A
19. század dereka előtt a mai Nagyvárad területén még önálló kis
városok voltak: a Sebes-Köröstől északra Olaszi, attól délre Újváros,
Váralja és Velence. A 18. század elején Olaszi nem lehetett nagyobb a
középkori városnál: keleten a későbbi Sztaroveszky (a mai Magheru) utca
határolta – amely akkor az országút szerepét töltötte be – egészen a
Páris patak hídjáig, innen már a patak medre volt a természetes határ,
egészen a Körösbe való beömléséig - olvasható a varad.ro-n.
Olaszi központi tere – a későbbi Széchenyi tér – a 18. század első
felében az itteni Szent Egyed templomról kapta a nevét. Később Megyeháza
utca lett, 1860-tól Széchenyi tér. A két világháború között Traianus
római császár nevét viselte, hogy egy rövid ideig, 1940–1944 között
visszakapja a Széchenyi nevet. A második világháború után, az új
politikai körülmények hatására ismét Traian park, de egy jó évtizedes
megszakítással. 1958-tól 1966-ig ugyanis Ady Endre park lett. Azóta
ismét Traian császár neve olvasható az itteni utcanévtáblákon.
Érdekesen alakult a tér szűkebb, a Sztaroveszky utca felőli részének
az elnevezése. Tisza Kálmán 1902-ben bekövetkezett halála után az
egykori miniszterelnök nevét adták a tér ezen részének, ahol a szülőháza
is állt. A két világháború között, a Román Királyság idején Ştefan cel
Mare moldvai fejedelem nevét viselte, majd a negyvenes évek első négy
éve alatt visszakapta Tisza Kálmán nevét. Szobrot is állítottak ez idő
alatt Tisza Kálmánnak. 1942-ben Berettyóújfaluból szállították Váradra
az egykori miniszterelnök bronzszobrát, és május 5-én állították fel
arra a helyre, ahol ma B. Şt. Delavrancea mellszobra látható.
Szentgyörgyi István szobrászművész még az első világháború előtt
formázta meg Tisza Kálmán ülő alakját, de a háború után már nem lehetett
Nagyváradon felállítani, így került 1928-ban Berettyóújfaluba. Onnan
hozták át 1942-ben a megyeszékhelyre, majd 1945. augusztus 4-én éjjel
ledöntötték a talapzatáról.
A szocializmus évei alatt V. I. Lenin nevét viselte ez a tér, amely
inkább kétszer kétsávos utca volt, közepén zöldövezettel. 1990-től nem
lett külön neve, beolvasztották a Traian térbe.
A Széchenyi tér alakja, mérete a névváltozások ellenére sem módosult
az utóbbi három évszázad alatt, csak a teret övező házak cserélődtek ki
fokozatosan. Az egyszerű lakóházak rég eltűntek. A legismertebb, a
legnagyobb, a legjelentősebb barokk stílusú Tisza-házat 1939-ben
bontották le. Helyén ma többszintes toronyház található, s ez teljesen
eltakarja a város legrégebbi római katolikus templomát, amelyet néhány
évtizede már az ortodox hívek használnak.
Ezek után ismerkedjünk meg ezzel a hangulatos térrel, elevenítsük fel
azt, hogyan is nézhetett ki a 19. század fordulóján, melyek voltak a
legjelentősebb épületei.
A tér északi részét az 1898-ra felépített impozáns, kétemeletes
Igazságügyi palota uralta. A tervet Kiss István műegyetemi magántanár készítette, a kivitelezést Schiffer Miksa mérnök vezette
(Az épületet jelenleg felújítják, jelentős belső átalakításokat is eszközölve.)
Az Igazságügyi palota felépítése előtt a törvényszék a közeli, barokk
stílusú Frimont-palotában működött. Frimont Theodora grófnőtől, a család
Bécsben élő utolsó leszármazottjától 1868-ban vásárolta meg a város ezt
a váradi palotát, hogy abban a magyar királyi törvényszéket
helyezhessék el. Az igazságügyi palotától nyugatra, a Werbőczy (ma
Tribunalului) utca másik sarkán, a későbbi
Osztrák–Magyar Bank
helyén egy kis földszintes épület, a Platthy-féle ház szerénykedett. A
bank épületét Alpár Ignác terve alapján 1902–1905 között építették.
Az Igazságügyi palotától keletre Ritoók Zsigmond hosszú, puritán
egyszerűségű földszintes háza húzódott egészen az egykori Korona (a
későbbi Ritoók Zsigmond, a mai Enescu) utcáig. Az utca másik sarkán a
római katolikus püspökség magtárának telke volt, ahová majd csak
1909-ben építik fel ifj. Rimanóczy Kálmán terve alapján az
Ügyvédi Kamara szecessziós stílusú székházát.
Tőle keletre egy aránylag nagy kiterjedésű kert mélyén egy ódon emeletes épületben a
városháza
kapott helyett. Az intézmény 1861-ben költözött ebbe a 18. századi
épületbe, amely eredetileg püspökségi börtön volt. A földszinti részt
1714-ben építették, és 1854-ben emeletet húztak rá. A Szent László (ma
Unirii) téri új városháza felépítése után, 1904 tavaszán a polgármesteri
hivatal elköltözött innen, az ódon épületet lebontották, hogy helyet
adjon az itt felépítendő jövendő iskolának.
A városháza mellett levő kétemeletes nagy épület is a város
tulajdonát képezte, eredetileg 1854-ben törvényszék számára építették,
de később a
Királyi ítélőtábla és főügyészség otthona lett. Napjainkban a rendőrség székházaként ismert.
Az egykori királyi ítélőtábla tőszomszédságában a
görög katolikus szeminárium
1846-ban emelettel bővített épülete volt; ez 1928-ban külsőleg jelentős
neobrâncovenesc stílusú átalakításon ment keresztül, egyúttal egy
második emelettel is bővítették. Az épület 1773 előtt a jezsuita
szerzetesrend társasháza volt. A bejárata feletti felírás: „Tenerimei
Romane G. C. Leopold II. MDCCXCII.”, azaz A görög katolikus ifjúság
részére II. Leopold 1792.
A sarki
szemináriumi templom 1858-ban épült a görög katolikus
hívek számára Szaniszló Ferenc római katolikus püspök jóvoltából. E
templom elődjét a 18. század első harmadában még a jezsuiták építették. A
templomot a görög katolikus egyház felszámolása után, 1948-tól az
ortodoxok birtokolják.
A tér déli részének legrégibb épülete az 1693-ban emelt egykori
Szent Brigitta-templom,
ez a török fennhatóság után épített első templom is, egyben a római
katolikus egyház ideiglenes székesegyháza volt. A kurucok 1703-ban
felgyújtották, Csáky Imre bíboros állíttatta helyre 1722-ben. Egy évig
töltötte még be a székesegyház szerepét, ettől kezdve a ferenceseké.
Miután e rend tagjai 1731-ben a későbbi Sal Ferenc (ma Dunărea) utcába
költöztek, a templomot Okolicsányi János püspök a pálosoknak adta. Ők is
elköltöztek onnan az után, hogy Csáky Miklós püspök 1740-ben telket
adományozott nekik a Páris-patak partján, hogy ott konventet és
templomot építsenek. Az 1760-as években Patachich Ádám püspök az örmény
katolikusoknak engedte át a templomot, de a pap halála után üresen állt
egészen 1786-ig. Ekkor Kollonitz László római katolikus püspök a rutén
görög katolikusoknak engedte át. E kisszámú gyülekezet használta
1900-ban is. A templom a görög katolikus egyháznak az ortodox egyházba
való beolvasztása után az ortodoxok kezébe került. Ma is Sf. Treime
ortodox templom.
A kis templomtól nyugatra a 19. század végén is masszív,
nyolcablakos, zárt kapualjú, barokk stílusú, manzárdtetős földszintes
ház húzódott. A magtárakkal, gazdasági épületekkel, istállókkal teli
telke egészen a Körös partjáig nyúlt, az ottani református templom
szomszédságában. Ez volt a
Tisza-ház, a Tisza család birodalma. A
nagyváradi református egyház történetében pedig azért nevezetes a
Tisza-ház, mert midőn a reformátusoknak Nagyváradon ismét megengedtetett
a nyilvános vallásgyakorlat, az első istentiszteletet 1784. január
1-jén ennek a háznak az udvarán tartották, s ezután is még egy darabig
részint az utcai nagy teremben, részint az udvaron sátorban.
A századforduló környékén már lakók bérelték, többek között
Bulyovszky József polgármester is. Később eladták, majd 1939-ben
lebontották Tisza Kálmán szülői házát, hogy több évtizeden keresztül
sportpálya legyen a helyén, majd a tér hangulatába nem illő toronyház.
A Széchenyi téren már ekkor is az ódon
Vármegyeháza nézett
farkasszemet az Igazságügyi palotával. Az eredetileg a 18. század
derekán épített egyemeletes barokk stílusú épületet 1855-ben
átalakították. Ekkor építették hozzá a Nagysándor József (ma Aurel
Lazăr) utcai szárnyat is. A vármegyeháza tőszomszédja a
fogház komor épülete, ezt még 1752-ben kezdték el építeni, és a 19. században tovább bővítették.
A tér nyugati frontján a Széchenyi Szálló szárnyépülete húzódott, illetve az udvarát elzáró kőkerítés egy nagy kapuval.
A teret még az 1870-es évek előtt parkosították, majd mintegy két
évtized elteltével felújították. Az elöregedett régi fákat kivágták és
újakat ültettek helyükbe. Ekkor már a váradiak egyik kedvenc sétálóhelye
volt, ahol nyári délutánokon térzene szórakoztatta a járókelőket. Az
1888-ban felállított
Mária mennybemenetele bronzszobrot 1899-ben a térség közepére helyezték át. Az eredeti, 1735-ben homokkőből készült
Mária-szobrot
ma már csak K. Nagy Sándor leírásából ismerhetjük, mivel megkopott,
ezért 1888-ban felcserélték egy bronzszoborral. „A kert közepén egy
Mária mennybemenetelét ábrázoló szobor áll, melynek oldalaiból a kis
telt arcú angyalok kíváncsian ütögetik ki gömbölyű fejeiket. [… ] A
szobor [talapzatának] nyugati oldalán egy pajzs volt faragva, melyen
Mária monogramja van nagyon is megkopott festéssel, a többi oldalakon
felírások vannak…”
A városi néptanács utasítására a bronzszobrot a talapzat felső
részével együtt 1960 augusztusában a Barátok templomának udvarán
állították fel. A talapzat alsó részére Ady Endre mellszobrát helyezték –
megbontva ezzel a kompozíció stílusegységét –, amely eredetileg 1957
novemberétől az emlékmúzeum másik oldalán volt felállítva. A szobor
mögött volt a híres-nevezetes
kioszk, amely sokáig Müller Salamon
kioszkjaként volt ismeretes. Az eredeti faépítményt 1895-ben téglából
átépítették. Így látható ma is az Ady Endre Emlékmúzeum otthonaként.
Forrás :
varad.ro