciós perek, birtokharcok, érdekházasságok jellemzik e
nagyurak életét. Balassiról azt terjesztették (mivel törökből
fordított), hogy körül van metélve, s a törökhöz húz. Ugyanezt mondták
Bethlenről is az ellenfelei. A katolikus Pázmány Alvinczit, Bethlen
prédikátorát „a zsinagóga szamarának” nevezi.Emma néni életében még éles
ellentét állította szembe egymással a katolikusokat és a kálvinistákat
(mint Bethlent és Pázmányt), és fájdalmas volt az ellentét a zsidók és a
keresztények között is. Emma néni liberális nevelést kapott, Ady
naponta köszönt neki a nagyváradi korzón (bár nem fogadta el a
meghívását: „Mi nem szoktunk úri társaságba járni”). Balázs Bélával
barátkozott, majd közeli viszonyba került Ernst Blochhal. Megdöbbent
attól, hogy álmodozó zsidó barátai vezető szerepet vállaltak az első
világháború utáni kommunista rendszer idején. Valószínűleg ennél is
jobban megrázta, amikor megtudta, hogy költőbálványa, Balázs Béla a
szegedi főrabbi leányába, Löw Eszterbe szerelmes – aki történetesen a
másik dédnagynéném.Az első világháború után Ritoók Emma is úgy látta,
hogy a zsidó materializmus az oka minden rossznak. (A szakértők ma is
azt állítják, hogy a felmérések mintáinak ötven százaléka valamilyen
mértékig időnként zsidóellenes.) Később újraértékelte alapállását –
szorosra fűzte a kapcsolatát Babitscsal (akit „zsidóbarátnak”
tartottak), s a harmincas években sokáig közösen vezették Emma néni
szalonját vasárnap délutánonként. Oda járt Szabó Lőrinc, Szerb Antal,
Sárközi György, Illés Endre, Illyés Gyula. Az egyetemen (ahová csak
negyvenévesen iratkozott be, mert a nőknek korábban nem volt szabad)
filozófiát és pszichológiát tanult, Freudot is olvasott, sőt büszke volt
rá, hogy egy freudista megdicsérte az egyik előadását.Haragudott a
második világháború előtt is a németekre, kegyetlenségük rémisztette és
megdöbbentette. Mivel nem hallott a megsemmisítőtáborokról (1945 elején
meghalt), eszébe sem jutott, hogy ne lehetne haragudni egy-egy
népcsoportra: hiszen Báthori Gábor is „meg akarta törni a szászokat”.
Évezredek óta természetes, hogy a keresztények ösztönösen a zsidókra
vetítik – ahogy Freud mondta – elfojtott énjük ijesztő, torz
törekvéseit. A „túlkapásokat” (például az egyetemi zsidóveréseket)
elítélte naplójában. Ám ő és kortársai elnézőbbek voltak, mint ahogyan
elnézően viselkedtek a nőgyűlölő, szerepzavaros férfiakkal szemben is.
Ha egyik-másik férfi erőszakoskodott, netán gyilkolt, azt kirívó,
elítélendő esetnek tekintették, de nem hozták összefüggésbe a keresztény
kultúra szellemiségével. Ugyanígy nem gondolta Emma néni, hogy a zsidók
elleni, „jogosnak érzett” felháborodás mivé fajul másoknál a háború
rendkívüli állapotában.Azért próbálom leírni a benyomásaimat, mert azt
hiszem, nem vagyok egyedül: sokan leéltük úgy a fél életünket, hogy nem
néztünk – mert nem nézhettünk – szembe ezekkel a problémákkal. Nem volt
történelmünk, és most egyszer csak lett. Nem tudhatom, nyílik-e módom
rá, hogy alaposan átvizsgáljam az elmúlt század – és az elmúlt öt
évszázad – történelmét legalább a családunkban szereplő, ismert nevek
vonatkozásában. Annyit tehetek, hogy bemutatom, milyen zavarba ejtő
véletlen találkozások történnek – s ez akárkivel megeshet. Bizonyos
értelemben mindannyiunkkal ez történt. Több évtizedes némaság után
egyszer csak szembe kell néznünk a kérdéssel: kik is vagyunk, hová
születtünk, s mi mindent örököltünk?Mindenesetre az őseink – sőt azok
is, akik nem őseink, csak ezen a tájon éltek –: embertársaink. És
mindegyik hősnek voltak testvérei, rokonai, ezerszámra, akik nem váltak
történelmi figurákká. Jó és rossz tulajdonságokkal rendelkező, bármelyik
mai közmagyar társunkhoz hasonló átlagemberek voltak. Szenvedélyes
haragok, türelmetlen követelések hajtották őket, mint minket ma. És a
különös ruhát viselő törökökben, németekben, zsidókban könnyebb volt
meglátniuk a „gonoszt”, mint saját magukban.Gyakran úgy érezzük, hogy
példátlan, az egész huszadik századon végighúzódó katasztrófasorozat
után vagyunk, zavartan, ijedten nézünk körül. De Mohács után Szapolyai
és kortársai nem voltak még ijesztőbb helyzetben? Vagy a tizenöt éves
háború után Bocskai? Egyes helyeken a lakosság nyolcvan százaléka
kipusztult. Vajon elér-e hozzánk őseink egy-két olyan szava, amelyre
érdemes odafigyelni? Vagy lehet, hogy jobb gyorsan elfelejteni az
egészet, visszazárni a poros kéziratokat a könyvtárba, és esetleg a
gyerekeimnek ugyanúgy nem mesélni az ősökről, ahogyan én sem hallottam
róluk gyermekkoromban?A történelmi folyamatosság érzése nem csak
számomra szakadt meg évtizedekre, és nem csak bennem indulhat most újra.
Abban bízom, hogy Kopp Mária főorvos asszonynak igaza lesz, és a
váratlanul fölbukkant ősök inkább „egészségemre” válnak, semhogy
magukkal sodornának az évszázados gyűlöletek örvényébe.
A Tormay-Szerb-Ritoók projekt
Elhangzott: A család egykor és ma című konferencián 2012. április 24-25-én, az Országos Rabbiképző-Zsidó Egyetmen
A dédnagynéném Ritoók Emma és sógornője Tormay Cécile, valamint a
nagyanyám távoli unokatestvérének férje, Szerb Antal egy időben
naponta találkoztak (írja a dédi kéziratos naplójában). Szerb sokáig
Ritoók albérlője is volt, Tormay lapjának, a nyugatot ellensúlyozni
kívánó Napkeletnek pedig a főszerkesztője.
Szerb Antal özvegyétől tudom (orális hagyományként), s Ritoók is
említi a kéziratos Naplójában, hogy egy regényt terveztek
„nemzedékek harcai ellenséges családokban gyerekszemmel”.
„Lélek-osztálynak” nevezték a szembenálló feleket, a
katolikus-református-zsidó ellenségességeket akarták megnézni az
őseik történeteiben, legendáiban.
Az, hogy Tormay ennyire fontosnak tartotta az ősöket, talán
összefügghet azzal, hogy neki magának, mivel nem házasodott meg, s
nem voltak gyerekei, tulajdonképpen az ő és a barátai ősei voltak a
családja. Az, hogy a maga sváb eredetű őseit (akikről a „Régi ház”
c. regénye szól) nem ismeri több nemzedékre visszamenőleg, arra
kényszeríti, hogy megelégedjen a rokonai, a Ritoók-család magyar
őseivel, akik (mint Tormay írja naplójában, a Bujdosó-könyvben)
„fejedelmek lutódai”.
Fontos volt a fejedelmek körében, Rákóczi meg is írja naplójában,
hogy a család dávidházi eredetű – ettől „egyenrangúnak” érezték
magukat a zsidókkal.
Szerb pedig (aki kikeresztelkedett zsidó volt) szintén híres
dávidházinak tartott rabbiktól eredt, mint a prágai Maharal vagy
Abarbanel , Ritoók szépanyja pedig Báthory Erzsébet volt a
Rákóczy-Zrínyi-Báthory-Szapolyai klánból, mely a legendák szerint
Mátyás királyt és Zsigmond királyt is magába foglalta – méghozzá a
nápolyi eredetű Drugeth családból eredő anyák és feleségek által.
Fontos adalék még, hogy Szerb feleségének első férje Szabó Lajos egy
gnosztikus (szolipszista idealista) Biblia-kört is vezetett, ahova
mindannyian eljártak. Az ott tanult rendszerben a biblia betűi
számok is egyben és a világ négy szintje (ásványi, növényi, állati,
emberi) négy számmal írható le (a teremtő négyféle módon leírható
JöHöWöH neve alapján, amely a jövő idejű lenni ige, azaz leendítő
jelentéssel bír). Ezek a 45, az 52, a 63 és a 72.
Ehhez hozzáteszem, hogy a 45 éves táv a napfoltok ciklusa, mellyel
egybeesnek az innovációs és háborus ciklusok is, a 63 a
meteorológiai hőmérséklet-emelkedés ciklusa, az 52 a női
termékenység ciklusához tartozik, a 72 pedig a parallaxis, a Föld
tengelyének lassú elfordulása egy fokkal 72 év alatt történik.
Meglepődve olvasták Szerbék az újságban 1934-ben, hogy egy
Baltadziev-Dimitrov nevű terrorista végzett Alexander cárral , a
szerb királlyal. A cárt mindhárman ismerték Párizsból fiatal
korából, amikor Anatole France szalonjába járt barátjával, Marcel
Proust-tal.
És eszükbe jutott, hogy Baltazzinak hívták Rudolf főherceg szerelmét
is, akinek a korabeli pletykák szerint a nagybátyja, Baltazzi gróf
ölte meg a fiatal párt.
45 évenként egy merénylet részben ugyanazokkal a családi
szereplőkkel? A Baltazziak a korábbi görög származású román
királynak rokonai, s ők is, mint a Rákócziak, a görög császári
család utódai ( s ezért trónkövetelőként léphetnek fel a legtöbb
európai udvarban. A közkeletű történelemkönyvek nem említik, hogy
Vetsera Mária Baltazzi-sarj volt, liaison-ja a trónörökössel egy
szakadár politikai koncepció része lehetett.) Ráadásul a
Palaiologosz dinasztia szintén „dávidházi” ősökre hivatkozik (s pont
ezért hívják Ős-Szó-nak.)
Elhatározták hát Emma és Cécile néni meg Tóni bácsi, hogy megnézik a
lexikonokban, voltak-e merényletek (hasonló messianista eszmei
hátérrel) korábbi 45-éves távolságokban?
Ugyanakkor, mivel a tervük az volt, hogy gyerekszemmel, méghozzá
zsidó gyerek szemmel csodálkoznak rá a merényletekre, kikeresték a
Szerb Antal dávidházi rabbi őseit is a megfelelő korszakban.
Ebben az időben Szabó Lajosék köréhez tartozott Szilágyi Ernő, aki
rendszeresen járt az akkori Palesztinába, s később Kastner
zsidómentő vonatainak egyik szervezője lett. Mivel a Szabó Lajosék
tanai egyértelműen kabbalista tanokból állnak, ő, Szilágyi lehetett
a forrás, aki az ekkortájt a Zohárt fordító Aslag rabbival
kapcsolatba került.
Aslag kabbala-tanainak a lényege, hogy bárki lehet „zsidó”, az
etnikai zsidóság csak a külsőségeket őrzi, de a szellemi zsidó (a
szó eredeti, a jehodi fordításából adódó, s arra rímelő „jó-adó” szó
miatt) az lehet, aki tényleg jó-adó: vagyis ezt a tanítást a legfőbb
jóról (hogy mindenki lehet zsidó továbbadja.
Az ilyen eszméket a Biblia tanulása közben kifejlesztő csoportok az
„igazi Izráél”, abban az értelemben, hogy a szó a jásár-él
olvasatban egyenes-fel jelentésű. Itt az egyenesen fel az ész általi
vágy-megszűrést jelent.
Természetesen, akik mindenben az Észre hallgatnak, ők az Ész-ráél
szférájához emelkednek fel. Aki beleragad az ego-centrikus vágyaiba,
az a „népek” metaforikus jelentésmezejébe tartozik, ez rímes
kifejezéssel az „Egoj” szintjére zuhan (függetlenül etnikai
eredetétől). /Héberül ez a Mic-rájim szónak,a fordíása, amely a
Rossz Leve magyarul, a rossz pedig az egocentrizmus, az önzés./
Ebben a metaforikus rendszerben a felszíni király-gyilkosságok a
Bibliában (Saul meg akarja ölni Dávidot például) valójában a
Birtoklás egós vágyának, amit Malkutnak, birtoklásnak vagy
királyságnak neveznek az ész általi megszűrését jelentik. Tehát az
Egó királya (melech) megöléséről van szó.
És fordítva: amikor nekünk úgy tűnik, hogy a kinti világban mondjuk
merényletet követnek el egy valódi király ellen, ez annak a
tükröződése, ahogy a kor nagy dávidházi csodarabbi utódai önmagukban
harcolnak az egó, az önzés tünetei ellen.
Ezt a fantázia-családot kreálta magának Szerb Antal, Tormay Cécile
és Ritoók Emma, akik mind gyermektelenül éltek és mindhármukról
tudjuk, hogy ha nem is aktív szinten, de érzelmileg azonos-nemű
(homoszexuális) problémákkal küzdöttek.
Nézzük tehát az általuk fontosnak tartott Tormay-, és Szerb-ősöket:
1889-ben például naplót írt a prágai Maharal-tól származó lubavicsi
rebbe fia, Jichák Jószef , s leírta, hogy apja Freud-hoz járt
analízisbe, akinek el is mesélte a kabbala, a Zóhár lélektani
biblia-értelmezését a belső én-részekkel, a belső szülők és a belső
gyermek, illetve az embrió dialógusairól.
1844-ben Ritoók Emma nagybátyja /Csányi Dániel/ egy merényletet
tervezett Kossuth Lajos ellen. (Le is ülte, mikor kiderült.)
A Cemach Cedek fia, Smuél rabbi gyerekkora ez.
1799-ben pedig Napóleont támadták meg. A legendák szerint a támadó
hipnózisban volt, mert a forradalmárok rendeletére börtönben ülő
Puységur márki, a hipnotizőr állt volna így bosszút. A márki fia
felesége (a Rákóczy felkelés hadvezérének) Bercsényi Miklósnak és
nejének, Homonnay Drugeth Krisztinának dédunokája volt.
Ekkor volt gyerek a Cemach Cedek későbbi szerzője.
1754
Mária Terázia elleni felkelőket felnégyelnek Hódmezővásárhelyen.
Batthyányi Imre főbíró az Althánokon keresztül Drugeth-rokon.
Ez Snéur Zalman rabbi gyerekkora.
május 28
1709
Rákóczy emberei elfogják az áruló Ocskayt dec.31-én. (Másnap
kivégzik.)
Ez a Bál Sém Tov gyerekkora.
1664-ben Zrínyiről terjed el, hogy „megölték”, mert egy vadkan
halálra sebezte.
Zrínyi anyja volt Homonnay Drugeth-lány.
Ekkor volt gyerek a később Eisenstadtban fellépő Mordecháj, aki
sabbatajánus módra képzelte magát Dávid fiának.
1619-ben H. Drugeth Bálint rivális trónkövetelőként a Habsburgok
védelmében hátba-támadja a lázadó fejedelmet, Bethlen Gábort,
(illetve főkapitányát, Rákóczy Zsigmondot) aki a prágai felkelt
protestánsokat akarja megsegíteni. Kara Mehmed pasát megöli egy
janicsár – a Bécs elleni támadás elmarad.
Ez a gyerekkora Menase ben Izraelnek, aki a messiásra hivatkozva
kiharcolja majd Cromwell-nél a zsidók angliai visszatérését. És
ekkor volt gyermek Zrínyi nagynénje, Széchi Mária (aki a Tormay
rokonok őse.)
1574
Nassau-Orániai Lajos (bátyja a Habsburgok ellen felkelő Orániai
Vilmosnak ) gyilok áldozata lesz csatában.
Ekkoriban volt gyerek Báthory Erzsébet (de már házas). Yesajahu
Horovitz rabbi gyerekkora ez.
1529
Wolsey bíborost letartóztatják (s halálra ítélik), mert a pápának
diktáló Habsburgoknál nem tudja elérni VIII. Henrik válását.
Ekkoriban tízéves a kis Jagelló Izabella (aki majd Szapolyai
felesége lesz és fiának anyja, a későbbi
Báthory-Bocskay-Bethlen-Rákóczy fejedelmi utódlás kezdete.) A prágai
Maharal, a magas Löw rabbi gyerekkora ez. (És rokonai, Isserles, Don
Joszef Naszi, Samuel Katzenellenbogen és Slomó Luria gyerekkora is).
Drugeth János sógora, Szapolyai János király lesz.
A 45 év különben két 22 éves egységből ál (egy átmeneti évvel).
Meglepő, de ez lehetővé teszi, hogy a héber betűk (melyek egyben a
tizenegy szféra duplázódásai) legendáival létrejöjjön egy
értelmezési lehetőség az egyes években születettekre, mely hasonló
az asztrológiához, Szerbék „hisztrológiának” nevezték.
Az a lényege, hogy az egyes fejedelmi és csodarabbi ősök kiemelt
évszámainak eseményei úgy hatnak, ahogy az asztrológiában a
csillagképek antik legendahősei.
Ezek négy „házban” helyezkednek el: ehhez szükséges még annak
végigtekintése is, hogy az 52-es, a 63-as és 72-es évtávok milyen
„kozmikus” eseményekkel terhesek.
Továbbá igyekezni kell utánajárni, hogy eme különleges napokon
milyen Tóra-szakaszt magyaráztak a Bibliából (különös tekintettel a
terápikus hatású Zohár-féle metaforikus értelmezésekre).
Ugyanis a Zohár szerint a „szellemi” történelemben a 45-ös a
felépülés (a Tiferet, a Fiú, a Fivér), míg az 52-es a Nővér (a
sérült kapni-vágyó énrész) , a 63-as az Anya (az értelem, mely
megszűri a vágyakat a felépülés, a Fiú érdekében) és a 72-es az Atya
(a megvilágító Fény bölcsessége, amelyet az Anya ad át a Fivérnek.)
Ebben a rendszerben az, ami a földi szemlélőnek tragikus
merényletnek látszik egy király vagy törzsfő ellen, a szellem
szintjén a birtok-vágy, a mohóság, az Egó elleni győzelem, hiszen az
Önzés a Fáraó, a Király,a Birtokos (amint erre a malkuth, melech
szavak utalnak is. Királynak fordítják, de birtoklót jelent.)
Meglepve tapasztalták, Emma és Cécile néni, valamint Tóni bácsi,
hogy a szellemi jelleg előbukkan néha az „évtávok” esemény-sorában.
Az 52-es „Nővér-évek” gyakrabban produkálnak felfedezéseket a
geográfia vagy a csillagászat terén, mint a többi évek, talán mert a
Föld, az evilág fölötti uralom ezen a szinten a döntő.
A 63-as anya-évek (1831, 1807, 1764, 1701, 1638, 1575, 1512, 1449,
1385) fontos elvi (szociális) újításokat hordoznak (Bourbon Lajos
Fülöp király, II. Katalin cárnő Poniatowskival, Robert Fludd ,
Paracelsus, Konsztantinosz Palaiologosz császár, majd IV.
Andronikosz Palaiologosz)
A 72-es atya-évek (1934, 1862, 1790, 1728, 1656, 1584, 1512, 1440,
1368, 1296, 1224) egy-egy rendkívül összetett személyiség által
szerepelnek: mexikói Habsburg Miksa, II. József, Althan József
nápolyi alkirály, Spinoza, Orániai Vilmos, Jagelló Zsigmond, Gilles
de Rais, Petrarca, Joannesz Palaiologosz.
/Sokan e lista szereplői közül belekerülnek Szerb Antal vagy a két
írónő, Ritoók Emma és Tormay Cécile írásaiba./
Egy ilyen rövid áttekintésben nem lehetséges átfogó következtetést
levonni. Lehetséges, hogy ez csak egy játék, amelyet arra
használtak, hogy műveltségüket csillogtassák, és esetleg hogy
elmélyítsék a történelem megértését – és a gnosztikus-kabbalisztikus
fogalmak átélését is.
Lehet, hogy ez egyfajta család-pótló terápiának számított. Hiszen az
ősök esetleg ma is hatnak ránk valahogy és érdemes elemezni, hogy
most az Anya, vagy a Nagyanya, netán a Dédapa vagy egy Ősapa belső
hangját követjük és az sem mindegy, hogy a belső Fívér vagy Nővér
haragszanak egymásra vagy átölelik egymást, továbbá lehet, hogy a
belső csecsemő vagy a belső embrió reakcióit érezzük éppen.
Lehet, hogy Szerb Antal tudatosan el akarta hagyni a zsidóságot,
amikor Prohászka Ottokár püspököt felkérte, hogy a keresztapja
legyen és barátai, Tormay és Ritók is szerepet vállaltak a
zsidó-ellenes törvények előkészítésében. Mégis, magánemberként amit
lehetett, megtettek zsidó barátaik megmentésért, (sajnos Szerb
esetében sikertelenül). Közben a nem-etnikai zsidó hagyományt , a
buddhista és gnosztikus hatást őrző kabbalát pedig, mely szerintük a
modern pszichoanalitikus lélektan előfutára, nagy becsben tartották.
Elvben természetesen az sem kizárt, hogy valóban léteznek ilyen
titokzatos összefüggések, ismétlődő ciklusok és ritmusok a
nemzedékek és a szellemi újdonságok, az érzelmi evolúció terén,
hiszen léteznek különleges család-történeti egybeesések. Majd
feltétlenül meg kell találni a módját, hogy ez a gondolat-kísérlet
ne vesszen el újabb nyolcvan-száz évre.
Forrás : or-zse.hu
Ritoók Emma levele megdöbbentő pillanatfelvétel a
korai húszas évek budapesti értelmiségi világáról. 1924-ben íródott, a
mai olvasóban azonban mégsem kelti azt az érzést, hogy a levélből
kiolvasható feszültségeket és érzelmeket az azóta eltelt hetven év
teljesen feloldotta vagy elmosta volna. Az első világháborút követő
forradalmak és a trianoni békekötés megrázkódtatása még nagyon friss
volt. Ritoók Emma soraiból patetikus intenzitással árad az a
meggyőződés, hogy a történelem és a politika nagy fordulatai
szükségképpen szétzúzzák a régi intellektuális és személyes
kapcsolatokat, barátokból vetélytársat és ellenséget formálnak.
Az írónő nem könnyű szívvel írta levelét barátainak, Rozsnyai
Kálmán színésznek és feleségének, Dabsy Gizellának, hiszen érezte, hogy
sarkított elvei a címzettekre nem jól fognak hatni. Mégsem mérsékelte
erős zsidóellenes ítéleteit. Az agresszió és a gyengeség érzése
keveredik a levélben: a zsidó értelmiség ellen azért kell a kiközösítés
eszközével fellépni, mert ellenkező esetben túl nagy vonzerővel
hathatnak a színvonalában, érdeklődésében, modernségében és
intellektusában Ritoók szerint gyengébb magyar (nem-zsidó) értelmiségre.
Vívódásának hátterében saját élettörténete áll: a háború előtt az írónő
a Vasárnapi Kör tagjaként szoros barátságban állt azokkal az
értelmiségiekkel - köztük Lukács Györggyel és Balázs Bélával -, akik a
Tanácsköztársaságban vállalt szerepük miatt 1924-re részben önként,
részben kényszerből kiestek a hazai kulturális élet körforgásából. Hogy
Ritoók Emma sem intellektuálisan, sem érzelmileg nem könnyen szakadt el e
körtől, azt a nemrégiben újra kiadott, eredetileg 1921-ben
megjelentetett „Szellem kalandorai” című regénye tanúsítja.
A század első felének írónői – Kaffka Margit, Lesznai Anna, Tóth Wanda,
Tormay Cecile, Erdős Renée, Ritoók Emma, Gulácsy Irén, Zsigray Juliánna,
Dánielné Lengyel Laura, Szederkényi Anna, Török Sophie, Berde Mária,
Szabó Mária, Szenes Piroska és Földes Jolán – azóta, Kaffka kivételével,
szinte teljesen feledésbe merültek. Nem csak egy-egy szerző, egy egész
nemzedék törlődött ki irodalmi tudatunkból, holott a kortársak
elismerően és együtt emlegették őket, ezt példázza a fenti idézet, de
utalhatunk még Bánhegyi Jób 1939-ben megjelent Magyar nőírók című összefoglaló munkájára is.
Illés Endre így ír Ritoók Emma halála után:
"A túlélés csodája
Ritoók Emma szalonja. Szabó Lőrinc írta fel nevemet a meghívandók közé.
Egy Gorgó-fő nyit ajtót, az írónő húga. A pamlagon Babits Mihály…
Idegesen mozduló okos tekintet: egy asszony túl a 60-on… Az Egyenes úton egyedül első és egyetlen írói sikere… Regényt írt a barátairól A szellem kalandorai
címmel (…)Kimaradt az irodalmi életből: könyvtáros lett. Most
szétküldte meghívóit, és ölébe hullt a második sikere, mindenki eljött …
Sárközi György, Gorka Géza, a
sarokban Gulácsy hunyorgott… A világ témái: Nobile, Maginot, Trockij,
Tolsztoj, Gandhi, a nácik … De ott csak irodalomról volt szó.
Várakoztak… hogy valaki előhúzza a megváltást a zsebéből…1930-ban egy szalon…vagy inkább önképzőkör? Így múlt ki.” (Illés Endre,1963. 107.o.)
Ritoók
Emma Illés Endréről így ír naplójában: „Illés Endre szinte
gimnazistának látszik…sokat olvas és tud .mint eddig a zsidó fiúknál
megfigyeltem Nálam ismerkedett meg Gerlóczy Líviával.”1927-33. R.E. Napló, OSZK. 475.f.)
Ritoók Emma évek múltán írta meg emlékeit. Nyilvánvalóan befolyásolták
az események és a megírás időpontja közt eltelt időben őt ért sérelmek.
Bár objektív szeretne lenni, a sorok közül ki-kicsendül a sértettség és a
féltékenység érzése Tormay Cécile-lel szemben. Saját leírása szerint
1918. november 10-én találkozott utoljára Vasárnapi Körös
barátaival, mert ekkor döbbent rá, hogy a politikai helyzet
megítélésében áthidalhatatlan a szakadék közöttük: míg Lukácsék a
világforradalom mindent elsöprő és megújító hullámáért lelkesedtek,
Ritoókot Magyarország további sorsa aggasztotta.
Lesznai Anna Ritoók Emmát próbálta megnyerni, hogy a „keresztény szeretet”
nevében vesse latba befolyását Korvin érdekében, mert „nem volt bűnös azokban
a tettekben, amelyekért el akarják ítélni”. Ritoók visszautasította a kérését,
mondván, hogy ha „volna is olyan befolyásom, mint Máli hiszi, akkor sem
tehetnék semmit.
Már csak azért is, mert Borgos Anna a Török Sophie-ról írt
tanulmányában később beszámol Babitsné húzódozásáról, a szervezőkkel
kapcsolatos ambivalens érzéseiről, illetve Ritoók Emma ellenakciójáról
is. Talán elég lett volna egy köteten belül egyszer írni a témáról, de
akkor árnyaltabban. Különben Mollináry Gizella visszaemlékezéséből is
kiderül, hogy a Kaffka Margit Társaságnak csak a szervezők által
meghívottak lehettek tagjai, Mollináry szóvá is tette az alakuló
gyűlésen, hogy a meghívottak névsorában miért nincs ott Ritoók Emma vagy
Gulácsy Irén. Mire az elnöknő „gúnyos tréfálkozással azzal felelt:
„Miért nem kívánod mindjárt, hogy Tormay Cécile-t is idehívjuk?”
Forrás : libri.hu