Bodola Bodoláról

 

Bodola Gyula NAC mezben  .Forrás :bodolagyorgy.blogspot.com 

Az 1970-es években hallottam először a NAC-ról és Bodola Gyuláról.A szomszéd Turi Lajos bácsi mesélt sokat a csapatról.Lajos bácsi az ifjúsági csapatban szerepelt ameddig el nem vitték katonának. Látta őket testközelből játszani.Szerinte Bodola és Barátky voltak a legjobbak.Soha nem tudott bekerülni a "nagy csapatba",mert nem lehetett.Bodola Gyula elkerült Váradról,de a váradiak nem felejtették el. Hogyan emlékszik vissza a fia Bodola György Bodola Gyuláról ?

"Bodola György legbüszkébb természetesen édesapjára, „Dudus”-ra volt, a Nagyváradi AC mai napig legendás játékosára, akiről 2008. novemberében nevezték el a Nagyváradi városi stadiont. Bodola Gyula összesen 334 mérkőzésen játszott a román és a magyar első ligában, 48-szoros román és 13-szoros magyar válogatott volt. Két futball világbajnokságon vett részt csatárként. 58 évig volt Románia gólkirálya. Játszott a CAO Oradea, Venus Bukarest, IAR Brassó, Ferar Cluj, és a Nagyváradi AC csapatában. 1945-től 1949.-ig az MTK játékosa volt. Aktív pályafutása után edzőként dolgozott Szombathelyen, Pécsett, Diósgyőrön, és Ormosbányán.  

A nagyváradi Bodola Gyula Stadion .Forrás :bodolagyorgy.blogspot.com  

Néhány idézet Dudusról, a korabeli sajtóból:

„Az 1941-es őszi első hazai mérkőzésen több száz román ajkú szurkoló kiabálta kórusban: Nindzsala Bodola ! vagyis labdát Bodolának! A Nagyváradi AC 1944 tavaszán 13 pontos előnnyel nyerte meg a bajnokságot. A második helyezett Ferencvárost viharos szélben, az Üllői úton, Bodola világklasszis játékával 4:1 -re verte meg a NAC. Az 1944. szeptember 6.-i angol légitámadás szőnyegbombázása felszántotta a NAC pályát. Könnyes szemmel mentünk át a Törekvés pályára, ahol elcsukló hangon énekeltük a NAC indulót: Tizenegyen megszálljuk a pályát, Kitűzzük a zöld – fehér kokárdát, Aki nem tud kapura suttolni, Ki fogjuk a csapatunkból zárni.” 

A magyar, a székely szív mindig hevesen dobogott bennem. A kínok kínját éltük át, amikor 1936. majd 1939. októberében Bukarestben a román válogatott mezében kellett játszani a magyar fiúk ellen. Képzeljen el egy olyan csapatot, amelyikből a magyar himnusz akkordjai alatt, heten, ott a pálya közepén hangosan sírtak. Úgy hívtuk egymást, - székelyesen - hogy lelkecskéim. Ha valami baj volt, összebújtunk a pályán, mint télen a kismadarak. Lelkecskéim, legyetek legkedvesebb játékunk, örök szerelmünk Csaba királyfiai!”

Bodola és Barátky.Forrás :bodolagyorgy.blogspot.com

                                                               

„Bodola univerzális tehetség volt. Óriási munkabírással rendelkezett. Kitűnően lőtt jobbal, ballal, futtában és kapásból. Bodola 20 – 30 méteres keresztlabdái éppúgy, mint fejes góljai élményszámba mentek. Bodola olyan tiszteletnek és csodálatnak örvendett Váradon, amely senkinek sem jutott ki osztályrészéül. Bodoláról még ma is – negyven év távlatából – regéket mesélnek. Az idősebb korosztály előtt neve úgy cseng, mint az irodalom terén Adyé vagy Juhász Gyuláé.”

    A NAC 1938-ban.Forrás :bodolagyorgy.blogspot.com                 

„Ha ma Maradonát kiáltják ki a világ legjobbjának, ugyanazt Bodola mindkét lábával megcsinálta.” (Berkesi Elemér, Barcelona, 1984)

„A Bosnyák téri vendéglőjében az esti órákban Dudus mérte a sört a vendégeknek. Amikor kilencet mutatott az óra, s történetesen a kezében még csak félig telt meg a söröspohár, - Bodola elzárta a csapot. A poharat átadta a feleségének és bevonult a söntés mögötti lakásba.”

      Dudus .Forrás :bodolagyorgy.blogspot.com

„1989. december 31.-én, déli harangszóra kezdődik a Budapest – Vidék labdarúgó mérkőzés az MTK pályán a szabad Romániáért. A kezdőrúgást az a Bodola Gyula végzi majd el, aki 48-szor a román és 13-szor a magyar válogatott mezét is felhúzhatta.”

„Bodola Gyula neve mostantól nem csak a sportlexikonokban fedezhető fel, hanem ott van egy erdélyi temető egyik friss fejfáján is. Született 1912-ben, meghalt 1992.-ben.”

Forrás : bodolagyorgy.blogspot.com 

Bodola Gyula és Bukarest

 

Bodola Gyula.Forrás : erdely.ma 

"Az erdélyi, a magyarországi, és a romániai labdarúgás felülmúlhatattlan egyénisége Bodola Gyula és Barátky Gyula volt. Barátky, Nagyváradon a híres ”Barátky hentes” családba született." - olvashatjuk az Erdély.ma honlap cikkében, mely a Bukarest Magyar Életben jelent meg. A váradi labdraugás egyik kiemelkedő alakja volt Bodola Gyula.Teljes cikk : 

"Kemény ifjúsága volt, sokat segített édesapjának s ez nagyban hozzájárult fizikai megerősödéséhez, aminek a későbbiekben nagy hasznát látta. Középiskolai tanulmányait a Premontrei Főgimnáziumban kezdte, majd az iskola önkényes bezárása után a Gojdu Liceum magyar tagozatán fejezi be. Időközben ő is hódol az akkori idők egyik  legnépszerűbb szórakozásának, a focinak.  A Bunyitai-Liget, majd a Rhédey-kert sokat mesélhetne a végtelen nagy tehetséget eláruló ifjúról. Nem csoda, ha nagyon hamar felfigyeltek rá a Törekvés vezetői. A szimpatikus, szerény fiatal mindent megtanul idősebb társaitól. Rettentő erejű rugásai, már tiszteletet parancsolnak a kapusok körében. De még akkor nem beszéltünk szinte utolérhetetlen rugótechnikájáról, aminek alapján sportberkekben a Szőke csoda majd a Szőke terror becenevet kapta. Krüger Károly intéző előbb elviszi a NAC-ba 1928-ban, majd egyedülálló lehetőséget kínálva, leigazolják a budapesti Hungáriába. A korabeli szaksajtó a következő képpen ír Barátkyról: ”Csillogó technika, kivételes tudás, kitartás, a labdarúgás feltétlen szeretete emeli ki hamarosan ezt a fiatal tehetséget. Nem érdemtelenül öltheti magára a vállogatott meggypiros mezét.”  Ő maga így nyilatkozik: ”A legboldogabb és legbüszkébb akkor voltam, amikor az elmúlt év őszén, a csehek elleni küzdelemben két váradi sporttestvéremmel, Ströck Albival és Berkessy Elemérrel együtt küzdöttünk a magyar színek dicsőségéért”. A ”hulló falevélként” elhíresült szabadrúgásai góllal végződtek, és nem hibázott el egyetlen 11-est sem. Csupán egyet készakarva! Lásd bővebben dr. Bencze Mihály: Barátky Gyula és Bukarest cikkét (Bukaresti Magyar Élet, VI. évfolyam, 10. szám, 2018. október 11.).  Ennek a Barátkynak lesz később kebelbarátja Dudus, azaz Bodola Gyula (Brassó, 1912. február 12. – Budapest, 1992. szeptember 9.) magyar és román válogatott labdarugó, majd edző. Belsőcsatár és balösszekötő minőségben verhetetlen volt. 2008 novemberében a nagyváradi városi stadion az ő nevét vette fel. Fia Bodola György (Szombathely, 1952. május 16. – Vancouver, 2007. március 17.) elismert grafikus, karikaturista, és fotográfus volt.  1989-ben telepedett le Vancouverben, itt hunyt el, hamvait egy függőhídról egy Csendes-óceánba igyekvő patakba szórták. György részéről unokái: Bodola Péter és Bodola Barnabás. Lánya Katalin, testnevelő tanárnő volt Budapesten, részéről unokája Jelfy Levente.  Bodola Gyula Brassóban született 1912. február 12.-én, az Erzsébet utca 13 szám alatt (ma Roșiorilor utca 19 szám), ami az anyja családi háza volt. Ezt a házat a második világháborúban bombatalálat érte, az egykori emeletes házból csak a földszintet tudják újraépíteni, majd eladják, most Pünkösdi Magdolna lakik benne. Apja Bodola Gyula (1875-1949) mozdonyvezető volt, a brassói Vasút utcai református temetőben nyugszik. Apai nagyapja Bodola János (1916-ban az oroszok Szibériába deportálták, ott is hallt meg, egyik szabadult fogolytársa hozta haza sétapálcáját és zwikkerét) és apai nagyanyja Varga Kata (1840-1905) voltak. Bodola Gyulánk anyja Máthé Mária Brassó-Bolgárszegben született, katolikus volt.  A családnak nyolc gyereke született, ebből öten maradtak életben: Erzsébet (1902, Budapestre telepedett az második világháború idején), Sándor (1910-1972, ő Bácsfaluba nősül, és szintén mozdonyvezető lesz), Ilona (1914-1993, ő Sipos Ödönhöz megy férjhez Csernátfaluba, az eladott brassói házból itt vásárolnak házat, fiúk Sipos Ödön, unokáik Sipos-Regman Zsuzsa és Sipos Gábor), Margit (1916-1990, ő Köpe Mihályhoz megy férjhez Csernátfaluba, fiúk Köpe Mihály, unokájuk Köpe Szabolcs), és Gyula a focista.  Bodola Gyula szülővárosában lett először igazolt labdarúgó, 1926-1928 között a CFC Brașov, 1928-1930 között a Brașovia junior klubok kiemelkedő játékosa. Nagyvárad élen járt a sportvilágban, immár 120 éves múltra tekint vissza a labdarúgás területén. Mikló Béla az 1890-es években megismerteti a nagyváradi fiatalokkal az Angliából származó football játékot, rendelkezésükre bocsájtva egy ötös labdát. Szabálykönyvet is szereznek s azt lefordítják.  Az első mérkőzésre 1902.június 1-én kerül sor a Nagyváradi Torna Kör (NTK) rendezésében. Még ugyanabban a hónapban nemzetközi mérkőzést is rendeznek, az angol Bishop Auckland egyesülettel. A tulajdonképpeni fejlődés a NAC (1910), a Törekvés Munkás Testedzők Egyesülete (1912), a Nagyváradi Sport Egylet (NSE-1911),és az Egyetértés (1912) labdarugó szakosztá-lyainak megalakulásával veszi kezdetét. A NAC röviddel megalakulása után kérte felvételét a Magyar Labdarugó Szövetségbe (MLSZ), amely már 1901- ben megalakult.  Felvételének egyik feltétele az volt, hogy oda-vissza alapon mérkőzést kell játszaniuk egy olyan csapattal, amely már tagja a Szövetségnek. Így került sor a Kolozsvári Vasutas Sport Klub ellenei első hivatalos mérkőzésre (1910), amelyen a NAC 2:1-re kikapott. Ám a visszavágó mérkőzésen 5:1-re győzött. Rivalizálásuk az NSE-vel fellendítette a labdarugást Nagyváradon, és hamarosan már a legjobb magyarországi football csapatok között tartják számon. A Kerületi Bajnokságban mindig az élen végeznek. Majd 1914-ben Debrecent legyőzve, Kelet-Magyarország bajnokai lettek.  A NAC későbbi elnöke Pásztor Bertalan javaslatára és felajánlására serleget tűztek ki, a legjobban szereplő váradi csapat számára. Tökéletesedett a játékosok tehnikája, kialakultak a jól körvonalazott játékstílusok, erősödött a csapatszellem, s a labdarugókat olyan lelkesedés fűtötte, amely évtizedek multán is tiszteletet parancsol. Akkor még nem az anyagiak határozták meg a játékosok hozzáállását és teljesítményét, hanem a játék őszinte szeretete, az ellenfél baráti megbecsülése. Ezzel párhuzamosan a szurkolók népes serege is fanatikusan felsorakozott kedvenc csapata mögé s nem lehetett olyan rossz időjárás, amely távoltartotta volna őket kedvenceik mérkőzéseitől. Nagyvárad jeles polgárai közül sokan vállaltak sportvezetői megbízatásokat. Sajnos a háború kitörése gátat szabott a labdarugás fejlődésének. A legjelesebb labdarugóink a frontokon voltak, nem kevesen odavesztek, sokan megsebesültek.  A háború befejezése után, aki nem esett fogságba lassan hazaszállingózott és visszatértek újjáéledt egyesületeikbe, ahol ha lassabban is, ismét megindult a szakmai munka. A talpraállás leghamarabb a Törekvésnek sikerült s a Nissner Aladár által felkészített csapat 1919 augusztusában, hét év után először fektette kétvállra a NAC-ot. 1921 őszétől beindult a Kerületi Bajnokság amelyet a Törekvés nyert meg, csak úgy a Pásztor-serleget is ők hódították el.  Érdekesség, hogy a NAC csak 1923-ban tudta megnyerni a serleget. A gólrekorder 1921-ben Rónai Ferenc 51 góllal, 1922-ben úgyszintén ő a gólkirály Ströck Albival közösen 39-39 találattal, majd 1923-ban Ströck kerül az élre 43 góllal. 1924-ben a NAC megnyerve a Kerületi Bajnokságot, a selejtezőben legyőzték a Kolozsvári Universitatét, majd az elődöntőben Csernovitzban a Jahn csapatát, bejutottak az Országos döntőbe, ahol a Temesvári Kinizsitől szenvedtek vereséget. Rendkívül nagyra értékelhető, hogy a Bihorul Sportklubbal közösen, 1924-ben felépítették az akkori viszonyok között modern Károly-pályát. A NAC fogadta a nagymultú budapesti MTK-t és a szintén budapesti Törekvést. 1925-ben bejutnak a Nemzeti bajnokság brassói negyeddöntőjébe. Nemzetközi mérkőzésen 1:0-ra legyőzik a Schlosserrel felálló bécsi WAC-ot, szintén 1:0-ra a Sindelarral, Lehmannal és Reitzerrel ideérkező Amateurt. A bolgárok elleni 6:1-re győztes román válogatottban a következő öt váradi labdarugó szerepelt: Bartha, Székely, Sternberg, Ströck Albi és Nagy Géza (Csomag).     Nevezetes ez az év még arról is, hogy ekkor került be a Törekvés csapatába Barátky Gyula, minden idők egyik legkiválóbb labdarugója. A következő években igen komoly erősítések érkeznek Czinczér, Glanzmann és Kocsis személyében (1926), majd Bodola, Dézsi és Kovács (1927). Így alakulhatott ki a híres, félelmetes csatársor: Glanzmann-Kovács-Rónai-Bodola- Kocsis. A Kolozsváron megrendezett Nemzetközi tornán megnyerték a Kupát a Kispest előtt. 1930-ban a Nagyváradi AC szerződtette Bodolát, a tehetséges játékost. Bodola Gyula feleségül veszi a nagyváradi Klárát, így likörgyáros és mozitulajdonos lesz, sajnos felesége a Holocauszt áldozatává válik. Második felesége a Brasóban lakó Botos Blanka, aki olthévizi nemesi családből származott. Hét idény után Jánossy Béla, edző hívta Bodola Gyulát a bukaresti Venus csapatához, ahol kétszer bajnokok lettek, egyszer kupagyőztesek. 1940-ben, miután Észak-Erdély ismét Magyarország része lett, több játékostársával visszatért Nagyváradra. Először az Erdélyi Bajnokságot nyerték meg olyan fölénnyel, hogy osztályozó nélkül a magyar első osztályba kerültek. Az 1941–42-es idényben ötödikek lettek, a következőben már másodikok.  Az 1943-44 idényben a Ferencváros előtt 13 pont előnnyel megnyerték a bajnokságot, először vidéki csapatként. 1944-ben rövid ideig a Vasas, majd 1945-ben a Kolozsvári Vasas (Ferrar Cluj) játékosa volt. Sajnos aa egykori Román Siguranța, és a megalakuló Securitate nagyon „gyomrozta” a magyar focistákat, családi nevük románosítását kérve stb., ezért Bodola 1946-ban végleg Magyarországra telepedett le. 1950-ig az MTK csapatában játszott. 1948–49-ben másodikok, 1949–50-ben harmadikok lettek a bajnokságban. Pályafutása alatt 329 bajnoki mérkőzésen szerepelt és 182 gólt szerzett. 1931 és 1939 között 48 alkalommal szerepelt a román válogatottban és 30 gólt szerzett.  Tagja volt az 1934-es olaszországi és az 1938-as franciaországi világbajnokságon részt vevő román csapatnak. 30 gólos rekordját csak Gheorghe Hagi és Adrian Mutu (mindketten 35 góllal) tudták megdönteni. 1940-től a magyar válogatott tagja lett, és 1948-ig 13 alkalommal játszott a csapatban, ahol 3 gólt szerzett. 1949-ben, még játékosként az MTK ifjúsági és úttörő csapatának az edzője lett. 1950 és 1971 között nyolc vidéki csapatnál dolgozott. Először a Szolnoki MÁV-nál, majd a Szomathelyi Haladásnál volt vezetőedző. 1952-ben Szomathelyen egy edzésen rosszul lett, kiderült, hogy agydaganata van. Budapesten műtötték, felépülése után 1953-ban elszerződött a Haladástól Pécsre, itt a Pécsi VSK, majd a Komlói Bányász, majd ismét a PSVK edzője volt 1959-ig. 1956-ban itt is komolyan veszélybe került az egészsége, kiderült, hogy két csigolyája megrepedt. Újabb műtétre volt szükség. 1959–60-ban egy idényt a Gyulai SE-nél működött, majd ismét az első osztályban vállalt munkát Diósgyőrött (1960–61). 1963-ban az NB I-es Salgótarján edzője volt.  Összesen 115 NB I-es mérkőzésen ült a kispadon (1952–53: Haladás, 1957-58: Komló, 1960-61: Diósgyőr, 1963: Salgótarján). 1964-től dolgozott az alsóbb osztályú Ormosbányai, ahol 1971-ben fejezte be edzői pályafutását. A Román bajnokságban szerepelt : 1938–1939, 1939–1940 között bajnokok voltak, a Román kupában győztesek lettek 1940-ben, a Magyar bajnokságban bajnokok voltak 1943–1944-ben, másodikok 1942–1943, 1948–1949 között, és harmadikok 1949–1950-ben. 2000-ben a Bihar megyei RMDSZ megalapítja a Bodola Gyula-díjat, amit immár nyolcadszor osztották ki, a 2017–2018-as futballszezon kiértékelése után Kászoni Ákosnak, a Székelyhídi Törekvés fiatal játékosának ítéltek oda.  Szente László brassói városi tanácsos, a Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság brassói fiókjának jegyzője kezdeményezte és ki is vitelezte azt, hogy 2016. május 27-én Bodola Gyula szülőházán emléktáblát avattak. Ezt hírdette be a „Bodola-a csúcstartó csatár” cikk (Brassói Lapok, 2016. május 19.), az emléktábla avatásról pedig Both Csaba: „Emléktábla Bodola Gyulának” cikke számol be (Brassói Lapok, júnis 2.), és a Monitorul Expres 2016. május 30-ikai cikke. Jó lenne, ha a Roșiorilor utcát Bodola Gyula névre cserélnék a hatóságok.  „Ha ma Maradonát kiáltják ki a világ legjobbjának, ugyanazt Bodola mindkét lábával megcsinálta.” (Berkesi Elemér, Barcelona, 1984). Bodola univerzális tehetség volt. Óriási munkabírással rendelkezett. Kitűnően lőtt jobbal, ballal, futtában és kapásból. Bodola 20 – 30 méteres keresztlabdái éppúgy, mint fejes góljai élményszámba mentek. Az idősebb korosztály előtt neve úgy cseng, mint az irodalom terén Adyé vagy Juhász Gyuláé. Bodola így emlékszik vissza: „Az 1941-es őszi első hazai mérkőzésen több száz román ajkú szurkoló kiabálta kórusban: Mindzsala Bodola! vagyis labdát Bodolának! és a Nagyváradi AC 1944 tavaszán 13 pontos előnnyel nyerte meg a bajnokságot. Az 1944. szeptember 6.-i angol légitámadás szőnyegbombázása felszántotta a NAC pályát. Könnyes szemmel mentünk át a Törekvés pályára, ahol elcsukló hangon énekeltük a NAC indulót: Tizenegyen megszálljuk a pályát, Kitűzzük a zöld – fehér kokárdát, Aki nem tud kapura suttolni, Ki fogjuk a csapatunkból zárni. A magyar, a székely szív mindig hevesen dobogott bennem. A kínok kínját éltük át, amikor 1936. majd 1939. októberében Bukarestben a román válogatott mezében kellett játszani a magyar fiúk ellen. Képzeljen el egy olyan csapatot, amelyikből a magyar himnusz akkordjai alatt, heten, ott a pálya közepén hangosan sírtak. Úgy hívtuk egymást, – székelyesen – hogy lelkecskéim. Ha valami baj volt, összebújtunk a pályán, mint télen a kismadarak. Lelkecskéim, legyetek legkedvesebb játékunk, örök szerelmünk Csaba királyfiai!” 

Forrás : erdely.ma

A Dajka-mesétől a szépészeti egyletig

"Néhány „lapszemlében” a ’20-as, ’30-as években jártunk, visszaidézve nagy költőink emlékét, az akkori idők városát. Ma egy kicsit előrébb ugrunk az időben, és bepillantunk az 1943-as esztendő történéseibe.
Mint tudjuk, ekkor már javában zajlott a második világháború, de a város próbálta élni a megszokott életét. A színház egymás után játszotta a könnyed vígjátékokat, operetteket, a kolozsvári operatársulat rendszeresen látogatta városunkat, és többnyire teltházas előadásokat tartottak. A mozikban a magyar filmekre váltottak a legtöbben jegyet, egyszóval ment minden a maga rendes útján."- írja legújabb írásában Farkas László a Reggeli Újságban.Olvassa el cikket,és képzelje el milyen lehetett az élet Váradon az 1940-es évek elején.Kezdjük el a képzeletbeli utazást!

Nézzünk most bele a Nagyvárad akkori évfolyamába, és ragadjunk ki néhányat az akkori hírekből.
Ha már a színházról is szó esett a bevezetésben, kezdjük egy rövid hírrel, ugyanis akkoriban már felmerült a probléma, hova menekülhetne a színház közönsége egy esetleges előadás alatti légiriadó esetén. A városi Légó-bizottságnak nagy fejtörést okozott, hogy a színház nem rendelkezik megfelelő óvóhellyel, épp ezért dr. Soós István polgármester, Dalló Gyula közművelődési tanácsnok, Horváth György főkapitány-helyettes, Rehák Tamás tűzoltó-főparancsnok és Tóth Sándor városi főmérnök szemlét tartott a helyszínen.

Megállapították, hogy a színház befogadóképessége körülbelül ezer ember, így ehhez mérten kell gondoskodni az emberek óvóhelyi elhelyezéséről. A szemle után az illetékesek eldöntötték, hogy körülbelül kétszáz embert elhelyezhetnek a színház alagsorában, a többieket a Pannónia Szálló modern óvóhelyére viszik át. A polgármester rendelete szerint a színház addig zárva tartott vészkijáratait megfelelő őrizet mellett készenlétben kell tartani, hogy légi veszély esetén azonnal kinyithatók legyenek, és a menekítés rendben folyhasson le.

Maradjunk a színháznál és egy esetleges vendégszereplés lehetőségénél. Történt ugyanis, hogy a „búgóhangú, szekszepíles” magyar színésznő Miskolcon és Debrecenben vendégszerepelt. Putnik Bálint társulati igazgató átutazott a szomszéd városba, hogy megnézze a művésznőt, és meghívja őt nagyváradi vendégszereplésre. Karády Katalin addig még nem szerepelt városunkban, csak filmjeiben csodálhatták meg és a rádióban hallhatták rajongói. Az igazgató nyilatkozatában elmondta, hogy elvben már megegyeztek a művésznővel egy vagy két fellépésben.


Dajka mese címmel kicsit bulvár jellegű írást olvashatunk a Váradról Kolozsvárra, majd onnan a fővárosba szerződött, tehetséges és akkoriban már nagyon népszerű Dajka Margitról, aki értesülve arról, hogy édesanyja megbetegedett, azonnal vonatra ült és rohant haza.
A cikkből megtudhatjuk, hogy amikor a színésznőnek már kezdett „jól menni”, azonnal vásárolt özvegy édesanyjának egy kis házat a Csele-patak (ma Ciprian Porumbescu) utcában, a 14. szám alatt.
„– Jaj, vajjon mi van anyukával…
– Semmi különös – nyugtatta meg doktor Pollacsek Pál kezelőorvos –, most már túl van a veszélyen…
S Margitka boldogan borult beteg édesanyja kezére.
– Jaj de meg voltam ijedve – mosolygott könnyein keresztül. – Ott hagytam mindent Budapesten. Csak éppen a legújabb szerepemet kaptam a hónom alá és rohantam az állomásra. A szerepet a vonaton tanultam, most visszafelé már nyugodtabban átnézem megint.”
Dajka Margit csak néhány órát tölthetett édesanyja betegágyánál, mert még aznap délután visszautazott a fővárosba – tudjuk meg a cikkből.

Színházunkba még visszatérünk, de most ugorjunk ki az Erzsébet-ligetbe, a labdarúgópályára, mert gondok vannak a csapat, a NAC háza táján. Illetve nem, a „szurkolókkal” van gond.
Történt pedig, hogy a Kispest elleni bajnoki mérkőzésen a szurkolók kórusa nem éppen „parlamentáris” kifejezésekkel illette a játékvezetőt. Ezért aztán a Magyar Labdarúgó Szövetség megtorlásra készült a váradiak ellen. A megtorlás pedig nagyon szigorú lehet, ha a rendezőség „nem tesz hangfogót a szurkolók szájára”, olvashatjuk.

Nagyváradi AC, 1944: Perényi József, Barna János, Sárvári Ferenc, Bodola Gyula, Tóth III. Mátyás, Szegedi Miklós, Juhász Gusztáv, Deményi Rezső, Mészáros Ferenc, Vécsey Adolf, Onódy I. Andor.

Amennyiben újabb bírói feljelentés érkezne a szövetséghez, a váradi csapatnak közönség nélkül kell lejátszania hazai mérkőzéseit.
Meglepődve olvashatjuk a Kispest elleni mérkőzésről a bíró jelentésében leírt, és ezek szerint a lelátókon elhangzott „szidalmakat”, amik még abban az időben sem számíthattak személyi becsületbe vágóknak. „Hólyag a bíró”, „pápaszemet a bírónak”, illetve „menjen kisbírónak” –  hangzottak el.
Micsoda idők, micsoda erkölcsök, szörnyülködhetünk, miközben elgondolkodhatunk azon, milyen szidalmaknak, sőt fenyegetéseknek vannak kitéve a mai játékvezetők.

Színházzal kapcsolatos hírt találunk a lapban újra, mégpedig azt, hogy Gróf Lászlót felmentette a Kúria a nemzetellenes magatartás vádja alól.
Észak-Erdély visszacsatolásának idején öt kolozsvári színész feljelentést tett az egykori váradi, majd a kolozsvári színház igazgatójára, hogy a visszatérés idején egy színházi próba alatt magyar nemzetellenes kijelentésekre ragadtatta magát. Gróf László a színészeket rágalmazásért feljelentette, de a bíróság előtt az öt színész visszavonta a feljelentést.
Ám a tárgyaláson jelen lévő ügyész hivatalból vádat emelt Gróf ellen, akit a kolozsvári törvényszék hat hónapi fogházra ítélt. Gróf László fellebbezett, így a Kúria elé került az ügy.
A színész-igazgató a tárgyaláson bemutatta a kolozsvári hadtestparancsnokság által kibocsátott elismerő okiratot a szolgálatokért, amit a visszatérés idején mint tartalékos főhadnagy és színigazgató tett a magyar hadseregnek. Igazolta azt is, hogy ötvenszázalékos rokkant, és hogy sebesülten került orosz fogságba az első világháború idején.
Ezek után a bíróság előtt felolvasták báró Kemény Jánosnak, a kolozsvári Nemzeti Színház főigazgatójának a levelét, amiben igazolja, hogy a román megszállás ideje alatt Gróf László úgy is mint nagyváradi színigazgató, majd kolozsvári főrendező és igazgatóhelyettes „mindig nemzethű embernek bizonyult, aki a magyar színészetnek sok és értékes szolgálatot tett”.
Az elsőfokú ítéletet tehát a Kúria megsemmisítette, azzal az indoklással, hogy a vallomások valószínűleg gyűlölködésen alapultak.

Minden Váradon kávéházba járó embernek ismerős lehetett a múlt század tízes éveitől kezdve Bebe Kálmán, a híres prímás, akinek halálhírét olvashatjuk az újságban.
„Az összeomlás után bizony elhalkult itt a magyar nóta. Úgy ballagtak akkoriban prímások, zenészek, mint akiknek eleredt az orra vére, szomorúan, csüggedten, elhagyatottan”, kezdi nekrológját a cikkíró.
Megtudhatjuk ezután, hogy a múlt század tízes éveiben alapította Bebe Kálmán öccsével, Károllyal azt a bandát, aminek híre eljutott messze földre. Előbb a Royalban, majd a Pannóniában és az Emkében, nyaranta pedig az előkelő fürdőhelyeken húzták a talpalávalót a snájdig katonatiszteknek, meg az úri közönségnek. Aztán jöttek a nehéz évek, az ezüst tükrös kávéházakból kikoptak az egykor bárók, hercegek és főispánok kedvenc cigányai, és füstös kiskocsmákban húzták tovább a nótákat azért, hogy valahogy megéljenek.
Bebe Kálmánt egy évvel halála előtt szél érte, és teljesen már nem gyógyult fel többé. Temetése nagy részvét mellett zajlott. Öccse, Bebe Károly prímás vezetésével száztagú cigánybanda húzta a sírnál az Eltörött a hegedű című nótát.

Mai képzeletbeli időutazásunk utolsó híre egy, szintén a városhoz szorosan kapcsolódó fontos tervről szól.
Szépészeti Egyesület alakul Nagyváradon, írja a lap.
Mivel a város vezetői úgy gondolták, hogy a múltbeli mulasztásokat pótolni kellene, összehívták a városrendezési bizottságot. Itt jelentette be dr. Soós István polgármester, hogy megtette az előkészületeket a Szépészeti Egyesület megalapítására. Az egyesület elnöki posztjára dr. Hlatky Endre nagyváradi főispánt javasolta.

Az alakuló ülésre meghívást kaptak dr. Cziffra Kálmán, Bihar megye főispánja, dr. vitéz Nadányi János, Macalik Alfréd festőművész, Tabéry Géza újságíró, a középiskolák igazgatói, a jótékony nőegyletek vezetői, dr. Horváth György főkapitány-helyettes, a tisztiorvosok és más közjogi méltóságok.

A polgármester megjegyezte, hogy reményei szerint az alakuló gyűlés után megkezdődik az érdemi munka, és a város fejlődése jó irányt vesz majd.

Városunkban az 1800-as évek végén már működött egy szépészeti egylet, ahogy azt K. Nagy Sándor Biharország című munkájának Nagyvárad című részében olvashatjuk.
„A honvéd laktanyának a főutczára néző részével szemközt, megyénk valóban szeretett főispánja, br. Dőry József házának egy részén keskeny, hosszú táblára ez van felírva:
Nagyváradi szépitési egylet.
A czim megmagyarázza, hogy itt van a »szépitési egylet« helyisége, melyet a nagylelkü főispán dijtalanul engedett át az egyleti gyülések és hivatal helyéül.
Valószínüleg ennek a régi egyletnek a mintájára próbálták hetven évvel később újraéleszteni a régi-új szervezetet.
Sokféle aktivitása volt az egyletnek, a fásítástól a nyilvános felolvasásokig.”

Egy következő részben visszatérünk a városszépítők aktivitására és egyéb városrendezési tervekre, mert bizony sok változtatásra készült a magyar városvezetés, főleg a polgári közigazgatás életbelépésétől kezdve."

A NAC csak CAO lett ?

 

NAC embléma.Forrás : sites.google.com 

"Feltámadt a Nagyváradi Atlétikai Club, amely a Nagyváradi Városi Sportklubbal együttműködve kezdi meg szereplését a Liga 5-ben." - írja a Krónika. 

A cikkből azt tudjuk meg,hogy a céljuk,olyan csapat legyen Nagyváradon mint amilyen volt a NAC.A Bihar FC már a múlté,mert sokat kérnek érte.A csapatot bejegyezték,de a dicsőség listát nem sikerült megszerezni.Sok sikert mondhatnám,de nem tudom mondani,mert nem NAC,hanem CAO.Teljes nevén Club Atletic Oradea.A NAC játékosai között sok volt a magyar,vagy magyarosított focista.A szurkolóktól nem is beszélve.Nincs egy szó magyar nyelven a klub honlapján.A Facebookon is román nyelven lehet hozzászólni.A valóság az,hogy rosszul esik,mert nincs egy jó gesztus a váradi magyarság felé.Hála a néhai diktátornak,1977-től Nagyvárad román többségű város lett.

Mit kell tudni az új CAO csapatról? A honlapjukon több információt olvashat, csak román nyelven ?

 

 

Több információ : caoradea.ro 

 

CAO logója.Forrás : Club Atletic Oradea Facebook

Facebook oldal : CAO Facebook 

Ez csak egy személyes vélemény.Bajnokcsapat Nagyváradon?Nagyon jó volna. Hogyan?A magyarázat nagyon homályos.Sok millió eurót honnan teremt elő a vezetés?Bár sikerülne a nagy projekt ...

Webhely a Nagyváradi Atlétikai Clubról - NAC/ICO

 

Nagyváradi Atlétikai Club - NAC/CAO.Forrás : Forrás : Clubul Atletic Oradea - Nagyváradi AC Facebook

Miért készítettem egy webhelyet a  Nagyváradi Atlétikai Clubról?Mert sokat hallottam a csapatról fiatal koromban a váradi szurkolóktól. Kihasználva az internet adta lehetőségeit ,időt és energiát nem kímélve, több adatot,fotót,cikket gyűjtöttem össze a híres NAC-ról,melyre mindegyik váradi büszke lehet,mert beírták a nevüket a magyar és a román futball történelmében,egyszeres magyar és román bajnokok lettek. 2010 november 13-án, a 100 éves centenárium gálameccsén döntöttem el, hogy foglalkozni fogok a NAC történetével,és a játékosokkal.Az Egy Váradi Blogban többször írtam bejegyzést,melyet sokan elolvastak.A nagy érdeklődésre való tekintettel,elhatároztam,hogy külön foglalkozok egy blogban a csapattal.Létrehoztam egy webhelyet.Elkészítettem a legfontosabb oldalakat.Összekötöttem a blogommal és a Facebook oldallal,mert a webhelynek kevés a tárhelye.Nagy vonalakban kész van, de ha találok még adatot,cikket és fotót, a meglevő oldalakon olvashatják, vagy nézhetik.Vannak még váradiak,akik látták őket focizni.Milyen jó volna,ha leírnák egy-egy történetet,és elküldenék,mert a generációm és a mai fiataloknak nagy élmény volna olvasni ezeket a beszámolókat. Szomszéd Turi Lajos, a volt Szőrmegyár dolgozója mesélt sokszor a csapatról,de mások is,de akkor nem jegyeztem le.Sajnos videó felvételt nem nagyon maradt,de hátha sikerül,mert jobban tudnánk megérteni a NAC titkát.Remélem,sok váradinak sikerül átadnom az információkat,és fognak segíteni abban, hogy minél több adat jelenjen meg nekünk,és a felnövő váradi generációknak Nagyvárad egyik büszkeségéről,melyet röviden NAC-nak hívtak ... 

Oldalak.Kattintson rá : 

Főoldal 

NAC története

NAC indulása 

NAC története a Wikipedián 

Nagyváradon szobrot állítottak a NAC tiszteletére

Fotók a NAC-ról
NAC videók

NAC játékosok 

Lóránt Gyula az Aranycsapatban 

NAC edzők 

Cikkek a NAC-ról 

Nagy Idők Focija - 100 éves a NAC 

CAO-ICO/Libertatea/Progresul /Crișana

Sportarénában a NAC

Knézy Jenő szerkesztette Sportarénában láthatjuk a nagyváradi NAC-ot. Mint ismeretes 2010-ben lett megünnepelve a 100 éves NAC.A műsorban nyilatkozik a gála mérkőzés egyik főszervezője,Tőkés Máté, Szűcs Árpád,Bojtor János,Zare Ioan Adrian, Pap László,Jenei Imre .
A videóban a 22-ik percnél kezdődik az interjú '

Tőkés Máté, főszervező, labdarúgó gála, Nagyvárad ...

Szűcs Árpád, korábbi labdarúgó, Nagyvárad

Bojtor János, korábbi labdarúgó, Nagyvárad

Zare Ioan Adrian, korábbi labdarúgó, Nagyvárad ...

Pap László, korábbi labdarúgó, Nagyvárad

Jenei Imre, volt magyar és román labdarúgó szövets... 

Forrás : nava.hu

2010 : Nagyváradon szobrot állítottak a NAC tiszteletére

  

A NAC 1922-ben

"Felavatták kedden, Nagyváradon a száz éve alapított Nagyváradi Atlétikai Club (NAC) labdarúgócsapat emlékére emelt szobrot. Története során a NAC egyedülálló módon megnyerte a magyar és a román futballbajnokságot is. A szobrot az RMDSZ Bihar megyei szervezete állította a nagyváradi Brătianu parkban (korábban Bunyitay-liget) azon
a helyen, ahol 1910. július 31-én a NAC első hivatalos mérkőzését
játszotta a Kolozsvári Vasutas Sport Club (KVSC) ellen. A műkő talapzaton álló, két labdarúgót ábrázoló, 210 centiméter magas bronzszobor a marosvásárhelyi Deák Árpád alkotása.Az 1910-ben alakult NAC 1944-ben sporttörténelmet írt azzal, hogy első vidéki csapatként
megnyerte a magyar bajnokságot, illetve azzal, hogy 1949-ben,
immár ICO néven, a román bajnokságban is az első helyen végzett.
Az 1963-ban megszűnt NAC-ban olyan játékosok fordultak meg,mint Lóránt Gyula, az Aranycsapat tagja, vagy a román és a magyar
válogatottban is szerepelt Bodola Gyula és Pecsovszky József. További
érdekesség, hogy a NAC ellen játszotta első élvonalbeli mérkőzését Puskás Ferenc."
Forrás : nagyidokfocija.com / Údvarhelyi Híradó

Íme :

Saját fotók 

Beszélgetés az 1970-es években 

Az 1970-es években együtt néztem a meccseket a szomszédommal,Turi Lajossal.Felelevenítette az Aranycsapat meccseit.Egyszer azt kérdezte :

-Azt tudod,hogy Várad egyszer megnyerte a magyar bajnokságot?

Elképedve rá néztem ...

- Lajos bácsi, ezt nem tudtam '

Lajos bácsi elkezdett azokról az évekről mesélni,melyekben mint ifjúsági játékos láthatta a nagy NAC-ot játszani.Azt mondta,hogy szinte lehetetlen volt a kezdő tizenegybe bekerülni,mert annyira jók voltak,hogy ha nem sérültek le,senki nem volt esélye.Kezdő tizenegy nevét sokszor elmondta,mert szerinte illő tudnom,hogy a NAC volt a legnagyobb foci csapat Nagyváradon.Fradi szurkoló volt.Látta Budapesten amikor a NAC legyőzte a szeretett csapatát.Megjegyezte,hogy az örök rivális a NAC-nak a Törekvés volt.Nagyon nehéz meccsek voltak a NAC-Törekvés rangadók.Abban az évben amikor megnyerte a magyar bajnokságot a NAC, szinte senki nem tudta megverni.Lajos bácsi azt a szót használta, hogy a NAC " utcahosszal nyerte a magyar bajnokságot". Hatalmas ünnepség volt Váradon amikor a kupát hazahozták.Soha hasonlót az életében nem tapasztalt.Azt mondta,hogy a háború véget vetett az álomnak,hogy másodszor is megnyerje a bajnokságot.A háború szét szórta a játékosokat.Neki is be kellett vonulni katonának,és így a karrierjének vége volt.

Több évtized távlatából nézve,talán most tudom megérteni miért gyúlt fény Lajos bácsi szemében,ha a NAC-ról volt szó ...