Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke exkluzív interjút adott szerkesztőségünknek. Fotó: Szecsődi Balázs.Forrás : erdon.ro
"Október 2-án Nagyváradon járt Orbán Viktor,
Magyarország miniszterelnöke. Részt vett a Partiumi Keresztény Egyetem
tanévnyitó ünnepségén és az intézmény új épületének felavatásán. Ezt
követően exkluzív interjút adott szerkesztőségünknek." - olvasható a Bihari Naplóban.Az exkluzív interjút Rais W. István készítette.Teljes interjú :
– A jövő tavaszi magyarországi
választás immár a második, amelyen a könnyített honosítási eljárással
állampolgárságot kapott külhoni magyarok is részt vehetnek. Miben áll
ennek jelentősége Ön szerint?
– A világban különböző sorsú és karakterű nemzetek vannak. A magyar
ember csak akkor érzi magát biztonságban, ha összekapcsolódik a többi
magyarral. Egyébként individualista a magyar, ugyanakkor igényt tart
arra, hogy össze legyen kapcsolva a többiekkel. De ha már össze van
kapcsolva, akkor azt kívánja, hogy neki ne mondja meg senki, hogy mit
gondoljon, vagy mit tegyen. Ha a Kárpát-medencében és a szórványban is
élő magyarok nincsenek összekapcsolva egymással, akkor az egész
magyarságnak nincs se erőtudata, se önbizalma. Abban a pillanatban,
amikor összefűztük a nemzetrészeket, és megtaláltuk a módszereket,
hogyan kössük be a diaszpórában élő magyarokat az egységes magyar nemzet
vérkeringésébe, azonnal nőni kezdett a magyar nemzet önbizalma. Megnőtt
a biztonságérzete, megnőtt a tettereje, és gazdasági értelemben is
emelkedni kezdtünk. A magyarok esetében a nemzeti öntudat, erő,
önbecsülés szoros összefüggésben van a gazdasági teljesítménnyel, a
versenyképességgel. Mióta a nemzetegyesítés ezen a fontos állomáson
túljutott, vagyis hogy mindenki megkaphatja a magyar állampolgárságot,
és a legfontosabb közös döntésekben részt vehet, láthatóan anyagilag is
jobb állapotban vannak a magyar közösségek a világon szinte mindenhol.
Éppen ezért buzdítok mindenkit a jövő tavasszal esedékes parlamenti
választáson való részvételre és a külhoni magyarok körében megelőző
regisztrációra is. Azt javaslom, hogy a közösen megnyitott úton együtt
haladjunk tovább.
Összeadjuk az erőinket
– Milyen újabb, a partiumi, erdélyi magyarokat is érintő nemzetpolitikai célkitűzései vannak?
– Egységes, magyar nyelven zajló oktatási rendszert kell létrehoznunk a
bölcsődétől az egyetemig, beleértve az egységes szakképzési rendszert.
Nemcsak a szellemi tudományokat kell közösen tanulnunk és művelnünk,
hanem a szakmákat is, hiszen Magyarországnak komoly ipari hagyománya
van. Ebből sok minden meg is maradt, sőt, újabban megerősödött. Nekem is
volt már lehetőségem Kolozsváron szakmunkásképző intézetet átadni. A
hitbéli közösségeket is meg kell tartani, Kárpát-medencei és világméretű
magyar médiarendszert kell kiépíteni, és olyan gazdaságfejlesztési
programokat is elindítunk, amelyek miközben mindenkinek, akik részt
vesznek benne, jót tesznek, növelik a magyarság gazdasági
összteljesítményét, és végül többet kapunk vissza, többet hoz, mint
amennyit beleadtunk. A jó gazdaságpolitika lényege, hogy úgy kell
támogatni a versenyképes, életerős és cselekvőképes személyeket,
családokat, vállalkozásokat, városokat és régiókat, hogy azután
összességében, a teljesítmény növekedése révén mindannyian jobban
járjunk. Így nem elveszünk egymástól, hanem éppen fordítva: összeadjuk
az erőinket. Az anyagi kiszolgáltatottság, a szegénység számos rossz
tulajdonságot felerősít az emberben. Sokan azt érzik, miért másokat kell
támogatni, miért nem bennünket támogatnak. Ez az anyaországban is
hosszú időn keresztül így volt, ráadásul a nemzetellenes kommunista
politika erre rá is játszott. Hosszú időn keresztül szembeállította a
határon túli magyarokat az anyaországi magyarokkal, mondván, hogy amit
nekik adunk, azt tőletek vesszük el. Ma azonban már az a gondolat
erősödik Magyarországon, és talán többségre is jut, hogy hasznos, ha a
többi nemzetrészt támogatjuk, mert ezzel a végén összességében
mindannyian jól járunk. Ez nagy dolog, mert ez a magyar nemzet
megerősödésének és felemelkedésének egyik előfeltétele. Ezt tartom a
munkánk egyik legnagyobb sikerének.
Mit akarnak a románok?
– Lát esélyt a magyar–román államközi kapcsolatok
jobbítására? A magyar kormány nagyon határozottan képviselte a
marosvásárhelyi római katolikus iskola ügyét a román kormánnyal szemben.
– Erre a kérdésre megfelelő távlatból érdemes tekinteni. A nyugati
országokban egy olyan népvándorlás és népességcsere zajlik, amely egy
kevert etnikumú, a mainál kevésbé biztonságos, terrorfenyegetettségnek
kitett és gazdaságilag is kevésbé versenyképes Nyugat-Európát fog
eredményezni. A másik oldalon pedig, Ukrajna keleti határainál számos
bizonytalanságot okozó, kiszámíthatatlan konfliktus dúl. Ezekben az
időkben Közép-Európa vissza nem térő lehetősége, hogy a saját
stabilitására alapozva, az együttműködés útján keresztül felemelkedjen. A
következő évtizedeket Közép-Európa nagy évtizedeinek látom. A
lengyelek, a csehek, a magyarok és a szlovákok biztosan komoly sikereket
fognak elérni együtt, és még a szlovénokat is ide sorolhatom. A
horvátokkal még el kell rendeznünk néhány kérdést. A szerbek pedig
határozottan csatlakozni akarnak ehhez a közép-európai sikertörténethez.
Az is nyilvánvaló, hogy a romániai magyaroknak is helyük van ebben a
felemelkedésben. Ennek már számos jelét láthatjuk. Az a kérdés, hogy mit
akarnak a románok? Ezt nekik kell eldönteniük. Most, a magyarokkal
együttműködve, közös gazdasági projekteket elindítva, közös célokat
kitűzve kötődni tudnának egy nagy közép-európai sikertörténethez. Az
egész Európai Unió gazdasági növekedésének nagy része ma a visegrádi
négyektől jön. Egy V4 plusz Románia formációban megtalálhatnánk az
együttműködésnek azt a formáját, ami végül a romániai románoknak is
életszínvonal-emelkedést, nagyobb biztonságot és jobb perspektívákat
jelentene. Mi ezt a kaput nyitva tartjuk.
Őszinte beszéd
– Addig, míg ezt a románok eldöntik, az anyaországnak, a
magyar kormánynak milyen valós lehetőségei, eszközei vannak abban, hogy
elősegítse a külhoni magyarok jogainak védelmét, érvényesítését?
Gondolok itt konkrétan a romániai magyarellenes kirohanásokra, a 2018-as
centenáriumi ünnepségek nem túl kedvező előjelű, nacionalista
felhangokkal teletűzdelt előkészületeire, vagy arra, hogy Románia
megtámadta a Minority Safe Pack kisebbségvédelmi csomagot.
– A magyar kormánynak két dolga van. Az egyik, hogy kiálljon nemzetközi
fórumokon és kétoldalú viszonylatban is a magyar kisebbségi közösségek
jogai érdekében. Ki kell állnunk minden olyan esetben, amikor úgy
érezzük, hogy a kisebbségi jogok sérülnek. Ilyen szerencsétlen eset volt
a marosvásárhelyi iskola ügye, amit nehéz magyar szemmel másképpen
értelmezni, mint a magyarokkal szemben ellenséges hatósági
megnyilvánulást. Nehéz megérteni, kinek mi baja származik abból, ha
katolikus magyar gyerekek katolikus magyar iskolába járnak. Másfelől
pedig csigalassúsággal halad egy olyan kisebbségi jognak az
érvényesítése, ami egyben egyetemes jog, hozzátartozik a
vallásszabadsághoz. A restitúció, tehát a visszaszolgáltatása az egyházi
közösségek számára azoknak a tulajdonoknak, melyek a hitélet és nevelés
okán számukra szükségesek, és korábban az övék is volt, csak elkobozták
tőlük, nagyon lassan halad. Ez két olyan ügy, ami európai léptékű
emberi jogi probléma, és amelyeket szeretnénk a románokkal valahogyan
megoldani. De az is igaz, hogy a magyar nemzetpolitika most már nem
merülhet ki csupán jogvédelemben. Amikor a románokkal meg kell vitatnunk
ezeket a dolgokat, ugyanakkor a másik kezünkkel ki kell nyitnunk azt a
kaput, amin a románok beléphetnek a közép-európai gazdasági térségbe.
Szerbiával már sikerült megteremtenünk egy olyan együttműködést, melynek
nyertesei a szerbek meg az ott élő magyarok is. Jól haladunk
Szlovéniával, és kiváló az együttműködésünk a szlovákokkal is. Azt
várjuk, hogy valahogy kezet tudjunk fogni a románokkal a kölcsönösen
előnyös gazdasági együttműködés keretében. A külügyminisztereink hétfőn
tárgyaltak Kolozsváron, és annak is örülök, hogy Liviu Dragnea kormányzó
pártelnök és képviselőházi elnök úrral egy konkrét ügy kapcsán sikerült
biztató személyes kapcsolatot kialakítanom. Ezt szeretném megerősíteni a
két kormányzó párt között is, függetlenül attól, hogy különböző
nemzetközi politikai családokhoz tartozunk. 2018 nehéz év lesz. A
románok megérdemlik, hogy őszintén beszéljünk velük, és mi is
megérdemeljük azt, hogy őszintén beszéljenek velünk. Megpróbáljuk ezt a
’18-as évet valahogy úgy túlélni, hogy mind a két közösség úgy
érezhesse, méltóságának sérelme nélkül került ki egy érzelmileg is
bonyolult időszakból.
Gyakorlatias együttműködés
– Lát-e reális esélyt a Kárpát-medencei, illetve az erdélyi
magyar autonómiatörekvések megvalósítására, a hivatalos, merev román
álláspont, valamint a nemzetközi konjunktúra fényében, gondolok itt
például a katalán önrendelkezési népszavazásra?
– A katalóniai történésekre nem reagál a magyar kormány, mert mi ezt
spanyol belügynek tekintjük. Ami az autonómiatörekvéseket illeti, ez
olyan kifejezés és gondolat, ami körül sok a bizalmatlanság. Ott
azonban, ahol nem elvi csatákat vívtunk, hanem megpróbáltunk
gyakorlatias együttműködést kialakítani, mint például a Vajdaságban,
kiderült a szerbek számára is, hogy nem ördögtől való, és a magyarokkal
ebben a kérdésben is meg lehet egyezni. Romániával egyelőre messzebb
vagyunk ettől.
Új fejezet
– Kelemen Hunor RMDSZ-elnök a napokban nyilatkozta, hogy az
RMDSZ tovább erősítené partneri kapcsolatait a Fidesszel, Kolozsváron
találkozó is volt a két politikai szervezet vezetése között. Hogyan
értékeli e két formáció viszonyát, hiszen nem volt ez mindig felhőtlen?
– Mi úgy emlékszünk, hogy nekünk sérelmeink vannak az RMDSZ részéről, ők
meg úgy emlékeznek, hogy sérelmeik vannak tőlünk. Ilyenkor az a
legjobb, ha a politikusok meg a pártvezetők megpróbálnak inkább a
jövővel foglalkozni. Az én kiindulópontom, hogy a mindenkori magyar
kormánynak azokkal kell együttműködnie, akikben a romániai magyar
kisebbségnek a bizodalma van. A számok egyértelműek. Az RMDSZ-t a magyar
közösségen belül a választók 80, vagy még magasabb százaléka szokta
támogatni. Ráadásul én személyesen Kelemen Hunorral szívesen is dolgozom
együtt. Számos intellektuálisan izgalmas és politikailag hasznos
tárgyalás van mögöttünk, úgy látom, pendülhetünk egy húron. Sikerült új
fejezetet nyitnunk.
Nem kell a bajt idehozni
– Az utóbbi időszakban Románia felé is erősödött a migrációs
nyomás. Hogyan lehetne ezt a helyzetet kezelni most, amikor egyre többen
próbálkoznak Romániából Magyarországra jutni?
– Politikai és erkölcsi kiindulópontunk, hogy a segítséget kell
odavinni, ahol a baj van, és nem a bajt kell idehozni. Magyarország
indított egy programot, amelyen keresztül megpróbálunk segíteni az
azokban a térségekben élő embereknek, ahonnan a migránsok érkeznek
Európába. Mi eleget teszünk annak az erkölcsi kötelességnek, ami a
magyarokra ki lett róva. A román–magyar viszonyban is fontos szerepet
fog játszani a migráció ügye, ami a szemünkben fel is fogja értékelni
Romániát. Így is tiszteljük, de Románia súlya meg fog nőni a következő
időszakban, hiszen ebből az irányból is nőni fog a migrációs nyomás
Európára. Amit eddig láttunk, az csak a bemelegítés volt. Idén a
Földközi-tengert használták a migránsok, de egy olyan periódus előtt
állunk, amikor minden kipróbált útvonalat újra használni akarnak majd, a
balkánit is, a tengerieket is. Románia ebből a szempontból fontos
állam, és fontos küldetése lesz, hogy a keleti határainál megállítsa az
Európába tóduló ellenőrizetlen migráns tömegeket. Magyarországnak is
volt ilyen feladata ezelőtt két évvel, amikor meg kellett állítanunk a
déli határnál azt a hatalmas migráns tömeget. Ott mostanra kiépítettünk
egy fizikai védelmi rendszert, ezért Szerbián keresztül nem érdemes
Európa felé jönni. Ez azonban növeli a nyomást Romániára, amelynek
keleti határainál előbb-utóbb hatékony határzárrendszert kell
létrehoznia. Másképp Romániát el fogják lepni a migránsok, és akkor
nekünk magyaroknak kell majd a román határon kerítést húznunk. Ezt
mindenképp szeretnénk elkerülni, szívesen segítünk inkább – ha kell –
Romániának abban, hogy meg tudja védeni a keleti határait. Reményekkel
viseltetek az ortodox egyház és a román politikai vezetés iránt is.
Bízom abban, hogy ők is úgy látják: itt most Románia jövőjéről van szó,
Románia keresztény jövőjéről is. Ezen az alapon jól együttműködhetünk a
következő években."
Forrás :
erdon.ro