Az emlékezés nem csak a történészek kötelessége

Hét évtized telt el azóta, hogy a horthysta rezsim uralma alatt álló Észak-Erdélyben bekövetkezett a holokauszt. A magyar csendőrök embertelen módszerekkel kiűzték otthonaikból és gettókba zárták a zsidó lakosságot – beleértve férfiakat, nőket és gyermekeket –, majd pedig lengyel és egyéb olyan országok haláltáboraiba deportálták, amelyek a náci németország igája alatt álltak. A népírtásban a bihari megyeszékhely lakosságának körülbelül az egyharmada veszett oda – ennek emlékére rendezett történelmi konferenciát az elmúlt hétvégén a Nagyváradi Egyetem Holokauszt-kutatással foglalkozó Eva Heyman Intézete.

„Városunk történelmének egyetlen tragédiája sem hasonlítható a zsidókéhoz. Egyes történészek szerint csupán az 1241-es tatárjárás során pusztult megközelítő mértékben a népesség. A horthysta Észak-Erdélyben több mint 150 ezer zsidót zártak gettókba, miután megalázó atrocitásokkal megfélemlítették őket. Ezért éreztük kötelességünknek Nagyvárad polgáraiként és kutatókként egyaránt, hogy megszervezzük ezt a konferenciát abban a városban, ahol a budapesti gettó létrehozása előtt Magyarország legnépesebb gettója volt” – mondta el nyitóbeszédében Antonio Faur, a kutatóközpont vezetője.

Mint a történész emlékeztetett, az 1943-as Sztálingrádi vereséget és az 1944-es eseményeket követően Hitler antiszemita gyűlölete kóros méreteket öltött, s gyakorlatba ültette a zsidóság teljes elpusztítására irányuló „végső megoldást”, melyet a horthysta apparátus gyorsított ütemben alkalmazott. Ennek nyomán első ízben Nagyváradon több mint harmincezer zsidót hurcoltak két gettóba (a nagyobbikat a váradi zsidók, a kisebbet pedig Észak-Bihar más településeiről származó zsidók számára alakították ki). Ott, a „haláltáborok előszobáiban” embertelen körülmények közé kényszerítették és kínzásoknak tették ki a zsidóságot, melyet megfosztottak utolsó értékeitől is, majd az auschwitz–birkenaui lágerekbe szállították. „Az események nyomán nemcsak a történészek kötelessége emlékezni, hanem minden demokratikus elveket valló és emberi jogokat tisztelő állampolgárnak is” – hangsúlyozta Faur.

Aser Ehrenfeld

A konferencia nyitóünnepségén számos egyházi, önkormányzati és közösségi vezető felszólalt, köztük Constantin Bungău rektor, Ioan Horga, a történelmi tanszék dékánja, Aurel Vainer, a romániai zsidó közösségek szövetségének (FCER) vezetője, Ilie Bolojan nagyváradi polgármester, Cornel Popa megyeitanács-elnök, Virgil Bercea görög-katolikus püspök, Koppelmann Félix, a nagyváradi zsidó hitközség vezetője, valamint Aser Ehrenfeld, a debreceni hitközség rabbija. A debreceni rabbi – aki egyébként egy váradi holokauszt-túlélő család sarja – mellőzve az egyetemi dialektikát, szívhezszóló beszédben emlékezett meg a népírtás áldozatairól.
„A gettósítás körülbelül 10-14 nap alatt történt meg. Gondoljunk csak bele, hogy ennyi idő alatt eltűnt Nagyvárad lakosságának egyharmada. Városszerte megürültek házak, lakónegyedek, melyek később tolvajok prédájává váltak. De mit csinált ez alatt a maradék kétharmad? Mit tett a polgármester, és mit tettek az elhurcoltak szomszédai, barátai, üzlettársai? Felemelte-e valaki a szavát az atrocitások ellen?” – tette fel a kérdést Aser Ehrenfeld, aki hozzáfúzte – vannak bizonyos személyek, akik szeretnék, ha a népírtás a feledés homályába veszne, ezt azonban nem fogják engedni, és nemcsak az áldozatok miatt, akikre az utókornak kötelessége emlékezni, hanem azért is, hogy hasonló atrocitások soha többé ne történhessenek meg.

Antonio Faur átvette „a zsidóság barátja” címet

A történelmi konferencia keretében román, magyar, francia, lengyel és szlovák egyetemek munkatársai összesen tizenkilenc dolgozatot mutattak be, melyekben a holokauszt különböző helyi aspektusait dolgozták fel. A rendezvény során ugyanakkor a FCER „a zsidóság barátja” címet adományozta Ilie Bolojan polgármesternek a váradi zsinagógák rendbehozatalában nyújtott segítségéért, valamint Antonio Faur egyetemi tanárnak, a zsidó történelem kutatása terén végzett munkásságáért. Az Alexandru Şafranról elnevezett érdeméremmel tűntették ki emellett postumus, Mihai Marina egykori váradi főkonzult, aki testi épségét kockáztatva, saját gépkocsiján csempészett át zsidókat a magyar-román határon a deportálások előtt és segített a zsidók menekülési útvonalainak kiépítésében.
Forrás : reggeliujsag.ro