Marossy Anna sétányt akarnak

 

"Az egykori Ezredévi emléktéren (ma Piaţa Liberţătii) két és fél esztendeje áll egy kioszk. A ritkán erre járó, vagy a hála Isten egyre több erre sétáló turista talán azt hihetné, hogy egy egyszerű virágbolt előtt sétál el, pedig ez nem így van! Ez egy különleges virágbolt. Különleges emberek dolgoznak itt, akikre az ember nem úgy gondol, mint vállalkozókra, hanem a második találkozásnál, netán rendelésnél, vásárlásnál már jó ismerősként köszönti az itt dolgozó Sabău házaspárt, Fruzsinát és Máriuszt. Fruzsina pesti, Máriusz váradi, és egy párt alkotnak." - írja Farkas László a Reggeli Újságban.Szerintem az ötlet,vagy kezdeményezés nagyon jó,mert Marossy Anna tanárnő megérdemelné ha valamit róla neveznének el. Halála nagy vesztesség a váradiaknak,mert környezetvédők csak papíron léteznek.Marossy Anna biológus tanárnő szerette a munkáját és értett is hozzá.Teljes cikk :

"Mióta a sétányon dolgoznak, sok minden megváltozott itt. Tavaly kisebb tulipánmezővel lepték meg az erre sétálókat, idén húszezernél is több tulipánhagymát ültettek ki a sétány Körös-part felőli oldalára, sokszínű virágtengerré változtatva az amúgy sem színtelen környezetet. Ebből aztán országos, sőt a fővárosi és a budapesti tévéhíradók közreműködésével kisebbfajta világhír is lett. Aztán jött a filagória és benne a német földről hozatott „szabadtéri pianinó” ötlete. És láss csodát, a néhány száz négyzetméter egy valóságos kis oázis lett, ahol idősek és fiatalok is jól érzik magukat, helyiek és turisták fotózkodnak, ahol délutánonként utcazenész muzsikál, ahol a közeli teraszos kávézó és az újság- és könyvstand se szúrja a mártír jegyző Szacsvay Imre szemét, aki unalmas évtizedek után végre igazi élettel teli forgatagot lát maga körül. Olyat, amilyet valószínűleg a XIX. század derekán álmodtak maguknak a negyvennyolcasok.
Ezzel a két emberrel készítettünk rövid interjút, életükről, dolgaikról, terveikről.
– Gondolták, hogy az ötleteik ekkora sikert aratnak? Utalok itt a tavaly és idén a tulipánhagymák kiültetésére, tulipánmezővé varázsolva egy részét a térnek, vagy a kihelyezett és mindenki kedvére, amatőr zenészek által megszólaltatott zongorára.
– A tulipánhagymák ültetésénél és a kültéri pianinó ötleténél is az vezérelt minket, hogy érzéseket, hatásokat váltsunk ki az emberekből, mert hiszünk a közösség, az összetartozás erejében és úgy érezzük, hogy a művészet és a kultúra a maga tisztaságával egyedülálló kapocs tud lenni két, de még jobb, ha sok ember között.
– Magánbeszélgetéseink során többször említették, hogy javaslatot tennének a város vezetése felé a sétány nevének megváltoztatására, természetesen úgy, hogy a tér megmaradna Piaţa Libertăţiinek, csak a sétány neve változna meg, mondjuk a Iosif Vulcan szobortól a Crinul Alb vendéglőig. Kiről kellene elnevezni a sétányt, mi lenne a javaslat?
– Annál szerényebbek vagyunk, minthogy javaslatokat tegyünk a város vezetősége felé, nem áll szándékunkban valamit állítani, kijelenteni, inkább a tisztelet és a most már sajnos múltbeli ismeretség érzése mondatta ki velünk egymás közt azt, hogy dr. Marossy Anna élete és munkássága szorosan kötődött ehhez a parkbeli sétányhoz, a Körös-partnak ezen szakaszához. Az életét tette fel a természet védelmére, és lelkesen „nyitotta fel” a szemeket, míg ereje engedte, szorgalmasan tanított, nevelt és teremtett kapcsolatot a városi ember és a természet között. Ezért gondoltunk őrá, mint a parki sétány eme szakaszának névadójára.

Úgy véljük, és a gyermekünknek is azt próbáljuk tanítani, hogy kérdezni, kezdeményezni jó és bátor dolog, ez viszi előre a világot, és ha kérdezünk, nyitunk, azzal semmit sem veszítünk.

– Örülnek annak, hogy végre öntözőberendezéssel látták el a park teljes zöldövezetét?
– Természetesen, mert mi hiszünk a közös munkában, mindig a megoldásokat keressük, és nem akadályokat gördítünk magunk előtt. Örömmel konstatáltuk a városnak ezt a kezdeményezését, és bízunk benne, hogy sok ilyen példa lesz még Váradon.
– Mennyire elégedettek, hogy munkájuk nyomán, ami nem kis anyagi áldozattal is jár, élet költözött az addig is nagy forgalmú, de valljuk be, eddig rideg sétányra? Ezelőtt is leültek ugyan néha az emberek itt pár percre, aztán siettek a dolgaik után, mostanában azonban sok minden változott, valóságos kis közösségi teret sikerült kialakítaniuk.
– Eleinte minden változás ijesztőnek tűnik az ember számára, így nekünk is az volt a költözés, de már két és fél éve ideköltöztettük a vállalkozásunkat, és ebben a csodálatosan szép környezetben dolgozhatunk. Azóta mi is nagyon jól érezzük magunkat, és közelebb kerültünk a természethez, ami sokkal harmonikusabb az ember számára. Örülünk, hogy részesei lehetünk ennek a sok szépségnek, és együtt alakulhatunk, formálódhatunk az évszakok körforgásával itt a Körös-parton.
– Igaz, hogy a sétány elnevezésének érdekében akár aláírásgyűjtést is bevállalnának?
– Igen, mivel ez egy demokratikus módja a gondolatok, ötletek, vélemények kinyilvánításának és egyben egy lehetőség arra, hogy közösen, az emberekkel együtt gondolkozhassunk. Egyelőre még csak körvonalazódik bennünk ez a kezdeményezés.
– Végül néhány mondatban körvonalazzák a jövő évi terveiket!
– Azt szoktuk mondani a vevőinknek is, hogy nincs két egyforma virág vagy csokor, így biztosak lehetnek benne, hogy minden egyes új év, így a következő is tartogatni fog meglepetéseket. Az a jelszavunk, hogy mindig próbálkozni, tenni kell, mert másképp csak a „mi lett volna, ha” marad.
– Köszönjük a beszélgetést!"
Forrás : reggeliujsag.ro