Nagyváradtól délre,
nem messze Szent-márton (Sânmartin) községtől található Bihar megye két
legrégibb termálvizes fürdőtelepe: Félixfürdő, valamint Püspökfürdő (mai
nevén Május 1. fürdő). Az előbbi Nagyváradtól 6 kilométerre, az utóbbi
mintegy 9 kilométer távolságra van. Félixfürdő Szentmárton közvetlen
közelében, a belényesi országút és a vaskóhi vasútvonal között
található. Az előbbitől néhány kilométerre levő Püspökfürdő gépkocsival
Szentmárton után bal felé letérve a megyei úton közelíthető meg.
Püspökfürdő
A két fürdő közül
Püspökfürdő (a mai Május 1. fürdő) a régebbi, amelyet egykoron Szent
László fürdőjének is neveztek. Szájhagyomány szerint I. László király
erre vonulván seregével nagyon megszomjazott, de nem talált a közelben
vizet. Egyszer csak lova felrúgott egy követ, s alóla gazdag forrás tört
elő. Hogy ennek a legendának a hatására kapta-e a fürdő Szent László
nevét, avagy a fürdő nevéhez kerekítettek legendát, ma már nehéz volna
megmondani.
Püspökfürdő környéke
már a legrégibb időkben is lakott terület volt. Ezt bizonyítja a fürdő
területén, a Pece patak bal partján talált néhány neolitikumi
kerámiatöredék és kőamulett, illetve a közeli település, Hájó (Haieu)
mellett, úgyszintén a Pece partján előkerült neolitikumi
kerámiatöredékek és egy kemence. Ez a vidék nem tartozott a rómaiak
fennhatósága alá, de a kapcsolat nem zárható ki. Erre utalnak az
1884-ben és 1887-ben Püspökfürdőben talált római érmék.
A hévizekről először
1221-ben történt említés: „Abbatia de Heövíz, olim Hevius de Magno
Varadino”. Első okleveles nyoma Hévjónak 1249-ből való (Árpád-kori új okmánytár.
VII. 284.). IV. Béla király adományozta a települést a Geregye
nemzetségbeli Pál országbírónak. Hévjó települése és környéke a mai
fürdővel együtt 1374-től királyi rendelettel a Váradi Katolikus
Püspökség tulajdona. 1405-ben VII. Ince pápa mindazoknak, akik a Szent
László fürdője ispotályának kápolnájában imádkoztak, búcsúkat
engedélyezett. Mindez azt bizonyítja, hogy a hévizek mellett a betegek
gyógykezelésére kórházat építettek, amely kápolnával is bírt, sőt
magának a búcsúnak a ténye Európa-szerte ismert fürdővé avatta. Példa
erre, hogy 1465-ben a Váradtól búcsúzó Janus Pannonius is megemlékezik
egyik versében a gyógyforrásokról. Az elismerés szavaival szólt e
gyógyvizekről a nagy humanista, Nicolaus Olahus is egy 1536-ban kiadott
munkájában. A gyógyvizek hírére egész Európából zarándokoltak Szent
László fürdőjébe. Ebben az időben már megkülönböztették az úri fürdőt és
a szegények fürdőjét. Giovanni Antonio Magni bolognai
csillagászprofesszor érdeme, hogy első ízben 1598-ban egy tudományos
munkában népszerűsítette Szent László fürdőjét. Szalárdi János is
megemlékezett Siralmas magyar krónikájában a fürdőről, „nagy bő
forrású, gyönyörűséges fürdő-bányának” nevezi, amelyből „néhány helyeken
nagy bőséggel és nagy melegséggel buzog fel a víz”. A 17. század
derekán Rákóczi György megbízásából a fejedelem számára külön fürdőházat
építettek.
Amikor a török seregek
1660-ban elfoglalták Várad városát és a várat, a környéken nagy
pusztításokat vittek véghez. Eljutottak a fürdőbe is, ahol Szalárdi
szerint: „a szultánok, murzák a Szent László gyönyörűséges bányáiban
megferedtek vala – maga pedig a cham Mehmet Ghyra emlékezetére a
nyomorultak bányájukban feredvén, hogy azt fel se égetnék,
megparancsolta vala; és így minden épületivel, még csak ott való
harangocskával is a felséges nagy cham egészségéért épen is hagyták
vala.”
Várad visszafoglalása
után, 1692-ben a fürdőt Benkovich Ágoston katolikus püspök hozatta
rendbe. A fürdőtelep állapotáról a 18. század elejéről Bél Mátyás
tájékoztat: e vidéken „sűrű források fakadnak, forró vizűek, olyan
bőséggel, amely a fürdőknek bőven elég. Csaknem négy öl hosszú [1 öl =
kb. 1,90 méter] és két és fél öl széles medence van, amelynek oldalai és
földje szépen gyalult deszkákkal megépítve illeszkednek össze [...] A
medencét épület fedi mindkét felől hozzáépített kamrácskákkal,
amelyekből a fürdőbe lépni és ismét visszatérni alkalmas.” Csáky Imre
bíbornok az 1720-as évek táján új kápolnát építtetett, amelyet azóta
lebontottak. A püspökség levéltári adatai szerint az itteni hévizeket
orvosi és vegyi szempontból először 1731-ben Gebb Ferenc nagyváradi
orvos vizsgálta. A levéltári dokumentum 1733-ból négy medencéről tesz
említést. Mindegyik 1,25 méter mély volt. Közülük az úgynevezett úri
fürdőt téglából építették, fedett volt, és öltözőhelyiségek is tartoztak
hozzá. A medencéket négy forrás vize táplálta. Ez tudható meg Sziversz
Ferenc dr. Bihar megyei főorvos és Sztacho János nagyváradi gyógyszerész
Bihar megye rendjeihez 1763-ban benyújtott jelentéséből. Ebben az
időben a püspökség már bérlőt alkalmazott a fürdőtelep kezelésére.
Többek között feladata volt a medencék és környéküknek rendben tartása, a
vendégek barátságos fogadása és megfelelő módon való elszállásolása.
Vigyáznia kellett arra is, hogy ne legyen rendbontás, hogy az urak
fürdőjét mások ne látogathassák, illetve hogy ragályos betegek egyetlen
medencébe se mehessenek.
Bár az itt honos
tündérrózsa (Nymphaea Lotus var. thermalis) évezredes múltra tekint
vissza, első leírását Kitaibel Pálnak köszönhetjük 1798-ból. Az 1834.
évi földrengést követő földcsuszamlás következtében a Bugyogó-forrás
vizével táplált természetes tóban volt leginkább megtalálható. És bár
1931-ben a tündérrózsát védetté nyilvánították, napjainkra már a
kipusztulás fenyegeti.
A 19. század elején is
még ugyanaz a szerény fürdő fogadja a látogatókat, mint az előző
évszázadban. A fürdőzők ekkor már inkább a jobb körülményekkel
rendelkező közeli Félixfürdőbe jártak. Talán emiatt is Lajcsák Ferenc
püspök 1842-ben elhatározta, hogy a kornak megfelelő díszes főépületet
emel. Ez lett az emeletes István Szálló, amelyben a 46 vendégszoba
mellett a nőknek és férfiaknak egy-egy tükörmedencét is kialakítottak
Erzsébet és István névvel. Az épület ma is áll, az 1994. évi felújítását
követően gyermekszanatórium. Később Szaniszló Ferenc püspök is
felkarolta a fürdő ügyét. Az ő idejében – 1850 és 1868 között – épült az
iszapfürdő, a 23 szobából álló Amerika Szálló (1974-ben lebontották),
és kialakítják a központi parkot is. Nagyon sokat tett a fürdőért a 19.
század közepén dr. Grósz Frigyes. Ennek elismeréseként az egyik forrást
1878-ban őróla Frigyes-forrásnak nevezték el.
Sokat jelentett az,
hogy 1885 tavaszán megépítették a Nagyvárad–Püspökfürdő vasúti
szárnyvonalat, amely 1963-ig működött. Lipovniczky István püspök
1883-ban megépíttette a ma is látható kápolnát.
A századfordulóra
újabb lendületet vett a fürdő építése. Schlauch Lőrinc püspök nem messze
a kápolnától 1890-ben felépíttette az úgynevezett gyógyépületet, amely
később kaszinóként lett ismert. Némi átalakítással és hozzáépítéssel ma
is látható. Mivel a régebbi medencék már nem feleltek meg a kor
követelményeinek, a püspök felépíttette a három fedett medencéből (egy
nagyobb közöst, két kisebbet külön a férfiak és a nők számára) álló
Lőrinc fürdőt. A rendszerváltást követően lemondtak róla, romos
állapotba került, majd 1998-ra le is bontották.
A századfordulóra
nagyjából kiépült a fürdőnek az a képe, amilyennek még jó hatvan évig
ismerhették a váradiak. Egy korabeli leírásban így emlékeztek meg a
látottakról: „A fürdő művésziesen rendezett parkját gyönyörű erdő és
csinos épületek környékezik. Az erdőbe, úgymint a Somlyó hegy tetejére
kényelmes sétautak vezetnek. [...] A fürdő épületei közül különösen
szépek az erdő alatt festőien elhelyezett kis kápolna és a díszes
gyógyterem, mely utóbbi széles, kényelmes teraszokkal, modern vendéglő
helyiséggel, cukrászdával van ellátva. [...] Az István és Erzsébet
fürdők a modern kényelem minden kellékével felszerelve magában a
főszálloda épületében vannak. Mint gyógyfürdő, a Püspökfürdő már sok
száz év óta nagy látogatottságnak és hírnévnek örvend, különösen
reumatikus és hüdéses bántalmaknál van csodálatos hatása. Vize 35–41 Co
meleg kénes víz, melyet természetes melegségben közvetlenül a forrásból
emelnek egy kicsiny gázmotor segítségével a medencékbe...”
A 20. század első
évtizedében egy újabb létesítménnyel gazdagodott a fürdő: az első
betonfalú medencével, amelyet eredetileg 1908-ban két részre osztottak,
külön a nőknek és külön a férfiaknak. Körös-körül apró, fából épített
kabinokat helyeztek el. A két világháború között, 1930-ban felépítették
Románia legnagyobb hullámfürdőjét, amely némi változtatásokkal ma is
működik.
A fürdő képe a második
világháborút követő évekig nemigen változott. 1950-ben Püspökfürdő
(Baia EpiscopalÄ�) helyett Május 1. (1 Mai) lett a neve. A névváltozás
tulajdonosváltást is jelentett, a katolikus egyháztól elvették a fürdőt.
Az 1960-as években a hullámfürdő mellett kempingtábort létesítettek.
1976-ban a Püspökfürdőbe vezető út mentén felépítették a 14 medencés
Vénusz strandot, közelében két kempinggel. A rendszerváltást megelőzően,
a nyolcvanas években még megépült egy élelmezési komplexum, egy
postaépület, illetve a korszerűnek számító többemeletes Ceres Szálló.
Ezzel párhuzamosan lebontották a fürdőtelep régi hangulatos épületeit.
Mindössze az egykori István Szállónak, a kaszinóépületnek, illetve a
kápolnának kegyelmeztek meg. 1990 után a fürdő látogatottsága
fokozatosan visszaesett. Fejlesztésével nemigen foglalkoznak. Sokkal
nagyobb gond, hogy jelenleg súlyos ökológiai válságban szenved a
tündérrózsákat is magában foglaló természeti rezervátum. A gondok
régebbi keletűek, 1974-re vezethetők vissza, amikor kutat fúrtak a
rontói állomás mellett, és ott egy erős vízérre bukkantak. Attól kezdve
számottevően csökkent a Bugyogó-forrás hozama, esett a belőle táplálkozó
Pece patak szintje, de csökkent a hőfoka is. Sürgős – de nem
kampányszerű – összefogásra volna szükség a természeti értékek
megmentése és a Püspökfürdő felvirágoztatása érdekében. Továbbra is
tisztázatlan a Püspökfürdő tulajdonjoga.
Félixfürdő
A már említett Hévjó
település a török hódoltság korában néptelenedhetett el. Napjainkban
csak a Püspökfürdőbe vezető út bal oldalán levő kis Árpád-kori
temetőkápolna idézi az egykori település emlékét. Hasonló sorsra jutott a
közeli Szentmárton vagy Peceszentmárton (1910-től Váradszentmárton,
napjainkban Sânmartin) települése is, amely valószínűleg a mohácsi vész
után pusztult el teljesen, ugyanis az 1566-os összeírás idején mindössze
két portát találtak itt. A 17. század végén szentmártoni pusztaként
tartották számon ezt a váradhegyfoki premontrei prépostsághoz tartozó,
többnyire erdőkkel borított területet. 1705-ben I. József a
váradhegyfoki prépostságot a pernegói premontreiekhez csatolta. Tőlük
vásárolta meg 1710-ben a váradhegyfoki prépostságot a morvaországi lukai
premontrei rend. Ettől kezdve a lukai apát egy-egy premontrei kanonokot
nevezett ki a váradhegyfoki javak adminisztrátorának. Ez a gyakorlat
egészen 1784-ig, a lukai rend feloszlatásáig volt érvényben.
A váradi premontrei
birtok első adminisztrátora 1711–1721 között Helcher Félix volt. A
hagyomány szerint – ahogy azt később Telepy Marcell szentmártoni
plébános lejegyezte – a szentmártoni pusztán az erdőséget vizsgálva
Helcher Félix észrevette, hogy a kondás az erdő aljában, a Luncs patak
nádasában őrzi a gazdaság sertéseit. Megfeddte a kondást, amiért a
decemberi télben nem ment a disznókkal az erdőbe. A kondás azt felelte,
hogy ez a hely jobb a sertéseknek, mert a nádas vize meleg. Helcher erre
kitisztíttatta a forrást, és deszkából valamilyen kis fürdőházat
építtetett a forrás fölé. Hasonlóan írta le Mayer Antal is e történetet
az 1861-ben kiadott füzetében, aki szerint a fürdőt később az
adminisztrátorról nevezték el Félixnek. Voltak, akik úgy tartották, hogy
a fürdő már a török fennhatóság alatt is létezett. Hatvani István is
így vélekedett az 1777-ben kiadott Thermae Varadiensis című
könyvében. Valószínű, hogy akik ezt állították, a későbbi Félixfürdőt a
közeli Szent László fürdővel tévesztették össze. Ez utóbbi valóban
létezett a török időben is.
A Helcher Félix által
kialakított fürdőt Bél Mátyás 1720 körüli leírásából ismerhetjük meg:
„Két tó, egyik a másik mellett körülbelül három öl széles, és hosszúsága
is annyi. Mélysége embernek megfelelő, körül gyalult deszkákkal és
alapjában négyszögletűre formált, annyi lépcsővel a bemenetelnél, hogy a
fürdőző emberek öltözetük változtatása végett kényelmesen tudjanak ki-
és bemenni. [...] Keletre és délre egy kifolyása van, amely a
legközelebbi folyócskába viszi a vizet. A tavakban nemcsak a
fürdőmesternek van felépített épülete, hogy a fürdők alatta biztonságban
legyenek, hanem azért is, hogy a fürdőzők számára alkalmas lehetőség
legyen, ha kényelembe akarják tenni magukat.” Megtudhatjuk azt is, hogy a
fürdőtől körülbelül tíz lépésre egy négy „kamrácskából” álló
téglaépületben a vendégek meg is szállhattak. A telephez – amelyet majd
csak 1731-ben kerítettek be – még egy kocsma is tartozott. Dr. Sziversz
Ferenc megyei főorvos elöljáróihoz írott jelentésében 1763-ban arról
számolt be, hogy a medencét fagerendákkal két részre osztották, külön a
nők és külön a férfiak részére. Ugyanő végezte a fürdő vizének első
elemzését, megmérte a hőmérsékletét, amely akkor még mindössze 21–22
Celsius fok volt.
Jelentős változás az
1770-es évek elején történt. Hatvani leírása szerint Ehenger Lajos
adminisztrátor „felépíttette a forrás fölé az első emeletes épületet,
melyben felül öt és alul is öt betegszoba volt. A tükörfürdőben a
medence fagerendák helyett középen egy lábnyi széles kőfal által kétfelé
osztott, hogy a nők a férfiaktól elkülönülve fürödhessenek. A tükrök
oldalai és fenekei simított terméskövekből rakattak ki. A boldog, meleg
forrás a kőtalpazat nyílásain keresztül bugyog fel...” Az egyik medencét
1982-ben feltárták, tatarozták, ma is látható a parkban a Bálint-forrás
közelében. Ez az épület lett a fürdő első szállodája, Félix néven.
Szenczy István
kanonok, adminisztrátor 1774-ben a fertőző betegek részére egy újabb
medencét létesített, amely a vizét az előző két medencéből nyerte.
A fürdők ügyét
1784-től, miután II. József feloszlatta a lukai premontrei rendet,
bérlők intézték. A váradhegyfoki prépostságot 1787. december 1-jén
törölték. A császár rendelkezése szerint a prépostság minden vagyona a
Vallásalapra szállt, a birtokok kezelői a Vallásalap által kinevezett
provizorok lettek. I. Ferenc 1802-ben állította vissza a premontrei
kanonokrendet. A váradhegyfoki prépostság birtokaival együtt – a fürdő
területe is – a jászóvári premontrei rend tulajdonába ment át.
1834. október 15-én
földrengés rázta meg a környéket. Ennek következtében, amint Mayer Antal
írta, a víz „hévmérséklete gyarapodott”, 37,5–45 Celsius fokos lett. A
földrengést követően helyreállították a Félix Szállót, majd Hoffmann
Sámuel bérlő az épület délkeleti oldalánál két kádfürdőt létesített,
melyeknek vizét a medencékből nyerték. Ugyancsak ő 1842-ben a betegeknek
szánt medence és az istálló között a köznép számára nyolc szobából álló
deszkabódét építtetett. Majd csak 1885-ben bontják le, amikor a helyén a
Bálint-forrást fúrják. Nagyjából ebben az időben bontják le az ódon
Félix Szállót is.
A fürdőtelepet a 19.
század derekán kezdik el jelentősebben fejleszteni, 1852-ben Berzeviczky
Endre adminisztrátor megépíttette a 17 szobából álló Európa Szállót,
amelyben már ebédlő és kúrszalon is volt. Rég lebontották. A környékét
parkosították, virágágyásokat, sétányokat alakítottak ki.
A 19. század
nyolcvanas éveire a forrás hozama a gyakori takarítások ellenére is
elégtelennek bizonyult. Ezt látva Kukoly Bálint adminisztrátor artézi
kút fúrását határozta el. Zsigmondy Vilmos mérnök 1885. október 22-én
kezdte el a fúrást, és december 4-én 47,14 méter mélységből elemi erővel
tört fel a 49 Celsius fokú vízoszlop nyolc méter magasságra. Az így
nyert forrást az adminisztrátorról Bálint-forrásnak nevezték el. A
következő fürdőidényre az új forrásnak és a beindult vaskóhi vasúti
közlekedésnek köszönhetően megnőtt a fürdő látogatottsága. Új szálloda –
az akkor még földszintes Amerika Szálloda – építésébe kezdtek, amelyhez
két, 8 méter hosszú, 4,8 méter széles és 1,3 méter mély medence is
tartozott, ezeket a Bálint-forrás vizéből táplálták. A medencéket már
régebben felszámolták, az időközben emeletesre bővített szállodát (amely
4. számú pavilonként volt ismert) a közelmúltban bontották le. A 19.
század utolsó évtizedében építették a szerényebb igények kielégítésére
az azóta lebontott Békés és Alföld Szállodát. Ugyanebben az időben,
1893-ban épült az emeletes Viktor Szálloda (3. számú pavilon), amelyből
egy zárt folyosón lehetett eljutni az ugyanebben az évben épített Ferenc
fürdőbe. Ez utóbbi két tükörfürdőből állt – külön a férfiak és külön a
nők számára –, melyeknek medencéi 8,8 méter hosszúak, 7 méter szélesek
és 1,2 méter mélyek voltak. A tükörfürdőkhöz kádfürdők, emeletes kabinok
és pihenőhely társult.
A Viktor Szálló
közelében építették a termálvíz hőmérsékletének csökkentésére az első
hűtőberendezést, majd később, 1903–1904-ben két újabb fából készített
hűtőtornyot létesítettek az erdőben. A Viktor Szálló egyik vége az
úgynevezett gyógy- és étteremhez kapcsolódott, amelyhez faoszlopos
fedett teraszt emeltek; ezt utólag beépítették.
A szállodák mellett
sorra épültek a magánvillák, így a Kukoly Bálint által emelt
Bálint-villa (1892), amely 1896-tól a fürdő hivatalos postaépülete lett.
Azóta lebontották. Dr. Kazay Kálmán orvos 1897-ben az orvosvillát, míg
Szekeres Fr. Ödön rendi kanonok 1899-ben az Erzsébet-lakot emelte. Egy
bazárépületet is építettek 1911-re, amelyben legutoljára mozi működött,
de mára már lebontották. Megépült a szerényebb népréteg számára a
Népszálló (1904), a Bihar Szálló (1905), azóta mindkettőt lebontották.
Rövidesen, 1908-ra felépítették az akkori fürdő legelegánsabb
szállodáját, a Menyhért Szállót (1. számú pavilon), amelyet egy zárt
folyosó kötött össze a Viktor Szállóval. E folyosó helyére építették
1963-ban az emeletes 2. számú pavilont. A fehérpapok emeletes
vendégházát 1913-ban emelték, amelyben gyógyszertár is működött. Az
államosítást követően 8. számú pavilonként ismert.
A 19. század utolsó
évtizedére rendezett park jellemezte a fürdőtelepet, amelynek közepén a
Bálint-forrás mesterségesen kialakított sziklái közül kibuggyanó
többletvíz a Jávor patakot képezve a park alsó végében egy halastóba
torkollt. A tó díszbokrokkal beültetett szigetet vett körül, ahová
magasan ívelt dobogóhídon lehetett eljutni.
Az első világháború
alatt az itt kezelt sebesült katonák számára fából tábori kápolnát
emeltek. Megyeri Ferenc mérnök terve alapján 1917-ben felépítették a
fürdő szimbólumává lett kis tornyos épülettel körülvett szabadtéri
úszómedencét. Erre az időre alakult ki a fürdőnek az a képe, amely
alapvetően nem változott egészen az 1960-as évekig.
A két világháború
közötti időszak legjelentősebb beruházása az az emeletes nyaraló volt,
amely az utóbbi évtizedekben gyermekszanatóriumként működik.
A második világháború
utáni évek a károk helyrehozatalával, a hiányok pótlásával kezdődtek.
Egy 1948-i minisztertanácsi rendelettel megfosztották jogi
személyiségüktől a romániai történelmi egyházakat, és minden vagyonukat
elkobozták. Így vesztette el Félixfürdőt is a premontrei rend. 1950-ben a
fürdő nevét Május 9.–Victoriára változtatták. Az egykori tó helyén
1959-ben egy 5000 négyzetméteres szabadtéri medencét létesítettek,
amelyet tavaly korszerűsítettek, és aquaparkká alakították.
1963-tól a fürdő újra
felvette a régi Félix nevet. A telep első rendezési tervét 1965-ben
készítették el, amit négy év múlva újabb követett. Ezzel az évvel vette
kezdetét a fürdő nagy átalakítása, amely rövid szünetekkel 1989-ig
tartott. Az első jelentős szálloda, amit építettek, a NufÄ�rul volt
1969-ben, de elkészült a kereskedelmi komplexum is. Egy évre rá,
1970-ben megépítették a korszerű Félix Szállodát a gyógyászati
poliklinikával együtt, 1971-ben a Szakszervezetek üdülő- és kezelési
központját, a jelenlegi Padiş Szállót. A szabadtéri fürdőzést szolgálta
az 1972-ben létesített Apolló 1. strand. Az első jelentősebb beruházás
1974-ben a Termál Szálló volt, amelyhez szabadtéri medence is társul.
Ugyanebben az évben elkészítették a fürdő újabb rendezési tervét.
1975-ben három jelentős létesítményt adtak át: a szakszervezeti
gyógyszálló szabadtéri medencéjét, egyúttal bővítették a szakszervezetek
üdülő- és kezelési központját is. A harmadik jelentős létesítmény az
Apolló 2. medence volt, amelyet az egykori tornyos úszómedence helyére
építettek, tiszteletben tartva annak stílusát. Egy újabb luxusszálló, a
Lotus 1977-re készült el, két évre rá átadták a Belvedere Szállót,
amelynek nevét rövidesen Internaţionalra változtatták. 1980-ban
befejeződött a Crişana Szálló, illetve a Poieniţa Szálló építése. Az
utóbbihoz szabadtéri medence is tartozott. Néhány éves szünet után, a
nyolcvanas évek végére újabb lendületet vett a fürdő kiépítése. 1987-ben
átadták a művelődési központot, a szakszervezetek 2. számú üdülő- és
kezelési központját, amelynek mai neve Muncel Szálló. Ebben az évben
elkészült a Someş, az Unirea, a Mureş szállodasor is. Egy év múlva
felépítik a bazárnegyed egy részét. Ugyancsak 1988-ban készül el a
rehabilitációs kórház.
A nagyméretű
beruházások keretében létesített új medencék számára már nem volt
elégséges a Bálint-forrás vízhozama. Több kutat is fúrtak, az elsőt még
1956-ban. Röviddel ezután mélyfúrást is végeztek, majd az 1960-as
években újabbakat, többek között Rontó falu mellett, amelynek
üzemeltetése azonban jelentősen csökkentette a többi kút hozamát. De
egyébként is a kutak szabad kifolyással mért hozamai lassú csökkenést
mutatnak. Egy évtizede még ennek mértéke nem veszélyeztette a fürdők
biztonságos üzemeltetését.
A rendszerváltást
követő években jelentősen megcsappant Félixfürdő látogatottsága. Mivel a
fürdőnek nem volt temploma, 1992-ben a váradi múzeumkertből
átszállították a fürdő központjába az eredetileg Tatarosról (Brusturi)
származó kis fatemplomot. Az ortodox egyház használja, de azt
„elfelejtették” közölni egy kis emléktáblán, hogy az 1785-ből való
műemléknek nyilvánított templom nem „in situ” található, mivel
eredetileg egy másik helységben állították fel, ahonnan először 1962-ben
Nagyváradra került. Nem sokkal messzebb tőle, rövidesen vadonatúj
fatemplomot is emeltek, ezúttal a görög katolikus egyház és hívei.
Az ezredforduló
környékén fokozatosan felújították, korszerűsítették a szállodákat, a
medencéket, jó részüket privatizálták is. És bár a kommunista rezsim
jogfosztó döntését 1990-ben érvénytelenítették, a premontrei rend azóta
is hiába követeli vissza elorzott vagyonát.
Forrás : korunk.org
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése