A nagyváradi vízmű története

A kanyargó Körös Várad központjában.Forrás : erdon.ro

"A régi, híres váradiak, már csak megsárgult újságlapokról, könyvek, visszaemlékezések lapjairól köszönnek ránk. Sokuk nyugvóhelyét sem találjuk meg, mert felszámolt temetőink már nem bizonyíthatják a jelen emberének, hogy itt régi váradiak, magyarok nyugszanak." - írja Farkas László cikkének a bevezetőjében.Azt hiszem mindenki ismerte a vízműt Nagyváradon.Mi a története?Farkas László által megismerhetjük. 

A cikk szerzője beszámol,hogy egy kutatás során bukkant Pásztor Bertalan nagyváradi újságíró cikkére,majd ismerteti az életrajzát.Mi volt a kezdete a vízműnek?Ezt írja Farkas László : 

"Pável Mihály görögkatolikus püspök, tízezer forintot adományozott a városnak, mégpedig azért, hogy kezdőtőkeként szolgáljon, a városi vízmű létesítéséhez szükséges pénzügyi alaphoz." 

Több sikertelen próbálkozás után meg volt az első lépés.Ezt olvashatjuk : 

"Busch Dávid volt tehát az az ember, aki először felvetette, hogy a vízmű a folyó vizét szállítsa a fogyasztókhoz. Addig azonban, míg ez a terv megvalósult, még sok víz lefolyt a Sebes Körösön." 

A következő lépés : 

"Ennek pedig az vetett véget, hogy a város meghívta Zsigmondy Bélát, egy akkori híres kútfúrót, hogy vizsgálja meg a Bóné-kút vízhozamát és annak városba vezetésének módját. A szakértő végleg eldöntötte a vitát, ugyanis megállapította, hogy a kút vizét csak bonyolult emelőrendszerrel lehetne a vezetékbe juttatni, ugyanis ennek forrásai sokkal mélyebben fekszenek a város szintjénél. Zsigmondy azonban valódi szakemberhez méltóan, tett egy javaslatot, mégpedig egy ártézi kút létesítésének lehetőségét." 

Mi történt? 

"Nemsokára egy próbakutat létesítettek, amiből mintát vettek és azt felküldték az állami vegyi kísérleti állomásra, ahonnan hamarosan kitűnő válasz érkezett. A kút vize tiszta, egészséges, fogyasztásra alkalmas. Azonnal meg is hirdették a csőhálózat tervének pályázatát, amit a Knuth Károly-Kalinger Mihály budapesti cég nyerte el. 1893-ban hozzá is fogtak a terv kivitelezéshez." 

"Gyors tempó és kitűnő munka folyt, így aztán 1894 novemberében a vízművet át is adták." 

Ismét a váradi Bibliáról

2015-ben írtam egy bejegyzést a váradi Bibliáról.Egy új információhoz jutottam,melyet megosztok az olvasóval.Sok váradi nem tudja a váradi Biblia történetét.A bejegyzésemben igyekeztem minél több adattal szolgálni a váradiaknak.Választ kaptam arra is,hogyan került elő és olvasható-e a váradi Biblia.Remélem hasznos információt osztok meg az olvasóval.

Hogyan került elő a váradi Biblia?

 

Forrás : utazzitthon.hu 

Rövid ismertető : "2006. augusztus 12-én egy helyi család házuk padlásáról behoztak ajándékba egy Bibliát. Az ajándékozók kérése volt, hogy biztosítsuk megtekinthetőségét az érdeklődők számára. Nyomtatása 1657-ben, tízezer példányban kezdődött Nagyváradon Bethlen István, I. Rákóczy György és felesége, Lorántffy Zsuzsanna, Rhédei Ferenc és Barcsay Ákos, valamint egypár tiszántúli ref. egyházmegye adományaiból. Az Újszövetség 1660-ban el is készült, a kiadást 1661-ben fejezte be Kolozsvárott felállított műhelyében Szenci Kertész Ábrahám. „Váradi”-nak nevezik, mert a munka ott indult el. A magyar nyelvű Biblia a Károli-féle szöveget tartalmazza Köleséri Sámuel átdolgozásával és széljegyzeteivel."

Forrás : utazzitthon.hu 

A Velencei-tóhoz közeli Vereb település honlapján olvashatunk a váradi Bibliáról :

"2006. augusztus 12-én B. Kiss Gyula bácsi és Zsuzsi néni családi házuk padlásáról behoztak ajándékba egy kötés nélküli, a rossz tárolástól erősen szennyezett, rovarrágta, szamárfüles és vízfoltos, valamint hiányos állapotban lévő Bibliát.

Az ajándékozási szerződésben rögzítésre került, hogy a Biblia az önkormányzat nyilvános könyvtárának tulajdonába került. Az ajándékozók kérése volt, hogy biztosítsuk megtekinthetőségét az érdeklődők számára.

A Nemzeti Kulturális Alap Könyvtári Kollégium pályázatán keresztül sikerült előteremteni a restaurálására a fedezetet a szükséges önrész vállalásával.

A restaurált Biblia 2007. október 31-étől előzetes bejelentkezés alapján megtekinthető.

Köszönet a család önzetlenségéért. Köszönet, amiért Vereb hírnevét, kulturális értékeinek számát gyarapították.

 

A Váradi Biblia történeti háttere és jelentősége

 

Nyomtatása 1657-ben, tízezer példányban kezdődött Nagyváradon Bethlen István, I. Rákóczy György és felesége, Lorántffy Zsuzsanna, Rhédei Ferenc és Barcsay Ákos, valamint egypár tiszántúli ref. egyházmegye adományaiból. Az Újszövetség 1660-ban el is készült. Közben a török támadás a vár és a város elestével fenyegetett. A vár feladásának egyik feltétele az volt, hogy a már kinyomtatott példányokat, a nyomtatáshoz szükséges papírt és a nyomdai felszerelést épségben kiengedik a törökök a várból. A feltételt elfogadta a támadó fél, így jutott ki Váradról a nyomdász és minden, ami a Biblia nyomtatásához szükséges volt; s fejezhette be a kiadást 1661-ben Kolozsvárott felállított műhelyében Szenci Kertész Ábra-hám kevesebb, mint 6000 példányban. „Váradi”-nak nevezik, mert a munka ott indult el. A magyar nyelvű Biblia a Károli-féle szöveget tartalmazza Köleséri Sámuel átdolgozásával és széljegyzeteivel.

A magyar egyház- és művelődéstörténet szempontjából jelképes értékű. Nagyvárad az akkori protestantizmus fellegvára volt, és ezért is történhetett, hogy éppen itt kezdtek egy újabb verzió készítésébe. Várad a magyar reformáció egyik legmélyebb biblicitású városa volt, számos dokumentum tanúskodik erről. Ezek közül a legtöbbször idézett az 1629. június 17-i váradi zsinat azon határozata, amely a hivatásukban ellanyhult, egyéni hitéletüket elhanyagoló lelkészeket arra kötelezte, hogy akár személyes javaik eladása árán szerezzenek be maguknak saját Bibliát. Margitai Láni Péter tiszántúli püspök, a korábbi huszti lelkész, majd máramarosi esperes és lelkésztársai így fogalmazták meg az elvárásokat: „amelyik lelkésznek subája van, de Bibliája nincs, azt el kell venni, s annak árán Bibliát kell szerezni. Ha pedig sem subája, sem Bibliája, hivatalától meg kell fosztani.” A Károli-Biblia revíziójának a történetében az ún. Váradi Biblia megjelenése nagy fordulat volt."

Forrás : vereb.hu 

 

A Múlt-kor honlapon arról olvashatunk ,hogy megtalálták az ellopott Váradi Bibliát ,melyet a Ráday Gyűjteményben őriztek.Mint ismeretes 1600-ban kezdték nyomtatni Váradon,de a törökök körülzárták a várat, ezért a kinyomtatott Bibliákat nyomdai gépekkel együtt Kolozsvárra és Debrecenbe szállítsák.

 

 Olvasható-e a váradi Biblia ?

2015-ben amikor megírtam a bejegyzést még nem volt lehetőség olvasni a Váradi Bibliát,csak Vereb település könyvtárában és más könyvtárakban,múzeumokban.2017-ben létre lett hozva egy blog, melyben olvasható a Váradi-Károli Biblia ' 

Letudja tölteni a Váradi-Károli Biblia Ószövetség pdf , és a Váradi-Károli Biblia Újszövetség pdf formátumban.

Hol található Vereb település?A térképen megnézhetjük '

Történet a zsidó pászkáról és a zsidó borról

 

Pászka.Forrás : oldalas magazin.hu 

  

Kosher borok.Forrás : jmpoint.hu 

Az alábbi történetet azért írom le,mert felidézi bennem azt a jó légkört, mely a munkahelyemen volt 1989 előtt.Tudni kell azt,hogy az 1980-as években jelentősen megcsappant a zsidók létszáma Váradon az Izraelbe való kivándorlásuk miatt.A zsidó közösség nagyon ragaszkodott az ünnepeikhez.Húsvét,- melyet peszáhnak neveztek a zsidók-,környékén sok váradi kapott ajándékba eredeti zsidó pászkát és kosher bort. Elmondok egy történetet,lehet másnak is van hasonló története.

Történt az 1980-as évek elején,hogy háromszor ünnepelték a váradiak a húsvét ünnepét.Az első volt a magyarok húsvétja,vagyis a katolikusok, reformátusok,stb ünnepe,majd jött a zsidók húsvétja.Később a románok húsvétja volt megünnepelve,melyet ortodox húsvétnak neveztünk.

A háttér információhoz tartozik az is,hogy a munkahelyünkön több zsidó munkatársunk volt,akik nem mindegyik ünnepünket tartották meg,ők ragaszkodtak a zsidó ünnepeikhez.Mi elfogadtuk ezt a helyzetet.nem értettük a miértjét,de tiszteletbe tartottuk az ünnepeiket.Ezt nevezzük " vallási toleranciának ".

1989 előtt szokás volt megünnepelni az összes ünnepeket.Miért?Mert ilyenkor sokat lehetett inni.Az ivászatot az alkoholra értem.A munkaidőben és kívül szinte " kötelező" volt kis csoportokba inni az alkoholos nedűket.Nálunk is ez volt a szokás.A Főnök kijelentette,hogy senki nem mehet haza,mert délután megünnepeljük a zsidó pászkát. Kiadta a parancsot a zsidó kollégánknak,szerezze be a "hozzávalókat".

A parancsnak eleget téve a Nagyvásártéren gyülekeztünk,akkor Augusztus 23 park,ma December 1 park a neve.A Főnök, megérkezett. Talán néhány percet várakoztunk,megérkezett a zsidó kollégánk a " hozzávalókkal" ,a helyi zsidó hitközösségtől vette.Volt pászka és bor a szatyorban.A Főnök összehúzta a szemöldökét :

- Miért csak három üveg bort hoztál ? - kérdezte a kollégánktól.

- Főnök,csak ennyit kaphattam ' - mondta.

- Hogy gondoltad,ennyi embernek elég három üveg bor?Gyorsan menj vissza és hozzál még három üveg bort ' - adta ki az utasítást a Főnök.

A kollégánknak nem volt mit tenni,visszament.Kis idő múlva hozott még három üveg kosher bort,ha jól emlékszem,Carmel volt a neve.

Kollégáim " nekiestek " a bornak.A pászka kenyér nem volt népszerű, mert elég kesernyés íze volt.Mindenki evett belőle,mert tiszteletbe kellett tartani a zsidó kollégát.Ettem én is belőle egy darabot.Következett a bor. Ezt várták nagyon.Mindannyian megkóstoltuk.Igen,a kosher bornak nagyon jó minősége volt.Szerintem félédes volt,de nem kóstoltam meg a többit.A kollégák szerint édes bor volt.A társaságnak igencsak jó hangulata lett.A Főnököt meggyőztem,hogy nekem haza kell menjek. Nem maradtam tovább,elindultam a zsidó kollégával a villamos megálló felé.

Mi történt pár óra múlva?A Zöldfa/V. Alecsandri utca felé igyekezve leszálltam a villamosról a nagy Oţelulnál.A kollégáim egy része volt csak az Augusztus 23 parkba.Igencsak " elázott" állapotban voltak.Másnap tudtam meg,hogy a kosher bor nagyon "megártott" a kollégáimnak.Nem gondolták,hogy ennyire " ütős" a zsidó bor.Ez a történet megmaradt az emlékezetünkbe.Mármint azoknak,akik élnek.Sokan a "csoport " tagjai közül már nem élnek.Egyik ok : mértéktelen alkohol fogyasztása.

Hasonló zsidó pászka ünneplés volt ugyan,de sokkal óvatosabbak voltak a kollégák,mert szódavízzel itták a kosher bort.A történet végéhez tartozik az is,hogy a román húsvét is hasonló módon lett megünnepelve, mert a vallási toleranciát tiszteletbe kellett tartani.

Pár év múlva már nem tudták megünnepelni a kollégák a zsidó húsvétot, mert nem volt aki beszerezze a " hozzávalókat" a zsidó hitközösségtől. Miért?Mert a zsidó kolléga Izraelbe vándorolt ki,a másik kiköltözött a neológ temetőbe.

Ha a zsidó ortodox templom felé megyek,gyakran gondolok erre a történetre.Lehet azért,mert öregszek.Lehet azért,mert jó visszaemlékezni az 1989 előtti időkre,mert a diktatúra miatt " összekovácsolódtunk".Nem volt sem magyar,sem román,sem zsidó,csak elnyomottak voltunk, majdnem testvérek is.Volt valami amely ma már nincs.Talán a mi korosztályunk tudja mire célzok.Ez már a múlt.A jelen is más.Lehet ez az élet rendes sorja,vagy menete.

Még egy megjegyzés : megjelent egy zsidó érdekeltségű üzlet,ahol kosher borokat tudunk venni Nagyváradon.Csak mértékletesen fogyasszuk '

A váradi püspökség történetének vázlata

Az érdeklődő olvasó a nagyváradi római katolikus egyházmegye
"1896-ban megjelent történeti névtárának hasonmás (faximile) kiadását
tartja kézben. Újbóli közzétételét több okból is kívánatosnak
tartottuk. Egyrészt az eredeti kiadásnak alig néhány példánya maradt
fenn, műfaji sajátosságainál fogva az elhasználódásnak fokozottan
ki volt téve. Nagyváradon ismereteink szerint féltucatnyi, legfennebb
tucatnyi példányát őrzik köz- és magánkönyvtárak, további példányai
elsősorban magyarországi egyházmegyei gyűjtemények és nagyobb
közkönyvtárak birtokában maradtak fenn, csekély számban.
Másrészt a történettudománnyal foglalkozó kutatóknak, azon belül
az egyház- és helytörténészeknek alapvető kézikönyve e névtár, a
váradi egyházmegye múltjával foglalkozók kikerülhetetlen forrása."

írja a bevezetőben Böcskei László Nagyvárad 62. püspöke.

Az eredeti könyv 1896-ban jelent meg a Szent László nyomda gondozásában. 

A könyv olvasható : varad.org

Családi albumok - nagyváradi zsidó családok története

Véletlenül találtam meg a nagyváradi zsidó családok történetéből néhány feljegyzést a Tikvah honlapon.El lehet olvasni és gondolkozni az olvasottakon.Ma már néhány száz zsidó él Nagyváradon,akik még ápolják a hagyományokat.Miért ? A történelemből megtudhatjuk és az alábbi feljegyzésekből ...

Nagyvárad jelentős zsidó közösséggel rendelkezett a II. Világháborút megelőzően. Zsidó családok ezrei laktak és dolgoztak itt, akik különböző módon, dinamikus fejlődéssel hozzájárultak a város életéhez. Az 1940-es évek eleje hirtelenül és visszafordíthatatlanul megállították ezt a fejlődést.

Nem szeretnénk ha ezen emberekről szóló információk, események, a kor hangulata elveszne. A Családi albumok almenüben módot szeretnénk biztosítani ezen nagyváradi családok leszármazottainak elődeik emlékének ápolására.

Honlapunk helyet biztosít fotóknak, dokumentumoknak és elbeszéléseknek, amelyekkel bárki hozzájárulhat a múlt századbeli nagyváradi zsidóság életének dokumentálásához.

Teljes cikk : tikvah.ro