Szombaton helyezték örök nyugalomra a nagyváradi Rulikowsky temetőben Halasi Erzsébet színművésznőt. - írja az erdon.ro.
A hetvennégy éves korában elhunyt Halasi
Erzsébet koporsóját szombaton délelőtt tíz órakor ravatalozták fel a
váradi színház előcsarnokában, ahol a családtagok, rokonok, barátok,
ismerősök, tisztelők és a pályatársak egy-egy szál virág elhelyezésével
rótták le kegyeletüket a váradi magyar színművészet nagyasszonyának
emléke előtt. A koporsó két oldalán a Szigligeti Színház egy-egy tagja
állt őrt, a színművészek tízpercenként váltották egymást a koporsó
mellett. A mintegy egy órán át tartó csendet végül Hajdu Géza színművész
törte meg, aki felolvasta a színház nevében megfogalmazott gondolatait.
Többek között elhangzott: „Halasi Erzsébet élete volt a színház. Nem
csak azért, mert évtizedekig taposta szegekkel teli, nyikorgó, portól
duzzadó deszkáit Tháliának, de azért is, mert itt lakott évekig a
színház mellett, és ha kinézett az ablakon, Szigligeti házát látta.
Látta a nyüzsgést, az előadásokat, a próbákat, ha éppen nem volt ő is a
nyüzsgők között. De azért is, mert az otthon falai között is színház
volt. Hiszen táncos volt a mama, kiváló és nagyra becsült színész volt a
papa, Halasi Gyula. Ha akarta volna, sem tudott volna kiszakadni a
színházból. (…) Nagyon fáj Halasi Erzsébet hiánya, váradi magyarságunk
is szegényebb lett egy művésszel, hiszen olyan alakításokkal
örvendeztette meg szeretett közönségét, amelyek sokáig emlékezetesek
maradnak.” A színművész felsorolt jónéhányat a magyar és a világirodalom
azon remekeiből, amelyekben Halasi Erzsébet játszott és emlékezeteset
alakított, ilyen darab volt a művésznő váradi bemutatkozását jelentő A
szicíliai védelem, majd az elkövetkező ötven évből A Noszty fiú esete
Tóth Marival, a Nem élhetek muzsikaszó nélkül, a Liliom, a Csongor és
Tünde, a Liliomfi, a Döglött aknák, a Mohács, illetve a Pókháló, az
Orfeusz alászáll, A salemi boszrokányok, az Egerek és emberek.
Teljes cikk : erdon.ro
Alig egy héten belül második nagy színművészétől vett örök búcsút a
nagyváradi Szigligeti Színház. Szombaton délelőtt a társulat jelenlegi
és egykori tagjai, rokonai, barátai, tisztelői hajtottak fejet a 73
évesen elhunyt Halasi Erzsébet ravatalánál, aki nemcsak, hogy
évtizedekig szolgálta Tháliát, de még a színház épülete mellett is
lakott, így mondhatni élte és lélegezte a nyüzsgést, a próbákat, az
előadásokat.
A nagyasszony búcsúztatóját Hajdu Géza színművész olvasta fel. Mint
emlékeztetett, Halasi Erzsébet szinte predesztinálva volt a színművészi
pályára, hiszen édesanyja táncművész volt, kíváló és nagyrabecsült
színész volt az édesapja, Halasi Gyula. Ennek megfelelően egész élete a
színház bűvöletében zajlott. 1961-ben érkezett vissza a főiskoláról már
jól ismert színháza színpadára, és ötven éven át nyűgözte le Nagyvárad
színházkedvelő közönségét. A magyar drámairodalom és világirodalom
legszebb női szerepeit játszotta végig. „Tündökölt mint Tóth Mari,
emlékezetes maradt Pólikaként a
Nem élhetek muzsikaszó nélkülben, melyben évekkel később Zsani nénit is eljátszhatta. Kiváló Muskátné volt a
Liliomban, Miske László oldalán, de mondta az éj királynője csodálatos monológját is a
Csongor és Tündében. Brillírozott a
Liliomfiban, mint Erzsi a kocsmároslány, Varga Tibor László oldalán. Játszott Tabéry Géza
Álomhajójában, a
Döglött aktákban, a
Szájhősben, az
Eredeti helyszíben. Nem kerülték el a világirodalom nagy szerepei sem. Ő volt a női főszereplő, Erzsébet, a
Don Carlóban, Carol az
Orfeusz alászállban, Abigail a
Salemi boszorkányokban, Curleyné az
Egerek és emberekben, Judit
Az ördög cimborájában. Megadatott neki, hogy édesapja jubileumi előadásában, Hauptmann
Naplemente előtt című drámájában a főszereplő lányát, Bettinát alakítsa. Remek volt a
Strindberg-játék női főszerepében, de mint Kocsma Jenny is a
Koldusoperában, vagy Mae a
Macska a forró bádogtetőnben. Ő maga a
Szókimondó asszonysággal jubilált Farkas István rendezésében, melynek zenéjét Boross Lajos szerezte.”
Teljes cikk :
reggeliujsag.ro
