Ady Endre : Felekezeti világ Nagyváradon

Nincs benne kétség: szerfölött magvas, tudományos és érdekes volt a felolvasás, mit Kovács S. János vasárnap délelőtt a nagyváradi katolikus körben tartott, amit - így hallottuk - "a nagyváradi katolikus társadalom színe-virága" meghallgatott. Valóban nagy és érdekes története van a magyar katolikus irodalomnak. Tudós embernek érdekes és érdemes elmerülni a múltban, de nem tudóst is megihlet ma is még példának okáért egy pár száz éves valamelyik Mária-ének. Így van. De mikor Kovács úr a "nagyváradi katolikus társadalom színe-virága" előtt, egy líceumi előadáson, erről a témáról tárgyal, bizonyosan céllal, okkal s eredményre számítva cselekszik. Ezt így szokták tenni minden rendű és rangú oktató emberek. Ha hát Kovács úr a tudós lelkesedésével merül el a korban, mikor az irodalom is teljesen egy felekezeté volt, a legtermészetesebb, hogy ez munkálása a jövőnek, melyet a múlt mintájára akarnak ebben az országban megformálni. Ez természetes, s vége... Kovács úrnak nem akarunk reklámot csinálni. Ő volt az első felolvasó a líceumi előadáson. Ezért hoztuk elő az ő nevét s az ő témáját. Megtehettük volna ezt a rendezett s rendezendő líceumok bármelyik programszámával. Nem a személyek s nem is az egyes kiruccanások a lényegesek ebben a kérdésben. De még nem is a katolikus szabad liceum. Ha a "Jehuda Halévy irodalmi társaság" tart felekezeti matinét, éppen olyan jól esik nekünk, mint ez. De a "Jehuda Halévy irodalmi társaság" matinéin nincs ott a zsidó társadalom színe-virága, s van-e vagy nincsen Nagyváradon protestáns célokat szolgáló kör vagy társaság, nem tudom, de még sohse hallottam, hogy valahol összejött volna a "nagyváradi protestáns társadalom színe-virága", hogy tüntessen az ő külön múltjával, különállásával s külön céljaival.

Az, amit a vasárnapi matiné mutat, új jelenség. Új és szomorú. A külön múlt, külön jelen, külön vágyak, külön tendenciák egy hódító háborúnak megüzenése.

Ne tessék bennünket könnyen elintézni, hogy "elfogultak", "gyűlölködők", "zsidóliberálisok" vagyunk. Ez nem megy olyan könnyen. A protestáns irodalmi társaságot, mely még az unitáriusokat is kilökte magából, a zsidót, a nazarénust, a mohamedánt, egytől-egyig olyan veszedelemnek tartjuk, mint a katolikus líceumot. Csináljanak a tisztelendő atyák, plébánosok, lelkészek, rabbik, dervisek maguknak és magukért felekezeti irodalmat, ha ezt ők szépnek és helyesnek tartják, de ne bántsák a színt és virágot, a protestáns, a katolikus, a mohamedán, a zsidó társadalom színe-virágát. És ne bántsák főként itt Magyarországon. Hisz itt még nem volt s nincsen magyar társadalom. Engedjék, hogy csinálhassuk meg. Ne romboljanak legalább addig, míg készet nem adhatunk a kezükbe.

De hát hiába beszélünk ma ilyesmit Nagyváradon vagy Tápiószentlillában vagy bárhol e szép hazában. A klerikális szervezkedés megvadított itt mindent. Külön táborban áll minden felekezet, s felekezeti ma itt már minden. A magyar imperializmus hóbortjától kezdve mindennapi jelenség, jelszó, felekezeti érdeket szolgál. Felekezeti a politika, az irodalom, a művészet, felekezeti még a brettli is már. És tessék kacagni rajta, de ahogy a felekezetieskedésben Nagyvárad halad, rövid időn belül a Szigligeti Színházon azért fognak vitázni, hogy homlokzatára a "róm. kat.", "ev. ref." vagy "izr." jelző kerüljön.

Mert ma már Nagyváradon van izr. novellaírás, róm. kat. kritika, ev. ref. énekművészet, s amint a szabad líceum matinéin csak róm. kat. szoprán és róm. kat. alt-hangok kelthetnek áhítatra, akként az ev. ref. énekigényeknek is csak az ev. ref. tenorok és baritonok felelhetnek meg.

Nincs benne kétség, a betegség csírája a klerikalizmustól ered. De beleestek katolikusok (akik éppenséggel nem egyek a klerikálisokkal), reformátusok, keletiek és zsidók.

Ez a felekezeteskedés ma a szerencsétlen ország legnagyobb átka, s ezt el kellett mondanunk a vasárnapi szabad líceum ötletéből, melyen ott volt "a nagyváradi katolikus társadalom színe-virága."

Most pedig itt a fejem: verjék be a Tiszántúl-ék! 

Nagyváradi Napló 1902. január 21. 

Forrás : mek.oszk.hu

Egy nagyváradi „városrendezési” terv meghiúsulása 1964-ben

1964 tavaszán nagy feltűnést keltő események játszódtak le Nagyváradon: a város központjában lévő Szent László-templomot napokig élő lánc fogta körül. Mi is történt akkor a Partium „fővárosában”?

Szent László templom.Forrás: Többarcú Nagyvárad Facebook

Amint arról az alábbi követségi jelentés is beszámol, 1964 tavaszán a helyi párt- és városi vezetés elhatározta, hogy lebontatja a város központjában álló katolikus templomot. A terv talán helyi kezdeményezésre született, de mindenképpen Bukarest jóváhagyását kellett élveznie, már csak azért is, mert a kisebbségekkel és az egyházakkal szembeni politikát szigorúan a pártközpontból irányították.

A katolikus és protestáns egyházak vezetését a hatvanas évek elején is a párt „meghosszabbított karja”, a bukaresti kultuszdepartament (a romániai Állami Egyházügyi Hivatal) igyekezett rövid pórázra fogni. A protestánsok esetében ez még sikerült is, hiszen a hatvanas évek elején meghalt mindkét református püspök, és a következő egyházfő „megválasztásánál” a kultuszdepartament nyíltan beavatkozott az általa támogatott jelölt érdekében. Ezek után nem véletlen, hogy amikor 1963-ban elhatározták a Brassó központjában lévő református templom lebontását, (a párt bizalmát élvező) Nagy Gyula kolozsvári református püspök a hívek zúgolódása ellenére is jóváhagyta a tervet.

A katolikus egyház eseteién azonban nehezebb volt a párt befolyását érvényesíteni, hiszen Márton Áron gyulafehérvári püspök még házi őrizet ellenére is „kézben tudta tartani” egyházát. A papságot az 1956 utáni megtorlások ellenére sem sikerült megfélemlíteni. A nagyváradi események pedig megmutatták, hogy a híveket sem.

Amikor a város vezetése elrendelte, hogy 1964. május 17-én hirdessék ki a Szent László-templomban: az épületet a következő héten le fogják bontani, többszörösen elszámították magukat. Nem számoltak azzal, hogy pünkösd kétnapos ünnep, és ha az első nap kihirdetik a rendeletet, akkor másnapra a hívek felocsúdnak az első döbbenetükből és ellenállnak. Kiderült, hogy a helyi magyar társadalom még az 1956-ot követő tömeges megtorlások ellenére sincs „eléggé megfélemlítve”, ráadásul – a szemtanúk beszámolója szerint – a protestánsok és a román ortodox hívők nyíltan támogatták katolikus testvéreiket. A szolidaritás másik megnyilvánulása az volt, hogy a (többnyire magyar munkásokat foglalkoztató) városi építkezési vállalat sem volt hajlandó elvégezni a bontást, sőt, még a környező falvakból sem tudtak erre a „piszkos munkára” embereket toborozni.

A megtorlás természetesen nem maradt el. Tizenhárom személyt tartóztattak le és ítéltek el hét évre – államellenes szervezkedés címén – a tiltakozók közül. (Ebből öt és felet le is kellett ülniük.)

Az ellenállás azonban nem volt hiábavaló, mert Bukarest ebben az esetben meghátrált. Abban az évben, amikor a nyugati kölcsönök miatt általános amnesztiát is hirdettek, nem hiányzott egy olyan botrány, amire az Egyesült Államokban és a nyugat-európai országokban is fölfigyeltek volna.

A civilkurázsi győzött. A templom még ma is áll Szent László városában.

A bukaresti Magyar Nagykövetség 1964. augusztus 31-i jelentése olvasható a beszelo.c3.hu-n

További információ : egyvaradiblogjanagyvaradrol.blogspot.ro

Gyilkosság Nagyváradon

Hétfőn este 22 óra körül 15 késszúrással végeztek M.D. 36 éves váradi személlyel. Az eset, amelyet feltehetően az áldozat provokált ki, a Transilvaniei utcán történt. 
A későbbi áldozat, M.D. 36 éves büntetett előéletű személy hétfő este 22 óra körül megállt egy a Transilvaniei utcán parkoló Mercedes típusú gépjármű mellett és betörte annak jobb első ajtajának ablakát, majd elszaladt a Posada utca fele. Az autóban a tulajdonos, R.Z. 24 éves fiatal és barátnője tartózkodott. R.Z üldözőbe vette M.D.-t és a Transilvaniei és a Posada utcák kereszteződésében utol is érte. Itt a két férfi között veszekedés tört ki, majd R.Z egy késsel többször leszúrta M.D.-t. A fiatal és barátnője az eset után hátrahagyva az áldozatot és az autót elszaladtak a helyszínről. M.D.-nek még sikerült hazamennie, ahol egy szomszédja segítségét kérte. A szomszéd látva a súlyos sérüléseket kihívta a mentőket. A férfit kórházba szállították, megoperálták, de nem tudtak segíteni rajta, a műtőasztalon meghalt. Az áldozattal 15 késszúrással végeztek, amelyek közül néhány létfontosságú szerveket ért. Az áldozat és a késelő ismerték egymást.
Teljes cikk : erdon.ro 

Radnóti Miklós Nagyváradon

Forrás : Erdélyi képek Facebook

1932. június 15-én Nagyváradra utazott egy hétre húgához és nevelőanyjához. Ott-tartózkodása során a nagyváradi Újságíró Clubban is többször megfordult.1942 -Szentendrére kellett bevonulnia, egy ideig itt állomásozott, míg július 13-án el nem indultak. Püspökladány, Nagyvárad és Székelyhíd érintésével érkeztek meg Margittára, július 15-én. Telefonoszlopok földbe ásásával foglalkoztak. Július 21-én, kimenője alkalmával nevelőanyjával és féltestvérével, Ágival találkozott.A nagyváradi csapatkórházban, augusztus 22-én foghúzáson esett át.

Forrás : hu.wikipedia.org 

Radnóti Miklós nagyváradi fiatalember, 23 éves iró, költő és egyetemi hallgató Budapesten. A bölcsészeti szakra jár, tanárnak készül, hogy „egzisztenciát” teremtsen magának. Ez a főfoglalkozása. Mellékesen iró és költő. Mert ebből a kettőből nem lehet megélni, erre nem lehet bazirozni, épiteni, nem lehet belőle ruhát csináltatni, házbért fizetni és abonát rendelni valamelyik köruti étteremben. Csak meghalni lehet belőle. Lassan elsorvadni. Különösen akkor, ha olyan szempontokból nézi az ember a dolgokat, ahogy Radnóti Miklós. Abból a bizonyos szemszögből, sőt tovább: szociális szemszögből, amely az irónál - természetesen csak az olyanoknál, mint Radnóti Miklós is - szinte kötelességszerüen írja elő, hogy milyen irányban kell haladnia. Ezen az uton nem hullnak a tantiemek, jómárkáju kiadók pénztáraiból, sem „általános elismerés” nem hozsánoztatik az illetőnek, inkább azt lehetne mondani, hogy további, szigoritott elnyomatás következik!

Radnóti Miklós szocialista iró. Részben azért érdekel bennünket, mert innen indult el Nagyváradról, részben azért, mert becsületes szándékai vannak, ha ezek a szándékok helyenként még homályosak is, az viszont kétségtelen, hogy az irásmüvészete már rátalált a helyes utra, izig-vérig a mában élés biztosan indulhat tovább a kijelölt utakon.

Forrás : epa.oszk.hu 

1942. nyarán újra behívták, ezúttal Nagyvárad környékén, Hatvanban, és Budapesten teljesített szolgálatot 1943. májusáig, amikor barátai kérelmére felmentették.

Forrás : fullextra.hu 

A nagyváradi gettó fennállása idején született két részletes napló, továbbá Radnóti Miklós Bihar megyei munkaszolgálatának feljegyzései és Rózsa Ágnes nürnbergi levelei.

 Forrás : varad.ro 

(Glatter Ágneskésőbb Erdélyi Ágnes néven lett Nagyváradon és Erdélyben ismert költő és újságíró; édesanyjával együtt Auschwitzban pusztult el.)

Forrás :tudasbazis.sulinet.hu

A versszínházi előadás Radnóti utolsó éveibe, a színpadon megelevenített Napló bejegyzések, az eclogák élet-igenlő gondolatok és bori notesz fájdalmas világába kalauzolja el a nagyváradiakat. Az est előadói: Bődi Szabolcs, Kunszentmiklós város polgármestere, magyar- dráma szakos tanár, valamint Tóth Péter, a kunszentmiklósi VD ÁMK tanára, Radnóti-díjas versmondó.

Az est moderátora Balogh Mihály, az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum nyugalmazott főigazgatója.

Forrás : nagyvarad.ro 

 

Erkel Ferenc Nagyváradon

Erkel Ferenc egy rövid ideig élt Nagyváradon. Nagyváradon kezdte el a középiskolai tanulmányait 1821/1822-ben.Hol lakott? A Főutca- Republici 46. szám alatt .

Fõ (Republicii) utca 46: az Erkel Ferenchez kötõdõ Eleméry-ház; itt lakott 1892-ben bekövetkezett haláláig Eleméry Aurél Károly Nagyvárad törvényhatósági bizottságának tagja. Felesége - Farkas Mária - Erkel Ferenc húgának, Teréziának a lánya volt. Kevésbé ismert, hogy Erkel Ferenc zeneszerzõ középiskolai tanulmányait az 1821/1822-es tanévben Nagyváradon kezdte el.Forrás : Többarcú Nagyvárad Facebook oldal

További információk Erkel Ferenc nagyváradi tartózkodásáról :

Gimnáziumi tanulmányait Nagyváradon kezdte el, majd 1822-től 1825-ig a pozsonyi bencéseknél folytatta a tanulást, apja kívánságának megfelelően.. A másik és fontosabb ok pedig az volt, hogy a fiú zenei továbbképzésére a gyulai és a nagyváradi mesterek már kevésbé bizonyultak alkalmasnak. Erkel kolozsvári sikerei arra buzdították a nagyváradi zenebarátokat, hogy meghívják hangversenyezni városukba. Rövid nagyváradi tartózkodása alatt ismerkedett meg az akkor még kiskorú Ábrányi Kornéllal, akinek zeneoktatója volt. A korabeli beszámolók szerint hangversenyei nagy sikernek örvendtek, de a Magyar ábrándon kívül egyetlen műve sem maradt fenn ebből a korai alkotói korszakából. Forrás : hu.wikipedia.org

Ferencnek is tehát iskolázni kellett menni, előbb Nagyváradra, azután Pozsonyba, hol a közpályára való kvalifikációhoz szükséges tanulmányokat be is végezte.  Ferencnek Nagyváradon kevésbé, de Pozsonyban, mint akkoriban aránylag az ország legműveltebb városában, bővebb alkalma, tágabb tere nyilt a zene iránt keblében hordott szikrát mind intenzivebb lángra gyulasztani.A 30-as évek első felében a kolozsvári színtársulat s annak operája is rendesen egy pár hétre terjedő kirándulást tett a téli évadban Nagyváradra, mely város szintén egyike volt az időben a magyar szellemi élet fellenditőinek. 1834-35-ben is ellátogatott oda Erkel Ferenccel, mint a társulat karnagyával. Ekkor nyilt legelőször alkalmam mint még serdülő ifjunak őt megismerhetni, kihez későbben a művészeti ténykedések egész sorozata csatolt baráti és hivatalos kötelékekkel, sőt szerencsés is valék akkor egy pár hónapig a zongorajátékban tanitványa lehetni. Mint zongoraművész Erkel Ferenc már akkor hírnevének magaslatán állott. Több hangversenyben ragyogtatta művészetét, elbájolva a közönséget s egyik fényes estély a másikat követte, melyeket tiszteletére adott a nagyváradi elit-világ. Erkel Ferenc már akkor ismerte a zongora-irodalom összes klasszikusait és modern termékeit. Beethoven, Wéber, Hummel, Moscheles, Herz, Kalkbrenner vitték akkor a szerepet a zongora-virtuózitás terén.
Forrás : mek.oszk.hu 

Nagyvárad Filharmónia - Költészetnapja és Erkel 200. évfolduló 

Műveiből

Erkel Ferenc a Youtube-on '