Nagyvárad. - A Múzeum.
Lojanek J. felvétele.Forrás : Borovszky - Magyarország vármegyéi és városai
A Bihari Napló cikke 2002-ben jelent meg.Most 2014 van.Olvassa el a teljes cikket,melyben van néhány ékezetes hiba :
Az 1867-es kiegyezést követôen Magyarországon a polgári értékrend
térhódítása kezdôdött meg, ami az ország egyik legjelentôsebb városa,
Nagyvárad társadalmi életében is jelentôs változást idézett elô. A
társadalmi és gazdasági élet átalakulása, a stabilabb politikai
viszonyok egyre jobban elôsegítik "Erdély kapujának" polgárosodási és
urbanizálódási folyamatát. A váradi polgárság is egyre több
közmûvelôdési és jótékonysági egyesületet hozott létre. A nemzeti
öntudat erôsödése, a helytörténeti kutatás iránti érdeklôdés fokozódása
és nem utolsósorban a történelemtudomány fejlôdése révén jönnek létre a
régészeti és történelmi egyletek. Az egyházi mûvészetet értékelô papság,
a reformkori nemzeti irányzatot követô nemesség és az egyre mûveltebb
városi polgárság igyekezett a múlt értékeit összegyûjteni és megôrizni.
A kiegyezést követô években Biharország és Nagyvárad szellemi
köre még nem volt kedvezô a régészet és a historiográfia fejlôdése
szempontjából. A régió középkori, világi és egyházi építményeinek
kutatása még várat magára. A város legrégibb épületei barokk emlékek
voltak, a múlttal igazán kapcsolatba hozható nagyváradi vár ekkor még
feltáratlan. Az egyházi mûvészet néhány megmaradt emléke, a
véletlenszerûen elôkerülô régészeti tárgyak, a magángyûjtemények és a
családi levéltárak jelentették a kapcsolatot a múlttal.
A mostoha körülmények ellenére Nagyváradon is létrejött egy
régészeti és történelmi egylet, amihez a lelkes kezdeményezôk mellett
szükség volt az egyházi élet és egyháztudomány kiváló személyiségeinek
támogatására. A város értelmiségi elitje, a közigazgatás vezetôi, a
mûvelt polgárság és a haladó gondolkodású nemesség szintén ott volt az
egylet születésénél.
Id. Gyalókay Lajos 1871 nyarán
indítványt nyújtott be a vármegyei törvényhatósági bizottsághoz egy
régészeti és történelmi társulat, egyben egy múzeum létesítésére. A
javaslatot a közgyûlés november 17-én elfogadta és helyiséget ajánlott
fel a leendô társulatnak. Az alakuló közgyûlés éppen 130 éve, 1872.
augusztus 28-án ült össze, a társulat neve pedig
Biharvármegyei Régészeti és Történelmi Egylet lett. Az elsô elnök
báró Dôry József dr., az alelnök Gyalókay Lajos lett, a titkári és múzeumköri feladatokat pedig két premontrei tanár,
Barlanghy Adorján és
Cséplô Péter
látta el. Az elsô múzeum a megyeháza két termében volt berendezve. Az
egylet 1870. december 21. és 1873. január 2. között régészeti kiállítást
rendezett az épület kistermében. Az új titkár, ifj. Gyalókay Lajos a
választmány megbízásából 1875. április 1-jén egy kiadványt indított el
Régészeti és Történelmi Közlöny címmel, ami a 7. szám után 1876 februárjában megszûnt.
Rómer Flóris, a nagy nevû régész 1877-ben jött
Nagyváradra, és bekapcsolódott az egyleti munkába. Az 1878. április
21-én megnyílt második kiállítás már fôleg az ô érdeme. Erre a célra a
vármegye átengedte termeit, az egyház és a nemesség pedig a mûkincseit.
Ezt követôen az egyleti élet visszaesett, mivel sokan kiléptek vagy
elköltöztek, a vármegye pedig visszavette termeit. Végül a Gazdasági
Egylet az epreskerti házát adta át az egyletnek. Rómer irányításával az
1885-ös közgyûlésen elhatározták a megújulást. Dôry tiszteletbeli elnök
lett, helyét maga Rómer vette át, az új titkár
Hegyesi Márton, az alelnök id. Gyalókay, a múzeumôr pedig
Bölöni Sándor
lett. Az országos muzeológiai kongresszuson már képviseltette magát az
egylet. A múzeum számára az Apáca utcában, a Tóth Ferenc-féle házban
béreltek szobát.
1886. június 14-én Rómer már új tárlatot nyitott meg. Ebben az évben Nagyvárad püspöke
Ipolyi Arnold volt, akit a következô év áprilisától
Schlauch Lôrinc követett. A városban ekkor
Czobor Béla
egyháztörténész mint papneveldei igazgató mûködött. Ôk hárman
jelentôsen befolyásolták és segítették az egylet életét. 1888-ban
megjelentették elsô évkönyvüket Hegyesi szerkesztésében, id. Gyalókay,
Rómer és Hegyesi dolgozataival. Ebben az évben Hegyesit
dr. Karácsonyi János váltotta fel a titkári székben.
Az egylet életében a legnagyobb gondot egy állandó múzeumépület
hiánya okozta. Az 1888. december 28-án tartott választmányi gyûlésen –
Rómer Flóris elnöklete mellett – elhatározták, hogy telket kérnek a
várostól. A választmányi tagság ekkor olyan ismert személyiségekbôl
állott, mint id. Gyalókay Lajos alelnök, Karácsonyi János titkár, Bölöni
Sándor régiségtár-ôr,
Ritoók Zsigmond ügyész,
Bunyitay Vince,
Személyi Kálmán,
Sipos Orbán, Hegyesi Márton és
Winkler Lajos.
A telket az ún. Újsor elôtti téren kérték. Az ügy egyre fontosabb lett,
mivel 1889-ben értesültek arról, hogy egy értékes gyûjteményt is
Nagyváradon szeretnének elhelyezni. A kollekció 521 festménybôl, 26
gobelinbôl, 83 keleti szônyegbôl, 77 régi bútorból, 219 ötvösmunkából,
518 antik edénybôl és számos más tárgyból állt. Az örökhagyó, Ipolyi
püspök végrendeletének ide vonatkozó része a következôképpen hangzik:
"Kívánom, hogy gyûjteményem fôpapi székhelyemen létesítendô múzeum
alapját képezze, így az egyházi mûvészetnek és a nemzeti kultúrának
tényezôjévé váljék".
Rómer 1889 tavaszán sajnos meghalt, vele az állandó
múzeumépületért küzdôk egyik leglelkesebb harcosa távozott. A telekért
folytatott küzdelmet Gyalókay alelnök és Karácsonyi titkár vitte tovább.
Mivel a várostól végül nem kaptak telket, Gyalókay 1890. január 5-én
értekezletre hívta az ügy támogatóit. Ezen egy bizottságot hoztak létre,
mely felajánlotta, hogy helyet biztosítanak az Ipolyi-gyûjteménynek is,
ha az egyház telket ad a múzeum számára. Megértve az ügy jelentôségét,
Schlauch püspök teljesítette a kérést.
Közben 1890-ben új alapszabályzatot dolgoztak ki, mely szerint az
egylet megnevezésében a vármegye mellett a város neve is szerepel. Így
az elsô pont szerint az egylet neve
Biharvármegyei és Nagyváradi Régészeti és Történelmi Egylet.
Székhelye Nagyvárad. Hivatalos nyelve a magyar. A püspökségtôl kapott
telket át kellett írni az egylet nevére, ami csak akkor lett volna
lehetséges, ha elô tudják teremteni az építkezéshez szükséges összeget
is. Végül ez is sikerült.
Az 1891-es közgyûlés új elnököt választott Bunyitay Vince
személyében. Az ismert egyháztörténész mellett továbbra is a neves
ügyvéd, országgyûlési képviselô, a Deák-párt bihari vezetôje, id.
Gyalókay Lajos 48-as honvédôrnagy volt az alelnök, a titkár Karácsonyi
maradt, míg a múzeumôr Bölöni lett ismét.
Az építkezési tervpályázatok közül némi módosítással az
id. Rimanóczy Kálmánét
fogadták el. Az építésszel 1894. október 4-én kötötték meg a
szerzôdést, aki még az év ôszén el is kezdte az építkezést, és 1895
novemberére be is fejezte azt. Az épületbe 1896 tavaszán szállították át
elôbb a saját, majd az Ipolyi-gyûjteményt. Az avatóünnepség 1896.
június 27-én, a városalapító Szent László király napján volt, egyben az
ezredévi megemlékezésekhez is kapcsolva. Reggel Schlauch bíboros
szentmisét pontifikált a székesegyházban, innen a katonai díszôrség
sorfala közt átvonultak a püspöki palota dísztermébe. A megnyitóbeszédet
a fôispán,
Beöthy László tartotta, aki az egylet elnöke is volt
ekkor. Beszédében azt hangsúlyozta, hogy végül is a tagság
lelkesedésének köszönhetôen jött létre az önálló gyûjtemény és a múzeum.
Fraknói Vilmos,
a nagynevû történész, teológus, akadémiai
elöljáró a megye és a város történetének rövid áttekintését adta, majd
Ipolyi Arnold tudományos és nemzetnevelô tevékenységét méltatta. A jelen
haladását a múltnak szálaihoz kell kötni – mondotta a szónok. Ezt tette
Ipolyi püspök is, amikor e mûemlékek helyreállításának fontosságát
hangsúlyozta. A püspök tettekkel is szolgálta az ügyet, amikor mûemlékek
megmentésén dolgozott, vagy saját költségén restauráltatta azokat.
Fraknói végül reményét fejezte ki, hogy a múzeum "életképes, élô
intézmény lesz, ápolva a múlt hagyományait, egy erôs nemzeti érzet és az
európai civilizáció eszméjét, az új kor vívmányait, így biztosítva a
jövôt a vallás, a nyelv és politikai meggyôzôdés által sokfelé tagolt
társadalomban".
Bunyitay Vince
Biharvára és a honfoglalás címû
munkáját ismertette. Beszédét így fejezte be: "…a bihari földvár fészke,
támaszpontja is lôn annak a magyar katonai és politikai hatalomnak,
mely ezt a különféle vallású és nemzetiségû népelemet megtelepítette,
védte és egy politikai nemzetté olvasztotta össze". Karácsonyi János
felolvasta a múzeum keletkezésének rövid történetét, ezzel zárva: "Lehet
az egész épületet, a benne lévô kettôs gyûjteményt becsmérelni, lehet a
hazai történelemnek ezen csekély kis emlékmûvét kicsinyelni. A magasra
emelkedett lélek türelmével elviseljük a gúnyolódók, a semmit sem tevôk
olcsó megjegyzéseit, de azt az egyet felemelt homlokkal, az igaz
meggyôzôdés jogos szavával merjük állítani, hogy szándékunk az épület
emelésével csak az volt: Dicsôség az Istennek! Dicsôség a magyar
történelemnek! Éljen és viruljon a magyar nemzet!"
A püspökségrôl a jelenlévôk a múzeumba mentek át, ahol a fôispán a két múzeumôrnek,
Némethy Gyulának és
Középessy Gyulának
adta át az épületet. A vendégeket az akkor kilenc terembôl álló
épületben az elôbbi vezette végig. Az egylet gyûjteménye három termet
foglalt el, a többiben az Ipolyi-hagyaték kapott helyet. Az
elôcsarnokból a nagyterembe vezetô – ma is meglévô – ajtót Bunyitay
készíttette reneszánsz stílben. Az ajtó fölött félköríves timpanonban
egy faragott pelikán látható mint az áldozatkészség jelképe. Alatta
Schlauch és Ipolyi püspökök címerei vannak. Az ajtókeret jobb oldali
oszlopán Bunyitay kanonok címere van, míg a bal oldali pajzsban az
1896-os évszám. Az ajtótól jobbra lévô márványtáblán eredetileg a
következô szöveg volt olvasható:
Magyarország ezredéves ünnepén a hazaszeretet
ápolására, az elôdök emlékére, az utódok okulására emelte az épületet a
Biharvármegyei és Nagyváradi Régészeti és Történelmi Egylet 1896.
A tábla fölött a város címere volt látható. A bal oldali márványtábla
azok nevét örökítette meg, akik a legtöbbet tettek e múzeum
létrejöttéért. A névsor a következô volt: Schlauch Lôrincz
bíboros-püspök, Pavel Mihály görög katolikus püspök, Bihar vármegye
Törvényhatósága, Nagyvárad Törvényhatósága, Bunyitay Vince, Bölöni
Sándor, a Des Echerokkes-Krusper család, Nagyváradi Takarékpénztár. E
fölött a megye címere látható. Az említett címerek még megvannak.
Teljes cikk :
hhrf.org