Életútja
Pályáját 1887-ben Budapesten kezdte, ahol különböző napilapok és élclapok munkatársa, 1889-től haláláig Nagyváradon tevékenykedett. Előbb a Nagyvárad c. napilapot szerkesztette, 1898-ban a Nagyváradi Naplóalapítója s élete végéig főszerkesztője. Mellette dolgozott segédszerkesztőként több mint két évig Ady Endre, akinek közírói és költői fejlődésére jelentős befolyást gyakorolt. Szerkesztésében a lap a vidéki magyar hírlapírás élvonalába került, és haladó, ellenzéki álláspontot képviselt.
Cselekvően részt vett Nagyvárad szellemi életében, alapító tagja a Szigligeti Társaságnak, kezdeményezője 1903-ban a Nagyváradon megalakult Vidéki Újságírók Szövetségének, közreműködött a Holnap Társaság tevékenységében, lapjában teret adott a holnapos költőknek. 1919-ben alapító tagja a nagyváradi Ady Endre Társaságnak, és ugyanebben az évben elindította a Váradi Hét című irodalmi folyóiratot és közreműködött Tabéry Gézával a Magyar Szó megindításában. Az 1920-as és az 1930-as években lapja, a Nagyváradi Napló a haladó romániai magyar szellemi élet egyik jelentős fóruma.
Összeállította és kortörténeti ismeretekkel bevezette Ady Endre publicisztikai írásainak első kötetét (Ha hív az acélhegyű ördög. Nagyvárad, 1927).
Kötetei
- A félmilliós ternó (vígjáték, 1889);
- Kaleidoszkóp (prózai írások, Nv. 1894);
- Száz év (a nagyváradi színészet évfordulójára, Nagyvárad, 1902);
- Mindörökké (elbeszélések, Nv. 1903). Posztumusz kötete a szerkesztésében megjelenő Bihar megye és Nagyvárad kultúrtörténete és öregdiákjainak emlékkönyve (Hönig Sándorral, Nagyvárad, 1937).
Forrás : hu.wikipedia.org
Fehér Dezső, lapszerkesztő. Hirlapírói működését a fővárosban
kezdte meg, hol több lapnak munkatársa, a "Bolond Istók"-nak pedig
éveken át segédszerkesztője volt. 1889-ben jött Nagyváradra és azóta
folyton munkása a nagyváradi sajtónak, melynek fellendülésében
jelentékeny része volt. Dolgozott a Nagyváradi Hirlapba s munkatársa,
Iványi Ödön halála után pedig négy évig szerkesztője volt a
Nagyváradnak. Jelenleg a Nagyváradi Napló szerkesztője, melyet maga
alapított. A "Nagyvárad" fennállásának huszonöt éves jubileuma
alkalmából ő hívta össze az ország összes hírlapíróit Nagyváradra és
felvetette a "Vidéki Hírlapírók szövetségé"-nek eszméjét, mely főkép az ő
buzgósága révén csakhamar megvalósulást nyert. A Vidéki Hírlapírók
Szövetségének megalapítása óta jegyzője, majd igazgatósági tagja. Két
izben szerkesztett élczlapot is. 1889-ben a városligeti szinkörben
előadták A félmilliós ternó czímű 3 felvonásos bohózatát, a nagyváradi
színházban pedig a nagyváradi szinészet száz éves fennállására írt "Száz
év" czímü színművét. Kiadott ezenkivül két novella-kötetet is
"Kaleidoszkop" és "Hölgyek és Urak" czímen.
Forrás : Borowszky - Magyarország vármegyéi és városai . Irodalom és Tudomány - írta : Kende János mek.oszk.hu
Fehér Dezső (Disznósd, 1869. dec. 2. – Nagyvárad, 1935. febr. 22.): író, újságíró. Bp.-en tanítóképzőt végzett, közben 1987-ben a Bolond Istók segédszerk.-je. Rövid ideig tanított Nagyváradon, 1891-ben Darázs, 1892-ben Bagoly címmel élclapot szerk., 1895–98 között a Nagyvárad c. lap, 1898-tól a Nagyváradi Napló felelős szerk.-je, többször főszerk.-je. 1919-ben Magyar Szó címmel indított lapot. Része volt a nagyváradi Szigligeti Társ. és a Vidéki Hírlapírók Szövetségének megalapításában. Ady barátja, gyűjteményt állított össze Ady újságcikkeiből (Ha hív az acélhegyű ördög, Nagyvárad, 1927). – F. m. A félmilliós terno (vígjáték, Bp., 1889); Kaleidoszkóp (Nagyvárad, 1894). – Irod. Hegedüs Nándor: Ady Endre nagyváradi napjai (Bp., 1957).
Forrás : mek.oszk.hu
Fehér Dezső (Disznósd, 1869. dec. 2. – Nagyvárad, 1935. febr. 22.): író, újságíró. Bp.-en tanítóképzőt végzett, közben 1987-ben a Bolond Istók segédszerk.-je. Rövid ideig tanított Nagyváradon, 1891-ben Darázs, 1892-ben Bagoly címmel élclapot szerk., 1895–98 között a Nagyvárad c. lap, 1898-tól a Nagyváradi Napló felelős szerk.-je, többször főszerk.-je. 1919-ben Magyar Szó címmel indított lapot. Része volt a nagyváradi Szigligeti Társ. és a Vidéki Hírlapírók Szövetségének megalapításában. Ady barátja, gyűjteményt állított össze Ady újságcikkeiből (Ha hív az acélhegyű ördög, Nagyvárad, 1927). – F. m. A félmilliós terno (vígjáték, Bp., 1889); Kaleidoszkóp (Nagyvárad, 1894). – Irod. Hegedüs Nándor: Ady Endre nagyváradi napjai (Bp., 1957).
Forrás : mek.oszk.hu
Részletek :
A lapok megjelenése serkentő hatással volt a gyorsan fejlődő város szellemi életére, ugyanakkor a 19-20. század fordulójának magyar irodalmi forradalma számára is értő közönséget nevelt. Jeles újságírók a Nagyváradnál Bodor Károly, Dús László, Ember György,Gyalokay Lajos, Mezei Mihály, Rádl Ödön, Ritoók Zsigmond, Váradi Mór, Iványi Ödön, Thury Zoltán, Hegyesi Márton, Böszörményi Géza, Winkler Ödön; a Szabadságnál Márkus László, Hlatky Endre, Lovassy Andor, Szirmay Ödön; a Nagyváradi Naplónál Dési Géza,Fehér Dezső, Adorján Emil, Dénes Sándor, Várady Zsigmond; a Tiszántúlnál Krüger Aladár.
A két legjelentősebb napilap, a Nagyvárad és a Nagyváradi Napló élén álló Fehér Dezső és Hegedűs Nándor tanúi, részesei voltak a holnaposok mozgalmának, valamikori újságírótársai Adynak, s jól ismerték a város valós helyzetét is. Nem túlzás tehát azt mondani, hogy döntő módon meghatározták a váradi sajtó következő negyedszázadát.
A korszerű újságírás megteremtésében Váradon nagy szerepe volt Fehér Dezsőnek is, aki 1935-ben bekövetkezett haláláig a Nagyváradi Napló élén állt. Ápolója az Ady-örökségnek (1927-ben "Ha hív az acélhegyű ördög..." címmel válogatást jelentetett meg váradi publicisztikájából, s ez a kötet állítja először az újságíró Adyt a figyelem középpontjába). Ugyanakkor, mint Várad szellemi és társadalmi életének kiváló ismerője, nagyszabású kultúrtörténeti emlékkönyvet kezdeményezett (Bihor-Bihar megye, Oradea-Nagyvárad kultúrtörténete és öregdiákjainak emlékkönyve (Nagyvárad, 1933-37).
Forrás : hu.wikipedia.org
A Nagyváradi Napló kiadója és egyben laptulajdonosa Fehér Dezső volt. Célközönségnek, a város polgárságát tartotta, ugyanakkor a zsidóság érdeklődési körét is igyekezett lefedni. Hamarosan hatalmas sikerre tett szert a napilap és bizalommal tekintett a századfordulóra.
Ady Endre, a huszadik század egyik legjelentősebb magyar költője, 1901. május 12-től Fehér Dezső szerkesztőségének tagja. Előtte másfél évig, a szintén nagyváradi, Szabadság napilapnál kezdte újságírói pályafutását, de mivel nagy hatással volt rá a polgári radikalizmus politikai programja, így a Nagyváradi Napló kötelékébe lépett.
Az akkori szerkesztőség tagjai a következők voltak: továbbra is Fehér Dezső kiadótulajdonos-főszerkesztő, Pásztor Bertalan, Kunda Andor, Fleischer Sándor, Mezey Sándor, Kádár István, Hilf László, Halmay Árpád, Sághy László, Török Tibor, Fischer Antal. 1926-28 közt itt publikált Szirmai László költő, író, újságíró, de az irodalom bemutatását tekintve az 1920-as évektől a Nagyváradi Napló ritkábban jelentetett meg önálló irodalmi oldalt, túlsúlyba kerültek az átvételek.
1934. január 6-án Hegedűs Nándor, Gondos Béla, Ligeti Ernő vezette Nagyváradi Napló, 36 év után váratlanul megszűnt. A bennfentesek arra gyanakodtak, hogy Ady kedvelt szerkesztőségének elhallgatása mögött politikai és anyagi gondok álltak. Azonban hamarosan Fehér Dezső és Kunda Andor által indított Napló vitte tovább a Nagyváradi Napló szellemiségét.
Forrás : hu.wikipedia.org
"Juhász Gyula megölte magát" – jelenik meg egykori lapjában, a Nagyváradi Naplóban 1937. április 8-án a címoldalas nekrológ, s a Nagyvárad és a Szabadság is méltatja egykori munkatársát. Az Erdélyi Helikonban Kovács László, a Korunkban Barta Lajos emlékezik meg róla.
Forrás : hu.wikipedia.org
Bihar és Nagyvárad nem csak ma és keserű viccből Magyarország, mert Biharban és Nagyváradon valóban és mindig benne volt és benne vagyon ez ország. Ők, ketten már jobban is összebarátkoztak, mint a teljes ország az ő Budapestjével, holott még tegnap kiáltozták mulató bihari urak a váradi fogadókban: "coki város, ha a vármegye mulat". Kibékültek, s ez nekünk is ígéretes öröm, Beöthy Pali utódjai megszelídültek, s ha Bihar és Nagyvárad együtt ünnepelnek, ennek okvetlenül, már csak Nagyvárad miatt is, Pestig érő hírt kell kapnia. De most Bihar és Nagyvárad egy zsidó újságírót ünnepel, egy lapszerkesztőt, Fehér Dezsőt, a "Nagyváradi Napló" alapítóját és ma főszerkesztőjét. Huszonöt év óta újságíró, a vidéki zsurnalisztika daliás kőkorszakát még ismerte, mikor is Iványi Ödön írósága és emberi kedvessége adott a többi skriblernek ilyen-amolyan menlevelet. De Fehér Dezső átnőtte a rohamosan zúdult korokat, mindig benne maradva a forgatagos fejlődésben, együtt fejlődött a nagyvárosiasodó "Pecze-parti Athén"-nal, sőt mindig előtte haladt. Az immár legendás Iványi óta nem volt vérbelibb, munkásabb, városibb, érdeklődőbb és váradibb újságírója Nagyváradnak nála. Nekem különösen háládatos emlékezéssel kell tömjéneimet parázsra szórnom, hogy most őt jubilálják. Írót ad az isten többet, mint kéne, de Fehér Dezső jóval több lett egy írónál, mihelyst a keserű Élet ráfogta a kiadó-szerkesztői robotra. Tudta, talán ma is legjobban ő tudja, hogy kicsoda és micsoda a jó újságíró, de adorálásig térdelt, ha az újságíróiban írót érzett meg. Talán ma érzem legfájóbban, micsoda ritka fajtát reprezentál ez a jubilált vidéki szerkesztő, aki az író-talentumot úgy tudta és tudja ma is imádni. "Szálljatok, fiúk - ez érzik egy-egy kedves-szomorú pillantásán, ha a szerkesztőség ifjai szép írásokkal rukkolnak elő -, mert miért is maradnátok Biharnak és Nagyváradnak?" Ez az önzetlenség tette Nagyváradot egy időben s ma is egy kicsit zsenihíressé, holott csak Fehér Dezső látta meg s küldte tovább az embereit. Irodalomban, újságírásban, politikában s a fórum sok más ágálásában Budapesten s szerte az országban bevált nevek és sikerek hirdetik a nagyváradi jubiláns érdemeit. Amit Bihar és Nagyvárad köszönhet neki, köszönje meg külön, meg is köszöni, de ennyi a "Nyugat"-ra is tartozott, s ennyit elmondani róla nekem, a kivételesen és különösképpen háládatosnak, igen-igen jólesett.
Forrás : epa.oszk.hu
Fehér Dezső (1869–1935): újságíró, író, a NN alapítója, tényleges főszerkesztője, Ady főnöke 1901 májusától 1903 októberéig. Ady a lap új munkatársaként bemutatkozó írásában (amelyet az AEl I.-be levélként vett fel Belia György, de amely írója nyilvánvaló szándéka szerint az olvasónak szánt nyílt levél, publicisztika – l. AEÖPM II.2 8–9.). Ady a NN-t „független, becses hatású, őszinte” lapnak, Fehér Dezsőt „nevelőmester”-nek nevezte. Ha ebben volt is túlzás, kétségtelen, hogy Fehér Ady tehetségének egyik korai felismerője és hirdetője volt, lapjában lehetőséget biztosított neki írói, közírói képességei szabad kibontakozására. (L. Bóka 178–179.; Hegedűs: AEN 39–43.; EmlAE II. 563–601.)
Forrás : mek.oszk.hu
Péter I. Zoltán cikke a Várad folyóiratban :
Az új tulajdonos szerkesztőként hazahívta Aradról a jeles publicistát és írót, Iványi Ödönt, s ő magával hozta Sas Edét és Fehér Dezsőt; mindhárman vezető személyiségei lettek a váradi újságírásnak.
Ekkor veszi át a felelős szerkesztői állást Fehér Dezső, akinek Alba néven közölt írásait addigra megkedvelték az olvasók. Szerkesztői ténykedése 1898 októberéig tartott, ekkor elhatározta, hogy saját lapot indít, a város harmadik napilapját, a Nagyváradi Naplót.
A liberális irányzatú Nagyváradi Napló napilap első száma 1898. október 1-jén jelent meg. A lap tulajdonosa – és kezdetben felelős szerkesztője – Fehér Dezső volt. A felelős szerkesztő helyét december 18-án Lovassy Andor egykori vármegyei aljegyző vette át, aki előzőleg szerkesztette a Szabadságot is. 1900-ban a szerkesztésért felelősnek dr. Dési Géza ügyvédet jelölték meg az impresszumban, ahol még Fehér Dezső laptulajdonos és Halász Lajos szerkesztő neve szerepelt, utóbbié csak június 15-ig, amikor kilépett a szerkesztőségből. Erről másnap egy rövid hírben számoltak be: „Halász Lajos, ki az elmúlt év október hónapja óta tevékeny részt vett lapunk szerkesztésében, a tegnapi napon más irányú elfoglaltsága következtében kilépett a Nagyváradi Napló redakciójából. Pásztor Ede, akinek zsurnalisztikai munkásságát előnyösen ismeri a nagyváradi közönség, belépett a Nagyváradi Napló munkatársainak sorába.” (Nagyváradi Napló, 1900. június 16.)
Teljes cikk : varad.ro
Ilyen értelemben Fehér Dezső szerkesztő-újságíróról tényleg megfeledkeztek szülőfalujában Borsodszentgyörgyön, és szerte a megyében. Hiszen sem utca, sem pedig közintézmény nem viseli nevét. Fehér Dezső pedig itt született 1869. december 2-án Borsodszentgyörgyön, amikor még a községet Disznósdnak hívták. Azonban hamar elkerült a településről, diákévei elszólítják, először Miskolcra gimnáziumba, majd pedig a fővárosba Budapestre, a tanítóképző főiskolára.
Fehér Dezső eredeti neve Fecher volt, Ő maga a Magyar Millenium évében 1896-ban változtatta Fehérre. A diákévek elmúltával Nagyváradon telepszik le, és néhány éves tanítóskodás után a nyomtatott sajtó felé fordul érdeklődése. Így lesz 1887-től Bolond Istók szatirikus hetilap munkatársa 1890-ig. Ezt követően a Nagyvárad nevű bihari lap munkatársa, majd pedig 1895-1898 között szerkesztője.
Életének újabb váltása 1898-ban lesz, amikor a nagyváradi Napló szerkesztőjének választják, annak az újságnak, amely vastag betűvel írta be nevét a magyar irodalom történetébe. Hiszen az egyik legjelentősebb vidéki irodalmi újságja volt Magyarországnak.
Fehér Dezső az évek alatt atyai jó barátja és egyben mentora lesz Ady Endrének. De más ismert költőkkel és írókkal is együtt dolgozik, mint például Juhász Gyula.
Forrás : ozd.xn--onljk-zqa.hu
A zsidóság jelentős szerepet játszott Nagyvárad sajtóéletében olyan újságíró, szerkesztő és laptulajdonos egyéniségek révén, mint Fehér Dezső (Weisz Dávid) író, újságíró, szerkesztő (1895–1898 között a Nagyvárad című lap, majd a Nagyváradi Napló című polgári radikális napilap alapítója és több ízben főszerkesztője)
Forrás : zsidomult.hu
Nagyváradi Napló és Fehér Dezső a issuu.com-n.
Fehér Dezső-díjat alapítottak.Cikk : erdon.ro
Fehér Dezsőről is olvashatunk Dénes Zsófia : Akkor a hársak épp szerettek könyvében a books.google.ro-n.
Thury Zsuzsa szerint szövődményes influenza áldozata lett Fehér Dezső (29. oldal). Barátok és ellenfelek könyv olvasható a books.google.ro-n.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése