Leleplezték Maniu szobrát Váradon- Megállt az élet és a forgalom a központban '

 

"Tegnap délben zajlott le a váradi görögkatolikus katedrális mellett felállított Iuliu Maniu-szobor avatási ünnepsége. A szobrot annak alkotója, Deák Árpád szobrászművész leplezte le." - irja Pap István a Bihari Naplóban. Csütörtök délután az avatási ünnepség idején szinte megállt az élet és a forgalom a központban.Lépésben tudtak haladni az autók,mert a központ felé forgalomkorlátozás volt.Sokan nem tudták miért van ez az óriási felhajtás.Idézem a teljes cikket : 

"A hivatalosságok, a katonai egységek mellett zömében diákokból álló több száz fős közönség előtt leplezték le tegnap délben a Szent Mihály görögkatolikus katedrális főbejárata mellett felállított Iuliu Maniu-szobrot. A szoborról annak alkotója, Deák Árpád szobrászművész rántotta le a leplet, majd görögkatolikus szertartás szerint megáldották az alkotást. Az avatási ünnepségen beszédet mondott Cristian Borz Szilágy megyei görögkatolikus pap, a Iuliu Maniu emlékház felújításának a kezdeményezője. Borz leírásából egy szerény, kifogástalan erkölcsiségű és hívő Maniu-kép rajzolódott ki, akinek meghatározó szerepe volt abban, hogy Erdély és Partium is Romániához került. Ebben a vonatkozásban érdemes kiemelni Cristian Borznak azt a megjegyzését, miszerint Maniunak az erdélyi kormányzótanács elnökeként sikerült hamar integrálnia az erdélyi román adminisztrációt az „újraegyesített” Románia közigazgatásába („a României reîntregite”). (A Trianoni Békeszerződés aláírása előtt sem Erdély, sem a partiumi városok nem tartoztak sosem Romániához – szerz. megj.) Borz kiemelte azt is, hogy Iuliu Maniu 1918 őszén „kijavítva (corectând) a wilsoni elvek téves interpretációját kiűzte sok erdélyi román vezető fejéből azt a gondolatot, miszerint Erdély autonóm kellene legyen még a Román Királysággal szemben is”. Cristian Borz köszönetet mondott Ilie Bolojannak, Nagyvárad polgármesterének, amiért a váradi önkormányzat jelentős összeggel támogatta Iuliu Maniu szilágybadacsoni szülőházának a felújítását. Mind ő, mind pedig az őt követően felszólaló Ilie Bolojan köszönetet mondtak Deák Árpád szobrászművésznek a szobor megalkotásáért. Bolojan a köszönetnyilvánítás után hozzátette: „meggyőződésem, hogy a Nagyváradon megalkotott Holnaposok szoborcsoportjával és Rhédey gróf szobrával együtt a Maniu-szobor kiteljesíti a nagyváradi köztéri emlékhelyeket”, ezzel a megjegyzésével tapsot váltva ki a megjelentek körében.

Tudta, mi a teendő

Ilie Bolojan beszédében kiemelte, hogy Maniu az első világháború végén Bécsből szervezte az Osztrák–Magyar Monarchia különböző egységeiben szolgáló román nemzetiségű katonáit, majd előkészítette az áthelyezésüket Erdélybe. Bolojan felidézte a Román Nemzeti Tanács és a magyar kormány közötti, 1918. novemberi tárgyalásokat is, amelyen Iuliu Maniu kijelentette, hogy a románok teljes elszakadást akarnak Magyarországtól. E momentum után hívták össze a románok a gyulafehérvári Nagy Nemzetgyűlést. Maniunak a Kormányzótanács elnökeként meghatározó szerepe volt az erdélyi román adminisztráció megteremtésében: ő nevezett ki román prefektusokat, ő mozgósította az Osztrák–Magyar Monarchiában a román tartalékosokat, hogy vonuljanak be a román hadseregbe, amelyik készült Nagyvárad „felszabadítására”, 1919. október 5-én ő alakította meg az első román középiskolát Nagyváradon, a Gojdu-líceumot, sorolta a váradi elöljáró. Végezetül elhangzott, hogy Maniu a két világháború között és a második világháború idején is aktív politikus volt, aki a miniszterelnöki tisztséget is betöltötte. A romániai kommunisták 1947-ben vetették börtönbe, és több mint öt évnyi raboskodás után, 1953-ban halt meg a máramarosszigeti börtönben. Maniu holttestét jeltelen sírba dobták a Tisza-parti szegények temetőjében. A beszédek után rövid ének, majd koszorúzás következett. Az ünnepség katonai díszfelvonulással zárult."