Várad, Holnap, Ady: lapszámbemutató a várban

 

Lapszámbemutatóval vette kezdetét a Várad kulturális folyóirat és a Szigligeti Színház által kezdeményezett Ady100 egész éves rendezvénysorozat

"Szombat este lapszámbemutatóval vette kezdetét a Várad kulturális folyóirat és a Szigligeti Színház által kezdeményezett Ady100 egész éves rendezvénysorozat. A századik évforduló előestéjén az Irodalmi Magazin „Várad, Holnap, Ady” számát mutatták be" - írja János Piroska a Bihari Naplóban.Teljes cikk :  

 

"Az Irodalmi Magazin és a múzeum közös szervezésében tartott lapszámbemutató helyszínéül a nagyváradi vár G épületének konferenciaterme szolgált. A tematikus lapszámról, illetve Adyról a folyóiratban írásokkal szereplő szerzők, illetve meginterjúvoltak beszélgettek: Imre Zoltán kultúrantropológus, a Nagyváradi Várostörténeti Múzeum kultúráért felelős igazgatóhelyettese, Albu-Balogh Andrea irodalomtörténész, egyetemi adjunktus (Partiumi Keresztény Egyetem), Horváth Bálint zeneszerző, zenetanár, egyetemi adjunktus (Partiumi Keresztény Egyetem), Boka László irodalomtörténész, az Országos Széchényi Könyvtár tudományos igazgatója. Kérdező, illetve a beszélgetés vezetője Molnár Krisztina, irodalomtörténész, az Irodalmi Magazin főmunkatársa volt. Elmondta: a 2013-ban alapított folyóiratot ismeretterjesztő-tudományos célzattal hozták létre, azzal a szándékkal, hogy minél szélesebb, kultúra iránt érdeklődő közönség fele nyisson. A Várad, Holnap, Ady címet viselő lapszám nemcsak Ady irodalmi munkásságával foglalkozik, hanem betekintést nyújt a századelőn virágzó Várad életébe, annak gazdasági, kereskedelmi és kulturális központi szerepét is megvilágítja, tartalmazza többek között A Holnap antológia szerzőinek egy-egy művét, és természetesen Ady költészetével is foglalkozik. 

„ A vér városa”

Albu-Balogh Andrea Balázs Béláról írt tanulmányt, az ő irodalmi indulása ugyanis a Holnaphoz és a Nyugathoz köthető, bár hamar szakít ezekkel. Horváth Bálint egyetemi adjunktus, zeneszerző Nagyvárad zenei életének történetéből című írásában a 18. századig visszamenőleg nyújt egyfajta képet a város zenei életéről. A lapszámot az Imre Zoltán kultúrantropológussal készített interjú nyitja meg, amely írásban a 20. század eleji város robbanásszerű fejlődéséről olvashatunk. Imre Zoltán elmondta: Várad abban az időben valóban a „vér városa” volt, egy lüktető város, amelyben a tettrekész fiatalok aránya igen nagy, a húsz és hatvan év közöttiek aránya 53,6 százalék volt.

Szintén interjú jelent meg a lapban Boka László irodalomtörténésszel is, aki a Holnap társaság körüli radikális irodalmi hangokról beszél. A Budapesttől elszakadni vágyó, decentralizációt hirdető A Holnap antológia valóban berobbant a köztudatba, mindenki róla beszélt, országos botránykővé vált. Mindenki az Ady-féle veszedelemről beszélt, a Holnap által megjelent egy intézményesített fellépés, a főváros-vidék, régi-új ellentét. A Holnappal ellentétben a Nyugat egy-központú, Budapest központú irodalomban gondolkodott, a váradi irodalmi társaság rövid életűnek bizonyult, szépen lassan megszűnt, a holnaposokat Budapest szokás szerint magához vonta. A Holnaptól nemcsak irodalmi, hanem társadalmi változást is vártak, Adyba ezért sokan „belecsimpaszkodtak” – mondta el az irodalomtörténész." 

"Robbanásszerű volt az fejlődés, ami a századelőn jelentkezett Nagyváradon: hét napilapja, tudós papsága, jogakadémiája volt, Ady itt vált igazán jó publicistává. A Holnap társasághoz köthető a Bölöni-féle összművészeti matiné, amelyhez hasonlót majd a Nyugat is szervez.

A beszélgetésen többek között elhangzott, hogy a köztudatban, az iskolai oktatásban egy sematikus Ady-kép él. Albu-Balogh Andrea elmondta: Adynak csak pár arcát ismerjük igazán, háttérben marad például a panaszos, kurucos Ady. Imre Zoltán rámutatott, ő antropológusként figyelte meg a költőt. Ady számára meghatározó a Párizs-élmény, itt találkozik az izmusokkal, Zola kedvenc helyeit látogatja. A hat évvel idősebb Brüll Adél, Léda személyében nemcsak szerelemre talál, hanem mentorra is, hiszen a művelt Léda az, aki bevezeti a párizsi életbe.

Elhangzott: Ady mindenség keresése nemcsak a szerelemben, hanem az Isten-keresésben is megnyilvánul, hiszen maga írja le: „hiszek hitetlenül Istenben”.

Az Ady körül kialakult kultusz fenntartja az érdeklődést, viszont megismeréséhez el kell jutni a szövegekig. A költő műveinek végtelen aktualitása van, így Ady Endre újraolvasható – mondta el Boka László."

 

 

Forrás : biharinaplo.ro

Dodó, a férj

"Mint az meglehetősen közismert, Ady Endre a nagyváradi Bémer téri Royal, majd - mivel a társaság átvonul oda - az EMKE kávéházban 1903. szeptember 6-án ismerkedett meg Diósy Ödönnével. (Lehet, hogy már összefutottak előbb is, de addig hederítés sem esett közöttük.) A rémesen kifestett - állítólag az orrlyukait is ezüsttel körbeecsetelő - dáma, miközben kávéját kavargatva álmos pillantást vetett az enyhe acetonillatot árasztó hírlapíróra, ekkor még aligha sejtette, hogy ezzel a pillanattal kezdetét veszi bevonulása a magyar és világirodalom históriájába." - olvashatjuk a Népszabadság archívumában.Teljes cikk :

"Léda - előlegezzük legnevebb nevét - Fehér Dezsőné barátnője volt. Fehér Dezső Ady kollégája a Nagyváradi Napló szerkesztőségében. A Párizsból - a vele évek óta ott élő férjét nyárra odahagyva - szülővárosába hazalátogató Lédának pár héttel előbb kis viszonya támadt Ady másik cimborájával, Halász Lajos szerkesztővel, akinek amúgy az akkor épp a tengernél nyaraló Fehér Dezsőné volt a szeretője a szürke hétköznapokon. Istenem.

Az éppen remek passzban lévő Diósyné elbűvölte a költőt, aki újságíró volt még akkor inkább, igaz, hogy annak is zseniális.
A történet innentől már végképp közismert. Ady rohangált a Pestre térő Léda után, majd szívós akarással ösztöndíjat szerzett, és 1904 januárjában - bár lesz külön hotelszobája is, de - lényegében beköltözik Diósyék Rue de Lévis 92. szám alatt lévő lakásába. Ezzel egy majdnem nyolc évig tartó, meglehetősen érdekes hármasban élés vette kezdetét, ami - a könyvtárnyi Ady-legendáriumnak köszönhetőn - páratlan részletességgel tárul az utókor szeme előtt fel.

Koczkás Sándor, Vezér Erzsébet, Földessy Gyula, Dénes Zsófia, Hegedűs Nándor, a tavaly elment Kovalovszky Miklós és a többi derék Ady-bűvölt kutató könyveiből szépen rekonstruálható a férj, Diósy Ödön - barátainak: Dodó - alakja is.
"Diósy! Megrendülten hallom ezt a nevet, amely úgy villódzik, kereng, sustorog és bujdosik Ady neve körül, mint a misztikus lidércfény, kincskeresők éjféli lángocskája" - írta Diósy Ödön halálakor, 1935-ben az akkor Váradon élő, író és világtalanul is sokat látó Szántó György.
A Diósy család egyik őse, Nussbaum Márton 1848-ban Petőfi társaságához tartozott, majd Kossuth titkára lett, végül angliai emigráns. Ha igaz, persze. Ödön apja, Diósy Ferenc iparoscsaládból volt való, de neki már a nagyváradi Bémer téren volt kereskedése. A család több tagja is cégfestéssel kereste a kenyeret. Az 1873-ban született, jó eszű Ödön gyereket tovább iskoláztatták. Ő a Brüll család alapította váradi kereskedelmi képezdéből került a bécsi Keleti Akadémiára.

A nagyváradi gazdag, ám szegényedni induló zsidó polgárcsaládból való, egy ártatlan huszárkalandon már túl lévő Brüll Adél huszonhat évesen ismerkedik meg Diósyval, aki ekkor Szófiában állomásozott mint magyar vállalatok és bankok ügynöke, bizományosa. Sajnos mellékfoglalkozásként titkos játékbarlangot is üzemeltetett, de ez csak később derült ki. Fess fiú volt, magyaros, kicsit szertelen, kicsit féktelen, aki a bajban, amiben lesz része nemegyszer, becsülettel szedi össze magát.

Brüll Adél szép, művelt, okos volt, váradi röviden. Nem fiatal éppen, de ezt kellőn balanszírozta a korrekt hozomány, ami járt vele. Nagy szerelem aligha volt közöttük. 1898 novemberében esküdtek. Nászút, majd egy kis váradi pihenő után Szófiában telepedtek le. Léda vitte oda magával húgát, Bertát is. Szófiában a pár áttért a katolikus hitre. Jól beszéltek németül, franciául, angolul, olaszul, és megértették magukat a legtöbb szláv nyelven is. Adél ízelítőt kapott a balkáni kalmárvilágból. Ura hajnalig kártyázott gyanús elemekkel, amíg valami részleteiben máig homályos botrányba keveredvén, nem kellett menekülőre fognia. Párizsig meg sem álltak. Az asszony útba ejtette Váradot, Ödön azonban nem mert hazajönni évekig. Adél ekkor - a válást forszírozó családdal dacolva - kitartott férje mellett. Lekötötte várható családi örökségét, s ebből fedezte férje tetemes adósságait. A két embert végképp egymáshoz láncolták az anyagi érdekek szálai.

Lehet, hogy érdekházasság volt az övék, de annak igen jó, bajban mindig hatékonyan működő. Párizsban Ödön eleinte képeslapokat adott ki és el, majd szőrme- és pezsgőképviseletet nyitott. 1903-ra már szép négyszobás lakást tarthattak, ahol kényelmesen fogadhattak vendéget is.
Aki meg is érkezett tehát.

A visszaemlékezések szerint a házigazda szívesen várta a költőt. Az utolsó évek egyik csudabogár barátja, Rozsnyay Kálmán - nyilván túlzón - így ír: "Dodó maga volt az, aki nejét kajánul átjátszotta Bandinak, hogy ő férji kötelezettségétől - mert már unta Adél odaadó geilságát - szabaduljon, hogy futhasson más szoknyája után."
Így volt vagy úgy, mindenesetre a formákat tartották. Párizsban eleinte jól múlatták az időt hármasban, s ha estek is veszekedések férj és feleség között, soha nem Ady miatt.

A tékozló költő pénzét Adél kezelte, a betegség első fellépésekor pedig Dodó kerített orvost, s ápolta féltőn új barátját. Kellett némi nagyvonalúság ehhez, lévén gyógyíthatatlan akkor még a kór, amelyet csak karbantartani lehetett úgy-ahogy. Viszont el lehetett kapni szépen. Egyes feltevések szerint Diósynak ez sikerült is. Mindenesetre a barátság csak tovább szilárdult. Diósy küldte Adyt és Lédát a Riviérára 1904 őszén, 1905 februárjában pedig, mikor Léda hazalátogatásra indult, férje kísérte Münchenig, ahol Ady várta őket. Pár napot hármasban időztek a Starnbergi-tónál, majd Diósy visszavonatozott Párizsba, Ady pedig elkísérte az átadott-átvett asszonyságot Váradig, ahol aztán még több ízben meglátogatta a nyár folyamán.

Ady egyazon héten kezd egyazon személynek levelet így: "Édes, ki nekem Több, mint valaha, Erőm, Gondolatom, Vigasztalásom". És így: "Nagyságos asszonyom", majd folytatva persze: "és kedves Dodóm." Az első típusba tartozó levelek általában Berta közvetítésével kerültek Léda kezéhez.

Később, 1905 nyarán Dodót kicsit bosszantották a leleplező versek, a váradi és pesti pletykák. Levélben szólította föl Adyt és Lédát a helyzet tisztázására, sőt Adyval munkaértekezletet is tartottak. Ezután azonban Ady nyugodtan jelenthette Lédának: "Dodóval szépen, simán megértettük egymást."

Minden maradt a régiben. Sem a szerelem, sem a barátság nem szakadt. A két férfi szövetséget kötött a nehéz természetű asszonnyal szemben. Férj és feleség között az érdek volt a kapocs. Férj és a feleség szeretője között az őszinte férfibarátság.

Bölcs volt-e Diósy, kényelmes, sznob, nagyvonalú, pipogya vagy cinikus? Ki-ki döntse el. Mindenesetre, úgy látszik, minél többet tudunk valakiről, annál kevesebbet értünk belőle.

A Nyugat 1912. március 16-i számában megjelent verses szép üzenet nem csupán Lédát sújtotta porba, de fölháborította a férjet is. Dodó ekkor nagy odaadással vigasztalta és ápolta az aszszonyt, aki majdnem belehalt az ő kis prózai pofonjára válaszul kapott iszonytató költői pörölycsapásba.

A szerelem nélkül maradt Lédát az érdekházasság ráboruló védőszárnyai óvták szeretettel.
Léda, aki Adyt nem látta többé, méltósággal viselte sorsát. Soha nem nyilatkozott, nem adott interjút, nem irkált memoárokat, nem vádaskodott, nem teregetett, nem csinált üzletet. A Révész Bélára bízott - s alighanem alaposan megrostált - dokumenteket csak halála után engedte közölni. Visszament Párizsba, és éldegélt hármasban megint urával és bánatával.

1914-ben az ellenséggé vált Párizsból haza kellett térniük. Szinte minden értékük odaveszett. Diósy elölről kezdett mindent, és talpra állt megint. A háború alatt kereskedett, 1921-ben a magyar küldöttség tagjaként vett részt azon a berlini értekezleten, amely Magyarország gazdasági szanálását volt hivatott elősegíteni. Az antantbizottság által kötelezett Lengyelország Diósy részvénytársaságán keresztül volt köteles sziléziai szenet adni Magyarországnak.

Diósy szenes lett. Igazi úr, amúgy.
"Sima diplomata udvariasságának formái alatt egy magyar táblabíró bölcs humora és páratlan szíves vendégszeretete egyesül benne a kultúrember fejlett szociális érzékével" - írja róla Nil, vagyis Rozsnyay Kálmánné, aki Léda utolsó éveiben legközelebb került hozzájuk.
Budapesten az Andrássy úton béreltek lakást, majd Diósy Gödöllőn, az Erzsébet királynő úton vett villát, tizenkét szobásat. Itt tizenkét fajkutyát tartottak, mindegyiket külön, csináltatott boxban. Lédáék hálószobája előtt mindennap más-más gondosan idomított kutya őrködött, s az ügyeletes elmarta a másikat onnan. Főúri kedvtelés volt ez, kutyakomédia. Léda varrónőjét az egyik kutya aztán csúnyán meg is harapta, ami miatt komoly kártérítést kellett fizetni. Kezdődtek a bajok megint, de most már utoljára.

Lédát egy eléggé rémes és bonyolult bőrbaj, pemphigus, Diósyt pedig csak egy egyszerű tüdőrák találta meg. Mindketten szenvedtek sokat. Léda ment el elébb, 1934 januárjában. A temetésen Ödön elég nagy kravált csinált, rengeteg papot rendelt, és elhajította Csinszka koszorúját. (Csinszka egyébként ugyanezen évnek novemberében halt meg.)
Az asszony halála után Diósy - ígérete ellenére - nem gondoskodott többé az addig évtizedek óta támogatott két Brüll lányról. (Berta élete egyébként külön és szomorú regény.)

Aztán a betegség legyűrte Dodót is.
Hazatért Váradra, nyolcvanöt éves anyjához, aki túlélte őt. Utolsó heteit az irgalmasok kórházában szenvedte végig. 1935. november 25-én halt meg. Sírja a nagyváradi Rulikowski-temetőben, a neológ izraelita temető mellett van, ha van még.
Az örökségben asszonyával ő is osztozik."
Forrás : nol.hu

Ilyen volt Léda gyermekként

 

Léda négyesztendősen Margit húgával 

"Mint arról már korábban beszámoltunk, a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeum munkatársai egy héten át végeztek alapos rendszerező és értékmentő munkát a nagyváradi Ady Endre Emlékmúzeumban.''

Teljes cikk : reggeliujsag.ro

 

Ady és Léda megismerkedésének története

 

Már külön irodalma van Ady és Léda váradi megismerkedésének. Többen és többféleképpen mesélték el, jobbára másodkézből szerzett információk alapján. Ezek között sok olyan visszaemlékezés is akad, amelynek semmi valóságalapja sincs, mint például annak, hogy Adél azért jött Váradra, mert a Nagyváradi Napló hasábjain fölkeltette érdeklődését az Ady nevű fiatal poéta, és meg akart ismerkedni vele.A visszaemlékezések csak a megismerkedés változatos legendatárát gazdagítják. Ezekkel nem óhajtunk foglalkozni. Most a legendaoszlató valóság következik - írja Péter I. Zoltán.

Teljes cikk : varad.ro

 

Ady Endre: Új versek

"Ady Endrének, ki új verskötete elé ezt a czímet irta, pár év előtt ismertettük már e helyen egy kis versfüzetét, mint egy bár még kiforratlan, de kétségkívül figyelemreméltó tehetség művét. Azóta forrott, haladt, sokat tanult, sokat felejtett: izgalmas, küzdéssel teli lelki életet élt , saját világfelfogást , saját költői hangot és irányt igyekezett a maga számára kiküzdeni."
Teljes cikk : huszadikszazad.hu

 

Székely Aladár fotója Lédáról.Forrás : hu.wikipedia.org

 Ezt írja Ady Endre az Új versek előszavában :

"E versek mind-mind a Léda asszonyéi, aki kedvelte és akarta őket.
Én el szoktam pusztítani a verseimet fogyó életem növő
lázában, mély viharzásokon és poklok tüzében.
Ennek a néhány versnek megkegyelmeztem.
Engedtem őket életre jönni, s átnyújtom őket Léda asszonynak."

Ady Endre Új versek művét olvashatja a mek.oszk.hu-n '

Fordulat költészetében: Új versek (1906) 

Az Új versek kötet darabjai már korábban napvilágot láttak napilapban vagy folyóiratban, s meglehetős feltűnést keltettek. Ám kötetbe rendezve hatásfokuk a sokszorosára növekedett. A fiatal Ady - ellentétben elmélkedőbb hajlamú, új hangjukat tudatosabban kereső-kísérletező pályatársaival, Babits Mihállyal vagy Kosztolányi Dezsővel - a közéleti feladatot vállaló lírai hagyomány felől indult el. Költészetének egy része kifejezetten publicisztikai ihletű és célzatú. Az Új versek nyitó darabjában nemcsak egy új költészet-eszmény nevében lép fel (mint a másik, a kötetet záró ars poetica, az Új Vizeken járok, 1905), hanem jogot formál arra is, hogy a Kárpátok alatt elzárkózó ország közállapotait ostorozza.

A kötetet Ady Lédának ajánlotta, s az első ciklus, a Léda asszony zsoltárai szerelmük megrendítő, nagy érzelmi zűrzavarát állítja elénk. Nem lehet pontosan tudni: az Asszony teremtette-e meg őt, ő az Asszonyt, vagy mindkettőjüket az a végzetszerű elrendelés, amit csak elfogadni lehet, felfogni semmiképp sem. Csupa rejtély, csupa bizonytalanság ez a szerelem. Elválások és egymásra találások sorozata: menekülés Lédához, menekülés Lédától. A távolság és közelség játékától nyeri érzelmi hőfokát és ambivalenciáját: „Őrjít ez a csókos valóság, / Ez a nagy beteljesülés, / Ez a megadás, ez a jóság. / (...) Meg akarlak tartani téged, / Ezért választom őrödül / A megszépítő messzeséget.” (Meg akarlak tartani, 1904) A Héja-nász az avaron (1905) a Harc a Nagyúrral típusú létharc-versek dinamizmusával írja le szerelmi csatájukat.
Teljes cikk : magyar-irodalom.elte.hu

Ady Endre Új versek című művének elemzése 

Ady Endre a „Nyugat-kánon” egyik kiemelkedő alkotója, a folyóirat első hiteles szerzője, annak indulásától főmunkatársa. Szemléletének meghatározó vonásai a magyar nemzeti és történelmi, valamint a kálvinista és ótestamentumi hagyományokhoz való kötődés, valamint elsősorban Nietzsche személyiség-felfogásának hatása. Költészetének – különösen a pálya első szakaszában – alapvonása a vallomásos és kijelentő hang. Költészete folytatója és lezárója a magyar utóromantikus lírának, ugyanakkor modernsége sok szállal kapcsolódik a szecesszió szimbolizmus korszerű szemléletformáihoz is. Életműve később az avantgárd (főleg az expresszionizmus) tapasztalatával is együtt halad.

Teljes cikk : doksi.hu 

Az Új versek második kiadása 

"Új versek. Ady Endre régebbi, mintegy három évvel ezelőtt megjelent verses könyve most második kiadásban látott napvilágot. Ez az a könyv, a melylyel Ady benyomúlt az irodalmi diskusszió körébe, mint a mai irodalom egyik legérdekesebb tagja s olyan heves viták központja, a milyeneket ez a mai nemzedék még nem látott."

Teljes cikk : huszadikszazad.hu 

Ady Endre : Új versek. Harmadik kiadás. Nagy Sándor rajzával.

 

Bp., 1912, Pallas. 126 l. A borító rajz Falus Elek munkája.Forrás : axioart.com

 

 

Ady Endre

Ki nem ismeri Nagyváradon Ady Endrét?Nagyváradon lépten-nyomon Ady Endre emlékébe ütközünk.A Bémer tér és környéke volt egyik állandó lakhelye,nem is beszélve az EMKE kávéházról.A nagy szerelmek színhelye volt a Pece-parti Párizs Ady Endrének.Nagyvárad nagy hatással volt Adyra,de fordítva is igaz volt.Életrajzában sokszor előfordul szeretett városa,Nagyvárad.

 

1908-ban.Forrás : hu.wikipedia.org

Ady Endre, teljes nevén: diósadi Ady András Endre (Érmindszent, 1877. november 22. – Budapest, Terézváros, 1919. január 27.) a huszadik század egyik legjelentősebb magyar költője. A magyar politikai újságírás egyik legnagyobb alakja. A műveltségről, irodalomról írt cikkei a fejlődést és a haladást sürgetik. Költészetének témái az emberi lét minden jelentős területére kiterjednek. Hazafi és forradalmár, példamutató magyar és európai. A szerelemről vagy a szülőföldjéről írt versei éppoly lényeges kifejezései az emberi létnek, mint a szabadság, az egyenlőség, a hit vagy a mulandóság kérdéseiről írott költeményei. 

 

Érmindszent, diósadi Ady Endre szülőháza.Forrás : hu.wikipedia.org

A partiumi Érmindszenten született egy elszegényedett nemesi családban. Édesapja diósadi Ady Lőrinc (1851–1929), kisparaszti gazdálkodó, édesanyja tiszaeszlári Pásztor Mária (1858–1937), református lelkipásztorok leszármazottja volt. Egy nővére (Ilona, aki még egyéves kora előtt meghalt) és egy öccse volt, Ady Lajos (1881–1940), aki magyar-latin szakos tanárként ábrándos nyelvészkedéssel nevüket Ond vezér nevéből eredeztette.

1899 végén Nagyváradra ment, ahol gazdag kulturális élet volt ekkor. 1900 január elején a kormánypárti Szabadságnak lett a belső munkatársa: ekkor ez volt Nagyvárad legtekintélyesebb és anyagilag legerősebb lapja. A társadalmi igazságtalanságról és a munkásnyomorról írt kritikus cikke 1901. április 22-én jelent meg a Friss Újságban Egy kis séta címmel, amely azonban világnézeti ellenszenvet gerjeszt ellene lapjánál, így május 23-ától a lapversenytárs Nagyváradi Napló kötelékébe lépett. Jó újságíróvá vált, magyar prózai stílusa itt fejlődött ki. Új verskötetet is kiadott 1903-ban Még egyszer címen, azonban ez is komolyabb visszhang nélkül maradt. Ady Nagyváradon bohém éjszakai életet élt, amelyben Halász Lajos és Szűts Dezső voltak állandó partnerei. Ehhez a városhoz kötődik az a végzetes szerelmi viszony is, amelynek következtében először elkapta a szifiliszt: erről a Mihályi Rozália csókja című novellájában ír.

Életében az áttörést 1903 augusztusa hozta el: ekkor ismerkedett meg Diósyné Brüll Adéllal, egy Nagyváradról elszármazott gazdag férjes asszonnyal, aki ekkor Párizsban élt és látogatóba jött haza. Léda (Ady így nevezte őt el) lett a múzsája; az ugyanebben az évben megjelent Még egyszer című kötetében „A könnyek asszonya” című költeményt már ő ihlette. Lírai kibontakozásában Léda iránti szerelme és nála tett párizsi látogatásai segítették. A Léda-kapcsolat 9 évig tartott: 1903–1912-ig. Léda 1907-ben halott lánygyermeket hozott világra, vélhetőleg a költőtől. Kapcsolatuk 1912-re teljesen megromlott: Ady a Nyugatban publikált Elbocsátó szép üzenet című versével végleg szakított Lédával.

 

Az egykori EMKE kávézó épülete Nagyváradon. Itt alakult meg A Holnap Irodalmi Társaság.Forrás : hu.wikipedia.org

1908-ban Nagyváradon A Holnap nevű irodalmi csoport egyik alapítója volt. Egy antológiát jelentettek meg Ady költeményeivel, valamint Babits Mihály, Balázs Béla, Dutka Ákos, Emőd Tamás, Juhász Gyula, Miklós Jutka műveivel. Ezeket a verseket rosszallással és értetlenséggel fogadták.

 

Ady és Csinszka 1914 körül.Forrás : hu.wikipedia.org

A Lédával való szakítása után többnyire csak alkalmi nőkapcsolatai voltak. 1914-ben találkozott az akkor 20 éves Boncza Bertával, akivel 1911 óta levelezett. Berta első levelét egy svájci intézetből írta Adynak. 1915. március 27-én a lány apjának (Boncza Miklós, neje: törökfalvi Török Berta) beleegyezése nélkül összeházasodtak. Verseiben Csinszkának nevezte Bertát. Esküvői tanúik Vészi József és [[Ignotus-Veigelsberg Hugó voltak.

Élete utolsó heteiben súlyos beteg volt, tüdőgyulladással küzdött: a Liget Szanatóriumban halt meg 1919. január 27-én, 41 évesen. Temetése január 29-én volt: koporsóját a Nemzeti Múzeum előcsarnokában ravatalozták fel, ahol Kunfi Zsigmond, Móricz Zsigmond, Vincze Sándor, Babits Mihály, Karinthy Frigyes, Pikler Gyula, Bíró Lajos, Jászi Oszkár, Kernstok Károly, Schöpflin Aladár és sok más közéleti személyiség mellett több ezren rótták le kegyeletüket és búcsúztatták, majd kísérték utolsó útjára fedetlen fővel, a Múzeum körúton és a Rákóczi úton át a Kerepesi temetőig.

  

Ady síremléke a Kerepesi temetőben (Csorba Géza alkotása)Forrás : hu.wikipedia.org

Ady a nagyváradi Napló munkatársa volt, és itt, a szerkesztőségben ismerkedett meg szerelmével, Lédával. Párizsból visszatért Nagyváradra s így szólította Váradot: Olyan gyönyörűszép Nagyvárad, mint egy kis Pece-parti Párizs.. 

 

Érmindszent, Ady Endre mellszobra a szülőház kertjében Forrás : hu.wikipedia.org

Teljes cikk : hu.wikipedia.org

További részletes információk : magyar-irodalom.elte.hu

 

Forrás : literatura.hu

Egy negyedszázadon keresztül minálunk minden Ady Endrét készítette elő. A magyar kapitalizmus kifejlődött, de nem múlt el a magyar feudalizmus, a független magyar állam név szerint 1867 óta megvolt, de az ország mégis félgyarmati helyzetben függött Ausztriától. A társadalmi problémák falun és városban kiéleződtek, és ha elmaradottan is, felnőtt a magyar munkásmozgalom. Egyszerre volt szükség egy indulatos polgártudatra a földesurak ellen és egy indulatos proletártudatra a polgárok ellen.
Teljes cikk : literatura.hu 

Ady Endre idézetek : hu.wikiquote.org  

 

Ady Endre összes költeményei : mek.oszk.hu

Ady Endre levelezése Brüll Adéllal (Léda)

 

Ady Endre és Brüll Adél (Léda) (Fotó: Irodalom.elte.hu

Ady Endrére nagy hatással volt Diósiné Brüll Adél,melyet a magyar irodalomban Lédának ismerünk. Ady Endre levelezését olvashatjuk a mek.oszk.hu-n '

Péter I. Zoltán : Léda, Ady nélkül

Érdekes, hogy Csinszka Lédáról mindig csodálattal és hódolattal beszélt, akiben nemcsak Ady múzsáját, hanem őrangyalát, megmentőjét is látta. Dénes Zsófiának 1915 márciusában, az esküvője előtti napon így beszélt Lédáról: „Szeretném megismerni,… találkozni vele, nagyon jó lenni hozzá, megcsókolni a kezét. Mert milyen megalázás lehet neki, hogy Ady engem vesz feleségül, nem őt. Pedig neki köszönhet mindent, a rosszat és a jót. De éppen ez, hogy mindent neki köszönhet, ez mutatja, milyen nagy aszszony. Összetartotta Adyt, hogy ne forgácsolódjék szét. Hogy ne szaladjon minden kis nő után. Neki köszönhetem, hogy nekem még ennyi maradt.” Léda, amikor értesült Csinszka közeledési szándékáról, hevesen tiltakozott ellene. Nem is találkoztak, nem is beszéltek soha, bár látták egymást egy fodrászszalonban. Erről Léda halálakor így nyilatkozott Csinszka: „Sohasem beszéltem vele. Élő alakját egyszer láttam. Mint két ismeretlen találkoztunk valahol egy fodrászüzletben. Éreztem, hogy ösztönösen tudja, ki vagyok. Idegeskedett, veszekedett a személyzettel, és úgy gondoltam, hogy a vihart, mely elemi erővel tört ki, az én megérzett jelenvalóságom okozta. Többet soha nem láttam. Soha, soha nem beszélt velem. Pedig biztosan lett volna egymás számára mondanivalónk Adyról, magunkról. A jóságról, a rosszaságról, a szépségről és a szomorúságról, amit az Isten sorsunknak adott. A szenvedésről, amit alázattal vagy lázadással vállal a szív. A Léda szíve vagy a Csinszka szíve? – olyan mindegy!…”
Diósy 1925-ben megvette a Praznovszky-villát Gödöllőn, az Erzsébet királyné úton. Ez egy kétszintes, manzárdtetős, erőteljes kastélyihletésű eklektikus stílusú ház volt, kívül-belül nagypolgári ízlésre vallott, a 20. század elejének építési szokását tükrözte. A villához hatalmas őspark tartozott, mely a Lovarda utcától az Erzsébet királyné útig húzódott. A Diósy házaspárral lakott Adél két húga, Berta és a szellemileg fogyatékos Margit is.
Ötvös Béla feljegyezte, hogy Diósyék budapesti, Andrássy úti lakásában és gödöllői villájukban, amely nyári otthonuk volt, fényűző életmódot folytattak. A férjnek a szénszállításból óriási jövedelme volt. Fényűző életükre jellemző, hogy nagy cselédséget és tizenkét farkaskutyát tartottak, s mindegyiknek külön boksza volt. A házaspár hálószobája előtt minden éjszaka más-más kutyának kellett őrködnie. Ezt a jól betanított kutyák úgy megszokták, hogy a soros kutya elmarta onnan a többit. Adélék ezt a kutyakomédiát főúri kedvtelésnek tartották. Amikor nyaranta Gödöllőn laktak, Adél a helybéliekkel nem tartott kapcsolatot, csak dr. Berente István orvossal; vendégeik Pestről jöttek ki. De ők is sokat utaznak, többnyire autón. Berta úgy tudja, hogy elmentek Bécsbe, a Semmeringre, Gleichenbergbe, Meranba, nagy olaszországi körútra. Adélnak azokban az években szívrohamai vannak, az orvosok angina pectorist állapítanak meg. Emiatt néhányszor trombózis éri, ezért ismételten hetekig feküdnie kell. 1929 őszén erős szívrohamot kap, s az egész telet a pesti Siesta szanatóriumban tölti. 1930 tavaszán költöztek az Andrássy úti lakásba, elsősorban az orvosok közelsége miatt. „1933 elején kapja azt a betegséget, bőrbajt, amelybe egyévi szenvedés után belehal. Az orvosok eleinte nem ismerik fel, de utóbb pemfigusz névvel jelölik, és aszerint kezelik. Tünetei lényege: az egész bőrfelületen hólyagok keletkeznek, s olyan benyomást tesznek, mint az égési sebek. Kórokozóját ez idő szerint bizonyossággal még nem állapították meg, épp ezért bizonyul gyógyíthatatlannak; ellenben nem ragályos” – ahogy azt később Brüll Berta lejegyezte. Annyit hozzá kell tennünk, hogy betegségét nem szifilisz okozta, amint az ismerősei közül többen is gyanították, s emiatt elmaradoztak a beteg asszonytól.
1933 tavaszán a Diósy házaspár Adél két húgával együtt ismét Gödöllőre megy. Itt az asszony trombózist kap, emiatt júniustól szeptemberig ágyban kell feküdnie. November elsején költöznek a Bajza utcába, s Berta visszaemlékezése szerint Adél innen is egyre csak orvosokhoz jár. A karácsony már a Park szanatóriumban éri, állapota egyre súlyosbodik.
A karrier gazdagsággal is járt – állapította meg Révész Béláné –, ennek ellenére Diósyék házassága rossz volt, mégis kitartottak egymás mellett, bár a háború után egy időre különváltak. Állítólag Diósy többször is el akart válni feleségétől. Ügyvédje útján több ízben beadta a válókeresetet, de az asszony ragaszkodott a házasság fenntartásához. Súlyos jelenetek voltak köztük, úgyhogy a férj mindig visszavonta keresetét. Dénes Zsófia ellenben szavahihető berlini és bécsi tanúkra hivatkozva azt állította, hogy Diósy Ödön a húszas évek legelején törvényesen el is vált a feleségétől. Egy darabig külön éltek, de hamarosan újra összeházasodtak, mert amikor Bölöniék 1922-ben Berlinbe kerülnek – vagy két évig éltek ott emigrációban –, akkor Diósyék a válásukról már mint múltbeli incidensről beszélnek nekik. Dénes Zsófia érdekességként említi, hogy Diósy ezt követően újból el akart válni, életük ugyanis Bölöni szerint pokollá vált. De a végkielégítés miatt elmarad az újabb válás, s tovább őrlődnek a házasságban.
A Königsgrube részvénytársaság megszűnte után, valamikor a harmincas évek elején, Diósy a Dunántúlon egy tőzegtelepet fedezett fel. Ötvös Béla úgy tudta, hogy ezt ki akarta használni, de elhatalmasodott tüdőbetegsége miatt a vállalat nem alakult meg. Anyagi romlásuk Adél hosszan tartó, gyógyíthatatlan bőrbetegségével és Diósy Ödön tüdőrákjával kezdődött. Ehhez járult hozzá, hogy az egyik farkaskutyájuk megharapta Léda varrónőjét, s a bíróság nagy összegű kártérítést ítélt meg a nőnek. Ráadásul Léda két húgát is ki kellett anyagilag elégíteni a villa átengedése fejében, és ez a három körülmény véget vetett a fényűző életnek.
Diósy Ödönné Brüll Adél 1934. január 18-án, 62 éves korában halt meg. Halálát egy trópusi betegség okozta: a pemphygus, amely a bőrt és a nyálkahártyákat támadta meg. A legkiválóbb bőrgyógyászokkal konzultáltak, de az asszony menthetetlen volt. Ravatalára Csinszka lila orchideacsokrot küldött lila szalaggal, azon ezüstbetűs felirattal: „Ady Endre emlékében Lédának – Csinszka.”
Nil emlékezése szerint Diósy Ödönnek, a gyászoló férjnek nem volt rokonszenves a volt Adyné virága. Ő ugyanis maga rendezte el a dús virágpompát felesége ravatalán, miután a Riviéráról hozatott repülőgéppel virágot felesége temetésére. Kezébe akadt Csinszka kis orchideacsokra, melyet a temetkezési vállalat emberei az előtérbe helyeztek el. Megfogta két ujjal, meglóbálta és hátradobta a koporsó mögé; a földre esett le, ott is maradt…
Diósyné Brüll Adélnak a budapesti Kerepesi temetőben, nem messze Adytól van a sírja. Teljes felületét kőlap borítja. Felirata nagyméretű betűkkel: LÉDA, és kisebb betűkkel egy Ady-idézet Az asszony jussa című versből: „Hirdetni fogod, szent, nagy jussát / A volt nőnek / Hirdetni fogod: te akartad / S mindent, mi történt, te akartál / S hogy nálam is hatalmasabb vagy / S a Halálnál.”
A házasság súlyától felszabadult Diósy nem sokáig élvezhette a szabadságát. Tüdőrákja mindinkább elhatalmasodott rajta. Előbb a Pajor szanatóriumban kezelték, majd 1935 júliusában visszatért szülővárosába, Nagyváradra, ahol az irgalmas rend kórházában töltötte élete utolsó hónapjait, november 27-én bekövetkezett haláláig. A nagyváradi Rulikowski temető katolikus parcellájában, a neológ zsidó temető kőfalának közelében temették el. Sírkövén ez olvasható: „Diósy Ödön / Sándor / kormányfőtanácsos / 1873. jan. 22 – 1935. nov. 27 / A jóságot gyászoljuk, / akinek sorsa volt, / hogy mindig áldozott.”
Teljes cikk : varad.ro

Léda (Brüll Adél ) : Ady Endre múzsája

 

Székely Aladár fotója Lédáról 

Brüll Adél, asszonynevén Diósy Ödönné (Nagyvárad, 1872. szeptember 1. – Budapest, 1934. január 18.) Léda néven Ady Endre múzsája.

Élete

Származása

Édesapja, Brüll Sámuel, nagyváradi, zsidó származású, gazdag ember volt. Két leánytestvére Margit (aki értelmi fogyatékosnak született) és Berta, később is vele éltek.
Adél okos, művelt, a társasági élet iránt igen fogékony hölgy volt. Édesapja vagyonuk egy részét elveszítette a tőzsdén, így az elsőszülött Adél nem szerelméhez, az úri társaságot képviselő Ordódy Pál főhadnagyhoz, hanem egy cégfestő kisiparos fiához, Diósy Ödönhöz ment feleségül (aki ekkor már a Kereskedelmi Múzeum export-import ügyintézője Szófiában.) Adél ekkor 26 éves volt.

Házassága

Nászútjuk után Szófiában telepedtek le, ahova Adél magával vitte legkisebb húgát is, Bertát. Szófiában Adél és férje áttért a katolikus hitre.
Férje gyanús ügyletekbe keveredett, és tönkrement, annyira, hogy szinte szökve menekülnek el Szófiából. Párizsban telepedtek le. Férje vállalkozásokba kezdett, képeslapokkal, szőrmével kereskedett, majd pezsgőképviseletet nyitott.

Léda kapcsolata Adyval

1903-ban négyszobás lakást béreltek a Rue de Lévis 92. szám alatt. Adél 1901 és 1903 között rendszeresen hazalátogatott Nagyváradra. 1903. szeptember 6-án itt ismerkedett meg Adyval, akinek írásait a Nagyváradi Naplóban olvasta. (A lapot Adél és férje Párizsban is járatta, hiszen Diósy Ödön alapító részvényese volt a lapnak.)
Adél meghívta magához Adyt Párizsba.
1904-ben Ady Párizsban ugyanabban a házban lakott, ahol Adél és férje. 1904 szeptembere és novembere között Adél Ady Endrével a francia Riviérára utazott. 1905 májusában Adyval pár napot a Starnberger See partján töltöttek, majd Nagyváradra utaztak. Adél őszig Nagyváradon maradt, ahol Ady többször is meglátogatta. 1906 őszén földközi-tengeri hajóúton vettek részt. 1907 júliusában édesanyja betegsége miatt hazautazott, de mire hazaérkezett, édesanyja meghalt. Ugyanezen év augusztusában halott kislánya született. (Hivatalosan Diósy nevére jegyezték be, de valószínűleg Ady volt az apa).
1908 szeptemberében néhány napig Érmindszenten tartózkodott Adynál. 1909 márciusában Adyval a Riviérára (Nizzába, Monte-Carlóba) utazott. Augusztus második felében Adyt Svájcba hívta.
1910 júniusában Magyarországon gyógykezeltette magát. Egyre többet veszekedtek Adyval, ami 1911-ben is folytatódott. Kapcsolatuk fokozatosan megromlott, bár még találkoztak (Monte-Carlóba utaztak majd Olaszországba, Pisába, Firenzébe és Rómába, valamint találkoztak a Chiemsee-nél is)

Brüll Adél sírja Budapesten. Kerepesi temető: 35-1-51.

A végső szakítást a Nyugat 1912. május 16-i számában megjelent vers (Elbocsátó szép üzenet) jelentette. Adélt a vers lesújtotta, férje azonban vigasztalta és ápolta. A vers után Adél sohasem látta viszont Adyt. Adyhoz fűződő kapcsolatáról Ady halála után kerültek csak nyilvánosságra részletek.

Ady nélkül

1914-ben a háborús helyzet miatt Párizsból haza kellett térniük. Elölről kellett kezdeni mindent. Adél férje kereskedett. Igen magas kapcsolatokkal el tudta intézni, hogy Lengyelország jóvátételként fizetett szénszállítmányai a részvénytársaságán keresztül érkezzenek Magyarországra. Budapesten az Andrássy úton, majd a Bajza utcában béreltek lakást. 1925 nyarán Gödöllőn, az Erzsébet királynő úton vettek egy házat (a Praznovszky-villát).
Adél 1930-ig volt Gödöllőn, bár állandóan nem lakott ott. Állatokkal vette magát körül. Vele lakott két húga is, Berta és Margit.
Adél bőrbajban (pemphigus), férje pedig tüdőrákban betegedett meg. Temetésekor a sírjáról a férj Csinszka koszorúját eltávolította.
Forrás : hu.wikipedia.org

Valóban a megváltást hozta el számára, hogy találkozott a romantikusan elképzelt, nagy szerelemmel. 1903 augusztusában megismerkedett Diósy Ödön (a Balkánon, majd Párizsban letelepedett kereskedő) feleségével, a Váradra hazalátogató Brüll Adéllal, akit utóbb - nevét megfordítva - Lédának nevez verseiben. Találkozásuk fordulópontot jelent Ady életében és művészi pályáján: célt ad elvágyódásának, nagy álmú terveinek. Imádatát szinte rákényszerítette az asszonyra, 1904 februárjában utána utazott Párizsba. A Léda-szerelem érzelmi földrengése és a „szép ámulások szent városá”-val való ismerkedés fölszabadította költői tehetségét.
1904 és 1911 között hétszer járt Párizsban, hosszabb-rövidebb ideig tartózkodott ott. Budapestet megkerülve érkezett oda; a magyar fővárost nem szerette - ha Pesten él, félreeső szállodákban lakik, később már színházba és kávéházba sem igen jár. Párizsban sem keresi a művészkörök ismeretségét, a társasági életet Léda sem kedveli.
Teljes cikk : magyar-irodalom.elte.hu 


Bővebben : irodalmijelen.hu 

Ady és Léda között a végleges szakításra valamikor 1912. április első felében kerülhetett sor. Erre utal a Nyugat 1912. április 16-i számában megjelent, Valaki útravált belőlünk című, tulajdonképpen búcsúzó vers, mely fájdalmas, panaszos és csüggedt, a magány céltalanságát, ürességét kesergi, de nincs benne semmi indulat. Ezért is gondolta Kovalovszky Miklós azt, hogy voltaképpen már április elején megtörtént köztük a szakítás, s csak egy újabb, utolsó találkozás tettleges inzultusa fakasztotta föl Adyból a bosszú kegyetlenségét, így születhetett az Elbocsátó, szép üzenet, amelyet a Nyugat az 1912. május 16-i számában közölt.
Teljes cikk : epa.oszk.hu

Ady életformájában, szerelmi ügyeiben is más értékrendhez igazodott, mint az emberek többsége. A polgárokat riasztó feltűnésvágy, az ún. perdita kultusz, Dosztojevszkij halhatatlan szánalmának félremagyarázása volna a forrása Az én menyasszonyom (1900) című versének. Ezt jóval Lédával való megismerkedése előtt írta Nagyváradon. Kesztyűt dobott azoknak az arcába, akiket megbotránkoztatott a táncosnővel való viszonya, s provokáló daccal csattant fel a vers indításában a legfőbb gondolat:

“Mit bánom én, ha utcasarkok rongya,
De elkísérjen egész a síromba”

Teljes cikk : erettsegi.com

Fotók Lédáról

Forrás : erdely.ma

Forrás : irodalmijelen.hu 


Forrás :  alexandrakonyveshaz.hu

Forrás: users.atw.hu