Fotó: ebihoreanul.ro
"A váradi Balogh István utca felújítását
megelőző feltárás során több archeológiai lelet került elő. Ezekről
Florin Sfrengeu, a feltárást felügyelő vezető régész tájékoztatta
lapunkat." - írja Pap István a Bihari Naplóban.Teljes cikk :
Folytatódni fog
A szakember kérdésünkre válaszolva kijelentette, hogy nem olyan jelentős ez a lelet, hogy emiatt változtatni kellene az infrastrukturális projekten. Hozzátette, hogy az első feltételezések szerint a talált anyag egy része a hallstatti kultúrából származhat (Kr. e. 1200–450), egy másik része géta-dák eredetű, míg a harmadik csoportba a kora középkori leletek tartoznak, ez utóbbiak a 11–12. századra datálhatók. A szakember elmondta, hogy már a múlt század hetvenes éveiben, az ottani zöldségeskertek öntözőcsatornáinak a kiépítésekor tudni lehetett azt, hogy abban az övezetben vannak régészeti anyagok, de komolyabb régészeti feltárás nem történt sem akkor, sem pedig később, amikor a zöldségeskertek helyett kiépítették a lakónegyedet, „így ott sok minden elveszett” – fogalmazott Sfrengeu. A mostani feltárás során is látszott az, hogy korábban már megbolygatták ezeket a régészeti lelőhelyeket, tette hozzá. Végezetül megtudtuk azt is, hogy a feltárás hamarosan folytatódni fog az ANL-tömbházak környékén, a körgyűrűvel párhuzamos területen."
Forrás : erdon.ro
A cikkben azt olvashatjuk,hogy a régészeti leletek egy része " géta-dák eredetű".Kik voltak? Borovszky Samu : Magyarország vármegyéi és városai könyvében ezt olvassuk :
"Mintegy száz évvel később az agatirszek a Nagy Sándortól a Duna balpartjára szorított gétákkal keveredtek össze; ebből az időből valók a délmagyarországi éremleletek között sűrűn előforduló tetradrachmák; majd később a dákok kezdenek a Bega és a Temes felé terjeszkedni. E népekről már részletesebb adataink vannak, különösen mióta Augustus hadjáratai következtében az ókori írók figyelme a Magyarország területén lakó népek felé fordult.
Strabo, a nagy földrajzi író (Kr. e. 63. – Kr. u. 23.) az Istros (Duna) balpartján lakó népek közál a gétákat és a dákokat
említi; de adataiból alig lehet a határt a két nép között meghatározni,
mert ő csak annyit mond, hogy a géták kelet felé, a dákok nyugat felé
vannak elterjedve, annyi azonban megállapítható, hogy a Tisza-Maros
szöge a géták területéhez tartozott, s e nép a mai Torontál és Temes
vármegyék területén, sőt alkalmasint a mai Bács-Bodrog vármegye déli
részeiben tanyázott. (Fröhlich Róbert: Millen. Történet, I. kötet,
XXVII. 1.) E két nép közti határt élénken megjelölik azok a
sánczmaradványok, a melyek Alibunár és Kevevára, továbbá Temesvár és
Omor között, majd Szépfalun túl a Maros mellől kiindulva Törökszákosig
és Csernától Kiszsámig húzódnak s a melyek Római-sánczok név alatt
ismeretesek. E sánczokat barbár népek készítették. Augustus császár idejében azonban a géták és a dákok már békésen megfértek egymással, sőt szövetséget kötve, jelentékeny ellenfelekként állottak szemben a római uralommal."
Forrás : arcanum.hu
Az egyik blogban ezt olvashatjuk :
"A hajdani Dákország vagy Dáczia az európai Szittya tartomány egy része volt, mely a Tiszától a Fekete-tengerig terjedt. Amit ma Erdélynek nevezünk, az tulajdonképpen Közép-Dáczia, amit a gótok alatt Góthiának, a hunok korában Hunországnak, a gepidák alatt pedig Gepidiának neveztek."
"Erdély őslakóinak, azaz a dák és géta törzsek nyelvét nem lehet
meghatározni, de Ovidius római költő, aki több évet élt köztük,
feljegyezte, hogy a számára ékes görög nyelvet a géták zordon nyelvével
annyira megzavarták, hogy alig maradt csekély nyoma."
"Az utolsó dák királyról sokan hallottak már, mert Deczebált – aki 89-től
uralkodott – a római had csúnyán megverte és ezzel befejezte az erdélyi
királyságot. Deczebál levágott fejét a lelkes had Rómába vitte, testét
Déván temették el. Traján 105-ben diadalt arathatott Deczebál népei
felett, de nem adták magukat könnyen, mert a szétrajzó géták maradékai
ezután több száz éven át a római terjeszkedés legkeményebb ellenfelei
voltak, egészen 371-ig, amíg a hunok képében a szkíták egy nagy, mágikus
hatalommal is bíró egysége meg nem érkezett a Kárpát-medence
Alföldjére."
Teljes bejegyzés : angyalimenedek.hu
A dákokról ezt olvashatjuk :
"A gétákkal testvérnép voltak a dákok, kiknek a sors nagyobb
szerepet rendelt a történelemben, mint rokonaiknak. Nevüket a görög irók
a Kr. e. IV. század óta kezdik emlegetni. Onnan ismerkednek meg velök,
hogy mint rabszolgák kerűlnek a görög főváros piaczaira s idővel arra is
rájönnek, hogy nyelvük egy a gétákéval."
Teljes cikk : mek.oszk.hu
Pallas Nagylexikon :
"Géták (lat. Gatae), trák v. szkíta eredetü nép, mely Herodotos
korában a Hémosz és Duna közt, a IV. sz.-tól Kr. e. pedig a mai Erdély, Románia
s Besszarábia területén lakott. A géták nyugati ágát a rómaiak dákoknak
nevezték. A Tomiba számkivetett Ovidius a gétákat és dákokat azonos, a géták és
szarmatákat rokonnyelvüeknek mondja. Már a persák hadakoztak ellenök (515) és
segítségadásra szorították őket. Kr. e. 355. Nagy Sándor a triballokkal együtt
a gétákat is leverte, Kr. e. 292. pedig Lysimachostól szenvedtek. Az I. sz.
közepén Byrebistas megerősíté az országot, de halála után ujra lehanyatlott s
rómaiak, mint Crassus Kr. e. 28., többször leverték őket s tartományaikból
elszedtek. Decebal alatt uj, nagy erőre kapott az ország, de Trajanus két nagy
háboruban leverte őket s római provonciává tette a tartományt. Némely irók az
utóbb bevándorolt gótokkal való keveredés miatt gótoknak mondják őket. A
meghódított tartomány, melynek lakói igen vallásosak voltak, 274-ig Kr. u.
maradt meg Róma birtokában.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése