Tegnap helyezték végső nyugalomra dr. Budaházy István főgyógyszerészt
"Sokan vettek részt a köztiszteletnek és
közmegbecsülésnek örvendő, az elmúlt hétvégén elhunyt dr. Budaházy
István főgyógyszerész temetésén a Rulikowski temetőben, kísérték őt
tegnap utolsó földi útjára.
A Steinberger kápolna
előtt kezdődött búcsúztatáson Mons. Fodor József általános helynök
hangsúlyozta: nemcsak a szűk család, hanem tágabb értelemben vett
közösségünk, az egyházi, tudományos, orvosi, művészeti, irodalmi és akár
a politikai élet is gyászol, hiszen dr. Budaházy István
főgyógyszerészben egy jeles képviselőjét veszítette el, rövid szenvedés
után, 77 éves korában bekövetkezett halálával. A Székesegyházban a tízes
misén résztvevő orvos, gyógyszerész trimvirátus tagjai közül az egyik,
dr. Vancsik János már rég elment, és a napokban dr. Budaházy István és
dr. Földes Béla is követték őt. Gyászol a szívünk, sír a lelkünk, de
könnybelábadt tekintetünket az égre emeljük, mert ahogy Szent Pál
apostol írja: a fent valókat keressétek, ahol Jézus ül az Atya jobbján,
mert a mi hazánk az égben van. Aki hisz benne, ha meghal is, élni fog.
Az officinai munka mellett rendszeres tudományos tevékenységet is
folytatott, tanulmányai és referátumai száma meghaladja a százat,
melyeknek jelentős része megjelent szakmai lapokban, konferenciák
köteteiben. Kutatásainak fő témája a gyógyszerészet-történet (különös
tekintettel a nagyváradi gyógyszerészet múltjára), és a patikamúzeumok.
Doktori disszertációját is erről írta. Eddig öt, a szakma történetével
foglalkozó tanulmány és egy útleírásokat tartalmazó kötete jelent meg.
Számos emlékérem, életműdíj, emlékplakett jelzi a tudományos világ
részéről az elismerést, amellyel megtisztelték az ő tisztességes és
becsületes munkáját.
Sík Sándor papköltő Megyen
már a hajnalcsillag című költeményét idézve a vikárius megjegyezte: dr.
Budaházy István már odaállt az örök bíró elé, elvitte cókmókját és
kiteregette azt az Úr színe elé, és olyan megnyugtató és vigasztaló
számunkra az a tudat, hogy ezek között ha volt is limlom, emberi
gyarlóság, volt nagyon sok értékes kincs is. Ott volt az ő erős hite,
reménye, Isten és embertársai iránti szeretete, Isten népének alázatos
szolgálata, lelkiismeretes kötelességteljesítése. Nem ment üres kézzel
az Isten ítélőszéke elé, és mert a Szentírás szerint az embert
cselekedetei kísérik át a másvilágra, azért hisszük, hogy díszes
kísérete volt utolsó útján. És lesznek, akik jó szót szóljanak érte,
nemcsak a rokonai, hanem a volt munkatársai, barátai és ismerősei is.
Megegyezés
„Kedves
főgyógyszerész úr, nem erről szólt a mi megegyezésünk! Nem arról szólt,
hogy tervezünk valamit közösen, és félúton odébbállunk, hogy a megígért
segítséget nem biztosítjuk végig, hogy a felvállalt munkát nem tudjuk
együtt befejezni” – fogalmazott gyászbeszédében, az emberi érzelmekre
építve, Böcskei László római katolikus megyés püspök. Ezzel arra utalt,
hogy tényleg volt egy megállapodása egy gyógyszerészet-történeti múzeum
létesítéséről az elhunyt főgyógyszerésszel, azzal az emberrel, aki
hozzáértésével és tenni akarásával, lelkesedésével nagy hatással volt
rá, illetve mindannyiunkra. Így elindultak tehát egy olyan terv
megvalósítása felé, mely a szívügye volt, hisz ennek élt. A patika, a
gyógyítás, a gyógyszerészeti hagyomány ápolása és továbbadása, a
szenvedők meghallgatása és megsegítése – ez volt az ő élete, és ebből
szeretett volna hagyni még valamit az utókor számára is, amikor egy
patikamúzeum létrehozását álmodta meg, és kereste a lehetőséget, hogy ez
megvalósuljon. A Jóisten úgy rendelte, hogy találkoztak gondolataik,
elképzeléseik, és elindultak a cél gyakorlatba ültetése felé. Haladtak
előre, de sajnos nem tudták befejezni e közös tervet, mert időközben az
Élet és Halál Ura másképpen rendelkezett. Már csak pár hét kérdése lett
volna ugyanis, hogy májusban együtt tudjanak örülni a múzeum
megnyitásának. „Mi most szomorúak vagyunk – nem azért, mert Isten ismét
beleszólt az életünkbe, hanem azért, mert nem tudunk majd együtt örülni.
Nem tudunk örülni emberileg, de megmarad a kapcsolat, az emlék, a hála
és a köszönet” – hangsúlyozta.
A főpásztor azt is
kiemelte: a hit fénye e szomorú pillanatokban is átölel. Keressük a
vigasztalás forrásait, azt, ami továbbvisz bennünket, amikor átérezzük
azt, hogy valamivel szegényebbek lettünk. A tegnap a Jézus sírja, a ma
azonban az örök feltámadás, mely felé a Szentlélek teljes szabadságot
adva tovább serkent bennünket. Szükségét kell érezzük annak, hogy
ismételten emlékezzünk az angyal figyelmeztetésére: miért keresitek az
élőt a holtak között? Mert ez segít igazán bennünket, hogy kilépjünk a
jelen szomorúságából, és megnyíljunk a reménység távlatainak. „Elhunyt
István testvérünk most már a múlthoz tartozik, mégis tovább él, mert ő
hitt az életben, és mert mi élőként emlegetjük őt, és így őrizzük az
emlékét, megköszönve neki a jóságát” – nyomatékosította."
Mons. Fodor József általános helynök és Böcskei László megyés püspök búcsúztatták az elhunytat
Utolsó földi útjára kísérték a 77 éves korában elhunyt dr. Budaházy István főgyógyszerészt
Sokan vettek részt a váradi Rulikowski temetőben tartott búcsúztatáson A szerző felvételei
Forrás : biharinaplo.ro
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése