A román csapatok bevonulása Nagyváradra - Ötvös Béla nagyváradi újságíró tudósitása - Második rész

 

Rimler Károly, Nagyvárad polgármestere.Forrás : Bihari Napló

"Ötvös Béla író, újságíró tollából jelent meg a Nagyváradi Napló hasábjain forrásértékű tudósítás a Tanácsköztársaság váradi időszakáról, és a város román megszállásáról 1919-ben. A Krónikák könyve az addigi újságírói pályafutásának legjelentősebb írásait tartalmazza." - olvashatjuk a cikksorozat második részében, mely a Bihari Naplóban jelent meg. Fontos információ : 

"Az alábbiakban részletet közlünk a Krónikák könyve című kötetből. Ötvös Béla írását unokája, Péter Sándor építőmérnök támogatásával közöljük. Folytatás a tegnapi lapszámunkból."  Idézetek a cikkből : 

 

"A Rulikovszki-úti kaszárnyában is izzó volt a hangulat. A Rulikovszki-úton nagy tömeg hullámzott és a kaszárnya körül kíváncsian helyezkedett el. A kaszárnyában lévő vörös katonák meglehetős nyugtalanul viselkedtek és csak nehezen lehetett őket féken tartani.

Mialatt Katz Béla Kun Bélával beszélt telefonon, megjelent a városházán Raics Károly ezredes-dandárparancsnok, Balogh Sándor ezredes, továbbá Cserey Vilmos alezredes és később Dutkay Béla őrnagy, akik Katz Bélát keresték sürgős és halaszthatatlan ügyben. Amikor Katz Béla végezte a telefonbeszélgetést, a rendőrségről átvonult hivatalába, ahol a tanácskozásba bevonták Rimler Károly polgármestert és Jánossy Gyula főkapitányt is.

Ez a nagy fontosságú tanácskozás, amely utolsó volt Katz Béla hivatalában – végleges döntést hozott Nagyvárad sorsára nézve. A tanácskozás főleg német nyelven folyt.

– Übernehmen Sie, Herr Doktor, die Verantwortung – kérdezte Balogh ezredes Katz Bélát – wenn hier eine Schiesserei wird und die ganze Stadt zusammen-geschossen wird? Blos ein Schuss und die Katastrophe unvermeidlich ist.

(Átveszi ön a felelősséget doktor úr, ha itt lövöldözés lesz és e várost összelövik? Csak egy lövés kell és nem lesz elhárítható a katasztrófa.)

– Bitte, bitte, Herr Oberst – válaszolt erre dr. Katz Béla, még mindig az őt jellemző nyugalommal – nicht so scharf. Wir können uns doch annähern.

(- Kérem, kérem ezredes úr, ne oly élesen, hiszen meg tudjuk egymást közelíteni.)" 

"Raics ezredes, hogy a hadügyi népbiztost meggyőzze, körtelefonozott a csapatok parancsnokaihoz. Ezek egybehangzóan azt a felvilágosítást adták, hogy a katonák nem akarnak többé harcolni.

Ezzel aztán végleg el is dőlt a nagyváradi kormányzótanács és az egész Bihar megyei proletárdiktatúra sorsa." 

"Rimler Károly polgármester így válaszolt Katz Béla szavaira:

– A legfontosabbnak tekintem a város nyugalmát és a polgárság közbiztonságát. Köszönöm Önnek azokat az intézkedéseket, amelyek a város érdekében jelentősek voltak és amelyekkel sikerült a város nyugalmát megőriznünk. Én nem politizálok, én csak nézem, hogy ennek a városnak, melyet 37 éve szolgálok, egyetlen polgárát se érje baj és hogy a bevonuló román csapatoknak ne legyen oka arra, hogy megtorlással éljenek." Kiemelés tőlem ' 

"A polgármester nyomban rendkívüli ülésre hívta össze a városi tanács tagjait, akik a polgármester szobájában gyűltek össze. A polgármester közölte a tanács tagjaival, hogy újból a tanács kezében a közigazgatás, mire úgy határoztak, hogy egy proklamációt bocsájtanak ki a város népéhez. Lukács Ödön főjegyző meg is fogalmazta azt. A városi tanács ülésén, amely zárt volt, később részt vettek Raics ezredes és Cserey alezredes is."

"Már délelőtt nagyon érezhető volt, hogy a Rulikovszki-úti kaszárnyában bennszorult vörös katonákat csak nehezen lehet féken tartani. Délután valóban bekövetkezett az, amitől tartottak. A kaszárnya előtt hullámzó óriási tömegben valaki egy lövést tett, mire a kaszárnyában levő vörös katonák ki akartak rohanni. A tisztek azonban meg akarták őket gátolni, mire heves lövöldözés fejlődött ki. A harc még a kaszárnya mögötti térségen is folytatódott és tartott volna tovább is, ha a rendőrség emberei egy teherautón ki nem érkeznek és le nem fegyverezik a fékeveszett embereket. A garázdálkodó katonák a gépfegyveresen a kaszárnya udvarára érkezett rendőrségnek minden szó nélkül megadták magukat és összes fegyvereiket átadták." 

"Az Őr-utcai katonai állomásparancsnokságon még délelőtt megjelent Halász Sándor százados, aki közölte az ott levő Des Echerolles-Kruspér István őrnaggyal, hogy átveszi az állomásparancsnokságot, ami meg is történt és Halász százados ez időtől emberfeletti munkát fejtett ki." 

"Halász százados most érkezik autón. Egyenesen a főjegyzőhöz fut fel.

– Hogy állunk? – kérdi Keszthelyi.

– A helyzet már kész – monda halász – Hogy a visszavonulók fosztogatásának elébe vágjunk, a megyeházat fegyveresen szállják meg az urak. Ha a románok bejönnek, letesszük a fegyvert." 

"Ettől a perctől a megyei tisztviselők tesznek fegyveres szolgálatot. Nappal a nősek, éjjel a nőtlenek.

A kormányzótanács a fegyveres megszállás perceiben határozott. Kulcsait, eddigi ügyvitelét átadta az alispáni hivatalnak. A tanács szobái déli fél tizenkettőkor lezárultak." 

"A városi tanács ezen az ülésen elhatározta, hogy a városháza ormán lengő vörös lobogót lehúzatja és a díszterem ablakára pingált pörölyös vörös embert is eltünteti, mint a proletár világ szimbólumait. A tanácskozáson részt vettek dr. Pap Koriolán, dr. Ardeleán Jusztin és még több román vezető férfi is, akik éjjel két órától kezdve folyton a rendőrségen, illetve a városházán tartózkodtak és akiket, mint a város román polgárságának vezetőit, parlamentér szereppel bíztak meg." 

"Cserey alezredes természetesen nyomban közölte ezt a hírt a tanáccsal, mire ez elhatározta, hogy Rimler polgármester vezetésével parlametairek menjenek a románok elé és adják fel a várost, hogy megkíméljék az ágyúzástól." 

"Végül is estefelé abban állapodtak meg, hogy a románok elé is parlametairt menesztenek azzal a kéréssel, hogy ne lőjék a várost és a vörösöket pedig úgy intézik el, hogy felkérik Katz Bélát, menjen elébük és tartóztassa fel őket, illetve bírja őket visszavonulásra." 

"Künn az utca egyre hullámzott. Mindenfelé kisebb-nagyobb csapatok álldogáltak. Rengeteg autó száguldott alá s fel. Csaknem mindenkinek volt valami híre, amit aztán tovább adott. Ellenőrizhetetlen hírek keringtek így szájról-szájra." 

"Lassan ráborult az alkony a városra. Fegyveres polgárőrök, fiatalok, öregek egyforma lelkesedéssel indultak posztjukra, hogy fenntartsák a rendet és őrködjenek e sokat szenvedett város álma felett. Jánossy Gyula főkapitány-városparancsnok rendeletet adott ki, amelyben megtiltja, hogy nem közérdeket szolgáló egyének este 8 órán túl az utcákon járhassanak." 

"De egyszerre, úgy kilenc óra tájt egymásutánban két hatalmas robbanás zaja verte fel a nagy csendességet. A detonáció hangja a vasútállomás felől jött a város közepe felé. Az történt, hogy a vasútállomáson egy zászlóalj székely katona a Mezőteged felől beérkezett vonatával tovább akart utazni, hogy a vörösök ellen felvegye a küzdelmet, illetve hogy feltartóztassa őket, de minthogy valamelyes okból nem indították el a vonatot, valamelyik tüzesvérű székely, dühében két kézigránátot dobott az állomás épületére. Mindkettő felrobbant. Az egyik pontosan a vasúti rendőrség szobája előtt a peron tetejét zúzta be és onnan hullt alá, a másik pedig egyik, a főépülettel szomszédos épületben tett jelentéktelen kárt. A székelyeket erre fél tizenegy előtt tovább utaztatták." 

"Rimler Károly polgármester, Lukács Ödön polgármester-helyettes, Jánossy Gyula rendőrfőkapitány, dr. Bartha Béla, Fluck Ferenc rendőrkapitányok és a többi rendőrtisztek, meg rendőrök, valamint a derék csendőrök s a lelkesült polgárőrök voltak csak ébren és virrasztottak hűségesen, mély gonddal az alvó város felett." 

"Néhány perccel tíz óra után visszaérkezett a városházára az előző este a románok elé küldött parlamentér, Morár György főhadnagy, Jellenik Géza főszámvető kíséretében, a polgármesteri hivatalban tartózkodó Pap Coriolánnak jelentést tett küldetése eredményéről:

– Egy óra múlva a város határában lesz a sereg – mondta Morár főhadnagy. – Öt teherautóval szállítják a legénységet Váradvelencéig, ahol az előbb érkezettek várni fognak arra, amíg az öt autó újabb fordulást tesz. A fogadásnak a város határában kell történnie." 

"A városi tanács tagjai már jó félórával azelőtt eltávoztak a városházáról, hogy odahaza átöltözködjenek és úgy állapodtak meg, hogy a vámon túl levő új vízműtelepnél találkoznak, ahol a fogadás lesz. A tanács úgy állapodott meg dr. Ardelean Jusztinnal, hogy a nagyváradi román polgárság nevében Ardelean Jusztin üdvözölje az érkező parancsnokot.

Az első járőr

Amikor mi kiérkeztünk a vízműtelephez, már ott találtuk Rimler Károly polgármestert, aki a város kocsiján jött ki. Amerre elhaladtunk, a Kossuth-utcán, Nagypiac-téren, Kolozsvári-utcán, a kíváncsi embereknek ezrei hullámzottak. A járdákon alig lehetett mozogni és az úttesten is csak úgy áradt az óriási néptömeg a sorompó felé.

Ott maradtunk Rimler polgármesterrel együtt a vízműtelepnél. Néhány perc múlva megérkezett oda dr. Ardelean Jusztin és dr. Mayor László, akik mint hivatalos küldöttek szerepeltek. Az országúton egyre-másra robogtak az autók, meg a kocsik alá s fel. Egyszerre délnyugati irányból egy repülőgép repül el felettünk, amely nemsokára visszafordult. Valahonnan Arad felől jöhetett.

A vízműtelep előtt egyre nagyobb lesz a tömeg. Tizenegy órakor jön egy kocsi a csapatok felől. A benne ülők újságolják, hogy az előőrsök körülbelül kétezer lépésnyire táboroznak.

Négy perc hiányzik a negyed tizenkettőhöz, amikor az országúton egy lovaspatrul lesz látható, amint gyors ügetéssel közeledik felénk. Alig telik belé egy perc, már előttünk is áll a patrul: két tiszt és öt legény. Dr. Ardelean Jusztin és dr. Mayor László fogadta őket, akik közlik, hogy puhatolódzni előre jöttek a városba, amelyen át akarnak vonulni.

– Semmi akadálya nincs, – mondta dr. Ardelean – nyugodtan mehetnek.

– A csapat – mondta a patrul parancsnoka, Todorescu főhadnagy, – rajvonalban jön utánunk.

Útmutatás után gyorsan elvágtat a patrul be a város felé. Nemsokára ezután kelet felől a mezőn itt-ott emberek lesznek láthatók, távcsővel jól látni: katonák.

A járőrt a Szent László-téren át az ott egybegyűlt férfiak és nők közül sokan virággal fogadták és végig, amerre elvonult, sűrűn hangzott feléje a Sze treaska kiáltás.

Gyönyörű napfényes idő volt vasárnap délelőtt. Ott állunk a vízműtelep udvarán, ahová időközben kiérkezett Lukács Ödön főjegyző, dr. Thury László főügyész, Rimanóczy Béla igazgató és több újságíró. Délután fél háromkor megkezdődött a csapatok bevonulása Nagyváradra." 

Tisztelt Olvasó ' Bármilyen lehet a véleménye a történtekről,a történelmet nem lehet megváltoztatni.Ez történt 1919-ben Nagyváradon,ez vonult be a történelemkönyvébe.Egyiknek megszállás,másiknak felszabadítás ...