A korabeli plakáton szerepel Szilágyi-Eisemann Tokaji aszú című operettje, a darab 1941. januárjában került műsorra
Nagyvárad politikai, társadalmi életéről írtam már, foglalkozzunk most
egy kicsit a kor színházával, az akkori idők második legnépszerűbb
szórakoztatási lehetőségével (mint tudjuk, első volt a mozi, már csak a
helyárak miatt is, de ott volt a rádió is, ami egyre népszerűbb lett, a
gombamód szaporodó elektronikai kereskedések és a márkás készülékek bő
behozatala miatt) a színházzal, ami Váradon mindig közügy volt, és
amihez mindenki értett, ami mellett mindenki kiállt, véleményt mondott,
harcolt.
Kezdjük is mindjárt a lap 1940. október 27-én megjelent cikkével,
melyben Szathmáry Endre igazgató nyilatkozik. Elmondja, hogy mindketten,
a társulat másik igazgatójával, Putnik Bálinttal azon fáradoznak, hogy
néhány országosan ismert színésznőt és színészt szerződtessenek a
Szigligeti színház új társulatához. Ezért, Putnik igazgató úr
Budapesten, ő pedig Kolozsvárott töltötte az utóbbi napokat. „Célunk,
hogy az új színházi szezon megnyitásával, munka és áldozatok árán
visszavarázsoljuk a békebeli Szigligeti színház régi fényét és nívóját.
Már e pillanatban kijelenthetjük, hogy úgy nekem, mint igazgatótársamnak
sikerült néhány országosan ismert színésznőt és színészt tagjaink
sorába szerződtetnünk”. Hogy kik is voltak ezek az ismert művészek?
Primadonnának Laky-Tóth Erzsit, táncos szubrettnek Jurik Icát, (aki a
Király Színházból jött Váradra), táncos szubrett és naiva szerepkörre
Komlós Jucit szerződtették, bonviván-tenoristának pedig D. Kovács József
jött le a budapesti Operett színházból. A társulat új, szerelmes
színésze Bérczy Géza lett. Szerződést kötöttek még Keleti Arankával,
Sívó Máriával, Lendvay Józseffel, ők mindannyian a fővárosból
szerződtek, de kolozsvári színész is képviselteti magát az új
társulatban, Csengery Aladár táncos-komikus szerepkörben. Ezenkívül több
„széphangú” karénekest és karénekesnőt is szerződtettek. Az új társulat
tagja lesz Wessely Pál, a Fővárosi Operettszínház táncos buffója is, ha
„Isten is úgy akarja”, mondja az interjú végén a karmester-igazgató.
A társulat bemutatkozó előadását november 7-re tervezték, mégpedig Huszka Jenő Erzsébet című daljátékát mutatják be.
Vendégszereplés
Míg a társulat vezetői a szervezéssel vannak elfoglalva, a színházban
pesti színészek vendégfellépésére került sor. Huszonkét év megszállás
után először szerepel egységes anyaországi társulat a város
kőszínházának színpadán. Ugyancsak az október 27-i lapszámban, Marót
Sándor szerkesztő hosszú írásban mesél azokról az időkről, mikor
valóságos diplomáciai ügyeskedés kellett ahhoz, hogy egy-egy művész
színpadra állhasson. Csonka társulat lépett fel a városban, mégpedig a
Vígszínház társulatának egy része, Makay Margit, Ladomerszky Margit,
Rajnay Gábor, Hegedüs Tibor, Törzs Jenő és Góth Sándor, de nem a
kőszínház színpadán volt az előadás, hanem a Heymann-udvarban, a régi
színkörben. Nehéz időkről, rendőrkvesztori túlkapásokról, elmaradt
előadásokról, áramszünetekről, gáncsoskodásokról mesél a cikkíró.
De lássuk, milyen körülmények között, milyen előadással lépett fel a
pesti társulat? A cikkíró szerint gyér közönség előtt játszottak a
színészek, annak ellenére, hogy a román uralom alatt, amikor a túlzott,
magyaros ünneplést még tüntetésnek is vehették, zsúfolt nézőtér „itta” a
magyar szót. Foghíjas volt a földszint, félig üresek a páholyok, de
akik ott voltak, kitűnő előadást láthattak. Az előadás az ünnepi
nyitánnyal kezdődött, majd a Himnusz, a Szózat és a Rákóczi induló után
Kehler híres magyar nyitánya következett. Ezután Somogyváry Gyula, Gyula
diák erdélyi versprológusát hallhatta a közönség. Ezután következett a
darab, Paul Autheime világhírű színműve, az Abbé. A jelen lévő közönség
többször is tapssal jutalmazta a művészeket, írja a cikkíró, remélve,
hogy a hiányzók a többi előadáson jelenlétükkel tisztelik meg a Pestről
lerándult alkalmi társulatot.
A napilap október 17-én megjelent számában már a János Vitéz című
daljáték előadását dicséri (m-t) aláírással a szerző, Marót. Áradozva ír
az új társulat kitűnő munkájáról, a szerződtetett színészek
nagyszerűségéről és a hézagos zenekar rendkívüli munkájáról, no és a
közönség tomboló tapsviharairól!
Színlap
A következő hétre, a János Vitézt, az Erzsébetet és az Ördöglovast,
Kálmán Imre világsikerét kínálja a színlap. Szerdán pedig Turay Ida lép
fel Békeffy István és Stella Adorján darabjában, a Méltóságos
asszonyban. Ne feledkezzünk meg azonban a Fővárosi Gyermekszínház
fellépéséről sem, akik a Lúdas Matyi című énekes, táncos
gyermekoperettjét mutatták be, ugyanazon a héten. A társulat első
eredeti bemutatója, amit manapság ősbemutatónak hívunk, a Judith
kapitulál című zenés vígjáték volt. A Ságody József-Hniczky László
szerzőpáros művét január végén mutatták be, Komlós Juci és Rappert Dódi,
valamint Lendvay Zoltán és Bihari Zoltán főszereplésével. A dolog
érdekessége, hogy pesti szerzőkről lévén szó, népes fotós- és
újságíróhad, valamint színházi rendezők és producerek kíséretében jöttek
le Váradra, a bemutató előadásra. Ne gondolja a kedves olvasó, hogy a
komolyabb darabokról elfeledkezett a színház vezetése, hiszen február
7-én Csurka Péter, a Váradról elszármazott szerző darabját, a Kisiklást
mutatta be a társulat. Ez a bemutató is pesti vendégek, újságírók,
színházi emberek jelenlétében zajlott, hisz a darabot már Pesten is
elfogadták, és ott is hamarosan bemutatásra kerül. Február közepére a
városunkból elszármazott Dajka Margitot várja a Csavargólány című
darabbal a közönség, volt tehát esemény bőven, azokban az első
hónapokban, kedves olvasó. Mint fentebb írtam, a színház csak egyike
volt a kor szórakozási lehetőségeinek, de akik akkor éltek, bőven
válogathattak a kedvükre való darabokban, hiszen havonta hét-nyolc darab
is szerepelt a műsoron. A közönség pedig úgy látszik, elfogadta, sőt
büszkén viselte a Kolozsvár által kitalált és talán gúnyosan hangzó
„operettváros” jelzőt."
Forrás : farkaslaszloblogja.blogspot.ro
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése