Bihar vármegye kiváló szülöttei : Tisza Kálmán

"Tisza Kálmán. A balközép nagynevü vezére, Magyarországnak 15 éven át miniszterelnöke, 1830. deczember 16-án született Nagyváradon. Tanulmányait Szőnyi Pál vezetése alatt végezte. 1848-ban a pesti tudomány-egyetemen a jogi vizsgát letéve, 17¹/₂ éves korában jurátus lett, majd a vallás- és közoktatásügyi miniszteriumba neveztetett ki tiszteletbeli fogalmazónak. Az önvédelmi harcz kitörésekor ő is a nemzetőrök közé állt. Midőn az országgyűlés és a honvédelmi bizottmány Debreczenbe tette át székhelyét, mint miniszteri fogalmazó Debreczenben működött. A szabadságharcz leveretése után hosszabb külföldi tanulmányútra indult Franczia-, Német- és Angolországba. 1850-51-ben Berlinben a Fridericianumban történelmi, államtudományi és természettani előadásokat hallgatott. Majd hazajövén, eleintén Geszten gazdálkodott, de csakhamar az ev. ref. egyház terén érvényesítette fényes tehetségeit. 1855-ben a nagyszalontai egyházmegye segédgondnokává választatott és ebbeli minőségében az 1859. szeptember 1-én kiadott Thun-féle pátens ellen, mely a protestánsok autonomiáját gyökerében megtámadta, fejtett ki nagy tevékenységet. Az 1859. őszén tartott egyházkerületi űlésen ő volt a visszautasítás szószólója. Ekkor már feltünt férfias fellépésével, bölcs mérsékletével, kiváló szellemével és neve csakhamar országos hirüvé vált. 1860-ban az októberi diploma kiadása után a kormány fölajánlotta neki a bihari főispánságot, de nem fogadta el. 1861-ben Debreczen város I. kerülete választotta képviselővé. A megnyílt országgyűlés alelnökévé választotta s e mellett egyike lett a határozati párt vezéralakjainak, majd gróf Teleky László halála után a párt benne találta meg legkiválóbb vezérét. 1861-65-ig számos vezérczikke jelent meg a Honban és a Magyar Sajtóban, melyekben főleg gazdasági, ipari és kereskedelmi kérdésekkel foglalkozott. 1865-ben jelent meg hatalmas röpirata "Parlamenti felelős kormány és megyei rendszer", melyben a felelős kormány és a megyei rendszer összeférhetőségét vitatta. Az 1865. deczember 10-én megnyílt országgyűlésen ismét Debreczen város első kerületét képviselte, hol Ghyczy Kálmánnal a balközép-párt vezére lett. Politikai pályája mellett egyházának is hű fia maradt. 1867-ben a dunántuli ev. ref. egyházkerület világi gondokává választotta meg és e tisztét jelenleg is lankadatlan buzgalommal tölti be. 1867. óta befolyása mindegyre emelkedett. Nagy érdeme, hogy az országgyűlés, a német-franczia háború kitörésekor, a semlegesség mellett nyilatkozott. 1874-ben Ghyczy néhány társával belépett a kormánypártba, melylyel mintegy előkészítette az országgyűlési pártok közötti fuziót. A költségvetés tárgyalása alkalmával 1875. február 3-án tartott beszédének elementáris hatása alatt a Bittó kormány lemondott, mire az 1875. márczius 2-án megalakult br. Wenckheim Béla miniszterelnöksége alatti kabinetben Tisza Kálmán a belügyi tárczát vállalta el, majd Wenckheim Béla lemondása után (október 20.) miniszterelnökké neveztetett ki. Közel 15 éven át (1875 október 20-1890 márczius 13.) volt az ország miniszterelnöke, mely idő alatt 1879-ben az ő felsége személye körüli miniszteri, 1875-1887-ig a belügyminiszteri, 1878-ban és 1887-89-ig a pénzügyminiszteri tárczákat vállalta el. Mint új kormányelnök, a délszláv kérdésben gyors sikert ért el, majd 1877-ben az osztrákok ellenében keresztül vitte a bankparitást. Az ő miniszterelnöksége alatt létesült az egyensúly az államháztartásban. Ő nyujtotta be a vármegyei közigazgatási bizottságokról szóló törvényjavaslatot. 1877-ben az Ausztriával folytatott tárgyalások során le is mondott, de senki sem merte helyette elvállalni a miniszterelnökséget. Nagy érdeme van a Németország és Ausztria-Magyarország között 1879-ben létrejött szövetség létrehozásában, mely az európai béke hathatós eszközéül tekinthető. A köztisztviselők minősitéséről, a közegészségügyről, a középiskolákról szóló törvények, valamint a nyugdijtörvény egyedül az ő fáradozásainak köszönhető. 1886-ban mint belügyminiszter ő nyujtotta be a jelenleg is érvényben álló vármegyei és községi törvényjavaslatokat. 1890-ben a közte és minisztertársai közt támadt nézetkülönbség következtében lemondott a miniszterelnökségről, de mint Nagyvárad országgyűlési képviselője lankadatlan buzgalommal vesz részt a közügyekben. Hosszú közpályája alatt számos kitüntetésben volt része. 1880-ban a Szent István-rend nagykeresztjét kapta. 1885. november 29-én, tízesztendős miniszterelnöki jubileuma alkalmából, az ország minden részéből üdvözölték. 1892-ben nagy ünnepélyek közepett ülte meg a dunántuli ev. ref. egyház főgondnoki székfoglalójának 25 éves fordulóját. Bírja még a porosz királyi fekete és veres sas-rend, továbbá a román korona-rend nagykeresztjét, a szerb királyi Takova-rend I. osztályát, vagyis nagykeresztjét, a belga Oroszlánrend és az Olasz Szent Lázárrend nagykeresztjét."
Irta ifj. dr. Reiszig Ede, Zsák J. Adolf 

Forrás : mek.oszk.hu/Borovszky-Magyarország vármegyéi és városai

Tisza Kálmán otthon 1902-ben

  

Tisza Kálmán Horowitz Lipót festményén, 1894.Forrás : hu.wikipedia.org

Tisza Kálmán ha hazajött ,akkor a geszti kastélyba tartózkodott,de legtöbbet Nagyváradon volt Hegyesi Márton és Hlatky Endre társaságába.Ha hazajött ,mit csinált? Olvassa el Kiss Gereben cikkét a huszadikszazad.hu-n '

Ady Endre : Tisza Kálmán - Tisza Kálmán beszélt

Tisza Kálmán 

Kérjük a "hivatalos" szabadelvűeket, ne foglalják le a maguk számára egészen Tisza Kálmánt. Engedjék meg, hogy Nagyvárad város nagy fiát, képviselőjét üdvözölhessük mi is, kik, ha tán nem vagyunk, nem akarunk lenni hivatalos szabadelvűek, de szabadelvűségben közelebb állunk hozzá, mint a hivatalosok közül nagyon sokan.

Hálával egy hatalmas szép élet művei iránt, tisztelettel adózva egy messze kimagasló egyéniségnek: lelkesült örömmel üdvözöljük, sok hittel köszöntjük Nagyvárad falai között Nagyvárad képviselőjét.

Hivatalos írások, beszédek zengedezhetnek kedvük szerint, mi kimondjuk, s ez csak nemesebbé, értékesebbé teheti a mi ragaszkodásunkat - hogy hálánknak, tiszteletünknek, örömünknek minden kis rezdülését a Tisza Kálmán egyénisége foglalja le. Nem jut mi sem "pártunk"-nak, "az ország sorsát bölcsen intéző" kormányvezérnek sem. Teljes egészében a Tisza Kálmáné, a mi ragaszkodásunk Tisza Kálmáné, a nagymúltú szabadelvű államférfié, s nem - a kormánypárt tagjáé.

Várjuk, de nem tudjuk: fog-e szólni Tisza Kálmán e disztinkciónk jogosult voltáról. A nagy kérdőjelek most is csak a sorok között kapnak választ?

Az ígéret pedig ismét csak annyi lesz, hogy Tisza Kálmán a régi marad, s ha veszély jönne, megragadná a veszedelemben hajladozó lobogót?...

Ismételjük, hogy csak várunk minderre választ. Remélni nem merünk...

És ez sem zavar azért bennünket hitünkben és örvendezésünkben. Tisza Kálmánnál nem bűn az óvatosság. Ő egy élettel fizetett már. Ez az élet szép, munkás, gyümölcsöző és értékes volt. Ha szükség lesz a forradalomra, vagyunk sokan, akik még tartozunk a magunk életével. Egyikünké sem lesz olyan szép és értékes, mint az övé, de becsületesen leróvjuk, ha szükség lesz reá. Ősz fejtől, nagy munkában hajlott deréktól, nyugodt szemtől, leszűrt hideg bölcsességtől nem várunk mi forradalmat. Csak biztatást talán. Harci riadót hát Tisza Kálmántól nem is reméltünk. Elég volna, ha a tapasztalat higgadtságával csak annyi intést adna, hogy a harcra jó elkészülve lenni.

És ha ennyit sem ad? Hát mindegy. Tisza Kálmán napját már az is dicsőségessé s nagyszerű figyelmeztetővé teszi, hogy mi Tisza Kálmánban ezen a napon az igazi, nem alkuvó liberalizmus nagy harcosát tiszteljük meg, akinek a liberalizmusa egészen más volt, mint a mai hazug liberalizmus.

De Tisza Kálmán mint ember is olyan közel áll minden nagyváradi szívhez, hogy már ez a minden kis tömeg-érdeken és pártoskodásokon fölül álló szeretet ünnepnapjává teszi Tisza Kálmán napját.

Láthatta, érezhette ezt a mi nagy tiszteletünket a generális. Láthatta, érezhette, hogy e szeretet most még talán szentebb, mint valaha. Szent a fájdalomtól, mellyel látnunk kell Tisza Kálmán nagy élete eredményének, munkájának szétbomlását.

"Gyászfátyolt kellene öltenünk magunkra, ha a liberalizmus mellett[i] kitartástól Nagyvárad is eltántorodnék."

Mi úgy éreztük, hogy a mi aggódásunk, fájdalmunk rezeg vissza a szavakból.

Ősz generálisunk, aki mindnyájunké itt Nagyváradon, még egyszer könyörgünk a mi hitünk megerősítéséért! Nem forradalmi szókat, nem harci riadót, csak hittel leendő eltöltést, intést, bátorítást kérünk a jövőre.

Mert bizony gyászfátyolt kellene akkor öltenünk magunkra... És - hajh - fájdalmas aggodalommal valljuk be: félünk, hogy már készülnünk kell a gyászfátyol viselésére.

Oszlasd el - ha lehet - a mi félelmünket generálisunk! 

Nagyváradi Napló 1901. szeptember 4. 

 Tisza Kálmán beszélt 

Tisza Kálmán beszélt. Beszédje nem volt harcra szólító, de mégis nagyon nagy elégtétel nekünk. A mi őszinteségünk erejét és igazságát igazolta, írta alá Tisza Kálmán beszédje.

Hálás szívvel mondunk mindenekelőtt a generálisnak köszönetet.

Nehogy félhivatalos intrikák, mesterkedések meghamisítsák Tisza Kálmán nagyváradi napjának tanulságait, sietünk azokat idejegyezni naplónk elejére.

Tisza Kálmán igaz liberális embernek tartja Széll Kálmán miniszterelnököt. Annak tartjuk mi is. De Széll Kálmán nem egész férfi. Liberalizmusa a valójában mindig inkább doktrinér magyar liberalizmus nonpluszultrája. Csupa platoizmus, csupa lágyság, habozás és jóindulat. Ezeket nem mondhatta el nekünk Tisza Kálmán, de ez a valóság. A Széll Kálmán jóindulatú tehetetlensége ártalmasabb a nyílt gonoszságnál.

Tisza Kálmán látja, érzi a gyűlöletet és hajszát az ő liberalizmusa és hívei ellen. Rámutat ő maga is az összeférhetetlenségi hajszára, mint az újak gyűlöletének legbeszédesebb dokumentumára. Ő ellene feküdt az alattomos akciónak. Csak nagyon kevés eredményt érhetett el. De a pártból a régi nemes eszmék erejének föladása nélkül egy teljesen ismeretlen elszigeteltségbe mégsem vonulhatott. Bent kellett maradnia a pártban. Az elvek becsülete és az elvek élete kívánta. - Mi ezt megértjük, helyeseljük.

Szólott a gönci levélről is Tisza Kálmán. Ismét, ezért is köszönet. Amit mondott, óvatos kissé, de elég határozott és őszinte, nagy elégtétel rajtunk kívül dr. Friedländer Samunak is, kinek múltkori őszintesége olyan megütközést keltett a gyáva hadak közt. Tisza azt mondta, hogy aki a Károlyi Sándor-féle elvekkel a szabadelvű párt tagja akar lenni, az sem nem szabadelvű, sem nem agrárius. Mert az agrárizmus a legsötétebb közgazdasági reakció. A reakció pedig - ezt jegyezzék meg Tisza Kálmán beszédéből sokan - minden formájában kárhozatos és veszedelmes. Mi ezt így váltjuk aprópénzre: Károlyi Sándorék törekvése csak úgy tisztességes, ha a tisztesség el lehet őszinteség nélkül is.

A régi Tisza Kálmán beszélt most Nagyváradon. Amit mondott, nagy súlyú, puritán szavaival kemény, határozott.

Mikor pedig lelkes éljenzés mellett ajánlották föl ismét neki Nagyvárad mandátumát - ismét többet mondott, mint mi vártunk. Igenis hitet nyújtott arra, beszélt arról, hogy nem változott, s nem fog változni. És beszélt a harcról is ám, amely kitör, ha a liberalizmus ellenségei nem nyugszanak. És harcolni fog ismét Tisza Kálmán, mint harcolt volt erős derékkal, fürtös fejjel, kemény szívvel az ifjú korban.

Így mondta; köszönet érte. Dicsősége ez a mi hitünknek.

De Tisza Kálmán napjának nagyobb tanulságai még itt sem záródnak.

A Széll Kámán üdvözlésére pályázó sablonos indítványnál mély csendben maradt a nagyváradi szabadelvű tábor. Egy harsány hang Podmaniczky bárót éljenezte.

Nem volt kevésbé kínosabb a csend, mikor a díszlakomán Hegyesi Márton Széll Kálmánért ivott poharat. A beszéd végén generálisunkat éljenezték. Széll Kálmán neve diszharmónia volt Tisza Kálmán napjában. De legeslegtöbbet egy másik tanulságból okulhatnak azok, akiknek okulniuk kell. Valósággal extázisban tombolt Nagyvárad szabadelvű tábora, mikor Várady Zsigmond doktor, a szabadelvű eszmék radikális fejlesztéséről s jövő feladatáról beszélt.

Ez hang volt a mi lelkünkből. Ősz fejével bólintgatott reá a mi generálisunk, aki vállán tartja ma a magyar szabadelvűség bástyáját. És mi félelemből, haragtól megtisztultan mondogattuk:

- Biztatásokat nyervén, most már nem reszketünk. Erősek vagyunk, s a mienk az igazság, a Tisza Kálmán táboráé... 

Nagyváradi Napló 1901. szeptember 5. 

Forrás : mek.oszk.hu