30 évvel ezelőtt kezdődött a romániai forradalom -Beváltotta a reményeket?

  

Romániai forradalom.Temesvár.1989.Forrás : www.fortepan.hu / Urbán Tamás 

"Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy Romániában volt a leglátványosabb rendszerváltás a kelet-európai térség államai közül. A „televíziós forradalom” világszenzáció lett. Máig vitatéma azonban, vajon forradalom, hatalomváltó elitpuccs vagy népfelkelés és puccs keverékéről volt szó 1989 decemberében Bukarestben." - olvasható a Maszol cikkében.

Harminc éve tört ki a forradalom Temesváron.Ez tény.Miért?Ezt írja a Wikipédia :

"1989-ben Tőkés László temesvári református lelkészt a nagyváradi püspök, Papp László felfüggesztette állásából, és bírósági végzés alapján el kellett hagynia a parókiát. Tőkés ezt megtagadta, és azért, hogy megvédjék a támadásoktól, egy idő után az egyházközség férfi tagjai (alkalmanként 7-8 személy) felváltva biztosították a templom mellett lévő lelkészi szolgálati lakásának éjjel-nappali őrzését. Tőkés a Magyar Televízió december 11-én sugárzott Panoráma c. műsorában beszámolt az őt és családját sújtó hatósági intézkedésekről, bírálta a bukaresti rezsimet, és kérte a nemzetközi közvélemény támogatását. A romániai forradalom Temesvárott kezdődött december 15-én."

Az 1989- romániai forradalomról megoszlanak a vélemények.Sok cikk jelent meg ,és olvasható a Google keresővel. Vannak olyan vélemények,melyek szerint a kelet európai változások Reagan-Gorbacsov reykjaviki találkozón kezdődött el 1986. október 11-12-én.Ha utána nézzünk az eseményeknek,akkor olyan információk birtokába juthatunk, melyekkel egy kicsit talán tisztában láthatunk.1989 előtt nehezen juthattunk információhoz,mert Romániában szigorú el le nordest gyakorolt a médiában az RKP,de inkább a Szekuritatea.A rövid hullámon hallgattattuk a Szabad Európa Rádiót,az Amerika Hangját,vagy más adókat.A magyar televízió Panoráma adását sokat nézték.

Van egy személyes élményem,mely a mai napig követ és elgondolkoztat.1987 tavaszán későn érkeztem haza.Szokásom volt meghallgatni a Szabad Európa Rádió híreit. Átkapcsolva a román nyelvű adásra, a bemondó felhivta a figyelmet,maradjunk a rádió mellett,mert Washingtonból Aristide Buhoiu fog jelentkezni.nem volt más választásom,az Orion rádióhoz nagyon közel ültem,mert nem lehetett tudni,hogy a szomszédom nem-e besúgó.Este nagyon terjed a hang a blokkban/tömbház.Lehet valaki a közelben hallgatózik.Ezt ma nagyon nehezen lehet elképzelni,mert a Szeku majdnem 30 éve megszűnt.Végre éjfél körül jelentkezett az egykori tévés Aristide Bohoiu,aki kegyvesztett lett,majd az USAéba távozott.A bejelentése nagyon érdekes volt,mert kifejtette,a két szuperhatalom megegyezett abban,hogy a kelet-európai népek életét jobbá fogják tenni minden téren.A legnagyobb belejelentése az volt,hogy abban is megegyeztek,Ceaușescu után Ion Iliescu lesz Románia vezetője.Addig ezt a nevet soha nem hallottam.Később egy régi kommunistától tudtam meg,hogy az UTC országos első titkár volt Ceaușescu mellett. Elmondta,az utóbbi években nem hallott róla semmit,nem tudja mit csinál.A jelentősége az 1989-es bukaresti forradalomkor bontakozott ki,mert Ion Iliescu szinte a "semmiből" jelent meg a pártszékház erkélyén.Akkor "esett le a 25 banis".

Nem szeretném untatni az olvasót,de mi akik az Aranykorszakban éltünk,1989 december végén felszabadultunk a diktatúra alól.Szinte mindenki nagy reményekkel indult el az életbe.Azt gondoltuk,sokkal jobb lesz az életünk.1989 december 15-én felvillant egy remény.Ez a remény mára szinte kialudt.Akkor szinte mindenki "lélegzetét visszafogva" követte a temesvári eseményeket.Beváltotta a reményeket?Egyeseknek igen,de a többségnek nem.Ha jobbá vált volna az életünk,akkor nem mentek volna ki az országból több millióan.Sokan csalódtak.Mire int a Biblia?A Zsoltárok 146:3,4 verse a Károli fordításban : 

  3. Ne bízzatok a fejedelmekben, emberek fiában, a ki meg nem menthet!
  4. Kimegyen a lelke; visszatér földébe, és aznapon elvesznek az ő tervei.

Az agerpres.ro-n láthatunk néhány fotót a temesvári forradalom eseményeiről :

 

Forrás : Constantin Duma/agerpres.ro 

 

Fotó : agerpres.ro 

 

Fotó : agerpres.ro 

 

Fotó : agerpres.ro

Fotó : agerpres.ro

 Fotó : agerpres.ro

Azopan Fotóarchívum

 Calea Alexandru Ioan Cuza, Btr-50PU típusú lövészpáncélos jármű. Romániai forradalom.1989.Temesvár.Forrás : www.fortepan.hu / Urbán Tamás 

Calea Alexandru Ioan Cuza, Btr-50PU típusú lövészpáncélos jármű. Romániai forradalom.1989.Temesvár.Forrás : www.fortepan.hu / Urbán Tamás 

Piata Victoriei, Román Nemzeti Színház és Operaház, T-55 harckocsi. Romániai forradalom.1989.Temesvár.Forrás : www.fortepan.hu / Urbán Tamás 

A felvétel a Podul Traian (Traianus híd)-nál készült a romániai forradalom idején.1989.Temesvár.Forrás :www.fortepan.hu / Urbán Tamás 

Strada Emanoil Ungureanu. Romániai forradalom.1989.Temesvár.Forrás :
www.fortepan.hu / Urbán Tamás 

Bulevardul 16 Decembrie 1989 és a Splaiul Tudor Vladimirescu kereszteződése. Romániai forradalom.1989.Temesvár.Forrás : www.fortepan.hu / Urbán Tamás 

Timotei Cipariu (Batthyány) utca 1., a ház falán Szabolcska Mihály emléktáblája. Romániai forradalom.1989.Temesvár.Forrás : www.fortepan.hu / Urbán Tamás 

Videó 

Szemtanúk a forradalomról : Temesváron katonáskodtak 1989 decemberében…

Forrás : Erdélyi Magyarok 

Ifj. Kiss János és ifj. Jánosi Péter az 1989-es forradalom napjaiban kötelező katonai szolgálatukat töltötték egyik temesvári katonai alakulatnál, közvetlenül a főtér szomszédságában. A két marossárpataki legény éppen laktanya őrségben volt a decemberi zavargások idején, így őket nem vezényelték ki a város főterére a tüntetők ellen. De a kaszárnyában sem volt könnyű megélni a forradalmat, gyakran kerültek életveszélyben, s közel három hétig voltak állandó harckészültségben."- olvasható Berekméri Edmond bejegyzésében az Erdélyi Magyarok honlapon .Ma december 22-e van. 29 évvel ezelőtt sokan áldozták fel az életükért a szabadságért .Hiába? Lehet ,de az emléküket megőrizzük.Teljes bejegyzés :

"December 16-án, a sötétedés beálltával, csökkent a közúti forgalom, s egyre jobban hallatszott a tüntető tömeg zaja. Persze, akkor még nem tudtuk, hogy mi történik az egyetemi városban, s Tőkés Lászlónak a nevét sem ismertük. A tisztek azzal ámítottak, hogy barátságos mérkőzést játszott a Poli Temesvár focicsapata, s a zajt a győzelmet ünneplő tömeg idézi elő. Ekkor még nyugodt éjszakánk volt, nem tájékoztattak a valós eseményekről. A tisztek látszólag nem tulajdonítottak különösebb jelentőséget a hangorkánnak. Valószínű arra gondoltak, hogy a milícia rövidesen szétoszlatja a részegekből álló csoportot. Ez volt az utolsó nyugodt éjszakánk decemberben. – emlékezett vissza Jánosi Péter.

Másnap kissé furcsállották a fiúk, hogy a kaszárnyában megduplázták az őrséget, s Dumitrescu kapitány, a politikai tiszt parancsot adott egy-egy tele tár lőszer kiosztására. Addig rendszerint 6 golyóval vonultak ki személyenként az őrség tagjai, december 17-én reggel 32 töltényt vittek magukkal az őrhelyre. Délelőtt a kiskatonák egy részét kivezényelték kordont állítani a főtérre. Este behívták a tiszteket, akik ott aludtak a kaszárnyába, állandó riadókészültségben. December 17-én, vasárnap este megszólaltak a fegyverek a város főterén…

A börtön lakói hamarabb megtudták az igazságot, mint a kiskatonák

- December 18-án állandó felkészültségben voltunk. A csapatzászlókat kivették az üvegablak mögül, ahol állandó őrséget kellett teljesíteni. Bajtársainkat az udvarra parancsolták, álig felfegyverkezve, teljes felszereléssel. A tisztek idegesek voltak, de akkor még titkolták előttünk a valóságot. Az összes működő járművet kihozták a gépkocsiparkból, s az udvaron sorakoztatták fel. Mi őrségben maradtunk, s izgatottan vártuk a fejleményeket. Akkor már tudtuk, hogy ami történik, az már több egy hadgyakorlatnál. December 19-én az egység katonáit kivezényelték a város főterére, s a kaszárnyába félezernyi katona érkezett Olténiából, Vanju Mare-ról. Érdeklődésünkre, az őrség parancsnoka közölte velünk, hogy Magyarország megtámadta Romániát, s mi a legmagasabb harckészültségi fokozat elrendelésére várunk, hogy elhagyhassuk a kaszárnyát. Egy kerítés választott el a börtöntől, ahol politikai foglyokat is őriztek. Valószínű, hogy ők hamarabb hírét vették a zavargásoknak, mert lepedőket gyújtottak meg, s folyamatosan ütötték a vasrácsot. Közben egyik kollégánk elfogott egy egyetemi hallgatót, aki a milícia elől menekült, s hogy ne kapják el, a kerítésen át beugrott a kaszárnya udvarára. Az őrség parancsnoka jelentette a dolgot, s az egyetemistát átkísérték a börtönbe. – mesélte Kiss János.

            A kaszárnya lakói nappal többször is láttak, a kerítés túlsó oldalán népes csoportokat felvonulni, de még mindig zavaros volt előttük minden. A nap folyamán hangosbemondókkal felszerelt ARO gépkocsik járták a város utcáit, fasiszta erőknek nevezve a tüntetőket, arra kérve a lakosságot, hogy ne vegyen részt a zavargásokban, mert rövidesen enyhülni fognak a megszorítások. Este a tüntetők gépkocsikat gyújtottak fel, Molotov koktélok robbantak, Bukarestből jóváhagyás érkezett, hogy célba vegyék a tüntetők lábait. A forradalmi események hihetetlen gyorsasággal bontakoztak ki. Temesvár után Aradon, Kolozsváron is utcai tüntetésekre került sor. Az iráni útjáról visszatért Ceausescu még megkísérelte, hogy egy hamarjában összehívott nagygyűlésen megfordítsa az események menetét, de sikertelenül. December 21-én a bukaresti lakosság belefojtotta a szót a diktátorba, s a Securitatea fegyvereivel szembeszegülve a forradalmi felkelést az egész Romániára kiterjesztették.

Éjszakázás egy ARO gépkocsi alatt

- December 22-én a hadsereg és a rendőrség a felkelők oldalára állt, s felvette a harcot a Securitate erőivel. A város első titkára vagy polgármestere – már nem emlékszem biztosan - önként jelentkezett a kaszárnyánál, hogy elkerülje a tömeg bosszúját. Ezen a napon egy feltételezett terroristát is behoztak, akit a repülőtéren fogtak el, s nálunk folyt le a kihallgatása. A Vanju Mare-ról érkezett századok a kaszárnya udvarán töltötték az éjszakákat, mi 12 órás őrséget végeztünk, naponta alig 2-3 órát pihenve. Egyik éjszaka megállás nélkül lőtték a kaszárnyát. Bebújtunk egy ARO gépkocsi alá, s ott töltöttük a csupasz földön az éjszakát. Mindenki nagyon félt, de a tisztek voltak a legjobban berezelve. Főleg sötétben éreztük magunkat életveszélyben. Egyszer egy közelben lévő daruról lőtték a kaszárnyát. Másnap az őrnagyunk berakatta az irodája ablakait téglával. Ceausescu menekülését követően, az ebédlőben tartózkodtunk, amelynek ablakából kilátásunk volt az utcára. Egy feketeruhás alak belőtt közénk, szerencsére senkit sem talált. Egyik tartalékos altiszt, aki az ablakhoz közel állt géppuskasorozatot engedett utána, de nem talált. Őrség közben gyakran esett az eső, s ilyenkor felparancsoltak a kilátótoronyba, ahol könnyű célponttá váltunk… de megúsztuk. A kaszárnya körüli kerítés viszont csupa lyuk volt a leadott sorozatoktól. Néha órákat hasaltunk az udvaron, s ha a kaszárnya irányában lőttek, rögtön parancsot kaptunk a tüzelésre. Reggel láttuk, hogy néhány katona megsebesült, ezeket kórházba szállították – fogalmazott János.

            Az őrség 15 kiskatonából és két altisztből állt. A szabályzat értelmében, a meghirdetett „rendkívüli állapot” idejére, le kellett volna cserélni az őrséget, mert a fiúknak külön feladataik, beosztásuk volt századjukon belül. De ez nem történt meg. János és Péter, társaikkal együtt három hétig őrizte éjjel-nappal, hosszabb pihenő nélkül a központi kaszárnya épületét. Ez idő alatt a fegyver állandó jelleggel náluk volt, előfordult, hogy naponta csak egyszer ettek, és egyáltalán nem volt lehetőségük fürdésre, tisztálkodásra. Közben a városban egyre nőtt az áldozatok száma. Éles golyóval lőtték a tüntetőket, holttestek és sebesültek feküdtek az utcákon. Egyre több áldozatról számoltak be a rádióban, tévében…

Ma sem tudjuk az igazságot?

- A katonaság „átállása” után, bajtársaink egy része a város fontosabb épületeit őrizte. Egy Bogdan nevű maroskeresztúri kollégánk és néhány társa, azt a feladatot kapták, hogy egy volt szekustiszt lakását védjék meg a tömeg haragjától. Bogdanék kíváncsiságból átfésülték a lakói által elhagyott házat. A fiókokban valuta volt, de nem tudták, hogy mi az, régi pénznek vélték. 100 márkát megtartott a keresztúri fiú, s néhány nappal később büszkén mutogatta. Aztán elcserélte 100 lejre (…) – mondta mosolyogva Péter.

A forradalom utáni napokban, magyarországi kamionok hozták az első segélyszállítmányokat. A kiskatonáknak is bőven jutott a magyar kenyérből, Peti és Jancsi, életükben először 2 literes, palackozott üdítőt kóstolhattak. Sokat esett az eső, a ruha mindig rajtuk száradt meg, a sisak gyakori viselése fejfájást okozott. A kaszárnya lakói kissé megnyugodtak, de még mindig harckészültségben voltak. Az itthoniakkal csak január 4-én sikerült felvenni a kapcsolatot, akkor tudták meg, hogy a sárpataki fiúknak nem esett baja. A politikai tisztek idejében leléptek a kaszárnyából, többet nem látta őket senki. A parancsnokot is lecserélték és áthelyezték.

- Januárban minden katona nyilatkozatott kellett adjon, hogy hány golyót használt, lőtt el és milyen célpontra. A tisztek mosták kezeiket, mindenki tagadta, hogy parancsot adott volna a tüntetők elleni sortűzre. Az igazságot nehéz lenne megtudni, a városba vezényelt bajtársak sem beszéltek erről. Pedig őket meg lehetett volna érteni (de a parancsnokot?), a katonának teljesíteni kell a parancsot. Amikor a Vanju Mare-i katonákról érdeklődtünk, feletteseink azt mondták, hogy Elena Ceausescu parancsba adta, hogy a várost fel kell robbantani a sorozatos tüntetések miatt, hogy megszűnjenek a zavargások. Az olténiai századoknak valószínű ez lett volna a feladata. – véli János.

            1990 első napjaiban a temesvári katonák naponta kaptak eltávozási engedélyt a városba. De haza senkit sem engedtek, még bizonytalan volt a politikai helyzet. A kaszárnyában feljavult a koszt, márciusban ismét feleskették a katonákat. A marosvásárhelyi fekete március idején az új parancsnok az ebédlőbe hívta a katonákat, ahol őszintén ismertette a valós helyzetet, s nyugalomra intette őket. Magyar-román konfliktusokra, a kaszárnyán belül nem került sor sem addig, sem azután. Jancsi és Peti áprilisban jött haza először Marossárpatakra. Azóta 22 év telt el, de még mindig hihetetlen pontossággal emlékeznek az átélt eseményekre. Úgy érzik, szerencsések voltak, hogy őket nem vezényelték ki a kaszárnyából. A városban lezajlott lövöldözésekben katonák is estek el. Máig sem tudni, hogy kik lőttek rájuk, több mint két évtizeddel az események után sem tudjuk, hogy államcsíny vagy forradalom volt 1989 decemberében." 

Forrás : erdelyimagyarok.com

Mi történt 29 évvel ezelőtt Temesváron?

 

Forrás : maszol.ro 

29 évvel ezelőtt nagyon későn feküdtem le. Miért? Szüleimmel néztük hol az M1,hol az M2 csatornát. Mi történt? Valami gyászos esemény Temesváron .A magyar tévében beszámoltak arról ,hogy tüntetés volt. Lövések dördültek el. Sok halottról tudnak. Az értesülések nagyobb rrészét Belgrádból szerezték .A tudósításokból azt tudtuk meg ,hogy Tőkés László tiszteletes miatt kitört egy tüntetés, melynek halálos áldozatai vannak. A másik eszköz ami által információhoz jutottunk ,a Szabad Európa Rádió volt,melyet nagy elővigyázattal hallgattunk.Mindent megpróbaltak hogy informáljanak, de a temesvári eseményekről kevés információ szivárgot ki. Késő volt. Arról egyeztünk meg, hogy a családot fogom értesíteni a munkahelyemről. Ha nem tudok hazamenni, akkor is megpróbálok telefonálni. Tudtuk jól, hogy lehallgatnak, de vállalni kell a kockázatot .Végül lefeküdtem azzal a gondolattal ,mi történt Temesváron ,mi fog történni Váradon  ...

Mi történt ?Ezt írja a Wikipédia :

"A hatóságok a kilakoltatásról szóló bírósági döntést december 16-án akarták érvényesíteni. A kilakoltatást levezénylő hivatalos személyek és rendőrök megjelenését követően a lelkész több híve is a helyszínre sietett, összegyűltek a Mária téren lévő templom és papi lak előtt, és hozzájuk csatlakozott sok járókelő is, úgy románok, magyarok, mint más nemzetiségűek. A tömeg a hatósági intézkedést a szabad vallásgyakorlásmegsértéseként értékelte, és zúgolódva követelte annak leállítását. A végrehajtás résztvevői felszólították a tiltakozókat, hogy hagyják el a teret, de azok nem tágítottak. A helyszínre érkezett Petre Moț polgármester is, aki – látva a nagy tömeget – felvetette, hogy esetleg felül fogják bírálni a lelkész kilakoltatását, de ezt nem volt hajlandó írásban megerősíteni.

Közben, az egyre növekvő tömeg antikommunista szlogeneket kezdett kiabálni, a tiltakozás átalakult tüntetéssé. Erre megjelentek a rendőrség és a Securitate erősítései. A tüntetés lassan továbbterjedt a városban, és rendszerellenes jelleget öltött, a kiváltó ok másodlagossá vált. A tüntetők végigvonultak a város fő utcáin, a hozzájuk csapódott lumpen elemek betörték az üzletek kirakatait. A megyei pártszékház elé vonult tömeg megpróbált behatolni az épületbe. A rendfenntartó erők könnygázzal és vízágyúval válaszoltak, több tüntetőt elfogtak, és megvertek, sokakat letartóztattak. Este 9 óra körül a tüntetők visszavonultak, majd újracsoportosultak a román ortodox székesegyház körül, és menetbe szerveződtek, amely ismét megütközött a rendfenntartókkal.

A zavargások éjfél után elcsendesedtek, de a harmadik nap, vasárnap, december 17-én reggel kiújultak. A tüntetők áttörték a kordonokat, behatoltak a megyei pártszékház épületébe, és elkezdték kidobálni az ablakon a párt iratait, szórólapjait, Ceaușescu írásait, portréit és a kommunista hatalom szimbólumait. Megpróbálták felgyújtani az épületet, de a katonaság helyszínre érkező egységei ezt megakadályozták. A katonaság bevetésére azért volt szükség, mert a rendőrség (milícia) és az állambiztonság (Securitate) egységei hagyományos rendfenntartó eszközökkel nem voltak képesek szétoszlatni a tüntetést, amely lassan felkeléssé alakult. Az este folyamán a katonai egységekkel kiegészült rendfenntartó erők tüzet nyitottak a felkelőkre. Mint utólag kiderült, Bukarestből az a parancs érkezett, hogy éles lőfegyvert lehet használni, amellyel a lábra kell célozni.

A felkelők gépkocsikat gyújtottak fel, a hadsereg harckocsijaira és páncélozott csapatszállító járműveire Molotov-koktélokat dobtak. Este 8 óra után a Szabadság tértől (Piața Libertății) az Operáig vad lövöldözés volt. A városba vezető utakat lezárták, az égen helikopterek köröztek. Éjfél után a harc alábbhagyott, az utcákon halottak hevertek. "

Nagyvárad Kolozsvár, Arad és Temesvár polgármestere aláírta a Nyugati Szövetség alapító okiratát

 

"Nagyvárad, Kolozsvár, Arad, és Temesvár polgármestere még októberben döntött úgy, hogy Nyugati Szövetség (Alianţa Vestului – AVE) néven, társulást hoz létre a régió hatékonyabb fejlesztésért. Tegnap Temesváron írták alá az alapító okiratot." - írja a Debrecen Nagyváradi Értesitő az Agerpresre hivatkozva.Sikeres lesz?Az idő választ fog adni.Teljes cikk : 

"Gheorghe Falcă aradi, Emil Boc kolozsvári, Ilie Bolojan nagyváradi és Nicolae Robu temesvári polgármester a Béga-parti városban tartott eseményen hangsúlyozták, a szövetség létrehozásának legfontosabb célja, hogy a szubszidiaritás elve alapján, helyben hozzák meg a döntéseket, a térség fejlesztésének irányairól és prioritásairól, kiküszöbölve ezáltal a bukaresti függőséget. A szövetség lehetővé teszi ugyanis, hogy a kormánytól függetlenül, közvetlen Brüsszelben nyújtsa be pályázatait, ezáltal dinamikusabbá teheti a fejlődést a térségben. De nem törekszik “területi szeparatizmusra”, és nem a bukaresti kormány ellen irányul.

Az együttműködés keretében a jövő év első negyedében megalakítják az Interregionális Fejlesztési Egyesületet, amelynek az a célja, hogy európai uniós alapok lehívásával “valós jólétet teremtsen a régióban”, megállítsa a lakosság elvándorlását, és hazacsalogassa a nyugati országokban megtelepedett román állampolgárokat.

A Nyugati Szövetség további céljai a négy város közötti mobilitási lehetőségek fejlesztése, az erdélyi, a Via Carpathia és a Temesvár-Belgrád autópálya megépítésének felgyorsítása, a négy várost összekötő gyorsvasúthálózat kiépítése, régióközi és régión belüli tömegközlekedési hálózat létesítése, egy-egy regionális kórház építése Kolozsváron és Temesváron. “A világ egyetlen országa sem lehet gazdag, ha nincsenek gazdag és erős városai, közösségei. Az AVE az Európai Unióhoz hasonlóan a szubszidiaritás elvére épül, amely kimondja, hogy a közhatóságnak kell döntéseket hoznia, mert az ismeri a legjobban az állampolgárok szükségleteit” – mondta Emil Boc kolozsvári polgármester, hozzátéve, hogy a központosított kormányzás elve “már a múlté”.  

Nagyvárad polgármestere, Ilie Bolojan még októberben elmondta, a létrejött partnerség nagyon fontos Nagyvárad számára, mert ez által a szervesen kapcsolódik a régióhoz és a gyorsabb fejlődés haszonélvezője lesz." 

Forrás : denagy.hu

Forradalom és rendszerváltás Nagyváradon 1989-ben

 

Forrás : transindex.ro 

"Temesvár közelsége ellenére a forradalom békésen zajlott a határszáli településen, összecsapásra nem került sor." - írja Tavaszi Hajnal a Transindexben.Biztosan sokan visszaemlékszünk az eseményekre.Mi történt ?Nézzük egy újságíró szemszögéből :

"Az 1989. decemberi események Románia nyugati határszéli városaiban különböző intenzitással zajlottak. Temesvárnak a Ceauşescu-rezsim ellen irányuló ellenállása nem terjedt futótűzként a nyugati határszél településein.

Arad kivételével a forradalmi eseményektől terhes december 16-22. közötti időszakban a határ menti településeken nem került sor összecsapásra a hatalom és a politikai változást sürgető csoportok között. A Temesvártól mindössze 187 kilométerre fekvő Nagyváradon a forradalom forgatókönyve sajátos módon íródott. A temesvári történésekről valamilyen szinten mindenki tudott. A várakozás, a kivárás időszakát jelentették ezek a napok. A feszültséget a munkahelyi összekacsintások vagy a szoros baráti körben elejtett megjegyzések oldották valamennyire.

December 16. táján valahonnan szárnya kapott az a híresztelés, hogy Nagyváradon is szétszórtak Ceauşescu-ellenes röpcédulákat, de a cédulákat az elbeszélők közül senki sem látta. Hasonló kósza hírként szereztünk tudomást az éjszakai igazoltatásokról, esetleges rendőrségi előállításokról; ezek a híresztelések sem bizonyítottak. Az eseményekhez kötődő egyéni visszaemlékezések újabb és újabb adalékokkal szolgálnak a forradalmi napokat megelőző várakozási időszakra: ilyen a temesvári halottakat gyászoló, fekete szalagot viselők protest csoportja vagy a temesvári vérengzést elítélő nyilatkozathoz történő aláírásgyűjtés. Sokak számára emlékezetes Rocska Gyula története, „ (…) mert azokban a napokban a nagyváradi magyarság az ő leleményes bátorságáról beszélt, büszkeséggel és csodálattal gondoltunk az egykori ötvenhatos politikai fogolyra, aki a kommunista Románia külpolitikai folyóiratával a kezében kiállt a városközpont legforgalmasabb pontjára, közel a színházhoz, a vasúti menetjegy iroda elé és hangosan tiltakozott a hadsereg - a békésen tüntető diákság ellen elkövetett - erőszakos fellépései, atrocitásai ellen. A járókelők természetesen a temesvári diákokra gondoltak, Rocska Gyula is, de amikor a Milícia bevitte, a Lumeaban közölt cikkre hivatkozott, amely az izraeli hadsereg atrocitásait bírálta. Néhány pofon után elengedték, a milícia óvatos volt, magatartásával nem akarta provokálni a lakosságot, nehogy a városban is elinduljon a temesvárihoz hasonló népfelkelés.” (Stanik István közlése). December 18.-án a Bihar Megyei Milícia keretében működő elhárító osztag parancsnokságát utasították, hogy a Temesvár-Jászvásár útvonalon közlekedő vonatszerelvényt a Nagyszalonta és Nagyvárad közötti útszakaszon meg kell állítani. A közbelépésre azért volt szükség, hogy a vonaton utazók, egyetemisták és civilek ne adhassanak hírt a temesvári megtorlásokról és eseményekről. A vonat utasai időközben radikalizálódtak, a Deşteaptă-te române, a Hora Unirii és más hazafias dalokat kezdtek énekelni, Ceauşescu-ellenes jelszavakat skandáltak, és a vonat oldalára krétával rezsimellenes jelszavakat festettek. A vonatot a Nagyváradhoz közeli Biharszentandráson akarták megállítani, de az utasok követelésének engedve a vonat begördült a nagyváradi vasútállomásra. Az akció parancsnoka azonban, hogy elkerülje az erőszak alkalmazását, a parancs további teljesítését is csak mímelte, és a nagyváradi állomáson sem vezényelte ki a peronra az utasok ellen a rohamosztagot, mindenki leszállt, aki akart és szabadon eltávozott. Ezért a későbbiekben előléptették és több elismerést is kapott. (Mircea Bradu közlése) Itt Moş rohamosztaga várta a vonatot, a 30 fős legénység a szerelvény mellett felsorakozott, kisebb incidenseken kívül rendbontás nem történt. Egyfajta „vihar előtti csend” volt érzékelhető a városban. December 21.-én, az éjszakai órákban, újabb bizalmas értesítés érkezett Bukarestből a polgármesterhez, hogy másnapra, december 22.-re a bukaresti tömeggyűléshez hasonlót kell összehívni a polgármesteri hivatal előtti térre. Reggel a polgármester, nem tudni, miért, lefújta a gyűlést. Ennek ellenére délelőtt 10 óra táján néhányan megjelentek a téren. A gyűlés, a bukaresti események felgyorsulásával elveszítette aktualitását, és a diktátor házaspár megfutamodását követően, a televíziós közvetítés befolyására, jókora tömeg gyűlt össze a városháza előtti téren. 

A nagygyűlés elnapolására vonatkozó rendelkezést a vállalatoknál már nem tudták végrehajtani, a vállalatok alkalmazottai nagyobb csoportokban, szervezetten érkeztek a térre. A nagygyűlés a kommunista rezsim elleni tüntetésbe csapott át. Tulajdonképpen erre, a 22.-i napra összpontosultak a „békés forradalom” eseményei: rezsimellenes tüntetés, a hatalomátadás és hatalomátvétel. December 22.-től a szervezkedés több irányban is megindult. Erre a napra tehető a magyarság sorsformálásának egyik fontos mozzanata, amikor a nagyváradi magyarok kicsi csoportja december 22-én este ötletszerű próbálkozásba kezdett a magyarság helyi, legitim szervezetének létrehozására, és ezen a napon törnek be Papp László, a Nagyváradi Református Egyházkerület püspökének a lakásába, illetve a püspök ezen a napon menekül el. Mircea Bradu, a színház akkori igazgatója, aki folyamatosan részt vett a polgármesteri hivatalban megtartott, pártaktívát mozgósító eligazításokon, 22-én délelőtt saját elhatározásából a katonai parancsnokságra indult informálódni, amikor a városháza előtti téren észrevette a gyülekező tömeget. A polgármester, Gheorghe Groza irodájában kötött ki, együtt figyelték, és később együtt irányították az eseményeket. Az eseményekbe később bekapcsolódó és vezető szerepet vállaló színész, Daniel Vulcu közlése szerint nem tudni, Bradu miért volt ott, de amire Vulcu a térre és a polgármester irodájába jutott, Bradu már átvette a kezdeményezést. Déli 12 órára a katonaság, Nicolae Şchiopu katonai parancsnok vezetésével, megérkezett a térre, a tüntetőket a katonai jelenlét meglepte, de az Armata e cu noi! forradalmi jelmondat feloldotta a feszültséget. Şchioput a polgármester irodájában várták, nyilvánvalóan csatlakozott a forradalom ügyéhez. Rövidesen átvette a város és a megye közbiztonságának irányítását, megszervezte a járőrözést (katonák és civilek járőröztek), biztosította a fontos közigazgatási és termelési egységek biztonságát. A Tanács előtti téren összegyűlt tömeghez Mircea Bradu intézett beszédet, őt követte Şchiopu parancsnok és az egyház képviselői. Az épületben tartózkodók később is a városháza erkélyéről buzdították vagy csitították a tömeget – Daniel Vulcu volt az egyik vezérszónok, ő képviselte az újat, a tömeg lelkesen fogadta. A szónokok között egyházi képviselők is megjelentek. Gheorghe Nemeş és Megheşan ortodox papok közös imára hívták a tömeget. December 22-től Stanik István újságíró, akit 1988-ban a Securitate utasítására politikai okokból eltávolítottak a Fáklya szerkesztőségéből, a Polgármesteri hivatalban megalakult forradalmi csoport tagjaként, tevékenykedett. Stanik jelenléte a Tanácsban, az alakuló RMDSZ szempontjából, kapcsolatteremtőként hasznosnak bizonyult. „Nem véletlenül mentem december 22-én, délelőtt egykori munkahelyemre, a Fáklya szerkesztőségébe, hanem azzal a szándékkal, hogy meggyőzzem volt kollégáimat, vegyük kezünkbe az irányítást és jelentessünk meg a forradalmi eseményekhez igazodó lapszámot. A szerkesztőség vezetői: Dérer Ferenc pártaktivistából lett főszerkesztő, Tóth Jenő vonalas szerkesztőségi főtitkár azonban arra az álláspontra helyezkedett, hogy, ha megszűnt a párt, megszűnt a kiadó is, tehát semmilyen lapszámot nem lehet megjelentetni. Látva, hogy a lapnál nincs tennivalóm, a városházához mentem. Átverekedtem magam a tömegen, bejutottam az épületbe, ahonnan december 25-e reggelig, három napig ki sem jöttem. Egy óra múlva, beválasztottak az Ideiglenes Népi Tanács legszűkebb vezetőségébe, amelynek január közepéig tagja voltam. Ebben a minőségemben december 22 este behívattam a helyi román és magyar nyelvű napilap főszerkesztőjét és utasításba adtam nekik és a nyomdának, hogy jelenjenek meg a napilapok és tájékoztassák az olvasókat a forradalmi eseményekről, közöljék a forradalmi tanács határozatait. A december 23-i számban megjelent egy jegyzetem is. Aznap magyarul mondtam beszédet a városháza erkélyéről, a mintegy tízezres tömegnek. Ismerősöm szerint nagyváradi Városháza erkélyéről ez volt az egyetlen magyarul elhangzó beszéd a Bécsi Döntéstől napjainkig.” (Stanik István közlése) A déli órákban a tömeg egyöntetűen Mircea Bradut kiáltotta ki a város első szabad polgármesterének. A hivatalban tartózkodók rövidesen megalakították az ideiglenes Népi Tanácsot, és Nagyváradot felszabadított városnak nyilvánították.

A déli órákban egy nagyobb csoport a Securitate székháza ellen indított támadást, betörtek az épületbe, Ceauşescu képét és néhány könyvet elégettek az épület előtt. Eközben a polgármesteri hivatalban az események előre haladtak, a megyei pártaktíva tagjai is akcióba léptek. Ők is megalakítottak egy ideiglenes bizottságot, viszont rosszul tájékozódtak és lemaradtak a városban végbemenő eseményekről. A két forradalmi bizottság tagjainak találkozójára délután 18 óra táján került sor. A Népi Tanács vezetői ekkor véglegesítették saját listájukat, ennek ellenére néhány személy neve a megyei listáról felkerült az övékére; a forradalmárok listáját ismertették a tüntetőkkel. Végül, 22-én este Nagyvárad katonai irányítás alá került, Şchiopu katonai parancsnoknak sikerült átvennie minden katonai egység irányítását. Mircea Bradu 22.-én este kórházba került szívinfarktus gyanújával. A december 23.-án megjelenő lapokban Mircea Bradu még a Népi Tanács elnökeként szerepel, de december 24.-én már Ioan Bordeiu nyugalmazott vezérőrnagy kapott megbízást az elnöki teendők ellátására.

 

A forradalmi tanács összetételét december 22-én hozták nyilvánosságra. A tanács két magyar nemzetiségű tagja, Stanik István és Kiss Ágoston visszaemlékezése alapján, véletlenül kerültek az események középpontjába. A szervezkedő magyar csoport 22.-én még nem vette fel a kapcsolatot a Nemzeti Megmentési Front frissen alakult ideiglenes bizottságával, saját sorait rendezte. Hermann László, Szabó Mihály később csatlakozott és került vezető pozícióba, ők aktívan vettek részt a megye vezetésében. Jelentős és azonnali változások mentek végbe a sajtó életében is. Stanik István így emlékszik vissza a történtekre: „ A nagyváradi magyar sajtóban azonban valóban forradalmi változások történtek. Január első napjaiban a kommunista Fáklyából demokratikus Bihari Napló lett. A szerkesztőség kicserélődött: a romániai magyar sajtóban példátlan módon, a kompromittált újságírók helyét az Ady Endre irodalmi kör írástudói vették át. Így lett hivatásos újságíró-szerkesztő Szilágyi Aladár, Szűcs László, Kinde Annamária, Simon Judit, Zudor János, Gittai István, Tóth Ágnes, Bokor András és még sorolhatnám a neveket. Valamikor 1990 februárjában indult be, és több éven át színvonalasan működött Nagyvárad rég óhajtott kulturális hetilapja, a Kelet-Nyugat, amelynek grafikáját a kiváló képzőművész Ujvárossy László készítette. És beindult a ma is kiadott Szemfüles c. országos gyermeklap és több más heti és havi kiadvány.” A decemberi forradalom utolsó nagyváradi, tragikus kimenetelű eseménye december 23-án éjszaka következett be: a repülőtér őrzésére kivezényelt katonák rálőttek egy teherautóra. A három utas közül egy személy meghalt. Tulajdonképpen 23-án, 24-én és 25-én röppentek fel az utolsó rémhírek a terroristákról, terroristákat szállító helikopterekről, amelyek Nagyvárad felett köröztek, vagy Nagyváradot szemelték ki célpontjuknak. A terrorista támadás hírére, december 24-én a Polgármesteri Hivatal épületét kiürítették, a városházán tartózkodók többsége hazament, csak a szolgálatot teljesítő civilek (az újonnan megválasztott bizottsági tagok) és katonák maradtak az épületben, a városközpontot elsötétítették, másnap a katonai parancsnokság nem erősítette meg, de nem is cáfolta a hírt. Az NMF bukaresti megalakulásával december 26.-tól, az események gyakorlatilag központi irányítás alá kerültek. December 26. és 30. között felhívásokat tettek közzé a napilapokban, az üzemekben megszervezendő NMF-csoportok létrehozására. A NMF üzemi listáira több magyar is felkerült, így juthattak be később a városi vagy a megyei vezetésbe, ezek a megbízottak valamennyien RMDSZ-taggá váltak. Az NMF vállalati csoportjainak megszervezésével szinte párhuzamosan indult meg az üzemekben az RMDSZ-tagok toborzása. Önkéntesek, vállalaton belül ismert mérnökök, mesterek toborozták a tagságot. December 28-án megalakult az NMF Municípiumi Tanácsa, december 30-án ismertették a Platformprogramját. A következő hónapban, 1990. január 23-án megalakult az NMF megyei bürója. Constantin Bozîntan mérnök lett a megyei elnök, a front egyik alelnökének Unterlender Mérai Jánost választották, ugyanakkor a tanács kisebbségvédelmi testületébe Hermann László került. A Municípiumi Tanács listáját 26-án közölték. A vezetésben helyet kapott Florian Serac közgazdász, akinek a hitelességét később a forradalmárok szövetsége kétségbe vonta. A tanácsba magyar tagok is bekerültek. A megye polgármestere Doru Drăghici mérnök lett, helyettese Herchi István ügyész, a titkári tisztet Şerban Blaj ügyész látta el. 

 

A megyei kulturális intézmények– múzeum, könyvtár, kulturális bizottság, levéltár – élén a forradalmi átalakulások nem idéztek elő változást. A ’90-es évek közepéig vezetőváltás is csak ritkán történt, ez nem jelentett feltétlenül ideológiai váltást, így ezek a kulturális intézmények a régi rendszer utolsó ideológiai bástyáiként élték túl a változásokat. Az RMDSZ Szövetség ideiglenes vezetőségének felhívása alapján, és a helyi előkészítő bizottság kezdeményezésére Nagyváradon is megalakult az RMDSZ Bihar megyei tanácsa. A tanács ideiglenes ügyvivő bizottsága nevében Nagy Béla elnök és Varga Gábor titkár adtak ki közleményt, 1989. december 25.-én. A Magyar Demokratikus Nemzeti Tanács, ahogy magukat nevezték, már december 25.-re megalakult. A 21 képviselő nevét tartalmazó listát elküldték a helyi NMF képviselőinek. A megyei szervezet vezetősége: elnök: Nagy Béla, titkár: Varga Gábor, tagok: Dérer Ferenc, dr. Király Ernő, Kiss Törék Ildikó, Kiss István György, Méder Zsolt, Stanik István. A városi szervezet a következőkből állt: elnök: Kun László, titkár: Jankó Szép Sándor, tagok: Jakabffy László, Jakobovits Miklós, Borsi Zsigmond, Tempfli József, Unterlender János. Ugyancsak 25.-én az RMDSZ-nek sikerült megszereznie az RKP megyei Pártkabinetjének épületét, mely egykor Református Kultúrház, majd a Magyar Népi Szövetség székháza volt. Az épület emeleti részét vette birtokba az RMDSZ megyei szervezete, később több magyar szakmai szervezetnek, tagszervezetnek vagy kisebbségi szervezetnek (pedagógusok szervezete, politikai foglyok szervezete, ifjúsági szervezetek, a Német Demokratikus Fórum) is működési teret biztosítottak. A magyar szakmai szervezetek közül az egyik legjelentősebbet, a Magyar Pedagógusok Szövetségét 1989. december 29-én alakították meg. A decemberben megfogalmazott programtervezetükben már célkitűzésüknek tekintették az önálló magyar iskolahálózat megteremtését. A szétválás ügye többnyire csendben zajlott le. Csak idő kérdése volt helyet találni az új, román tannyelvű líceum létrehozásának; erre a volt Pártiskola épületét jelölték ki. 

 

A bonyodalmat a katonai parancsnokság okozta, ők is jogot formáltak a Pártiskola épületére. A város vezetősége el akarta kerülni a konfliktust, sikerült az ügyet békés mederbe terelni. 1990 januárjától a helyi RMDSZ szervezet láthatóan megerősödött, az önkéntesek révén folytatódott a tagtoborzás, nemcsak Nagyváradon, hanem az egész Bihar megye területén. Az egykori Magyar Népi Szövetség tagjai is jelentkeztek, ők saját tapasztalataik alapján szerették volna újraszervezni a bihari magyarságot; ezúttal kevés sikerrel jártak, de tagokként évekig hűségesen támogatták a szövetséget. A vezetőség kiterjedt kapcsolatrendszerének és a hatékony szervezésnek köszönhetően egy hét alatt kialakították az RMDSZ Bihar megyei struktúráját. A vidéki tagszervezetek folyamatosan jelentkeztek. Margittán, Élesden, Belényesen és Nagyszalontán néhány hét leforgása alatt megindult a munka. Az RMDSZ Bihar megyei szervezetének vezetősége sikeresen kommunikált, a Bihari Naplóban helyet kapott RMDSZ Figyelő is a tagság állandó tájékoztatására jött létre. A szervezet a céljait igyekezett érthetően megfogalmazni a tagság és az állami szervek számára egyaránt. Az RMDSZ helyi vezetői már decemberben megfogalmazták az NMF-fel szemben támasztott elvárásaikat: 1. Az NMF valamennyi közigazgatási intézményben tegye kötelezővé az anyanyelv használatát, ismerje el az anyanyelv használatához való jogot. 2. Kötelezze a közoktatásért felelős megyei szervezeteket, hogy a tanév második felétől tegyék lehetővé a magyar nyelvű oktatást valamennyi szinten.

 

December 22-től napirendre került a két magyar történelmi egyház, a Nagyváradi Református Egyházkerület és a Római Katolikus Egyházmegye újraszervezése. A református püspökségen a változások már a forradalom első napjaiban bekövetkeztek. December 23-án ideiglenes intézőbizottság vette kézbe a kerület ügyeinek rendezését. A december 29-re összehívott egyházkerületi lelkészi gyűlésen elhatárolták magukat Papp László püspök tevékenységétől. A gyűlésen részt vett Tőkés László is. Papp László január 4-i hatállyal benyújtotta lemondását. Az új püspök megválasztásáig Nógrádi Béla nagybányai esperes, egyházkerületi főjegyző látta el a kerület teendőit. A Római Katolikus Egyházmegye is megoldást keresett helyzetének megváltoztatására. Január 3-án, az egyházmegye papi tanácsának ülésén örömmel vették tudomásul Francesco Colasuonnónak, a Szentszék nunciusának romániai tartózkodását. A nuncius hivatalos látogatása jogi helyzetük rendezését jelentette, mivel a nagyváradi püspökség visszaállítása és a püspöki szék betöltése meghatározta további tevékenységüket. A román állami vezetés nem akadályozta a püspökség visszaállítását, így kerülhetett sor arra, hogy március 14-re az egyházmegye hatósága nyilvánosan közölte, hogy visszanyerték évszázados státusukat, II. János Pál pápa kinevezte Nagyvárad 81. püspökét, Tempfli József nagyvárad-olaszi plébános, szentjobbi apát személyében. A püspök felszentelésére április 26-án került sor. - a Transindex.ro portálról

December 22-től napirendre került a két magyar történelmi egyház, a Nagyváradi Református Egyházkerület és a Római Katolikus Egyházmegye újraszervezése. A református püspökségen a változások már a forradalom első napjaiban bekövetkeztek. December 23-án ideiglenes intézőbizottság vette kézbe a kerület ügyeinek rendezését. A december 29-re összehívott egyházkerületi lelkészi gyűlésen elhatárolták magukat Papp László püspök tevékenységétől. A gyűlésen részt vett Tőkés László is. Papp László január 4-i hatállyal benyújtotta lemondását. Az új püspök megválasztásáig Nógrádi Béla nagybányai esperes, egyházkerületi főjegyző látta el a kerület teendőit. A Római Katolikus Egyházmegye is megoldást keresett helyzetének megváltoztatására. Január 3-án, az egyházmegye papi tanácsának ülésén örömmel vették tudomásul Francesco Colasuonnónak, a Szentszék nunciusának romániai tartózkodását. A nuncius hivatalos látogatása jogi helyzetük rendezését jelentette, mivel a nagyváradi püspökség visszaállítása és a püspöki szék betöltése meghatározta további tevékenységüket. A román állami vezetés nem akadályozta a püspökség visszaállítását, így kerülhetett sor arra, hogy március 14-re az egyházmegye hatósága nyilvánosan közölte, hogy visszanyerték évszázados státusukat, II. János Pál pápa kinevezte Nagyvárad 81. püspökét, Tempfli József nagyvárad-olaszi plébános, szentjobbi apát személyében. A püspök felszentelésére április 26-án került sor." 

Forrás : itthon.transindex.ro

U.I.

Meg kell köszöni a cikk szerzőjének,Tavaszi Hajnalnak,hogy leírta az eseményeket számunkra és jövő nemzedékeinek is '

A cikk szerzője : Tavaszi Hajnal

"1980-tól könyvtáros a Bihar Megyei Gheorghe Şincai Könyvtárban. 2006"- írja a Transindex.ro

1980-tól könyvtáros a Bihar Megyei Gheorghe Şincai Könyvtárban. 2006- - a Transindex.ro portálról

Az 1989. decemberi események Románia nyugati határszéli városaiban különböző intenzitással zajlottak. Temesvárnak a Ceauşescu-rezsim ellen irányuló ellenállása nem terjedt futótűzként a nyugati határszél településein. - a Transindex.ro portálról

Temesvár közelsége ellenére a forradalom békésen zajlott a határszáli településen, összecsapásra nem került sor. - a Transindex.ro portálról

Mit nem tudnak elvenni Tőkés Lászlótól ?

 

Tőkés kilakoltatásának hírére hívei megjelentek a házánal, hogy így akadályozzák meg a lelkész eltávolítását.

Forrás : ritkanlathatotortenelem.blog.hu

Mit nem tudnak elvenni Tőkés Lászlótól?A szerepét és érdemét az 1989-es romániai forradalomban.Tőkés László neve olvasható a történelem lapjain,mert kiemelkedő szerepe volt a forradalom kirobbantásában.Érdemét is ki kell emelni,mert az MTV Panoráma műsorában kimert állni Ceauşescu ellen.

Az előzményhez hozzá tartozik,hogy 1986-tól rendszeres kapcsolat volt az amerikai és szovjet vezetők között.Reagan és Gorbacsov megegyezett Kelet Európa sorsáról,csak a döntő pillanatra kellett várni,mely 1989-ben jött el.Ha emlékszünk az 1989-es évre,akkor fel tudjuk idézni az eseményeket.Talán egyik döntő momentum az volt,amikor a magyar kormány megnyitotta a határt a kelet németek előtt Ausztria felé. Később a berlini falnál történt események egyértelművé tette,új idők jönnek.Érdekes kérdés lehet :Gorbacsov miért nem avatkozott közbe?A válasz a történészekre marad.

Szeretnék egy személyes élményt leírni.1989 december közepén egy késő este érkeztem haza.Bekapcsoltam a tévét,de azt láttam hogy az MTV M1-es csatornán rendkívüli műsor van."Egyenes adásban" közvetítették a temesvári eseményeket.Leginkább a jugoszláv konzul temesvári tudósítására alapoztak,mely szerint tüntetés van, a katonaság sortüzében sokan haltak meg.Ha jól emlékszem,egy ablakból is lehetett látni az események egy részét. Ki volt emelve később,hogy a tüntetés Tőkés László református pap kilakoltatása ellen volt megszervezve,de közbelépett a katonaság és a Szekuritáté.Az egész világot bejárta a hír.Lehetett talán két óra amikor lefeküdtem.Reggel édesanyámmal megegyeztem,hogy dolgozni megyek,de ha történik valami,akkor telefonálok,vagy biztonságos helyen meghúzom magam.Így is történt,mert még Váradon nem volt tüntetés.Délután sikeresen haza érkeztem.A nagyobb események másnap voltak.Temesvár és Tőkés László szimbólumok lettek az egész országban.A tüntetések Románia majdnem egész területére átterjedtek.

Tőkés László életrajzában ezt olvashatjuk : 

"1986-ban Temesváron lett segédlelkész, majd rendes lelkész. 1988–1989 között az egyházi állapotokat és a romániai falurombolást bíráló megnyilatkozásaiért folyamatosan zaklatták. 1989-ben az állami és egyházi hatóságok pert indítottak ellene, megfosztották szószékétől, és a szilágysági Menyő községbe száműzték. Az eseményről tudósított a Magyar Televízió Panoráma című műsora, ezáltal a temesvári magyarság, amely tudta fogni az MTV-t, értesült a döntésről. Ez később kulcsfontosságúnak bizonyult, mivel az erőszakos kilakoltatás ellenében védelmére kelt hívek és a hozzájuk csatlakozó temesváriak megmozdulása robbantotta ki a romániai forradalmat. 1990-ben, a forradalom után rövid ideig a Nemzeti Megmentési Front Tanácsának tagja volt. A tagságról később lemondott, többek között a marosvásárhelyi fekete március következtében is." Forrás : hu.wikipedia.org 

Tőkés László szerepéről olvashatunk Ritkán látható történelem blogban.Idézet :

"A változást végül Tőkés László temesvári református lelkész kilakoltatása indította el. Tőkés 1986-ban lett lelkész a városban és 1989-ig rendszeresen felszólalt a falurombolás ellen, melynek következtében megfosztották szószékétől és el akarták távolítani a városból. Az ebből kialakuló ellenállást tekinthetjük a román forradalom első lépéseként.

A kilakoltatás hamarosan a rendszer elleni tiltakozássá alakult, szerte a városban tüntetések kezdődtek. A tiltakozók száma folyamatosan nőtt, a rendfenntartó erőknek csak vízágyúval és könnygázzal sikerült megfékezniük a tömeget. December 17-ére újra több ezer ember gyűlt össze és ekkor már a fegyverek is előkerültek: a karhatalom a Tanács épületébe is benyomuló tüntetők közé lőtt. December 18-ára Temesváron gyakorlatilag szükségállapot uralkodott." 

Forrás : ritkanlathatotortenelem.blog.hu 

Az egyik blog ezt írja röviden :

"December 16-án Temesváron (látszólag a szocialista rendszer elleni szervezkedés miatt kilakoltatásra és kényszerlakhelyre ítélt Tőkés László református lelkész támogatására) helyi felkelés robban ki, amit a hadsereg és a Securitate vérbe fojt, de a fogkrémet már nem lehet visszanyomni a tubusba."

 Forrás : konteo.blogrepublik.eu 

 

Tőkés László házi őrizetben az 1989-es romániai forradalom idején.Forrás : fidelitas.hu

Az eseményekről ki tudna jobban beszámolni,mint Tőkés László.A Fidesz listáján az EU parlamentjébe bejutott a " romániai forradalom hősével készült interjút ,melyet a fidelitas.hu cikkében olvashat.

 

Tőkés László és az első felesége,Joó Edit.Ez a fotó bejárta a világsajtót.Forrás : civishir.hu

 

Tőkés László és Orbán Viktor — Fotó: Fotó: Soós Lajos/MTI

"A Magyar Becsület Rend kitüntetést vehetett át Tőkés László volt királyhágó-melléki református püspök, Fidesz-KDNP-s európai parlamenti képviselő." Forrás : vhegy.com 

Tőkés László a romániai 1989-es forradalom egyik szimbóluma lett,mint a közében üres román lobogó.Nagyon soknak elnyerte a szimpátiáját.Ezért róla inkább a jót kell írni.Az biztos,tőle nem lehet elvenni a romániai forradalomban játszott kiemelkedő szerepét és érdemét.

Nézzen meg három videót Tőkés Lászlóról és az 1989-es temesvári eseményekről'