"A magyar Országgyűlés 2001-ben nyilvánította nemzeti gyásznappá október 6-át. A magyarság ezen a napon az aradi vértanúkra és a Pesten kivégzett Batthyány Lajosra, Magyarország első felelős miniszterelnökére emlékezik. Ezúttal is Szacsvay Imre, az 1849-ben kivégzett országgyűlési jegyző szobránál volt a rendezvény. Szacsvay Nagyvárad első országgyűlési képviselője volt, az országgyűlés jegyzője, a szabadságharc polgári vértanúinak legifjabbika. Szacsvayt 1849. október 24-én akasztották fel Pesten Perényi Zsigmond felsőházi elnökkel és Csernus Menyhért pénzügyminiszteri tanácsossal együtt. Pár nappal korábban, október 6-án végezték ki Aradon a magyar forradalmi hadsereg 13 tábornokát, illetve ugyancsak a fővárosban Battyhány Lajost, Magyarország első alkotmányos miniszterelnökét. E napon szerte a világban megemlékezik a magyarság a szabadságharc vértanúiról.
Váradi hősünk is van
A nagyváradi megemlékezésen Török Sándor köszöntötte az egybegyűlteket, és rövid beszédében kifejtette: a vértanúk közül 9 nem is magyar volt, mégis az ügy mellé álltak. „Mi történt azóta, 170 év alatt, hogy annyi ellenségeskedés lett?” – tette fel a kérdést, jelezve, hogy ő a választ nem tudja, de gondolkodásra akar késztetni a felvetéssel. A megemlékezés keretében beszédet mondott Tőkés László európai parlamenti képviselő, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke, kiemelve, hogy a 13-aknál sokkal több hős volt akkoriban is, és a magyarság történelme során már számos szabadságharcot vívott. Várad is az egyik központja lett a szabadságharcnak, amikor ide helyezték a hadiipari létesítményeket – ugyanakkor Szacsvay révén tulajdonképpen váradi hősünk is van, emlékeztetett, külön is megemlékezve utóbbiról. Mint mondta, a lánglelkű Szacsvay a képviselői kötelességét a saját személye elé helyezte, és ez olyannyira fontos lenne a mai politikusok, képviselők esetében is. Szilágyi Zsolt, az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke beszédében azt emelte ki, hogy még ma is tanítanak minket a vértanúk. Ők választották a szolgálatot, ami egyben a halált is jelentette nekik. Nekünk azonban ma élnünk kell a szabadságért – tette hozzá. Megjegyezte: nálunk nagyjából 70 évente van valamiféle történelmi váltás, a legutóbbi 1989-ben volt – kérdés tehát, mit hoz majd ez a váltás igazából, és milyen hosszú lesz ezúttal az átmenet…
A megemlékezésen énekek és szavalatok hangzottak el, erősítve az esemény emelkedett jellegét."
Tőkés László európai parlamenti képviselő, az EMNT elnöke
"Október 6-án együtt emlékeztek az aradi vértanúkra Nagysándor József emléktáblájánál az RMDSZ, a történelmi egyházak, a civil szervezetek és az egyházak képviselői. Meleg Vilmos mondott beszédet, felléptek a Szacsvay-iskola és a Művészeti Líceum diákjai." - írja Ciucur Losonczi Antonius a Bihari Naplóban.Teljes cikk :
"Borsi Imre Lóránt, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének ügyvezető alelnöke köszöntötte a megjelenteket, azt kérve: emlékezzenek együtt, főhajtással az 1848–49-es szabadságharc vértanúira, akik önként vállalták a halált egy nemzetért, mert hitték, hogy van lehetőség arra, hogy a magyar nemzet egyszer valóban szabaddá és önállóvá válhat.
A megemlékezés a Himnusz eléneklésével kezdődött a Francisc Hubic Művészeti Iskola ifjúsági fúvószenekara kíséretében, akiket Deé Róbert tanár vezényelt. Ezt a Szacsvay Imre Általános Iskola VII. B és VIII. B osztályos tanulóinak az alkalomhoz illő versösszeállítása követte, Madarász Melisszát, Tăut Márkot, Víg Esztert, Soós Balázst, Magyar Kevint és Oszaczky-Butkay Gergőt Pásztor Gabriella magyartanárnő, igazgatónő készítette fel.
Meleg Vilmos, az RMDSZ nagyváradi szervezetének az elnöke beszédében arra hívta fel a figyelmet: 169 évvel ezelőtt, 1849. október 6-ának hajnalán, sortűzzel küldték a halálba az aradi vár egyik szögletében méltányosságból – milyen ironikusan hangzik még ennyi év után is – azt a négy tábornokot, akiknek jóváhagyták a katonákhoz méltóbb halált, mint amilyen a bitó, amivel aztán, rövid idővel később, a többi kilencet is vértanúvá avatták. De nem félemlítették meg sem őket, sem a nemzetet. A kegyetlen bosszú ünnepet teremtett, mely örök ünnep az október 6-i nemzeti gyásznapként is, minden magyar számára, mert az igaz ügy mártírjaira emlékezünk. Mártírokra, kik vallási és nemzeti hovatartozásuktól függetlenül álltak ki a szabadság, egyenlőség, testvériség szent eszméi mellett. Volt közöttük horvát, német, osztrák, örmény, szerb és magyar, római és görögkatolikus, ortodox, lutheránus és református. És közöttük volt a mi egyik váradi hősünk, Nagysándor József, aki 45 évesen vállalta sorsát, aki nem hátrált meg, aki mindhalálig hű maradt nemzetéhez, hazájához, bajtársaihoz. Nem futamodott meg, ő és a többiek sem a fegyverletétel után, pedig lehetőségük lett volna rá, hogy a saját sorsukat mentsék. Pedig tudták, hogy az életükkel fizethetnek, hogy az oroszok előtti fegyverletétellel megalázott osztrákok bosszúvágya, a haynaui magatartás kegyetlen valóságának az áldozatai lehetnek, de neveltetésük, elvhűségük, elkötelezettségük, hazaszeretetük, katonai becsületük, a magyar alkotmányra tett esküjük különböző nemzetiségük ellenére közös sorsvállalásra nemesítette akaratukat, mert az életüknél sokkal fontosabbnak tartották az eszmét.
Üzenet a mának
Vajon nekünk, mai magyaroknak, kisebbségi sorsban élőknek mi lehet, mi is lehetne az aradi vértanúk üzenete? Van-e egyenlőség, testvériség, szabadság 2018 októberében Nagyváradon, Erdélyben, Romániában? – vetette fel a szónok. Szerinte ezek költői kérdések, hiszen mindannyian tudjuk rá a választ. Hiába hirdetik sokan az ellenkezőjét, nekünk itt mindig, minden korban mindenért meg kell küzdeni, újra és újra. Önmagunkért, családunkért, megmaradásunkért, múltunkért, jelenünkért és jövőnkért. Küzdeni kell – nem félreállni, vállalni – nem megfutamodni, kitartani – nem feladni. Mindenkinek a maga helyén, fiatalnak és idősnek egyaránt, mert mindenkire szükség van. Senki sem felesleges, nélkülözhető. Egymást segítve, kezét fogva, egymásba kapaszkodva, egymást támogatva, mert csak együtt vagyunk elég erősek, hogy közös jövőt építsünk közösségünkért, gyermekeinkért, nemzetünkért, hitünkért itt, a szülőföldünkön. „Az elkötelezettségből és keresztényi alázatosságból, az emberi tisztességből és a jövő iránti felelősségből fakadó helytállásnak minden korban és minden körülmények között, tehát itt és most is van és lesz értelme, példaereje és követője is” – hangsúlyozta a vértanúk utolsó szavait idéző Meleg Vilmos.
A beszéd után fellépett Zaiti Beáta, a Művészeti Líceum diákja, aki az Elindultam szép hazámból című Bartók-népfeldolgozást adta elő, zongorán kísérte őt Dobos Áron Zsolt, a felkészítőtanáraik Béres Csilla és Tar Csenge voltak.
A kegyeleti tiszteletadás után a szózat eléneklésével ért véget a rendezvény, melyen díszőrséget álltak a Szentjobbi Hagyományőrző Huszáregyesületnek, a Történelmi Vitézi Rend nagyváradi székének és a 94. számú I. Rákóczi György cserkészcsapatnak a tagjai. "
Zaiti Beáta és Dobos Áron Zsolt, a Művészeti Líceum diákjai is felléptek
A Szacsvay Imre Általános Iskola VII. B és VIII. B osztályos tanulói A szerző felvételei
Nagysándor József emléktáblájánál zajlott a kegyeleti tiszteletadás
Forrás : Bihari Napló
